Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)

1990-12-05 / 208. szám

1990. DECEMBER 5., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP nunniiu3 Mindenki belátta az átképzés szükségességét — Romhány. Ha ebben a beosztásban meg akar ma­radni, akkor kötelező részt- venni a szakmunkásképző­tanfolyamon — idézi az idei év történéseinek, változásai­nak, követelményeinek egyik lényeges mondatát Hortobá­gyi Zoltán, gépészmérnök a Csiszolókorong és Kőedény­gyártó Vállalat romhányi Widenta gyárának megbí­zott üzemvezetőj.e. — A kö­telező jelleg a csoportveze­tőket és a gépbeállítókat érintette. Rajtuk kívül még sikeres vizsgát tettek a kö­szörűsök és a szerszám- gyártók is. — Miként fogadták az in­tézkedést az érdekeltek? — Többen ódzkodtak, de később tudomásul vették. A sikeres vizsga után kapott bérkiegészítést: „érdemes volt” kifejezéssel nyugtáz­ták. — A jót esetenként rá kell kényszeríteni az embe­rekre, a velejáró kötelezett­séggel, közreadva a számuk­ra biztosított előnyöket is. — Véleményem szerint az érdekek találkoztak. Bár ter­melésünk döntő részét a ha­zai piacon értékesítjük, az idei százezer dollárnak meg­felelő külföldi megrendelés teljesítése csak azért válik lehetővé, mert a nyugati szabványnak megfelelően*, közmegelégedésres állítjuk elő az általuk is elismert, nehezen gyártható terméke­ket. Ehhez pedig nélkülözhe­tetlen a magasabb szakmai tudás. Ez utóbbit szolgálta a központi szervezésben, va­lamint a helyben lebonyolí­tott, korszerű ismereteket adó tanfolyam, amelyen hu­szonnégyen vettek részt, s kötelező jelleggel először fordult ilyen elő a gyár. éle­tében. A képzés nyáron fe­jeződött be. — Vajon az érdekeltek gondolata, véleménye, mi­ként erősíti meg az előbbi­eket? — Harmincöt évvel ez­előtt hagytam el az iskola padjait. Képzelheti, ennyi idő után mit jelentett ne­kem újra iskolásnak lenni, a könyvek fölé hajolni — említi a néhány hónappal ezelőtti időszakot Dianovszki Jánosné csoportvezető. — Utólag úgy látom, hogy mindannyiunk érdekét szol­gálta. mert eddigi tudásunk új ismeretekkel gyarapodott. Ha nincs ez a tanfolyam, akkor nem ismerném szak­mánk azon újdonságait, az új technológiákat, amelyeket az utóbbi két évben Buda­pesten, a központban már meghonosítottak. — Ebben a beosztásban eddig is sok mindent tud­tam, mert már hoszabb ide­je gyakorlom. Be kellett látnom, hogy számomra ez kevés, mert máshol már korszerűbb a munkafolya­mat, magasabbak a követel­mények — kapcsolódik a beszélgetésbe Zombori Ist­ván gépbeállító, aki a laka­tosmunka mellett a hegesz­tésben is otthonosan mo­zog. — Amikor a budapesti központban látott és hallott sok újat elmondtam á fele­ségemnek, akkor ő is belát­ta, hogy jelenlegi beosztá­som megtartásához feltét­lenül szükség volt erre a tanfolyamra. — Nem örültem a köte­lezően előírt részvételnek — folytatja a korábbi gondola­tot Dénes János csoportve­zető. — Ami új volt szá­momra, az a korszerű nyers­gyártás és az égetés megis­merése. A tanfolyam révén, egy idő után, mostmár nem­csak a saját, hanem más te­rületen is jól megbirkózók az ottani feladatokkal. • — A piac türelmetlen, gyorsan, jó minőségben és rugalmasan kéri kívánsága­inak teljesítését. Ez pedig nem tűri el a megszokottat, új, gyors megoldásokat kí­ván. Egyelőre még nyugod­tak vagyunk, mert erre az évre van megrendelésünk. Sőt, anyagellátási problémák miatt a meglévő kívánsá­goknak sem tudunk minden­ben eleget tenni. De azt is látjuk, hogy a jövőben mind­inkább rugalmas és sikeres átcsoportosításokra lesz szük­ség. Hogy ez minél kisebb termeléskieséssel járjon, ne csökkenjen a hatékonyság, növekedjen a gazdaságos­ság, ebbe foglalnám össze a kötelező tanfolyam előnyeit — hangsúlyozza Hortobágyi Zoltán. — Ha már az, előbbi gon­dolatával az idei esztendőt magunk mögött