Új Nógrád, 1990. december (1. évfolyam, 205-228. szám)
1990-12-30 / 228. szám
6 hepwej MŰVÉSZÉT ES TÁRSADALOM 1990. DECEMBER 30.. VASÁRNAP Látogatóban Antal András keramikus művésznél Gyertyák a mesebeli házban Van egy mesebeli ház Al- sótoldon. Ez a Nefelejcs utca 4. számú otthon. Előtte nem túl magas deszkapalánk. Az utcára néző homlokzata csaknem teljesen üvegből van, kerámiák sorakoznak az „ablakban”. Valószínűleg varázslatosan csillog este ez az üvegfalú ház, amikor fölgyújtják a villanyt. Most kora délután csak a decemberi, mozgalmas felhőjáték tükröződik üveghomlokzatán. Az udvaron két fiú, Gergő Salgótarjánban, a legutóbbi kiállításon. — Ami a technikát illeti, úgy hívják, hogy raku kerámia — mondja Antal András. — Nem egyszerűen az esztétikum jegyében készülő díszek, jóval többek ennél. Voltaképpen ősi motívumokat, a népművészet jegyeit hordozzák. Mi itt a Kárpát-medencében a keleti és a nyugati kultúra mezsgyéjén élünk. Izgalmas számomra, hogyan él Antal András: „Remélem, a gondolatok megtalálják majd a gazdájukat”. és Dávid a téli tüzelőt pakolja. Bámészkodik egy kutya, németjuhász, a neve Tigi. A ház mögött most hűl a kemence, Antal András keramikus művész előző nap égetett egy csomó tálat benne, most készíti elő a következő égetést. Szőllősi Mária textilművész, a feleség kávét főz. Mindjárt leülünk az üveghomlokzatú szobában beszélgetni, addigra készen lesz. A kemence fölött egyelőre fóliát csapkod a szél, a tető még hiányzik. Voltaképpen a ház sincs készen, több pénz kellene hozzá, én mégsem az ideiglenességet, hanem valamilyen embermese léleknyugtató állandóságának jelenlétét érzem, amióta beléptem ebbe a mesebeli birodalomba. Ráadásul az egyik fehér falon eladásra váró fali tálak és gvertvatartók tucatjai sorakoznak. Antal András megg.vújtja a gyertyácskákat, amitől egészen varázslatossá lényegül át a szürke kora délután, s mintha csak erre várt volna, lassan a hó is szállingózni kezd odakünn. Különösek ezek a csillogó kerámia tálak, gvertvatar- tók. Nem csodá, hogy nemrég videofilm is készült róluk együtt ez a két kultúra, hogyan gazdagítja és formálja egymást az évszázadok során. Elsősorban ezért érdekel a magyar, illetve a Kárpát-medencei népek művészete. Valami hasonlót érezhetett Bartók is a zenében. Tálaim motívuKemence a szabad ég alatt mainak megválasztásakor ezeket a gondolataimat szeretném közölni. Sokszor észreveszem, majdnem sámándobokat firkálok a tálakra. Ügy vélem, mi ezA mesebeli ház Alsótoldon zel tudjuk gazdagítani az egységesülő Európát. Egyébként, ezek a gondolatok nemcsak képileg, hanem magatartásban is megfogalmazhatóak, sajátos szemléletben jelentkeznek, ami nem más, mint készenléti állapot. Ezért vagyok sokszor komoly dilemmában, ha végignézem munkáimat. Egyrészt ugyanis modernek, napra készek, másrészt — úgy érzem — évszázadok sütnek át rajtuk. Remélem, e gondolatok megtalálják majd a gazdájukat. Antal András, aki 1950-ben született Szécsényben, művészeti tanulmányait követően tíz évig foglalkozott formatervezéssel és termékpropagandával a romhányi kerámiagyárban, később bekapcsolódott a Siklósi Kerámia Stúdió, valamint a Kecskeméti Kerámia Stúdió munkájába, utóbbinak többször ösztöndíjasa volt, nagy kerámia falai találhatók jeles középületekben Pásztón, Debrecenben a nagyerdei gyógyfürdőben, a salgótarjáni városházán, 1984 óta dolgozik önálló művészként. Sajnos, napjainkban az állami műkereskedelmi rendszer összeomlását ő is megérzi. Kevés a megrendelés, nehezedik a megélhetés. Időnként kis és közepes szériákat készít, sport- és kulturális díjak kerámiáit. Van egy kis műcsarnoki megrendelése is. Ami fontosabb, idén augusztustól önálló külkereskedelmi jogot kapott saját munkái kivitelére. Jövő tavasszal egy belga—magyar közös vállalat megrendelésének kíván eleget tenni. A gyertvácskák világítanak a mesebeli házban. T. E. R. Tóth Sándor felvételei m Az elmélkedés pillanatai Útravalónak Még emlékszem nyolcadikos koromra. Ahogy közeledett a tanítási év vége. egvre többször ott az iskolában a tanítás után. Végigjártam a jól ismert folyosókat. osztálytermeket, különösen sokat nézegettem a tablókat. Olvasgattam a biztató sorokat, amikkel elindították elődeinket. Korábban alig vártam, hogy végezzek. most. hogy