Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-05 / 208. szám

1990. DECEMBER 5., SZERDA RÉTSÁG ÉS KÖRZETE lIEPTini/ 5 Szavazati jog nélkül tanácskoznak A bánkiak . fütyülnek a tóra — Bánk önálló lesz! — röppent fel a hír a kora ősszel. A helyi kisgazdák aláírásgyűjtési akciót szerveztek, azért, hogy kikerüljenek a három rész­ből összekovácsolt városból (Rétság, Tolmács, Bánk). Ám kevés aláírás gyűlt össze (körülbelül 200) és jogilag is megbukott a szervezés, mivel a vá­lasztások előtt és után 60 nappal a kiválás nem aktuális. — Mi történt azóta? — kérdeztük a rétsági polgármesteri hivatal titkár­ságvezetőjét, Pattermann Józsefet. — Elvetették az ötletet, visszaléptek. Azt hiszem, nem mérték fel, hogy nem csak a bevételen, a kiadáson is osztoz­kodni kell! A gázvezetékek kiépítése jelenti a legnagyobb kölcsönterhet. — Az önállósági törekvést az moti­válta, hogy a városnak Bánk hozza a pénzt? — Nem ismerem az indokokat, de ezt nem lehet így leegyszerűsíteni. Bánk kiemelt jelentőségű üdülőterületként bőven részesült a beruházásokból. Ezt viszont Tolmács kifogásolta. Kiépítet­ték a ,tó környékét, a víziszínpadot, a lelátót, parkot létesítettek, kibővítették az áfész-üzlethálózatot. Ezek a tények. De erre a bánkiak azt mondják, ők fü­tyülnek a tóra! Őket sokkal jobban érdekli, hogy nyáron hiyitás után fél órával már nem lehet tejet venni, és ha meg akarnak inni egy üveg sört, másfél óráig állnak sorba. —Az önkormányzati testület 11 tagú. Mennyi ebben a banki képviselő? —Egy sem. Miután nem a klasszikus kiválás mellett döntöttek, településré­szi önkormányzatot alakítottak ki azokból az emberekből, akik jelöltként indultak a választásokon, de nem sza­vazták meg őket. Ők most négyen vannak. Részt vehetnek a testületi ülé­seken, de csak tanácskozási joggal. Szavazati joguk nincs. — Ez nem sokat ér! — Az lesz a megoldás, hogy a 11 tagból megbíznak egyet, aki szavaza­taival a bánkiak érdekeit képviseli majd. —Az a körzet, aki a képviselőt bejut­tatta, nem lesz boldog, ha a képviselő nem velük, hanem ű bánkiakkal törő­dik... — Nem így van. A közigazgatás egészére választották meg a képviselő­ket, nem egyes választókerületekre. — Ón szerint hogyan született az az eredmény, hogy egyetlen bánki sincs a testületben? — Nyilván a bánkiak sem „falubeli­jükre" voksoltak, és máshol is kevés szavazatot kaptak jelöltjeik. Alkotók műterme ímJ í — Rétság. Alkotúinütermet hoztak létre a rétsági Asztalos János Művelődési Központban óvodások és iskolások részére. A gyerekek megismerkedhetnek a fazekasmesterséggel, megtanulhatnak korongoz- ni, sőt a jövőben tűzzománcokat is készíthetnek. A honvédség és a város Nem szerelték le a politikai tiszteket — Rétság. A világpolitika vál­tozását nem mindig érezzük min­dennapi életünkben. A rétsági laktanyában azonban jelentős áta­lakulást idézett elő a keleti tömb felbomlása, a politikai és katonai erőviszonyok módosulása. A Elunyadi János laktanya mindeddig harckocsis dandárként működött, mára a támadó eszkö­zök kivonásával és a védelmi jel­legű rendszerek megerősítésével gépesített lövészdandárrá alakult át. Az itt szolgálatot teljesítő mintegy ezer katona az ország kü­lönböző területéről verbuváló­dott, de 1991. március 1-től csak Nógrád megyéből vonulnak be ide katonai szolgálatra a sorköte­les fiatalok. * A változásokról és a magyar hadsereg