Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-05 / 208. szám
4 LÁTÓHATÁR 1990. DECEMBER 5., SZERDA Előadóest a megyei könyvtárban — Salgótarján. A Balassi Pódium sorozatban december 7-én 20 órai kezdettel rendezik meg „Egyedül" címmel Pécsi Ildikó előadóestjét, Dómján Editre emlékezve. Az est helyszíne a megyei könyvtár. Szakmai konferencia — Salgótarján. „Az 1956-os forradalom sajátosságai Nógrád megyében" valamint „Történelmi mérlegen: Salgótarján 1956" címmel hangzanak el előadások azon a szakmai konferencián, melyet december 7-én 10 órakor rendeznek a Nógrádi Történeti Múzeumban. Kiállítás a Nógrádi Történeti Múzeumban — Salgótarján. Legújabb régészeti feltárások Nógrád megyében címmel kiállítás nyílt kedden a Nógrádi Történeti Múzeumban. A kiállítás anyagáról és a megyénkben folyó ásatásokról Maj- cher Tamás tájékoztatta az érdeklődőket. Mesélő muzsika — Salgótarján. A sorozat második előadására december 5-én. 11.15 órakor kerül sor a József Attila Művelődési Központban. Zongorán közreműködik: Szele- csényi Norbert. / POSTÁNKBÓL| ÉRDEKFELISMERÉSBŐL JELES! — Bátonyterenye. Fény az alagút végén, a remény, a bizakodás fénye. Méghozzá egy olyan kérdésben, amely hónapok óta a közérdeklődés meghatározó eleme. A közérdeklődés szó gyűjtőfogalam- má vált, megszemélyesíti mindazokat, akik aggódtak Bátonytere- nyén a volt Bányász Művelődési Ház sorsáért. Azokat, akik az elképzelésekkel szimpatizáltak, s azokat is. akik változtatni kívántak a helyzeten. Valamennyien egy kérdés megválaszolására vártunk: „Kié legyen a bányakaszinó?” örömünkre nemrégiben a határozott válasz is megszületett. A város önkormányzati képviselő-testülete megalakulása után mindjárt felvállalta a téma megtárgyalását, véleménye valóban a köz érdekét tükrözi. Bennünket, a 4. Számú Általános Iskolában dolgozó pedagógusokat még inkább foglalkoztatott a ház sorsa. A város ezen új oktatási intézménye 1990. szeptember 2-ával kezdte meg működését az akkor már bányakaszinó tő- szomszédságában. Iskolánk az indítás percében profdt választott, s a tervezett ének-zene tagozatos jelleget kiszélesítette művészeti tagozattá. Ennek érdekében nevelőtestületünk kidolgozta a komplex művészeti nevelés programját, melyet hároméves időtartamban kívánunk bevezetni, s egyre inkább kiszélesíteni. A program kapcsán lehetőséget látunk arra, hogy a szép, az esztétikai értékek befogadására képes, egészséges lelkületű, derűs, harmonikus személyiségű gyermekeket neveljünk. Elképzeléseink megvalósítása azonban nagymértékben függ az iskolán kívüli feltételek alakulásától, s ebben a döntő láncszem egy művelődési intézménnyel kialakított tartalmi együttműködés. Együttműködés, amely biztosítja a hiányzó iskolai feltételeket. Együttműködés, melynek kapcsán hozzáértő, szakmailag felkészült közművelődési szakemberek segítik a program megvalósítását. Együttműködés, amely mindkét félnek a közös munka örömét jelenti. Elképzelések, tervek — de mit mutat a valóság? Egyoldalú együttműködési készséget az iskola részéről, játékautomatákat, olcsó szórakoztatást, üzleti vállalkozásokat a másik oldalon. A művelődési ház tevékenységében bekövetkezett működészavar, funkcióbeli válság tovább növeli a művelődés és a tartalmas szórakozás terén azt a hátrányt, amely a városunkban élő gyermekeket — de mondhatnám a felnőtt lakosságot is — éppen eléggé sújtjaVan-e kiút? Most már talán bizakodva mondhatjuk: igen! Egy ön- kormányzati tulajdonban lévő művelődési intézmény alapvető feladatának tekinti a színvonalas kultúra közvetítését, a befogadás és az alkotás lehetőségének és élményének megteremtését, melynek alapja a korszerű és átgondolt vállalkozási szemléletmód. S ha ez így igaz, akkor választ adhatunk a köz- művelődési szakemberek széles táborát foglalkoztató korábbi alapkérdésre, miszerint: áru-e a kultúra? Ha eladják, ha kiárusítják, s így alapfeladatát semmisnek tekintik, akkor nem. Ha kínálják, ha szolgáltatnak, ha vállalkoznak, s minderre megteremtik a „vevők" széles táborát. akkor igen. Fény az alagút végén? A helyi ön- kormányzat, úgy tűnik, időben felismerte a