hagytuk, szinte kikívánkozik belőlem a jövőre vonatkozó kér­dés: optimista-e ön? — Abban igen, hogy ké­sőbb, önállóan is talpon ma­radtunk. Pillanatnyilag a jövő év első negyedévére szólnak az újabb megbíza­tások Venesz Károly Teremre lenne szükségük Reménykedik a szécsényi cigányszervezet Egyenesen a megyei ta­nácsról jönnek, s keresnek a szerkesztőségben. Oláh Lajos (22 éves), a Szécsényi Cigányok Demokratikus Társasága elnöke, valamint Oláh Tibor (27) a buda­pesti székhelyű Magyaror­szági Cigányok Igazság Pártja szécsényi szervezője elkeseredetten huppannak le a székbe, amikor hely- lyel kínálom őket. No, nem arról van szó, hogy elküld­ték őket a „megyéről”, csu­pán a gondjuk sok. Szécsénybpl érkeztek. Mondják, hetek óta szalad­gálnak fűhöz-fához. eleddig kevés eredménnyel. ígére­tek, javaslatok mindenütt akadnak, csak ügyük nem jut egy jottányit sem előre. Hol is kezdjük? — teszik fel önmaguknak a kérdést, májd nyomban válaszol­nak is. Szóval, ’90 júniu­sában alakították meg he­lyi szervezetüket, azzal a céllal, hogy — elsősorban — a szécsényi fiatalkorú ci­gányságnak szervezett kere­tek között találkozási, beszél­getési és szabadidős tevé­kenységet szervezzenek. Ez mind szép és jó, ám ha nincs hol (?????), csak kellene egy helyiség, amely cigányklubként funkcionál­na. Ezért keresték fel a na­pokban Varga Tibort, a vá­ros polgármesterét, aki ígé­retet tett kérésük mielőbbi teljesítésére. Igen ám, de Oláh Lajos és Tibor úgy véli, hogy miután konkrét ígéretet kaptak már sokat, ám még semmi sem való­sult meg, aligha van okuk a bizakodásra. . . Nos, mint említik, ezért látogattak el a megyei ta­nácsra, a cigányügyi szak- referenshez, akinél alapo­san kibeszélhették magu­kat. Mintegy kétórás dis­kurzusukon új információ­kat, méghozzá reményt kel­tőket kaptak. S miket? Elképzelésük egyetértésre Oláh Tibor (balra) és Oláh Lajos: „Szüntelenül bizako­dunk” — Bíró Olga felvétele — talált. Megtudták azt is, hogy külön kéréssel — mű­ködésük anyagi támogatá­sára — a Nemzetiségi és Kisebbségi Alapítványhoz, a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium Nemze­tiségi önálló Osztályához, valamint a Phralipe salgó­tarjáni szervezetéhez for­dulhatnak. Persze ez sem készpénz, csupán egy lehetőség, s ezt jól tudják Oláh Lajosék. Miként azt is ismerik, hogy cigányklubjuk beindulása esetén valamit adniuk is kellene. Az eredeti elkép­zeléseknek megfelelően. Egy „tutti” tervük már Van. Szervezik és működ­tetni szeretnék a városi ci- gánytánccsoportot, úgy, hogy fellépéseket is vállal­nának, nemkülönben hasz­nos időtöltést is nyújtaná­nak az érdeklődő fiatalok­nak. De, mint mondják, hi­ába is-sorolnák tovább el­képzeléseiket, míg legfőbb problémájukra, a terem­ügyre nem kerül pont. Mindketten reményked­nek. Mikor elköszönünk, örömmel újságolják — ugyanis majdnem elfelej­tették —, hogy ígéretük van1 napokon belül sor kerülhet arra a megbeszélésre, me­lyen a város polgármestere, a megyei cigányügyi szak- referens, néhány érintett és önkormányzati képviselő- testületi tag, s' a cigány- szervezet képviselői vesz­nek részt. Amikor a két Oláh eltá­vozik, nyomban eszembe jut: vajon ez a randevú is ígéret marad? V. I. 0 helyi adók elkerülhetetlenek! — Salgótarján. Meddig sa­nyargatni egy népet? Ez olyan kérdés, melyre konk­rét naptári időpont megje­lölésével aligha lehet vála­szolni. Sokkal inkább döntő a tűrőképesség határainak el­érése. Ez is első hallásra elég tág fogalomnak tűnik. Elnagyolt a felvázolt kö­zeli jövőnk. Emelkednek egyéni kiadásaink (energia, élelem, ruházkodás ,.. .), me­lyeket újabb terhekkel kí­ván a kormány a helyi ön- kormányzatokon keresztül növelni. Gyászünnepség december 8-án Levél a csehszlovák köztársasági elnöknek — Salgótarján. Steiger­wald Ottó, az 1956-os Nógrád Megyei