Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-16 / 13. szám

1991. JANUAR 16., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP t: Í-L-IT-T-! 3 Lesz-e újabb benzináremelés februárban (Folytatás az 1. oldalról) alakítani, amelynek felső ha­tára azonos a hozzá hasonló minőségi termékek beszerzé­si költségével. Az előadó fel­sorolta ezeknek az összete­vőit. Ea évben bekövetkezett li­beralizált szabadáras kőolaj és kőolajtermékek után, csak tízszázalékos vámot kell fi­zetni. Hasonlóképpen a ben­zin és a gázolajok után is. A kenőolajra harmincszáza­lékos a vámkedvezmény. Az importot nem terheli állami elvonás, de támogatást sem kap a vállalat. A hazai ára­kat az import bekerülési költsége határozza meg, azo­nos minőségi termék esetén. A vállalat olajtermelő te­vékenységet és feldolgozást is folytat. Külön számon tartja a bányászat összered- ményét, és a csak ott kelet­kező nyereség 45,8 százalékát bányajáradékként fizeti be az államnak. Az előbbiek azt jelentik, hogy a finomító és a bányavállalat üzletfelek, azaz szemben állnak egy­mással. Az elképzelések szerint, 4 millió tonna kőolajat vásá­rol az idén, de van mód ar­ra, hogy mások is ugyanazt tegyék, illetve eladjanak. Ez utóbbiak fogadására készek a feldolgozó finomító válla­latok. De csak abban az esetben, amennyiben ez számukra előnyös. Pillanat­nyilag kőolajból 700 ezer tonna, benzinből 300 ezer ton­na a készlet, amely közel van a felső határhoz. Áru tehát bőven van, az esetle­ges vásárlói csúcsokat ki tudják — fogják elégíteni. A vállalat termelői árának többsége alacsonyabb mint a piaci ár, emiatt, a jövőben árakat kellene emelnie. Ugyanakkor a forintleérté­kelést is bele kellene venni az árakba. Azt most nem tudták megmondani, hogy miként alakulnak majd az importárak. Amennyiben növekednek, akkor az árak tovább emelkednek, ellenke­ző esetben pedig csökkennek. A forintleértékelés hatását viszont csillapítva fogják ér­zékeltetni az akkorra kiala­kult árakban. A háztartási olaj ára je­lentősen alatta van a piaci áraknak tekintettel arra, hogy a kormány intézkedése nyomán sem fogyasztási, sem forgalmi adó, sem vám nem terheli. Az importbe­szerzés költségei alapján, több mint 20 forintra kelle­ne literenként emelni az árakat. A termelői ár és az import bekerülési költség- növekedését további három részletben kívánják meg­szüntetni a fűtés végéig. Űj Nógrád kérdése: Mi­ként ítéli még a piaci ver­senyhelyzet függvényében jelenlegi pozíciójukat? Mi­kor kerül sor az ön által is halványan jelzett árcsökke­nésre? — Addig versenyképes a bányászat, amíg nyereségé­nek 45,8 százalékát bányajá­radék címén befizeti az ál­lamnak. A feldolgozás Euró­pa szintű, állni tudják a ver­senyt, különböző fejleszté­sekkel, korszerűbb jövedel­mezőbb termékeket állítanak elő. Ha nem lesz háború, akkor egyes benzináraknál árcsökkenésre is lehet szá­molni. Venesz Károly Pályázati felhívás Továbbtanulást, átképzést, első munkahelyhez jutást segítik A Nemzeti Gyermek és Ifjúsógi Alapítvány pályázatot hirdet olyan helyi társadalmi összefogáson alapuló kez­deményezések támogatására, melyeknek célja a 12—16 éves korosztály számára olyan modellek kialakítása és el­indítása, amelyek továbbtanulásukat, átképzésüket, illet­ve az első munkahelyhez jutásukat kívánja megvalósítani. E témában a pályázók között 5 millió forint kerülhet felosztásra: A pályázat feltételei: A pályázók helyzetüket és szándékaikat részletesen fog­lalják össze írásban. Leírásuk tartalmazza (lehetőleg két oldal terjedelemben): — a tervezett felhasználás célját, koncepcióját; a pá­lyázó nevét, és tevékenységét jellemző odatokat; a pá­lyázott összeget, az előzetes költségvetést, valamint a pá­lyázott összeg ütemezési tervét. A pályázat végrehajtásáért felelős személy, vagy személyek megnevezését; a megva­lósításban résztvevő saját, és partnereik (vállalatok, isko­lák, magánszemélyek stb.) hozzájárulását (anyagi, tárgyi, szellemi), illetve az erről szóló nyilatkozatukat.