ez közeledett, fájt a búcsúzás. Ez az érzés többször megismétlődött életemben. Röstellem, de még a katonaságtól is így jöttem el. Nehéz elhagyni a megszokottat, s égj' újat kezdeni. Hasonlót érzünk, amikor átlépjük egy új év küszöbét. Mielőtt próbálnál felejteni. vagy valamilyen mesterséges eszközzel rózsaszínre festeni a jövődet, kérlek, ülj le egv kicsit! Ha visszanézel, találsz a hátad mögött szomorúságot, keserű csalódást, bűnt. amit te követtél el. de vannak szép emlékeid, sikereid is. Mit kezdjél velük? A szomorúság és csalódás nem olyan dolog, amit nem tudna az idő tompítani, gyógyítani. A keresztények eszköznek veszik, amellyel formál. tanít a Mester. „Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van...” (Rm. 8, 28.) Ha nem tudod így elfogadni ezt, akkor Istennel való kapcsolatod egy kis korrekcióra szorul. Újra kell gondolnod. Meg kell újítanod. Talán az élet lüktetésében elengedted Isten kezét. Fogadd be Öt újra életedbe! Mit tegyél bűneiddel? Hogyan teheted jóvá őket? Sehogy! Ezt már valaki megtette helyetted! „És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És Ű engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.” (Jn. I. 2, 1—2.) Ha megbánod, amit tettél, elmondod Jézusnak, s kéred bocsánatát, „tiszta lappal” kezdheted a következő évet! De légy éber, hogy maradjon is tiszta az a fehér lap! Mi legyen a ■ szép emlékekkel, örömökkel? Raktározd el őket. Az ókor embere, ha valamit meg akart örökíteni, vett egy követ és felállította. Ez a kő — amikor arra ment — emlékeztette ígéretére vagy Isten valamely cselekedetére. Ezek az emlékek legyenek ilyen kövek az életedben, amelyek arra emlékeztetnek, hogy Isten szeret, veled van, gondot visel rólad. Ha sötétnek látod majd körülötted -a világot, akkor tekints vissza oda, ahol utoljára láttad a fényt! Ha most a jövőbe tekintesz, bizonyára szorongást érzel. Nem volt könnyű az elmúlt év, nem tudod mit hoz a jövő. Szinte minden bizonytalan. Nem lehetsz biztos sok-sok dologban. Egy azonban biztos: Isten minden percben ott lesz veled, s nem hagy el, ha Te el nem hagyod Öt! Neked szól a bátorító ígéret: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor ví„Mikor a fehér sziklák tetejére álltam..." Á magány dalnoka Boldog évekért 1991. „Az életünk göröngyös útjain, hogy létezzünk, óh mennyit szenvedünk... Harcolni kell mindig az életért, szebb jövőért és boldog percekért.” (Fájó évek) A Salgó Zeneműkiadó Betéti Társaság a közelmúltban jelentette meg a Boldog évekért 1991. című magnó- kazettát. Az ötfőnyi alkalmi együttes egyik tagja a 45 éves Dombóvári Pál, a Nóg- rád Volán buszvezetője, aki a felvett tizenhárom dalból ötnek a szövegírója és a zeneszerzője, s közülük négyet énekel. Ez a négy dal egyaránt a hazánktól több ezer kilométer távolságra levő Tengizben „fogant”. — Csaknem tizenkilenc hónapot dolgoztam Kazahsztánban — mondta. — Egészen pontosan: 1988. augusztus 24-én indultam útnak és 1990. március 14-én tértem haza. Nem tagadom: Az édesapja bányász volt, hárman vannak testvérek. Jómaga villanyszerelőnek tanult. Nyolc évig a szorospataki aknánál művelte tanult mesterségét. A katonaság után pártolt át a Volánhoz. Annak immár tizennyolc esztendeje. Szereti ezt a szakmát, annak ellenére, hogy itt .nincs se ünnepnap, se vasárnap. Ez a riport is karácsony első napján, a salgótarjáni 7-es és 7/A-s járatokon készült, menet közben. Mert ezen a napon is reggel 4 órától éjszaka 11 óráig teljesített szolgálatot. — Tengizben többnyire buszvezető voltam — mesélte. — De szükség esetén a kukás kocsira is átszálltam. Nem vagyok egy nyimnyám alak, aki fél a munkától. — Ami bizonyos: a tajgá- ban éltünk — jegyezte meg. — Nyáron nem egyszer mértem plusz 55—65 fokot. De hivatalosan sohasem volt melegebb 40 foknál, mert a munkavédelmi szabály szerint akkor már nem dolgozhattunk volna. Senki nem reklamált, mindenkit hajtott a pénzszerzés lehetősége. Télen nem volt ritka a mízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg téged. Mert én vagyok az Ür, a te Istened, Izraelnek szentje, a te Megtartód... Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek...” (És. 43, 1—4) Nem lehetsz olyan élethelyzetben, amit Ö nem tud megoldani, amelyben ne tudna megóvni téged! Jézus vágyik a te társad lenni életed útján. Azért jött le a Földre, azért született meg egyszerű istállóban, hogy a te barátod legyen. A Menny Fejedelme egyszerű ember életét élte, s sokszor nélkülözött, hogy elhidd: képes megérteni téged. Borzasztó szenvedéseket állt ki, amikor kicsúfolták és megostorozták, hogy bátoríthasson, ha fájdalom ér. Kínos halált halt a kereszten, hogy Megváltód legyen, hogy életet nyerhess! Szelíd szem most szívedet kutatja: mit döntesz: Vele vagy nélküle mész tovább? Ennyit szerettem volna mondani útravalóul. Gyűrűs István egyértelműen a több fizetésért vállaltam a megpróbáltatásokat. Könyvtáros feleségem már korábban úgy megbetegedett, hogy rokkantnyugdíjazták. Két gyermekünk van, muszáj volt valamit kitalálnom a család életszínvonalának megőrzése érdekében. A Nógrád Volántól alkalmam nyílott a külföldi munkavállalásra. Az anyagiakat tekintve nem is csalódott. Majd’ 800 ezer forintot gyűjtött ösz- sze. Befejezte másfél szintes lakásának az építését, bútort, hűtőgépet, színes televíziót, nem utolsó sorban pedig egy 1300-as Ladát vásárolt. Még maradt is némi készpénze... Nyáridőben 15—16 órát dolgoztam. Hoztam és vittem a munkásokat lakóhelyünk, Magyarújváros és az attól legalább húsz kilométerre levő munkahely között. Másszor a gurjevi repülőtérre, vagy a repülőtérről fuvaroztam az embereket. Az tízórás utat jelentett. Tengizzel kapcsolatban megannyi rémhír kering. Szó van titokzatos megbetegedésekről, amelyeket a többi között a rádiósugárzás és az ideggáz okoz. Pestis és koleraveszélyről is beszél nek. Hallani mérges viperákról, skorpiókról, tarantellákról. Férfiak fagyhaláláról, nők szerelemféltésből való meggyilkolásáról is szól a fáma. nusz 25—35 fok. Az orkánszerű szél örökké fújt, hordta a szemünkbe, a szánkba a lisztfinomságú kvarchomokot. Én bírtam a klímát, de bevallom, ma is érzem a kinttartózkodás utóhatásait. Gyakran begyullad a torkom, a légutammal is baj van. A legnagyobb gondot azonban nem a mostoha időjárás okozza a magyaroknak. Az összezártság, a honvágy, a család utáni vágyakozás, a magányosság teszi leginkább próbára távolba szakadt hazánkfiait. Sokan nem is bírták elviselni ezt az életet, s feladták, hazajöttek. Dombóvári Pál eredetileg egy évig szándékozott munkát vállalni, aztán osztott és szorzott, s közel tizenkilenc hónap lett belőle. „Vannak nehéz éjszakák, vannak rossz napok... Olyan távol vagy most tőlem, nagyon féltelek.” (Élni nélküled) — Két karácsonyt és két szilvesztert töltöttem odakint — emlékezett. — Amikor csak lehetett, jelentkeztem munkára, igyekeztem magamat lefoglalni. így is sokszor rámtört a magány, s akkor verseket faragtam. Ifjú koromtól zenélek, zeneiskolát végeztem, zenekarokban játszottam. Még Tengizbe menetelem előtt megjelent egy magnókazettánk, s tizenháromezer darab fogyott el belőle. Dalokat tehát régóta írok, s ma is vannak félig kész verseim. Ezekben a költeményekben tudom leginkább kifejezni az érzéseimet. Nekem tetszenek a Tengizben született dalok. Amellett, hogy érzelemtől gazdagok, egyúttal fülbe- mászóak. Az éneklés méltó a szöveghez. Nem vitás: a szövegíró-zeneszerző-énekes buszvezető többet is elérhetett volna a zenei pályán. Talán majd a fia, aki zeneiskolában tanul, s dobos akar lenni. — Nem múlik el nap, hogy ne gondolnék a Kazah földön eltöltött időre — árulja el Dombóvári Pál. — Még egyszer nem szívesen mennék külföldre dolgozni, holott meglehet, a muszáj rászorít. Ne kerüljön sor rá, a leghőbb vágyam itthon élni. Az ember kínlódjon ott, ahol született! Kolaj László Lőrinczy István Groteszk ballada Vastag Hargotról Vastag Margót nagy melléért sír egy elfáradt vagány a detoxikáló vaságyán hová naponta hálni jár II Vastag Margót nagy melléért sír a megfáradt vagány az ápolónő rá se néz a fiatal orvosra vár ajánlás e sorokat olvassa tán egy elfáradt öreg vagány a detoxikáló vaságyán hová naponta hálni jár „Sivatagi vihar tépi arcom, Minden percben csak rád gondolok. Nem jön levél, hetek óta várom, Nem ragyognak rám a csillagok.” (Boldogságból keveset kaptam) „Mikor a fehér sziklák tetejére álltam, Ha jól emlékszem, valahol Ázsiában. Mikor a két szememből legördült pár könnycsepp, akkor rájöttem, hogy az én hazám a legszebb.” (Ázsia — Tengiz)