helyzetéről Borszéki Ti­vadar ezredessel, az alakulat pa­rancsnokával beszélgettem. — Milyen szerepet játszik Rét­ság város életében a területén állomásozó honvédség? — A rétsági alakulat — vála­szolta Borszéki ezredes — meg­növeli a város országos jelentősé­gét. Segítséget ad a település fej­lesztéséhez, az infrastuktúra ki­építéséhez. A seregnek köszönhe­tő, hogy nagyobb az anyagi támo­gatás, hogy vezetékes gáz van Rétságon. A tiszti lakások is gaz­dagítják a városképet. Igyek­szünk segítséget nyújtani a kör­nyék vállalatainak, a lakosság­nak, ha tehetjük és megkérnek rá, részt veszünk a különböző beru­házások kivitelezésében is. —A rétsági művelődési ház fele részben az önöké. Továbbra is hozzájárulnak a fenntartásához? — Azt a 300 ezer forintot, ami­vel eddig hozzájárultunk a műve­lődési ház költségeihez a jövőben is biztosítjuk, az összeg reálérté­kének csökkenését azonban nem tudjuk kompenzálni. Amennyire anyagi lehetőségeink engedik, ELKELT A TOLMACSI KASTÉLY A Szentiványi-kastély majd húsz éve árválkodik a tolmácsi iskola szomszédságában, s hajda­ni fényéből alig őrzött meg vala­mit a szemlélődő számára. Ma inkább hasonlít félelmetes kísér- tetkastélyra mint egykori családi fészekre. A helybéliek hosszú ideje szor­galmazták az épület hasznosítá­sát. A rétsági tanácsnak azonban mindig más tervei voltak, mint a falu lakosainak. Például vezető­képző iskolát szerettek volna itt létesíteni. A huzavona végén az­tán minden maradt a régiben, pénz sohasem jutott a felújításra. Az utóbbi öt évben történt ugyan kísérlet a ház állagának megóvá­sára, de az erre szánt másfél mil­lió forint csak elodázta a végleges megoldást. Ez év novemberében, a rétsági önkormányzatnak sikerült vevőt találnia, aki több mint hétmillió forintot adott az ingatlanért, s vál­lalta, hogy kastélyszállóvá alakít­ja a romos épületet. A tolmácsiak egy része örül a jó üzletnek, s annak, hogy nem pusz­tul tovább a kastély, másik része pedig bosszankodik, hogy elher­dálják a település vagyonát. Szász László a rétsági önkor­mányzati testület tagja, mint a tol­mácsiak egyik képviselője így látja ezt a problémát: — Az önkormányzatnak nincs pénze arra, hogy maga tegye rendbe a kastélyt. Ha nem adjuk el, csak tovább pusztul és végül teljesen használhatatlanná vált volna. Aki megvette, idegenfor­galmi célokra szeretné felhasz­nálni az épületet, ami több szem­pontból is kedvez a lakosságnak. A vállalkozó éttermet, presszót, üzleteket, mini-golfpályát, fedett úszómedencét szándékozik kiala­kítani, ami végül is a települést gazdagítja. Ezenkívül a szálló munkalehetőséget is jelent. Egy­részt azoknak, akik a felújítást végzik, másrészt azoknak, akik az idegenforgalomban dolgozhat­nak majd. Tisztább kulturáltabb lesz a falu, gondozottabb lesz a környezet., A kastény körüli munkálatok ta­vasszal kezdődnek, és jövőre már vendégeket is szeretnének fogad­ni az új tulajdonosok. Turistaparadicsom lesz a romhalmazból. hasonlójellegű tevékenységet mi magunk is végzünk, például gon­dozzuk a háborús emlékműveket és tervezzük a Mindszenty-per kapcsán kivégzett Pallaviczini ezredes emlékére egy kopjafa felállítását is. — Mostanában sokat hallunk a hadsereg létszámának csökkenté­séről. A katonai költségvetés azonban nő. Hogyan lehetséges ez? — Eddig a szovjetektől mérsé­kelt áron és cserékkel kaptunk