Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-10 / 212. szám

1990. DECEMBER 10., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Azt beszéli már az egész város... Csődbe megy a Primo Válaszol: Vaszari András, a Springer Kft. ügyvezető igazgatója Készek a kívánságok teljesítésére A tárolóknál szükséges javításokra a soron következő időszakban kerül sor. Fotó: Rigó Tibor — Az elmúlt napokban ön több alkalmazottjától is megvált, köztük az áruház üzletvezetői hármasától. A szóbeszéd szerint ez a lét­számleépítés is arra utal, hogy bajban van a Primo! — Erről szó sincs! Mind­össze annyi történt, hogy a közelmúltban új, teljes ha­táskörrel rendelkező, keres­kedelmi vezetőt vettem fel az áruház irányítására. Ö megvizsgálta a helyzetet és arra a megállapításra ju­tott: indokolatlanul magas az áruházban dolgozók szá­ma. Ezzel párhuzamosan új. úgvnevezett jutalékos bér­rendszert vezettünk be. — Mit jelent ez? — Minden alkalmazott ha­vi háromezer forintot, plusz a bevétel két százalékát (Folytatás az 1. oldalról) dapesti Metró- és nagy Skálában éppúgy, mint a ha­jókon, vagy a kisboltokban. Figyelembe véve, hogy megyénkben is megkezdődött az otthoni téli sertésvágások ideje, hogy a megrendelők négy-öt-hat szállító között választhatnak, a Karancshús már eddig is sikeres akció­val és új termékekkel ruk­kolt elő vevőkörének meg­tartása, bővítése érdekében. Az idei bányásznap alkal­mából hódító útjára indítot­ta a bőrösfélsertés-akciót. A salgótarjáni és környéki vásárlókon kívül bekapcso­lódtak a pécsiek, a buda­pesti külkereskedelmi ban­kok és vállalatok, a rádió, tévé és a Délker dolgozói. Ily módon nyolc­vanezer kilogramm sertés­hús került a fagyasztóládák­ba, 107 forintos kilónkénti áron. Mindazok, akiknek erre pénzük volt, megkedvelték az új termékeket: a Salgó kapja fizetésként. Dolgozó­inkat ezáltal is kívánjuk ösztönözni a nagyobb forga­lom, s így a magasabb be­vétel elérésére. Az áruház három vezetője —*az üzletvezető és két he­lyettese — ezt a szerződést nem írta alá. így elváltak útjaink. Sajnos ők nem szak­képzett kereskedők voltak. Hogy mást ne mondjak, ne­kem kellett ellenőrizni, volt-e takarítva az áruház­ban. . . — Tehát nem áll a csőd szélén a Primo? — Ismétlem: szó sincs er­ről! Az évre tervezett bevé­telt már három héttel ez­előtt elértük, vagyis várako­záson felüli első esztendőt zárunk. pároskolbászt, a Palóc cse­megét és a Palóc csípőst. Bízva abban, hogy a kará­csonyi ünnepek előtt vala­melyest vastagabb lesz a vásárlók pénztárcája, von­záskörzetükbe tartozó igé­nyek. valamint az exportkö­telezettségük teljesítése ér­dekében a jelenlegi egy mű­szakról áttérnek a kettőre, és hét végeken is dolgoznak majd. Mindenből teljes és folyamatos ellátást garantál­nak. Ebben a nyers húsok mellett benne foglaltatik a füstölt áruk széles választé­ka ugyanúgy, mint az előző években hiánycikknek szá­mító kocsonyahús. Továbbra is naponta nyolc kocsi szállítja a kért árukat az üzletekbe, egy ügyeletes gépkocsi pedig a salgótarjá­ni kívánságok soron kívüli teljesítését szolgálja. Az ügyeleti szolgálat bevezeté­sével kizárják annak lehető­ségét, hogy az üzletekben nemmel válaszoljanak a vásárlók kívánságaira. — Magyarnándor—Mohora. Szegényednek a mezőgazda­sági nagyüzemek. Ez derül ki a társulásos alapon létre­hozott Magyarnándori Álla­mi Gazdaság mohorai, folyé- konvműtrágya-gyártó üzem megbízott vezetőjének, Ga- ramvölgvi Jenőnek szavai­ból. Az alapító öt megyei termelőszövetkezet közül csupán az őrhalmiak kér­tek bizonyos mennyiséget az őszi vetések alá. A termelt mennyiség nagy részét a gesztorságot ellátó Magyar­nándori Állami Gazdaság és az Alapi tangazdaság hasz­nálta fel a termelés fokozá­sa, a talaj kondíciójának megtartása céljából. Zsolnay-kerámia Balassagyarmaton Az 1897 decemberében fel­avatott balassagyarmati köz­kórház első épületei közé tar­tozott a szép oromdíszes fel­vételi épület és a tőle balra húzódó sebészeti, valamint jobbra épült belgyógyászati pavilon. Szinte teljes épségben, mindhárom épületen több mint egytucatnyi Zsolnay-kerámia- tetődísz látható. Valamennyi a tetőcsúcsok végződésein, orma­in található, mintegy díszíté­sül tetőzve azokat. Legtöbbnek még a négy irányban !ofeié hajló fülrésze is épségben megmaradt. Valamennyi a Zsolnay csa­lód pécsi kefámiagyáróban ké­szült. 