kialakult helyzet tarthatatlan állapotát, vannak világos, a tartalmi munkára vonatkozó elképzelések, s talán a hiányzó pénzforrások is bővebben fognak csordogálni. Mi a „végjátékban" is partnerek leszünk! Kovács Tibor 4. Számú Általános Iskola igazgatója Könyvtár a parasztházban —Mátramindszent. Új helyen várja az olvasókat a falusi könyvtár. Egy 1920-ban épített, de még jó állapotban lévő, tetszetős parasztházat újítottak fel erre a célra, félmillió forint ráfordításával. Romantikus a hangulata a kultúra újdonsült házának. Vaskos fagerendák tartják a tetőt, az ablakszegletekben cserepes mályvák zöldellnek, a fehérre meszelt falakat szaporodó számú szőttesek borítják. A meleget azonban már elektromos fűtőtestek szolgáltatják. A hajdani tisztaszobában könyvektől „roskadoznak” az állványok. Van miből válogatni, hiszen 30 ezer kötetes az állomány. Az átellenben lévő kisebb szobában ifjúsági művek sorakoznak a polcokon, s az asztalnál lehet olvasgatni. A két szoba közötti egykori konyhában tucatnyi újság és folyóirat kínálja magát, továbbá itt történik a könyvek kikölcsönzése és visszavétele. A könyvtáros teendőit egyébként Kun Lászlómé iskolatitkár vállalta magára*. Végezetül említsünk meg két elképzelést. Először ís, pályázat útján kívánnak pénzt szerezni az ifjúsági irodalom bővítésére, fel- frissítésére, míg a néhai kamrában néprajzi bemutatótermet szándékoznak berendezni. (K. L.) — (Rigó) Hitler cehje A történelem nem jegyezte fel Reindl kocsmáros nevét Münchenből, ő viszont feljegyezte Adolf Hitlerét, s ezzel voltaképpen belépett a történelembe. A Tanjpgj'igypl.t.ipl rá, hogy egy német történész közreadta a jó öreg kocsmáros üzleti könyvének néhány lapját. Ebből kitűnik, hogy 1923. november 9-én, Reindl-sörözőbe invitálta híveit a későbbi Führer. Mi több, itt rendezte be főhadiszállását is a hatalomátvételi kísérlethez. A sikertelen vállalkozás a legapróbb részletekig ismert. Azonban mindeddig senki sem volt kíváncsi a kocsmáros helyzetértékelésére, noha ezt pontosan le is írta. Tételesen: Hitler és elvbarátai 190 millió márkás kiegyenlítetlen számlát hágytak maguk után. Összetörtek í 13 söröskorsót, 82 poharat és 98 széket. Ezeket a hatalomátvétel kellékeinek tekintette a kocsmáros. Ellopták azonban az étkészlet 148 jelentősebb darabját is, és ezt nem tudta mivel magyarázni. Az esetre fényt derítő történész szerint a kocsmáros egy ideig nem akart szólni, azután pedig már nem mert. A Hitler-ceh többi tételéhez írhatják... íDísztávirat Fiikor Anitának Nagybárkányba! 16. születésnapja alkalmából sok örömöt és boldogságot kívánnak: Mamáék, Ritáék! imninu NÓGRÁD SZÉPE Szavazzon Ön Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet Demkovics Rita Húszesztendős vagyok, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban érettségiztem két éve. Tavaly mentem férjhez. Jelenleg a Mátraker Kft.-ben dolgozom titkárnőként és főiskolai felvételire készülök. Dúzs Attiláné Csatlós Éva Salgótarjánban születtem 1971 márciusában. A távközlési üzemben dolgozom. Az idén indultam „Az év legszebb arca” versenyen, ahol ugyan döntőbe kerültem, de sajnos nem tudtam részt venni a fináléban. ígéretünkhöz híven, lapunk hasábjain megismerkedhetnek az első megyei szépségverseny résztvevőivel! Ki a legszebb, ki a legvonzóbb? A döntés az Önök kezében is ott van! Szavazzanak! Az Önök voksai döntik el: ki lesz a közönségdíjas? tA szavazás módja roppant egyszerű! Nem kell mást tenniük, mint a kiválasztott hölgyről közölt fotókat kiollózni lapunkból és személyesen vagy postai úton eljuttatni a József Attila Művelődési Központ címére: Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 13. 3101. A borítékra ne felejtsék el ráírni: Nógrád szépe! Szavazzanak! ne feledjék: a döntés az Önök kezében is ott van! Holnapi számunkban Fejérvári Judittal (Salgótarján) és Debreceni Istvánnéval ismerkedhetnek meg olvasóink. Fodor Noémi Salgótarjánban születtem 1973-ban. Jelenleg Karancskeszin élek szüleimmel és testvéremmel. A Bolyai János Gimnázium harmadik osztályában tanulok. Kézilabdázóm és atlétikázom, valamint imádok úszni.