fegyvereket, pótalkatrészeket, ami most egy csapásra megszűnt. Az is nyilvánvaló, hogy hiába csökkenti a hadsereg a kiadásait, ha a civil életben nőnek az árak. Az üzemanyag, a különböző al­katrészek beszerzése egyre többe kerül, s ez természetesen növeli a mi költségeinket is. — De kell egyáltalán Magyar- országnak hadsereg? Megvédhet bennünket ez a kis létszámú kato­naság? — Magyarországot nem a ma­gyar hadsereg hivatott megvéde­ni. A mi erőnk arra elegendő, hogy feltartóztassuk a betörő agresszort, megállítsuk az ellen­séget, hogy azután diplomáciai úton próbáljuk rendezni a fegyve­res konfliktust. — A fegyveres védelem mellett néhányon a fegyvertelen szolgá­latot választják. Vannak a Hunya­di laktanyában alternatív szolgá­latot teljesítő katonák? — Mi állandó készenléti egység vagyunk, itt harci kiképzés fo­lyik, így elkerülhetetlen a fegyve­res szolgálat. Az alternatív, fegy­ver nélküli szolgálatot teljesítő­ket általában kórházakban, vagy más hasonló jellegű intézmé­nyekben foglalkoztatják. — Időnként hallunk olyan ese­tekről, amikor egy katona életét veszti a kiképzés során. Történt ilyen Rétságon az utóbbi évek­ben? — Nálunk a kiképzés során, gyakorlatozás közben nem történt haláleset. Az elmúlt három évben azonban három honvéd vesztette életét szabadsága ideje alatt, s mind a három autóbaleset áldoza­ta lett. Borszéki Tivadar: „A mi erőnk arra elegendő, hogy fel­tartóztassuk a betörő agress­zort.” Fotó: R. Tóth Sándor — Mi történt az egykori politi­kai és nevelőtisztekkel? — Ezek a tisztek szakmát vál­toztattak és más beosztásban dol­goznak tovább a seregben. Van­nak persze olyanok, akik koruk­nál, vagy egyéb okoknál fogva nem tudnak megfelelni az új kö­vetelményeknek ők vagy nyug­díjba mentek, vagy leszereltek. Nálunk hét politikai, illetve neve­lőtiszt volt, ők mind az alakulat­nál maradtak, alacsonyabb beosz­tásban dolgoznak.-— Változott az egyházzal való kapcsolata is a hadseregnek? — Ma már a hívő katona tarthat magánál vallásos irodalmakat, amit hivatalosan eddig nem tiltot­tak, csak nem vettek jónéven. Kimaradás alkalmával mindenki nyugodtan járhat misére is, sőt az egyik sorkatonánk a rétsági plé­bános mellett lát el kántori felada­tokat. A vallását gyakorló honvéd azonban meglehetősen kevés, bár tapasztalataim szerint velük ke­vesebb a probléma, fegyelmezet­tebbek. — A változásokat összegezve: merre tart a mai magyar honvéd­ség? — A hadseregben is megindult a demokratizálódási folyamat, kia­lakultak érdekvédelmi szerveze­tei, javultak az életkörülmények, liberálisabbá vált a honvéd-hon­véd és a tiszt-honvéd közötti vi­szony. A hadseregszervezés kon­cepciójában megerősödött a vé­delmi jelleg. Panzió nyugati vendégeknek —Bánk. Az ide látogató turis­ták Hugyecz József szerint nem találnak megfelelő színvonalú szállást a településen. Ezért vállalkozott a fiatalember arra, hogy kilencszobás panziót épít a tó partján, melyben a vendé­geknek külön fürdőszobát bizto­sít az alsó részben pedig presszó és étterem várja az idelátogató­kat. A közel ötmillió forintos beru­házás a tulajbonos szerint 8-10 éven belül térülhet meg, de hogy a munkálatok folytatásához megfe­lelő fedezetet teremtsen az esz­presszót és az éttermet még az idén szeretné beüzemelni. A szomszédos Tó-Motel veze­tője szerint az új panzió nem je­lent majd konkurenciát, hiszen a falu idegenforgalma nyáron több