1893-tól a gyár Wartha Vince kémikus, egyetemi tanár találmányával, a sajátos fém­fényű, mázas, eozinos kerámiá-l val ért el rendkívül nagy sike­reket. Az ezekből készült dí­szítések kerültek néhány év múlva a gyarmati kórház épü­leteinek ma is látható tetőire.-Reiter­Az előbbiek egyúttal azt is- jelentik, hogy az évi tíz­ezer tonna kapacitással lét­rehozott üzemből csupán 4700 tonna termék került ki, pedig a számítások egyértel­műen bizonyítják, hogy har­minc kilométeren belül, nye­reségesen és gazdaságosan lehet hasznosítani, mert egyenletesen teríti a földbe a tápanyagot. A mára kialakult szegény­ségi állapotot tovább fokoz­za a bizonytalanságból faka­dó várakozó álláspont, amely az új föld- és szövetkezeti törvény hiányához kötődik. November 22-én éjszaka a pásztói művelődési ház előtt parkoló Ladából rádiós mag­nót és kardánbokszot loptak el. A két elkövetőt — közü­lük az egyik fiatalkorú — a pásztói rendőrkapitányság •nyomozói rövid idő alatt el­fogták. November 14-én B. A. job­bágyi központifűtés-szerelő családjával együtt vendégség­be ment. Ezt az időt hasz­nálták ki az eddig ismeret­len rablók, amikor 25-re virradó éjszaka felfeszítet­ték a ház ajtaját, és kirá­molták a lakást. Videoberen- dezéssel és 3500 német már­kával távoztak, mintegy 150—200 ezer forint érték­ben. Amennyiben a jelenlegi, nem sok optimizmusra okot adó helyzet az ellenkezőjére fordulna, és a tavaszi mun­kákat jellemző fejtrágyázás- hoz egyik napról a másikra jelentősen megnőnének az igények, az üzem vezetése és az itt dolgozó kollektíva akkor sem jönne zavarba, mert szabad kapacitásuk megléte egyúttal azt is jelen­ti — hogy katonai kifeje­zéssel élve — bármikor had­ra foghatóak, a^az készek a kívánságok maradéktalan teljesítésére. Addig amíg ez az idő elérkezik, addig a té­li hónapokban elvégzik a szükséges felújítási és javí­tási munkálatokat. November 28-ra virradó éjszaka a pásztói vasútállo­máson egy tehervagon ajta­ját ismeretlen tettesek feltör­ték, és onnan egy karton ét­olajat loptak. December 1-jén éjszaka a 21-es főút mentén elterülő Békasós nevű üdülőkörzet­ben egy időben három hét­végi házat törtek fel isme­retlen tettesek. Nem féltek attól, hogy megzavarják őkef. Erre vall az az aprólé­kos munka, ahogyan a kis­babától a lepedőig mindent elvittek, amit mozdítani le­hetett. A pásztói rendőrkapi­tányság munkatársai nyo­moznak a tettesek után. Már jegyző is van — Kazár. A napokban, a legutóbbi képviselő-testüle­ti ülésen választották meg a község önkormányzatának jegyzőjét. A kazári pályá­zati kiírásra négyen adták be jelentkezésüket. A több­ség dr. Kardos Gyula pályá­zatát támogatta, így az ál­lást ő tölti be január else­jétől. Késik a kotrógép — Szilaspogonyban már he­tek óta hiába várják az Egri Vízgazdálkodási és Ta­lajvédelmi Társulat kotró­gépét, amellyel megkezdték a Szilas-patak kotrását. Két- háromszáz méteren elvégez­ték a munkát, aztán vissza­vitték a gépet Egerbe. Az­óta csak ígérgetnek, dátu­mokat módosítanak, kotró sehol. Pedig a munka java még hátravan. lé ivóvíz Cereden — Cereden, a Béke úton az önkormányzatnak sikerüli megoldania, hogy az ott la­kók nitrátmentes vizet fo­gyasszanak. Ugyanis a köz- intézményeket ellátó víz­vezetékrendszerre kapcsol­ták rá a Béke utcában lakó tizenegy család vízvezetékét, így a csapokból egészséges víz folyik. Elkészült a gázcseretelep — Nádújfalu. Ma adják át a 96 palackos gázcsere­telepet. ami a kisterenvei áfész égisze alatt működik. Nemcsak területileg, köz­pontilag is az élelmiszer­bolthoz tartozik a telep; a bolt eladói