Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-26 / 200. szám

1990. NOVEMBER 26., HÉTFŐ TÁRSADALOM LiEunmi 5 Előadás közben a zagyvarónái asszonykórus Nyugdíjasok találkozója a Karancsban < Salgótarján. Kedves meglepetésként kellemes délutánt töl­töttek a Karancs Szálló éttermében szombaton a meghívott nyugdíjasok. Az eseményt a salgótarjáni városi Vöröskereszt, a TESZ, a nyugdíjasok érdekvédelmi szervezete és a Karancs Szálló Vöröskereszt-alapszervezete közösen rendezte. Száz- nyolcvan idős embert vendégeltek meg. Az összejövetelen részt vett Tolmácsi Ferenc Salgótarján polgármestere, aki köszöntötte a résztvevőket, és arról is szólt, hogy az újonnan alakult önkormányzat mit kíván tenni az idős emberek felkarolására. A jő hangulathoz hozzájárult a KI VISZI-együttes színvona­las műsora és a zagyvarónái asszonykórus fellépése. A ven­déglátók disznótoros vacsorával kínálták az összegyűlteket, majd mindenki ajándékcsomagot kapott. Ezt követően a Salgótarjánban népszerű Bohács István énekkel szórakoztatta a vendégsereget. Tolmácsi Ferenc polgármester köszöntötte a találkozó résztve­vőit Polgárszemmel Demokratikus harmóniára számítva- Mi a véleménye Balassagyar­mat város ideológiai arculatáról, politikai erőviszonyairól? - kér­dezem ár. Bacskó József történe­lemtanárt.- Az utóbbi időben kevésbé volt módom bekapcsolódni a po­litikai életbe. Ebben leginkább munkahelyi elfoglaltságom aka­dályozott. Jelentős gond: sok munkát ad az iskola oktatási, képzési feltételeinek megterem­tése és egy modernebb tanítási rendszerbe való bekapcsolása. Nos, ami a város ideológiai arculatát illeti, még a választások tükrében is nehéz megítélni mindannak ellenére, hogy a vá­lasztásokon a lakosság alig egy- harmada vett részt és ezt a „pasz- szív ellenállást” nehéz megítélni, hiszen számos oka leltet. Mindenesetre a város történeté­ben új történelmi jelenség - libe­rálisok még nem vezették a vá­rost, sőt, ekkora ellenzéket sem képviseltek sohasem. A Horthy-korszakban a kor­mánypárti konzervatív ideológia adta a város arculatát. A kommu­nista rendszerben is jelen volt a párt ideológiája, politikája, de a lakosság egyáltalán nem tudta magáénak elfogadni. A belső el­lenállás, ami itt jelen volt, nem­csak az ideológiának szólt, ha­nem a várost ért méltánytalan, hátrányos megkülönböztetésnek is. És most-mint már említettem -, jelentős önkormányzati bázis­sal győzött a liberális ellenzék.- Minek tulajdonítja e jelentős győzelmet?- Ez nemcsak balassagyarmati jelenség. Országosan is születtek hasonló eredmények, mint tu­dott. Véleményem szerint külső és belső mozgatói, feltételei vol­tak a győzelemnek. Csak néhá­nyat emelek ki közülük: belső forrásként említhető az SZDSZ­FIDESZ aktív, „rámenősebb” választási kampánytevékenysé­ge. A külső tényezők közül kie­melném azt a pozícióelőnyt, ame­lyet a másik két ideológiával szemben élveztek. A szocialista ideológia például, amelyre sok év hibái nehezedtek. A konzervatív ideológiai áramlatokat, amelyek a tavaszi választások után ugyan érvényesültek, de mind ez idáig képviselőik keveset bizonyítot­tak, s a tömegek nagy részének bizalmát elveszítették. Ezek azok a körülmények, amelyek nagy­mértékben hozzájárultak a libe­rálisok győzelméhez.