Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-30 / 25. szám
1991. JANUÁR 30.. SZERDA vjzFnnü 5 RÉTSÁG ÉS KÖRZETE j Sikertelen leválási kísérlet Fél gőzzel dolgozik a nyomda Nincs munkánk. Bizonytalan a jövőnk. Mi lesz velünk? Hogyan tovább? — a nézsai termelőszövetkezet nógrádsápi nyomdájában ezekről a problémákról beszélgetnek műszak után a dolgozók. Az egykor nyereséges melléküzemág mára a csőd szélére jutott. Az évi hét-nyolcszázezer könyv előállításából származó harmincmilliós árbevétel a múlté, a kiadók visszamondták megrendeléseiket, egy műszakban már csak a munkások felét tudják foglalkoztatni. Elbocsátások várhatók, s helyben nincs más munka- lehetőség. A dolgozók félelmei jogosnak látszanak. A nógrádsápiak ugyan kezdeményezték a téeszből való kiválást, ehhez azonban a közgyűléstől nem kapták meg a szükséges kétharmados többséget. Pedig a termelőszövetkezet már az alapanyagot sem tudja biztosítani. Az üzem vezetői szerint azonban az önállóság sem jelentene megnyugtató megoldást. Az újrakezdéshez ugyanis profilváltásra lenne szükség, ami hitelek felvétele nélkül elképzelhetetlen. Hitelt viszont csak 30-35 százalékos kamatra kaphatnak, aminek visz- szafizetése olyan súlyos terhet jelent, amelyet felelőséggel senki nem vállalhat. Egyetlen megoldás, az űj piacok felkutatása. Eddig főként mesekönyvek nyomtatásával foglalkozott az üzem, most a tankönyvek előállításában látnak lehetőséget. Biztosat csak a nagy kiadók megrendeléseinek beérkezése után lehet mondani, addig a műit évi megrendelések teljesítése a legfontosabb feladat. Úttisztítás Nézsától Legéndig Nagyberuházás a minőségért Hatvanmillióba kerül az új agyagnemesítő részleg. Felsőpetényben már a harmincas évek óta bányásznak agyagot a pécsi Zsolnái cég kezdeményezésére nyitották meg az első tárókat. Az Országos Érc- és Ásványbányák Vállalat felsőpetényi üzeme ma is működik, a porcelán- és kerámiaipar részére szállítanak tűzálló anyagot. Két külfejtésről és egy mélyművelésű bányából viszik termékeiket kisvasűton a bánki őrlőüzembe, ahonnan vagonokba rakodva jut el az agyag az ország különböző részeibe. A megrendelés azonban egyre kevesebb, s az itt dolgozó 140 ember megélhetése mind bizonytalanabb. A vállalat vezetése ezért úgy döntött, hogy hatvanmillió forint beinvesztálásával agyagnemesítő részleget hoz létre, mert a felmérések szerint a jó minőségű, alacsony homoktartalmú agyagra még van fizetőképes kereslet. Az új részlegtől remélik az árbevétel növekedését, a veszteségek nagyarányú csökkenését, az ásványbánya talpon maradását. Az agyagnemesítő várhatóan ez év tavaszára készül el. Nyáron az út szélét kaszálja, télen cserjeirtást végez a legéndi Ponicsán Mihály, aki már tizennégy éve dolgozik a KPM-nél. Bár a hideg időben megkapja a meleg védőitalt, azért csak az a legbiztosabb módszer, ha tüzet rak, és annál melegszik. fotó: rigó Élve került a temetőbe Temető és kiásott sír. Akad, akin a gondolattól is borzongás fut végig, és csuromvizesen ébred, ha rossz álmában előjön a kép — és akad, aki ebből él. Felsőpetényben beszélgettünk a falu sírásójával, az 53 éves Dobos Andrással. — Van olyan, aki nem is merné ezt vállalni — mondja András bácsi, akinek olyan természetes, hogy ő sírt ás, mint másnak az, hogy az iktatóban pecsétel. — Az természetes volt, hogy az édesapám után én is folytatom. Ahogy apám mesélte, még a nagyapám is sírásó volt. — Kellenek idegek ehhez a munkához—erősít meg—, de én nyugodt vagyok. Sokan kérdezték már, nem félek? Hát mitől? — A halottak nem bántanak, csak az élők! Nem így van? Én nem félek. Sötétben is kint vagyok a temetőben, ha sürgős a munka. — Ha nekem sírokat kellene ásnom, alig várnám, hogy elszabaduljak onnan... — Én nem... Hát, nem olyan jó, de kell a pénz. Tudja, mi van, a nyugdíj se sok, valamit muszáj mellette csinálni. Üzembe nem tudok elmenni, rokkantnyugdíjas vagyok, tíz-tizenöt perc után le kell ülnöm. Ott nem dolgozhatnék így. — Szokott a munkájáról álmodni? — Néha. Ha eszembe jut, hogy még nincs befejezve a sír. — Én már arra nem is emlékszem! — mondja, amikor a legelső ásásról faggatom, de annyit azért hozzátesz: — az egy kicsit félős volt. De akkor még apámmal ketten voltunk. András bácsi legemlékezetesebb esete az volt, amikor ki kellett ásnia egy fiatal fiút. Eltemették, de a nyomozás során kiderült, nem öngyilkos lett, hanem a társai tették őt a sínekre... A szerencse fia A szerencse fia feketében jár, oldalán súlyos