- Egyéni pályázó esetében, az adott területen többéves gyakorlattal rendelkező a pályázatot ismerő és támogató két személy ajánlása szükséges. Az alapítvány kizárólag a működést kívánja segíteni, létesítményépítést nem tud támogatni. A pályázattal egyösszegű vissza nem térítendő támoga­tást vagy kamatmentes hitelt, illetve a kettő ötvözetét lehet elnyerni. Más pályázatokon szerepelt pályaművel is lehet pá­lyázni, de a pályázó tüntesse fel, hová adta' be mór a pályázatát, s milyen eredményt ért el vele. A pályázatot négy példányban 1991. február 15-ig kell a következő címre eljuttatnia: Cím: Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítvány, Gyermek és Ifjúsági Szolgálata 1143. Budapest, Amerikai út 96. A nyertesekkel a kuratórium szerződést köt. Várják a rászorulókat (Folytatás az 1. oldalról) venhat család kapta folya­matosan a támogatást. E mellett több mint kettőszáz olyan kérelmet tartunk nyil­ván, akik rászorulnak a tá­mogatásra. A városi önkor­mányzat egészségügyi és szo­ciálpolitikai bizottsága leg­utóbb januári ülésén foglal­kozott a kérdéssel és fontos döntést hozott. — Mégpedig? — A szakemberek úgy dön­töttek, hogy a már segélye­zettek és a segélyezésre vá­rók körét felül kell vizsgál­ni, ami a gyakorlatban any- nyit is jelent, hogy az igény­lők közül a legrászorultabba- kat kívánjuk segíteni. A bi­zottság ezért arra kéri a sal­gótarjáni családokat, hogy akik úgy érzik, segítségre szorulnak, természetesen megfelelve a jogszabályi fel­tételeknek azok, január 28- ig juttassák el kérelmüket a salgótarjáni városházára. A kérelmekhez minden eset­ben jövedelemigazolásokat kell csatolni. — Kik a jogosultak? — Rendszeres nevelési se­gélyre az a család jogosult, ahol a családban élők egy főre jutó jövedelme nem éri el a négyezerhatszáz forin­tot. A beadott kérelmek nyomában a családsegítő központ, a védőnői hálózat és a PHRALIPE ajánlotta fel támogatását arra vonat­kozóan, hogy a helyszínen látogatják meg az érintett családokat. Ezt követi az el­bírálás, hogy jogosultak-e, avagy nem a rendszeres ne­velési segélyre. — Csatai — Téli Ilyen címmel indít ren­dezvénysorozatot a KDNP salgótarjáni szervezete. Az első összejövetel január 17-én. csütörtökön, 17.00 órától lesz Salgótarjánban, a Malinovszkij út 1. szám alatti ferences rendház­ban. A kereszténydemokrácia múltjáról, jelenéről és jö­vőjéről tart előadást dr. Varga László, a KDNP társelnöke (Budapest). Ezt követően dr. . Szabó Sán­dor alpolgármester beszá­mol a város önkormányza­tának működéséről. Termé­szetesen lehetőségük lesz az érdeklődőknek nézetük ki­fejtésére is az ezt követő vitában. (Folytatás az 1. oldalról) — közölte Nagybakosné. — Például mi, könyvtárosok égés« nyáron bugyit árul­tunk, nem pedig az olvasó­kat fogadtuk. Május óta csak októberben nyitott ki a felnőtt könyvtár, de a 27 ezer kötet egyharmada ma is ömlesztve hever. Űj he­lyén a könyvtár beázik, mi­közben az erre a célra épí­tett nagyterem üres. Nekünk 1300 olvasónk volt, s a 10 ezer kötetes gyermekkönyv­tárba diákok százai jártak. Belefájdul a szívem, ha a szomorú végre gondolok. Az egyik néni sírva mondta: „Ha a házat bezárják, ak­kor velünk már bármit meg­tehetnek!” Mások ez eset­ben tüntetést akarnak szer­vezni. .. Az érthetően elkeseredett szakemberek nem is titkol­ták tervüket: — Ha cirkusz kell, akkor mi csinálunk cirkuszt! Bí­rósághoz fordulunk. Mások kisded játéka miatt mun­ka nélküliek leszünk, sehol