- Hogyan látja ezek után a vá­ros jövőjét?- Nehéz mostanság bármit is „ex katedra” kijelenteni. A haté­kony és eredményes működés­nek két feltétele van véleményem szerint. Az egyik a széles látókö­rű, magasan kvalifikált szakappa­rátus, amely általános és szakmai műveltségével jól szervezi, irá­nyítja, ellenőrzi a város működé­sét, fejlődését. Ezt nem szabadna pártharcoknak kitenni, bár saj­nos már találkoztam ilyen jelen­séggel. A másik a képviselő-tes­tület demokratikus harmóniája, amely az ideológiai erőviszonyok viszonylagos egyensúlyán nyug­szik.- Mit ért Ön ideológiai egyen­súlyon?- Egyrészt „adják” a konzer­vatív ideológiai áramlatok: pol­gári demokrácia (az MDF képvi­seli), a keresztény polgári de­mokrácia (KDNP vezeti), és ide­sorolom a kisgazdapárt ideológi­áját is. Masics/| a liberálisok által hirdetett es vezetett ..szabad” de­mokrácia, amelynek hordozói és képviselői az SZDSZ és a FI­DESZ. Harmadikként a szociál­demokratákat, ezt az ideológiát valló és hirdető pártokat említe­ném; az MSZP-t, MSZDP-t és a munkáspártot is. Véleményem szerint e három ideológiát képvi­selő erők politikai egyensúlya a jól prosperáló vezetés alapja. Városunkban, mint az már is­meretes, számottevő többséget szereztek a liberálisok (19 man­dátumból 11-et) és így a két ellen­zéki erő (konzervatívok és szoci­alisták) együttesen is kevésnek bizonyulnak vétót emelni bizo­nyos döntéseknél. így ez az „egy­típusú kormányzás” nagyobb ön­fegyelmet, átgondoltabb cselek­vést igényel, hogy a demokrácia csorbát ne szenvedjen. Bízom benne, hogy így lesz, hiszen a lakosság ezt igényli és a város fejlődése is ezen alapszik.-tpl­avagy: Hová helyezzék az egyesületi táblát? Panasszal fordult hozzánk Szabó Tibor, a Mozgáskorláto­zottak Nógrád Megyei Egyesüle­tének titkára:- Az egyesületünk nyolc éve bérel az IKV-tól két helyiséget Salgótarjánban, a Kismarty Ödön út 4. számú ház alagsorá­ban. Itt rendeztük be az irodán­kat. Nem is volt gond egészen a, legutóbbi időkig. November 20- án viszont Füzeséry Oszkár közös képviselő el akarta távolítani a bejárati ajtóról egyesületünk táb­láját, mondván, sötétíti az a lép­csőházat. Ez azonban erős túlzás, hiszen a mintegy 12 négyzetméte­res üvegajtón a 23x40 centiméte­res tábla szinte elvész. Nos, kéré­semre Füzeséry úr fenn hagyta ugyan a táblát, ám megjegyezte: a lakók túlnyomó többségét ma­gába tömörítő Egyesült Lakás­építő és Fenntartó Szövetkezet elnökének is az a véleménye, hogy nincs helye a táblának az üvegajtón. Nem hiszem, hogy a lakók is hasonlóképpen véleked­nének, ha megkérdeznék őket. Sokkal inkább az foglalkoztatja őket, hogy miért nincs hónapok óta üveg a másik ajtószárnyban. Nekünk szerzett jogunk a tábla kifüggesztése, s ezt Füzeséry úr, egyesületünk tagja, tiszteletben tarthatná. Különben rajta kívül még 549-en vagyunk az egyesü­letben... Füzeséry Oszkár ezeket vála­szolta a „vádakra”:- Kezdem Szabó Tibornak az­zal az állításával, miszerint jó­magam is tagja vagyok az egyesü­letüknek. Ez tévedés, hiszen mái­két évvel ezelőtt átléptem az egy­mást segítők egyesületébe, ahol évi kétszáz forint tagdíjat fizetek. Szabó