vasgolyó, vállán könnyű drótseprü. A neve Sut Tibor, a foglalkozása kéményseprő. Tizennégy éve járja a Rétság környéki településeket egyedül, övé a pálya Romhánytól Nógrádkövesdig. Bár őt még nem fenyegeti a munkanélküliség veszélye, a gázfűtés elterjedése miatt egyre kevesebb a kotornivaló. Évente legalább kétszer felbukkan minden faluban, ismerősként köszöntik a háziak, s az utcán, kéményseprőt látva még megcsavarják gombjukat az emberek. Megválasztották a rétsági alpolgármestert Magasabb fejkvóta Nőtincs, Felsőpetény, Ősa- gárd és Szendehely aláírta a közösen üzemeltetett egységek ideiglenes hozzájárulási költségeiről szóló megállapodást. Eszerint a Nőtincsi Általános Iskolát három község, Nőtincs, Felsőpetény és Osagárd tartja fenn, s a települések gyermekenként negyvenezer forinttal járulnak hozzá az iskola működtetéséhez. Az állami fejkvóta csak harmincezer forint lenne, de az oktatás fontosságára való tekintettel az önkormányzatok a nagyobb összeg fizetése mellett döntöttek. — Volt már, hogy be is temetett a gödör, akkor megijedtem. Benthagytam a gumicsizmámat, úgy másztam ki valahogy. A családban sincsenek mindenkinek kötélből az idegei, ezt a sírásó felesége bizonyítja: — Én azt mondtam neki, nem mennék oda a világ kincséért sem! Én még a halottól is félek. — Az árnyéktól is megijed — mosolyog a férje. — Nem siet kifelé, András bácsi? — Van amikor sietek. — Mitől függ? — Hát, ha éhes vagyok, akkor sietek!... — Amikor először lement, nem gondolt arra, hogy többet nem jön ide? — Nem. A bányában már a harmadik nap azt mondtam, de mégis lehúztam ott harminc évet. Kétszer volt omlás a bányában, egyik munkatársam áramütéstől halt meg mellettem. Megszokni nem nagyon lehet azt, csak jó akarat kell hozzá. Annyira lehet megszokni a bányát, hogy nem félek már úgy, mint első nap. De ott mindig félelem van. Tizenhat éves se voltam, mikor először mentem le a bányába. Tiszta víz voltam, úgy féltem! Jobb ez... Itt legalább kilát az ember. Itt süt a nap, a levegő is más, és akkor jövök ki, amikor akarok. (—dudellai—) Fotó: Rigó T. A rétsági önkormányzat január 25-i ülésén dr. Szájbely Ernőt, az Egyesített Egészség- ügyi és Szociális Intézmény vezetőjét választotta Rétság város alpolgármesterének. A testület döntött arról is, hogy a Gamesz, mint önállóan gazdálkodó szerv megszűnik, s ezentúl a polgármesteri hivatalhoz csatolva végzi feladatait. Az átalakulás létszámcsökkentést nem jelent, viszont megszűnnek az adminisztrációs párhuzamok. Harmadik napirendi pontként a képviselők meghatározták a hivatal ügyrendjét. Az új szervezeti felállásban megszűnnek az osztályok, a részterületek feladatainak elvégzését főelőadók irányítják. Egészségügyi tanácsadás A rétsági egészségházban minden hétfőn 14-től 16 óráig tanácsadást tartanak egészséges gyermekek' számára. Az érdeklődők felvilágosítást kaphatnak a helyes életmódról, a szenvedélybetegségek káros hatásairól és a betegségek megelőzésének módszereiről. Kétbodony nem válik Népszavazást tartottak január 27-én Kétbodonyban. A falu lakói arról döntöttek, továbbra is Romhány része maradjon-e a település vagy önállóan működjön tovább. A választásra jogosult 443 polgár közül 258-an járultak az urnákhoz. Az önállóság mellett 125-en. ellene 133-an voksoltak, így a többség akarata szerint Kétbodony továbbra is Romhányhoz tartozik. Kell egy csapat Alsópetény. Az MTTSZ tömegsportklub kispályás labdarúgóbajnokságot szervez Alsópetény- ben az 1991-es esztendőre. Amennyiben a klubnak sikerül megteremtenie az anyagi feltételeket, jövőre egy nagypályás csapatot szeretnének verbuválni a most jelentkezőkből. A kispályás bajnokság nevezési díja csapatonként 500 forint, s a befolyt összeget futballcipők és mezek vásárlására fordítják. Télen nincs forgalom Alsópetény. A rétsági tsz táple- rakatából Janek István elégíti ki a falusi állattartók igényeit. Leginkább a sertéstápot keresik, de télen, a disznóvágások után meglehetősen gyér a forgalom a tápo- soknál. Nincsenek törzsvásárlók, mert működik a faluban a konkurencia is. Alsópetényben nincs hiánycikk, mert ha valami elfogy, csak telefonálni kell, és máris szállítja a tsz. Kicserélik a régi garnitúrát Emberemlékezet óta nem tanultak a diákok új padokban Felsőpetényben. Ebben az évben az ön- kormányzat kicseréli az iskola bútorait. A hivatal kialakítására kapott százötvenezer forintot még ötvenezerrel megtoldják, így megvalósulhat a kétszázezer forintos beruházás. RÉTSÁG ÉS KÖRZETE