nem tudunk majd elhelyez­kedni. De nemcsak a saját igazunkért, hanem a ház ér-t dekében is harcolni kívá­nunk. Végszóra toppant be a bá­nyakaszinóba Susán István­ná. Mosolyogva üdvözölt, cseppet sem úgy nézett ki, mint aki fél a munkanél­küliségtől. Valakitől hallot­tam: neki már van új ál­lása ! ' . Három műszak helyett kettő ...Olyan sötétben vagyunk, hogy az alagút elejét sem látjuk... Amikor Győrffy Sándor­ral, a Nógrádkövesdi Kőbá­nya Vállalat kereskedelmi osztályvezetőjével, a szak- szervezeti bizottság titkárá­val beszélgetésbe kezdtünk, a szakszervezet mai állapo­táról, életéről, a bennem akaratlanul előtolakodó kis­ördög kikényszerítette belő­lem, egy korábban hallott, kicsit provokatívnak tűnő megjegyzést: — Toljunk ki vele, válasszuk meg szak- szervezeti titkárnak ... Még nem eszméltünk — Huszonhat éve dolgozom a vállalatnál: Legutóbb, há­rom évvel ezelőtt választot­tak meg egyhangúlag. Hogy ebben mennyiben játszik közre amit ön az előbb mon­dott, azt nem tudom. Elis­merem, hogy a szakszerve­zeti mozgalom tekintélyt vesztett. Sok és gyors a vál­tozás, mi pedig még nem eszméltünk fel eléggé. Ko­rábban, hatalmi szóval arra kényszerítettek bennünket, hogy az építőkhöz tartoz­zunk. A tagság kilencven százalékának döntése alapján ma már visszakerültünk ter­mészetes közegünkbe: a bá­nyászokhoz. Az átigazolás előnyös volt. Központunk markánsabban képviseli ér­dekeinket, lép fel a kor­mánnyal szemben. Mivel ál­lami segítségre nem számít­hatunk, ezért a tagság tá­mogatja a központi vezetés azon elképzelését, hogy adó­mentes bérfejlesztést kap­junk — érzékelteti mai stá­tusukat Győrffy Sándor. A bér, a megélhetés mel­lett, az utóbbi időben min­dennapos téma, a jelen és a jövő. A szakszervezeti ve­zetőknek — milyen lesz a sorsunk, hányán leszünk el­küldve, lesz-e létszámcsök­kentés kérdésekre kell, vagy kellene válaszolniuk. Há­romszáz dolgozónak okoz fejfájást, a bizonytalan jövő félelemmel teli jelen. — Igazgatónk lelkiismereti kérdést csinál abból, hogy miként tartsa meg a mun­kahelyeket — kapcsolódik az előbbi gondolathoz a szak- szervezeti bizottság titkára. — A környékben sehol nincs lehetőség felvételre. Inkább az elbocsátások a jellemző­ek. A kiút, a lehetséges al­ternatívák kidolgozása most van folyamatban. Vészterhes időket jelez, hogy három mű­szakról, kettőre álltunk át, mivel az igények az elmúlt évhez képest ötven százalék­kal csökkentek. Olyan sö­tétben vagyunk, hogy nem­csak az alagút végét, hanem még az elejét sem látjuk — vélekedik keserűen a szak- szervezeti titkár. Nem sikerült jól a múlt év utolsó negyede. Még gyen­gébbek a kilátások az idei esztendőre, nehéz az indulás. A vállalat kapacitása évi egymillió tonna kő kiterme­lésére alkalmas, beleértve a savanyú földeket javító mészkőport is. Tavaly hét­százezer tonnára mérséklőd­tek az igények, az idén pe­dig kétszázezer tonna kőre és harmincötezer tonna mész­kőporra érkezett igénybeje­lentés. Ebből konkrét meg­rendelés hatvanezer tonna kőre és tízezer tonna mész­kőporra szól. Míg korábban gyakorlat volt a mindkét fél számára, előnyös előszállítás, addig mára az ismert drasz­tikus állami elvonások mi­att bezárult ez a lehetőség. A költségvetés elhúzódása miatt az állami pénzeket el­nyerhető tendereket pedig csak ezután határozzák meg. Hogy mikor lesz ebből, pénz kővásárlásra, az a jövő titka. Abban bízunk, hogy egy-két évi pangás után újra felfelé ível majd a gazdaság fejlődésének gör­béje. Ha nem akarjuk ma­gunkat kizárni a tranzitfor galomból, akkor új utakat kell építenünk, a régieket pedig felújítani — szól némi bizakodással a hangjában a szakszervezeti titkár. — Az előbb említett körülménye­ket figyelembe véve, ne­vetségessé