úr azt is rosszul tudja, hogy ötszázötvenen vannak. Az ő és a mi egyesületünk taglétszáma ennyi. De nem is ez a lényeg... Az viszont már az ügy szempont­jából fontos, hogy nem vagyok közös képviselő, mivel november elsejével lemondtam. Nem saját elhatározásomból, hanem a la­kásszövetkezet elnökének, Vár­helyi úrnak a megbízásából szed­tem le az üvegajtóról a bizsuárus reklámját és a már foszladozó vöröskeresztes táblát. Mindkettő csak csúfította a bejáratot és söté­títette a lépcsőházat. Az azonban finoman szólva nem igaz, hogy a mozgáskorlátozottak egyesületé­nek tábláját is szándékomban állt levenni. Azt kétségtelenül meg­jegyeztem, hogy esztétikusabb volna a falra helyezni. Igaz, ak­kor már fizetni kellene érte. Kü­lönben kétségbe vonom, hogy az egyesületnek szerzett joga a táb­lának az üvegajtóra való rá- ragasztása. Abban igaza van Szabó úrnak, hogy több hónapja hiába próbálkozunk a másik ajtó­szárny beüvegezésével. Ilyen, vagy olyan ok miatt nem sikerül megcsináltatnunk. De megte­hetné ezt Szabó úr is, ha már szerzett jogaikat emlegeti... Eddig a két vélemény. Nem akarom lebecsülni az „ügy” jelen­tőségét, de szerintem az nem több, mint' vihar egy pohár víz­ben. Felnőtt emberekről lévén szó, reménykedem, hogy sikerül megegyezniük. Felesleges to­vább keseríteni egymás életét eb­ben az amúgy is nehézségekkel terhes világban! kolaj Látogatóban az alpolgármesternél A baglyasi „villának" nincsenek titkai Mondják errefelé, itt Baglyason, hogyha a Cserháti „Culit” kere­sem, válasszam ki a legszebb házat: ott lakik ő. S bár árgus szemekkel figyelem a főutcán a palotát, csak nem találom. Aztán útbaigazítanak, s pillanatokon belül máris Cserháti József, Salgótarján alpolgármeste­rének vendégszeretetét élvezem. Mondom neki, rég vágytam a „villa” megtekintésére, mert sok pletyka keringett erről, mire ő azonnal replikázik: na, hagyjuk, elege van ezekből a „zrikákból”. Elővesz három gazdasági rendőr­ségi, meg egy népi ellenőrző bi­zottsági jegyzőkönyvet saját há­zával kapcsolatban, de azok nem derítettek fényt holmi visszaélé­sekre. Mosolyogva mondja Cser­háti, ha építkezési tanácsokat kérnék, forduljak inkább terve­zőmérnökhöz, kőműveshez, más szakemberekhez. O is így kezdte és csinálta végig. Aztán nyomban közlöm, nem az adóhivataltól jöttem, csupán írni szeretnék róla, terveiről, el­képzeléseiről, no meg minden­ről, ami búja-bánata, esetleg örö­me. 000 Cserháti József mondja is a magáét. Először is meglepetésé­ről beszél: őt, mint a munkáspárt megválasztott képviselőjét, al­polgármesterét miért is keresi új­ságíró, főképpen azok után, amit „kapott” néhány héttel ezelőtt? Nyugtatom, nem belpolitikai cikk készül. Arra lennék kíván­csi, hogy a bányai szakmában és a sport területéről ismert, ma 51 esztendős ember most fontos közéleti beosztásában miket ter­vez? No és a múltra is emlékez­zen! Ami a bányászatot illeti, szíve­sen teszi. Családját, édesapját, saját szakmai pályafutását említi. Keserűen jegyzi meg, hogy rok­kantnyugdíjazását rosszakarói még ma is a szemére vetik, noha nem ismerik annak hátterét, va­lódiságát. Erről is - sajnos - pa­pírjai vannak, az orvosi vélemé­nyek pedig több, mint