Munkásta­nács elnökhelyettese felke­reste szerkesztőségünket, és az alábbi hírt közölte: az 1956, december 8-i salgó­tarjáni sortűz kapcsán le­velet írt Václav Havelnak. a Cseh és Szlovák Szövet­ségi Köztársaság elnöké­nek. Az 1958-ban Salgótar­jánból elüldözött, egykori szociáldemokrata ifjúmun­kás. acélgyári esztergályos jelenleg Pécelen él, tagja a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak, az ’56-os Szö­vetségnek és a Politikai Foglyok Szövetségének. — Mi célból fordult a csehszlovák köztársasági elnökhöz? — November 23-án ad­tam át levelemet a Cseh és Szlovák Köztársaság bu­dapesti nagykövetség egyik munkatársának, és kértem a továbbítását. Václav Ha­vel olyan tiszteletre méltó politikus a mi, 1956-os for­radalmárok szemében, hogy nyugodtan lehethetem ne­ki gondolatomat, miszerint jó volna, ha országuk dip­lomáciai testületének kép­viselői is részt vennének a december 8-i salgótarjáni gyászünnepségen, és néma főhajtással, koszorúzással fejeznék ki sajnálatukat és együttérzésüket a mártírja­inkra emlékeztető már­ványtábla előtt. — Mivel indokolta ezt a kívánságát? — A történelmi esemé­nyekkel. Az 1968-as cseh­szlovákiai „bevonulásunk” közismerten szovjet pa­rancsra történt, a Kádár­féle bábkormány statisztá- lásával. s ezért a szégyen­letes katonai akcióért mi megkövettük északi szom­szédainkat. 1956-ban a szlo­vákiai kommunisták nyúj­tottak segítséget a hozzá­juk átmenekült, illetve itt­hon maradt Nógrád me­gyei kommunistáknak, akik ezt — a kézifegyvereket, röplapokat és más eszkö­zöket — a magyar nép for­radalmának és szabadság- harcának a leverésére hasz­nálták lel. Salgótarjánban mindenféle véráldozat nél­kül zajlottak le az októ­beri események, mígnem a pufajkások — az uralmon lévők karhatalrhistáknak nevezték — szovjet és csehszlovák segítséggel megszerveződtek és meg­erősödtek. 1956. december 8-án iszonyatos vérfürdőt, valódi népirtást végeztek. Lövöldözésüknek — a fegy­vertelen tömegre — 131 ártatlan férfi, nő és gyer­mek esett áldozatul. Ezt soha nem felejthetjük el. — Mire számít: Václav Havel méltányolni fogja kérését ? — Erre a kérdésre ma nem tudok válaszolni. Ha a forradalmár Václav Ha­vel fogadja a levelemet, akkor bizton hiszem, lesz szlovák koszorú az emlék­táblánk alatt, amit nagyon szeretnénk: ha viszont a diplomata államelnök kap­ja soraimat, csüggedek re­ményeimben. bizalmam fel­adása nélkül. / (ok) Elkerülhetetlennel: látszik a helyi adók kivetése. En­nek mértéke képezi legfel­jebb a vita tárgyát. Ma még az érzelmek dominálnak a salgótarjáni képviselő-testü­let tagjai között is. Ha a vá­lasztók érdekeit tartják szem előtt, aligha vitatható dön­tésük. Újabb és ily nagy mértékű terheket nem rak­hatnak polgártársaik vállá­ra (házadó, telekadó,...). Ha igen. minden városlakót maguk ellen hangolnak, ugyanis ezek behajtásáról is nekik kell gondoskodni majd! Ha nemmel szavaznak, az állami támogatás csökken, vagy apad el. Saját magukat fojtják így meg. Most még megszavazták a 30 milliós áthidaló hitel fel­vételét. de miként alakul a jövő évi költségvetés, azt aligha tudni? Mindenesetre egyre erőteljesebbek azok a hangok, melyek a jó gazda tulajdonosi szemléletét sür­getik mindinkább a város­atyák által folytatott gazdál­kodás terén is. Ez alapot adhat arra, elkerülhetők le­gyenek az olyan kifizetések mint például a Tarján-pa- tak belvárosi szakaszának le­fedési munkálatai mellett kifizetett hárommilliós ta­lálmányi díj felmarkolása. Csak megváltozott tulaj­donosi szemlélettel faragha­tok le, szüntethetők meg azok a nagyvonalú, pénzszó­ró gazdasági, pénzügyi ügy­letek. melyek legtöbbünket bosszantanak. (sánta) Vetélkedő Bátonyban A Bátonyterenyei Telepü­lésvédő és/Szépítő Egyesü­let, a helyi Bartók Béla Ál­talános Iskola lelkes bioló­gia szakos tanáraival közö­sen