tenném magam, ha az inflációhoz hasonló béremelést szorgalmaznák. Egyébként erre nincs is szükség, mert igazgatónk —, a többi között — azon töri a fejét, hogy a vállalati ta­nácsülésen közreadott, le­hetséges tizenöt százalékos idei béremeléshez miként teremtse elő a szükséges pénzt. A háromszáz tagot szám­láló alapszervezet tagjai ed­dig az egység és az együt­tes tevékenység mellett vok­soltak. Nem akadt köztük olyan, aki új szakszervezet, vagy munkástanács megala­kítását szorgalmazta volna. A csoportok élnek — Együtt, közösen keres­sük a kiutat — hangsúlyoz­za Győrffy Sándor, majd a következőkkel — folytatja: — A szakszervezeti mozga­lom kisebb sejtjei, a cso­portok nálunk is élnek, mo­zognak, képviselik a tagság érdekeit és segítik a rászo­rultakat. Egyre többen lát­ják be azt is. hogy a mai nehéz helyzetért nem lehet a szakszervezetet hibáztatni. A bizonytalanság, a sok kér­dőjel ellenére hiszek abban, hogy különösebb megráz­kódtatás nélkül megússzuk ezt az évet. Azt viszont to­vábbra is vallom: eredmé­nyes szakszervezeti, munka csak jól működő gazdasági egységben lehetséges. Venesz Károly Pezsgő és felmondólevél Csak többszöri próbálko­zás után sikerült szót vál­tanom ifjú Kálovits Gézával, a Typo-Team Kft. ügyveze­tő igazgatójával. Rendre le­tagadták jelenlétét munka­társai, holott a telefonba be­szűrődő beszédéből tudtam, ott van az irodájában. „Ki­ment valahová a városba” — mondta egy női hang ak­kor is, amikor az igazgató megúnta a zargatásomat, s végre szóba állt velem. — Nincs mit nyilatkoznom a témáról — kezdte. — Jó­magam mindent megtettem, hogy megmentsem a volt bá­nyász művelődési házat. Csaknem tízmillió forintom fekszik benne, soha nem fo­gom visszakapni. Igen, a kért ötmilliós munkahelyteremtő támogatást sem kaptuk meg. Az önkormányzat csak hi­tegetett, hogy ekkor, majd akkor veszi át a házat. Nem várhattam tovább, kényte­len voltam felmondani ti­zennégy embernek. Sajná­lom őket. Miután új helyet találunk a játékautomaták­nak, bezárjuk a bányaka­szinót. Mi a véleménye a házban tapasztalható zűrzavarról? Hogyan lehetne úrrá lenni az áldatlan állapotokon? — kérdeztem Nagy Mihály pol­gármestert. — Sajnálatosan elmérge­sedett a helyzet — felelte. — Igaz, hogy nem dúskálunk a pénzben, de találnunk kell megoldást a művelődé­si ház működtetésére. Előbb azonban a vállalat és a kft rendezze a saját ügyét, tisz­tázzák a függőben lévő kér­déseket. Utána önkormány­zatunk is lép. A Nógrádi Szénbányák szakszervezeti bizottságának titkárát, Balázs Ernőt ugyan­csak megkérdeztem a ház és elbocsátott dolgozói té­májában. Nem utolsósorban azért őt, mert a tizennégy ember ma is tagja . a bá­nyászszakszervezetnek. — A kft. eevo'dalúan bon­totta fel a szerződést, ebből következően bírósághoz for­dul vállalatunk. — vála­szolta. Ez azonban hosz- szú procedúra lesz. A pol­gármesteri hivataltól de­cember utolsó napjaiban kaptuk azt a szándéknyilat­kozatot, melyben közük: az önkormányzat kész átvenni a művelődési házat. Szerin­tem ez már megtörténhetne attól függetlenül, hogy mi pereskedünk a kft.-vei. Kér­dés, a képviselő-testület ál­dását adja-e a milliók kifi­zetésére. Azt hiszem, válla­latunknak és az önkormány­zatnak közösen kell mű­ködtetnie a házat, így meg­oszlanak az an.vagi terhek. Ez tehát a helyzet 1991. ja­nuár 15-én, e riport írása­kor az időközben egyre rom- lóbb állagú bányakaszinó­ban. A falai összefirkáltak, a tetejét fedő vörös pala fog­híjas, a bútorok megtépá- zottak. Látszik, az egykori ékszerdoboznak ma nincs igazi gazdája. Mikor lesz?! Kola.j László Fotó: Rigó Tibor „A könyvek egyharmada ma is halomban hever” — mu­tatta Nagybakos Istvánná könyvtárvezető.

Next

/
Thumbnails
Contents