szálló működését is elbírná, s a 78 fő befogadására alkalmas 25 szo­ba mennyiségi kapacitásával is nehéz versenyre kelni. Várják a vendégeket a tóparti panzióban. Szendehelyen — intenzíven Magas színvonalú a németnyelvi képzés a szendehelyi német nemzeti­ségű általános iskolában. A nemzetiségi településeken nap­jainkban egyre nagyobb gondot for­dítanak a hagyományok megőrzésé­re, az anyanyelv ápolására. A diákok Szendehelyen már az első osztályban megismerkednek a nyelv alapjaival, negyedik osztálytól pedig naponta, intenzíven tanulják a németet. Versenyfutás a pártházért — Bánk. A tó partján gazdátla­nul áll az egykori pártvezetők pihenését szolgáló üdülőház. A kormány, az Állami Fejlesz­tési Intézeten keresztül pályáza­tot írt ki az épület hasznosítására, melyen a rétsági polgármesteri hivatal is részt vett. A november 21-i borítékbontás után kiderült, hogy a Magyar Hilel Bank is je­lentkezett a pályázatra, s egyik önsegélyező szervezete részére 9,2 millióért megvenné az ingat­lant. Az önkormányzat ingyen szeretne hozzájutni az épülethez, igaz közösségi célokra kívánja felhasználni. Itt szeretnék elhelyezni az öt­tagú bánki településrészi önkor­mányzatot, a rétsági hivatal kihe­lyezett ügyfélszolgálati irodáját, — mely a helybéliek ügyeit intéz­né — és az öregek napköziottho­nát is. Elosztották a segélyeket — Rétság. December 3-án ülé­sezett a rétsági önkormányzati testület egészségügyi és szociális bizottsága. A megbeszélésen gyámügyi és rendkívüli szociális segélyek sorsáról döntöttek a szakelőadók és a bizottság tagjai. Tizennyolc beadvány került a testület elé, s mind a tizennyolc kérelmezőnek jutott a rendelke­zésre álló 33 ezer forintból. A keretet differenciáltan osztot­ták el, a keresettől és az életkörül­ményektől függően. Hatan rend­kívüli szociális segélyt, tizenket- ten pedig gyámügyi segélyt kap­tak. Az egészségügyi és szociális bizottság úgy döntött, hogy nemcsak levélben értesítik az érintetteket, hanem a városháza faliújságára is kifüggesztik a se­gélyezettek névsorát. T élapó-ünnepség — Rétság. Asztalos János Mű­velődési Központban december 6-án, 15 órakor Mikulás-ünnep­séget rendeznek iskolások számá­ra. A rendezvényen fellép a Düvő és a Napsugár együttes, majd a műsor után agyagból, szalmából és textíliából ajándékiárgyakai készíthetnek a gyerekek. Klubok Nagyorosziban Továbbra is gazdag programok­kal várja az érdeklődőket a nagyo­roszi helyőrségi klub. A Brunda Ferenc főhadnagy ve­zetésével működő Kéknefelejcs citerakör szerdán és pénteken tartja foglalkozásait, az amatőr színjátszók pedig csütörtökön­ként próbálkoznak, Nagy Katalin irányításával. A nyugdíjasklubban és a Mikro klubban hetente találkoznak a csoportok tagjai. Üdvözlet az olvasónak Rétságról és a környező településekről ezután minden szerdán olvashatnak lapunkban. Szeretnénk hiteles, friss információkat adni, fontos események­ről beszámolni a rendelkezésre álló egy oldalon, szeretnénk, ha a terület lakóinak hétköznapjai tükröződnének az írásokban. Hogy munkánkat valóban eredményesen végezhessük szükségünk van az önök segítségére is. Kérjük tájékoztassanak bennünket lakóhelyük esemé­nyeiről, problémáikról, mindarról, ami közelről érinti önöket. Ne feledjék! Szerdán az 5. oldalt, önökkel együtt készítjük el. Az oldalt írták: > .„•'Vo Dudellai Ildikó

Next

/
Thumbnails
Contents