a „Környezetismeret— velem” címmel vetélkedőre hívták a környékbeli gyer­mekintézmények ötödik osz­tályos tanulóit. A napokban megtartott rendezvényen in­dult csapatok feladata első­sorban a szűkebb környezet bemutatása és megismerése volt. A hangulatos, látványos és sok új ismeretet nyújtó vetélkedőt a bátonyterenyei Bartók Béla Általános Isko­la csapata nyerte. Új utcanevek Pásztán A történeti múltra vissza­tekintve, a képviselő-testület felülvizsgálta a városban lé­vő utcák elnevezését. Szá­mos javaslat hangzott el a régi utcanevek visszaadásá­ra, ezek közül most csak néhányat fogadtak' el. Ennek megfelelően a Szabadság út Fő út lesz, a Marx ütea Szentlélek utca. a Mező Im­re tér. Szent Imre tér, a Lenin utca Deák Ferenc, és a Baross Gábor útról nyíló szakasza Vasút utca. A Tanácsköztársaság teret megszüntette a testü­let. mert itt sohasem volt tér. Cseh elismerés a tarjáni üvegnek A német államhatár köz­vetlen közelében található a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság egyik jelentős üveggyára, a' sokolovi. A gyár igazgatójának, Eduard Cserninek, a vezetésével a Salgótarjáni Síküveggyárban járt az a szakmai delegáció, amely nem kis irigységgel ugyan, de elismerte, hogy bár ők is hasonló terméke­ket készítenek, de a szom­szédos német partnerek sze­rint, a salgótarjáni két mil­liméteres síküveg sokkal jobb minőségű. A sokolovi üvegipari szakemberek — helyzeti előnyük révén — napi kapcsolatban állnak a német felhasználókkal, így elismerő szavaik nem pusz­tán udvariassági gesztusnak számítanak, ök is a piacról élnek. Idejétmúlt a GAMESZ Önállósodnak a bátonyterenyei intézmények (Folytatás az 1. oldalról) vitákat vált ki a tantestü­letekben. Sürgős változta­tásra van szükség a rend­szerben, különben az elért tartalmi-szakmai színvonal is veszélybe kerül. Márpe­dig a nevelés-oktatás hosz- szú távú folyamat, az alap­ellátásra áldozni kell. hogy később legyen mire épít­kezni. Az intézmények Jelentős részének vezetése olyan ké­relemmel fordult a polgár- mesteri hivatalhoz., hogy kollektívájuk önálló életet élhessen. Ez pedig azt je­lenti, hogy szakítani kíván­nak a szakfeladatok végre­hajtására létrehozott gaz­dasági-műszaki ellátó- és szolgáltatószervezettel. Eh­hez nemcsak joguk van. ha­nem az oktatási törvény ki­fejezetten inspirálja az in­tézményeket az önállóságra, kihangsúlyozva ennek fel­tételeként a gazdasági ön­állóságot. A jelenlegi felállásban a GAMESZ nem a szolgálta­tói, hanem a gazdálkodói magatartást részesíti előny­ben. Az intézmények nem érdekeltek például a meg­takarításban. hiszen nem biztos, hogy a megspórolt pénzt saját maguk haszno­síthatják. Pedig áz intéz­mények kapcsolataikon ke­resztül számos gazdasági feladatot ésszerűbben, gyor­sabban, olcsóbban tudnak megoldani. Az is az önálló­ság mellett szól. hogy az adott területen minden té­ren egyértelművé váljon a felelősség kérdése. A legutóbbi önkormány­zati képviselő-testületi ülé­sen sok kritika érte a GA­MESZ tevékenységét. Túl szövevényes a pénzügyi vo­nal. az egyik képviselő sze­rint: káosz jellemzi. Idejét­múlt a szervezet, nem se­gít, hanem gátol, ennélfog­va felesleges, legalább is a jelenlegi formájában. Érzi ezt a GAMESZ vezetője is, aki -vállalkozó jellegűnek túdná elképzelni a szerve­zetet. A döntés értelmében ja­nuár elsejétől önállóvá vá­lik az 1. és 2. számú integ­rált óvodai igazgatóság, a városi könyvtár, a közpon­ti műhely, az állami zene­iskola, továbbá a Bartók Béla, az Erkel Ferenc és a 3. Számú Általános Is­kola. Az önálló gazdálko­dási joggal felruházott in­tézmények december 15-ig kötelesek elkészíteni a jö­vő évre szóló költségvetési tervezetüket. A biztonságos működéshez szükséges pénz­ügyi feltételeket az önkor­mányzatnak kell megte­remtenie. (kolaj)

Next

/
Thumbnails
Contents