Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-10 / 212. szám

4 iiEPmzj \ LÁTÓHATÁR 1990. DECEMBER 10., HÉTFŐ WLlW JU 1 LI NAFTALIN — Szécsény. Vártam az előadást; egyfelől azért, mert, bevallom töre­delmes szívvel, még nem találkoztam Heltai Jeni) Naftalinjá- val, másfelől azért, mert Szécsény- ben az októberi előadás elmaradt, s ■így egy kicsit kiéheztünk a hazai színházi előadásra. A városban és környékén sokan másként gondolkoztak. Nem volt telt ház. Foghíjasán töltöttük meg a széksorokat. Hamar be kellett lát­nom, azok döntöttek helyesen, akik otthon maradtak. Az előadás alatt végig az volt az érzésem, hogy ér­zem a naftalin szagát. Nem azért, mert a szereplők olyan remekül ját­szottak, hogy elhitették velem: részese vagyok a játéknak. Ellenkezőleg. Seregi Zoltán ren­dezőnek nem sikerült igazán atmoszférát teremteni, a darabot felizzítani. A Naftalin műfaját tekintve bohó­zat. A nézőtéren elmaradt a kirobba­nó vidámság, önfeledt szórakozás, kacagás. A hűvös hangulatot néha- néha egy-egy mosoly melegítette fel. Mindez nem Heltai Jenő számlá­jára írható. A szereplők nem érezték igazán a szerepüket. Lehet, hogy a kis számú közönség nem tudta iga­zán tűzbe hozni őket. Voltak, akik úgy döntöttek, hogy a harmadik fel­vonást nem várják meg. Nem sokat veszítettek. Faragó József játékában csak he­lyenként lehetett felfedezni a szerző szándékát; Illyés Mária a naiv és a ravasz feleség ötvözetét próbálta színre állítani. Talán Garai Róbert valósította meg legjobban a szerep követelményeit. Hall Jánostól már láttunk jobb karaktereket. Silonka Márta játéka helyenként túl egysí­kúnak tűnt. Lestyán Katalin. Sándor Jolán azzal veszítették el hitelüket, hogy túl játszották szerepüket. Summázva: most a Népszínház társulata halványabb teljesítményt nyújtott. — szenográdi — Építkezés a 90-es években Dalok a puttonyból... 40 éves az Építésügyi Tájékoztatási Központ A napokban tudományos és in­formatikai tanácskozás keretében hazai és külföldi szakemberek te­kintették át az építésügyi tájékozta­tás helyzetét és kapcsolatának lehe­tőségeit a 90-es évek Magyarorszá­gában és Európában. Az Építésügyi Tájékoztatási Központ Budapesten és valamennyi térség központjában — így Észak- Magyarországon is — kiadói, ter­jesztési, magánlakást és egyéb épí­tést segítő, számítógépes adatközlé­sekkel. kiállításokkal, film- és vi- deokészítéssel és -forgalmazással, termékinformációs és fordítószol­gáltatásokkal járul hozzá az épített környezet, a minőség és teljesít­mény javításához, amelyre az euró­pai felzárkózás érdekében egyre na­gyobb szükség van. Az ÉTK az elmúlt négy évtized­ben állandó és fokozatos megúju­lásra törekedett, és azt teszi a meg­változott körülmények között nap­jainkban is. A napokban jelent meg az új családiház-katálógus mintegy 25 új tervvel, és sorban napvilágot látnak a tájegységi katalógusok is. Ezek sorában várható az Észak-ma­gyarországi katalógus megjelenése is. Az állandó építésügyi kiállítás az év minden munkanapján várja az építeni és tájékozódni kívánókat a budapesti vásárváros 17—18. szá­mú pavilonjában. A lakossági tájé­koztató kiadványok népszerű ma- gánépítkcz'ák kiskönyvtárának dar­abjai a megelőzést és a minőség szolgálatát biztosítják olvasóik