felváltva dol­goznak a bolt mögötti terü­leten kialakított gázcsere­telepen. Ez a létesítmény még a tanácsi tervben sze­repelt és átadásával (építé­sében jelentős volt a tár­sadalmi munka is) régi probléma oldódik meg. Újabb rejtvény- fejtőbravúr — Pécs. A hét végén dr. Aczél László emlékére Pé­csett megrendezett országos rejtvényíejtő csapatverse­nyen haladó fokon első he­lyezést ért el hibátlan fej­téssel a salgótarjáni Acél­törő Rejtvényfejtő Klub Sal­gó csapata. A csapat tagjai: Bodzsár Sándor, Horucziné Márton Ilona, dr. Mező Im­re, Nemesik László. Karancshús Fülöp István és társai csontozzák a kiszállításra váró húst — kép: Rigó — RÁCSON TÚL Vendégségbe ment a gazda — kirámolták a lakását RÁCSON INNEN Egy írás ürügyén A helyi adók elkerülhetetlenek „A fenti vastagon sze­dett cím nem a képviselő- testület álláspontja, ha­nem a testület elé tett, a pénzügyi osztály által ké­szített előterjesztésben sze­repelt kiemelés. Az előterjesztést, an­nak színvonala miatt a testület ízekre szedte, és a határozati javaslatot csak módosítva fogadta el. Ter­mészetesen elképzelhető, hogy mégis elkerülhetet­len lesz helyi adó meg­állapítása, de az SZDSZ képviselői mindent el fog­nak követni, hogy er­re ne kerüljön sor." Ez az SZDSZ salgótar­jáni önkormányzati kép­viselőinek a űéleménye az Üj Nógrád december 3-i számában megjelent írással kapcsolatban. Nos, a közeli jövő való­ban bizonytalannak lát­szik. Talán éppen a he­lyenként még jobbára mindig csak az önös érde­keket szolgáló pártcsatáro­zások miatt. Pedig min­den, ami ennek következ­ménye, az mindannyiunk zsebére megy! Azt sem szabad felednie e testület­nek, hogy a választók 30 százalékának bizalmából vannak ott, de az egész város lakosságát képvise­lik. A kapkodó, kellően át nem gondolt intézkedések, rendeletek, törvények, vagy azok hiánya (mint például az államháztartási, köz- szolgálati törvény, az ön- kormányzati tulajdon ren­dezetlensége, hatáskörök kidolgozatlansága) vitat­hatatlanul nehézzé, majd­csak lehetetlenné teszik a helyi önkormányzást. Az aláírás nélkül érke­zett és fent szó szerint idézett helyreigazítási ké­relem persze már nem tér ki arra a korántsem elha­nyagolható tényre, hogy a kormány által elkészített jövő évi költségvetési ter­vezet eleve ezekre a he­lyi adókra (házadó, telek­adó stb.) is épít. Lehet támadni ezt — megjegy­zem, számomra sem szim­patikus megoldás —, de elvetni aligha fogják. Ha mégis, más néven, más módon fizetjük majd meg ugyanezt az összeget. Sőt, sietve hozzáteszem, a kor­mány mozgástere is szűk, a Nemzetközi Valutaalap diktálja a feltételeket. Ezek után nemcsak azt kérdezem, amit azon bi­zonyos cikk elején is fel­tettem, hogy meddig lehet sanyargatni egy népet, ha­nem megtoldanám azzal is: meddig lehet butítani a szenvedő milliókat? Med­dig lehet elhallgatni elő­lük fontos információkat? Sánta János Hová tűntek az öregek Jobbágyiban? Tudósítónktól. Ma már csendesek a job­bágyi öregotthon falai. El­tűntek a régi hangulatos hétköznapok varázsai és ve­lük együtt azok is, akik­nek mindez talán sokat je­lentene. Akiknek fontos lenne... Eltűntek, mert hiányoznak a történet sze­replői. Az öregek. Arról, hogy mi okozta ezt a vál­tozást, Kovács Gyulánét, a2 idősek klubjának vezetőjét kérdeztem. — A klub 10 éve indult, és akkor sem nagy létszám­mal. Később az öregek kö­zött belső vita, harag ala­kult ki. Többen lemaradtak, így 13 fős állandó csoport­tal működünk tovább. De — sajnos — az idők folya­mán megöregedtek, meg­haltak és utánuk nem jött senki. — Nem próbáltak valami­lyen megoldást keresni? — De igen. Pár éve, ami­kor a Bisztró megszüntette a főzést és az étkeztetést, azzal szerettük volna be­csalogatni az embereket, hogy jöjjenek el hozzánk csak arra az időre, míg az ebédet elfogyasztják. De in­kább nem jöttek... Így most nagy részük házi gondozásban részesül, amire sokaknak valóban nagy szük­sége van. Jancsó Henriett

Next

/
Thumbnails
Contents