szá­mára. A Magánépítés A—Z-ig soro­zat kötetei az épít-őszakipari-épü- letgépészeti anyagokról nyújtanak csaknem teljes körű információt. Felkészülten építkezni = takaré­kosan építkezni. Eszményi Viktória vidám, egyórás műsorát „hozta” a Télapó pénteken este a salgótarjáni zeneiskola növendékeinek és más érdeklődőknek. Megteltek a padsorok az intézmény nagytermében, s a kedves dalokat csakhamar egy ütt dúdolta az énekesnővel a gyermekcsapat. Előadó és közönsége a jókedv tetőfokán egy dalocskát is rögtönzött, aminek szöve­gét, dallamát közösen szerezték, és együtt énekelték. D. H. B. Fotó: R. Tóth Sándor Mozigazda Balassagyarmaton Huszár(—) v készül Huszár Péter tősgyökeres ba­lassagyarmati fiatalember. Szerszámkészítőként dolgozott öt éven keresztül, majd a Nógrád Megyei Lapkiadó Vál­lalat szervezője volt tizenkét esztendeig* Szeptember elsejé­től ő a Madách Filmszínház új vezetője. — Nem igazgató vagyok — mondja —, csak üzemvezető. Ebben maradunk és már kezdi is a beszélgetést a nős, kétgyermekes, harminckét éves, jókedélyű férfi. Mi másról mesélhetne, mint a moziról. Igaz, hogy alig három hónapja irányítja a kis kollektí­vát, s intézi a film szentéjének ügyeit, de már rutinos, öreg róká­kat megszégyenítően sorolja a teendőket, terveket, problémákat. Szomorú hangon ecseteli, mennyire érződik, hogy pénzszű­ke világot élünk. A fizetésnapok körül állandóan megtelnek a széksorok. A hónap vége fele még a legnagyobb filmekre is nehezen fogynak el a jegyek. Hiába, a mozi lassan-lassan már úri mulat­ság lesz. Nemrégiben a bejáratnál kért tőle egy kisfiú öt forintot, hogy tudjon belépőt vásárolni. Adott neki... Szól a videokazetta-kölcsönző­ről is, aminek jó a forgalma. Főleg a hét végeken keresik fel a videó­sok. Megemlíti a büfét is és a ruhatárat, mint elengedhetetlenül fontos szolgáltatásokat. Mindent meg kell tenni a mozi közönségéért — fűzi hozzá azon­nal. Részletesen kifejti terveit, el­képzeléseit is. Arad belőle a szó. De megkér egyúttal — ezeket ne írjam meg. Nem szeret ígérgetni. Egy-két hónap múlva majd a nagyérdemű győződjön meg Pásztói muzsikusok sikere Zenészkörökben járva értesültem arról, hogy Dorogon szép sikert ért el a Pásztói Fúvósötös. A harmadik Jeney Zoltánról elnevezett fúvósta­lálkozón éppen a zsűrielnök darab­ját játszották. mire*a szerző nem tudván fékezni elégedettségét, be­kiáltotta önfeledt örömét: „Bravó"! Most gratulációképpen faggatom az együttes vezetőjét, Bartus Lász­lót: —A hovatartozás, a hűség diktál­ta a névadást? — Természetesen, hiszen mind­nyájan a pásztói zeneiskola tanárai vagyunk. — Nem gondoltak esetleg valami­lyen fantázianévre? — Ajánlgatták már a Rajeczky nevet, de azzal még komolyabb szándékaink vannak... — Mióta dolgozik együtt a kis csapat? — Gyakorlatilag idén szeptem­bertől. — S rövid együtlmuzsikálás után máris vállalták a megmérettetést... — A fúvósötösök találkozója ere­detileg versenynek indult. Újabban kétévente rendezik meg fesztivál­jelleggel. Most valamivel keveseb­ben jöttek el a beharangozottnál, a blokád miatt. Két kötelező művet kellett vinnünk: Hidas Frigyes ki­lenc Csik megyei népdalát és az Eördögh János-népdalvariációkat. Mi ezenkívül még Schuberttól ját­szottunk egy igényes művet (Beve­zető, variációk és finale B-dúrban.) — Kik voltak a zsűriben? — Eördögh János. Fülemile Ti­bor, Zempléni László; elismert szaktekintélyek. — Úgy hallottam, teljes a hazai siker. — Valóban elismerően nyilat­koztak produkcióinkról. Soha még nem hallották együttesünket. így meglepetést szereztünk számukra — mondták. Szép jövőt jósoltak. Az Eördögh-művet állítólag mi játszot­tuk a legjobban, ezért a szerző meg is ajándékozott minket egy másik művével. —fEz nagy szó! Gondolom, sokat kell gyakorolni ilyen szint elérésé­hez. Mennyit muzsikálnak együtt és hol? — ismerve a pásztói zeneiskola gondjait? — Egyelőre hetente egyszer tu­dunk összejönni, s persze kedvtelés­ből. Most az intézmény a volt párt- házba költözött, de talán a ze­neiskolai átalakítási munkálatok a tavaszi szünetig elkészülnek, s akkor stabil helyre kerülhetünk. Szerencsére az önkormányzat jól áll hozzá, ezért nagyon re­ménykedünk. — Mik a további elképzeléseik? — Miután a csoport átlagéletkora 26 év, ezért úgy érzem, távlatokban is gondolkodhatunk; van jövője az együttesnek. Szeretnénk mindenfé­lét játszani, tehát nemcsak egy-egy stílust kipróbálni vagy specializá­lódni (ezzel esetleg beskatulyázód- ni), és a legkülönfélébb igényeket kielégíteni. A fúvósötös-összeállí­tás előnyös, mert kis helyen elfér, könnyű az utaztatása, nem drága: ugyanakkor hangzása tömör, tehát zenei szempontból is megfelelhet. Mi örömmel muzsikálunk, és sze­retnénk másoknak is örömet szerez­ni. Kívánjuk a Pásztói Fúvósötös­nek, hogy így legyen! A képen az együttes tagjai: Szabó Katalin — klarinét, Konkoly Thege Réka — fuvola, Bartusné Mile Mária — oboa, Jordán Attila — fagott. Bartus,László — kürt. Boros Ágnes <DÍSZ(IÁVI‘RS¥I Megkezdődtek a szalagavatók Lefler Józsefnét, a legdrágább édesanyát, 3? szívből jövő szeretettel ^ köszöntik hetvenedik születésnapján: lá­■^t nya, veje, unokái! Plakátpályázat Környezetvédelmi plakátpá­lyázatot hirdet a Magyar Környe­zetvédelmi Egyesület és a Ma­gyar Hitelbank Rt. A pályázaton bárki részt vehet. A pályázatok jeligések, a pályamunkákat a Magyar Környezetvédelmi Egye­sülethez kell beküldeni 1387 Budapest, PIT 42. Környezetvé­delmi plakátpályázat megjelölés­sel. A beküldési határidő: 1991. február 1 -je. — Salgótarján. A hét végén — a megye középiskolái közül, a Bolyai János Gimnáziummal együtt, elsőként — tartották szalagavató ünnepségüket a Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola negyedikesei a József Attila Művelődési Központ­ban. A szalagfeltüzés után zenés, verses műsort készítettek az iskola tanulói, ezután ünnepi vacsora és bál volt a Karancs Szállóban. Fotó: R. T. minderről. Akik jegyet váltanak, azok döntik el, fejlődött-e a gyar­mati filmszínház. Iskolafelújítás Zabarban Mert az új direktornak ez min­den vágya. Kíváncsian várjuk, vajon sikerül-e a Huszár-vágás Balassagyarmaton, a Madách Filmszínházban. Zabarban átadták a faluház is­kolai szárnyát, amelyet teljesen felújítottak, vizesblokkokkal ki­bővítettek. A munkálatokat a Ceredvölgye Termelőszövetke­zet szakemberei végezték. A téli szünetben sor kerül az esetleges hiánypótlásokra, és januárban már a megszépült iskolába kezdik a gyerekek a tanulást. Országos fúvóstalálkozón

Next

/
Thumbnails
Contents