elszomorí­tóak. Azaz a pletykákkal ellen­tétben nem volt protekciója a leszázalékolásnál... A sport? Kérdi, mennyi időm van, mert szívesen vendégül lát akár három napig is. Annyi ugyanis az élménye, mondaniva­lója a fociról, a Stécéről, „B” és utánpótlás-válogatottságairól, Pothornikról, a sport régi nagy szerelmeséről, hogy ezek megér­nek egy misét. Most én mondom, hagyja alpolgármester úr, ezt ugyanis ismeri mindenki, no meg a sportbarátok önt, ezért vált­sunk inkább témát. ooo Váltunk is. Cserháti a közeljö­vőről, Baglyasalja gondjairól me­sél. Említi, hogy nagy feladat vár rá alpolgármesterként, ám a megmérettetésektől sosem riadt vissza. Mellékesen megjegyzi, hogy háromszor jelentkezett az MSZMP-be, de csupán az utolsó nekifutásra, ’85-ben vették fel: 46 évesen. Akkoriban ez is jelentős sikernek számított, ám ezt a meg­mérettetést ő nem szeretné so­sem letagadni. A kis kitérőt megszakítva hangsúlyozom, nem»politizálunk most, másról diskuráljunk. So­rolja, mi mindent lehetne itt Bag­lyason csinálni. Például a volt kaszinóból egy panziót, a 21-es főútra az útcsatlakozást, a foglal­koztatottság javítását, miként az ellátás színvonaláét is. OOO Közben alaposan előrehalad az idő. Már búcsúznék, de az alpol­gármester szinte rám erőszakol­ja: nézzek körül mindenütt a „Cserháti-villában”. Megteszem. Szolid, ugyanak­kor modern, ám nem kihívó az épület belülről. A bútorokból, a falidíszekből, a sok apró jellegze­tességből egy következtetést vo­nok le magamnak: akár égy al- pdlgármester lakása is lehetne. S míg ezen meditálok, pillana­tokon belül mondom is magam­nak: ezúttal telibe találtam. Vaskor István Mindent azért mégse kellene f Sokba kerül a szegénység címmel nemrégiben arról ír­tunk, mekkora összeget fordít Salgótarján a szociális étkezte­tésre, a házi gondozottak ellátá­sára. Ugyanekkor - sok egyéb mellett - nem szóltunk az idő­sebb embertársaink egészség- ügyi ellátásának mikéntjéről és annak anyagi hátteréről, a már- már unalomig emlegetett „szoci­ális védőháló " fontos elemeinek hiányáról sem. Talán árnyal­tabb lenne a kép, ha a gazdaság és az irányítás bizonyos terüle­tein elfecsérelt milliárdok most ott lennének, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk! Bizony tetemesek a fent emlí­tett szociális kiadások. Nélkü­lük viszont tovább szegénye­dünk, romlik közérzetünk, egészségi állapotunk. Hova ju­tunk ígf? Egyszerűnek tűnő megoldás a „karcsúsítás", az intézmények költségeinek lefaragása, talán némelyek időleges, vagy végle­ges bezárása. Mennyit mondogattuk, ná­lunk legfőbb érték az ember! Bölcsődék, óvodák fogadják gyerekeinket. „Ingyenes” okta­tást biztosítunk iskoláinkban. Ugyancsak „ ingyenes ” az orvosi ellátás. A munkában megfáradt emberek szakszervezeti üdülők­ben regenerálódhatnak, és így tovább. Mára ebből szinte semmi nem maradt. Az említett cikkben, mintegy összehasonlításként írtuk, hogy a bölcsődékben alig 25 százalé­kos a kihasználtság. Bizony egyes intézményekben, olykor­olykor ilyen alacsony szintet is elérhet. Nyilván sok tényező közrejátszik ebben: betegség, szülők szabadságolása, a gyes, gyed bevezetését támogató köz­ponti óhaj, miszerint az anyák otthon gondozhassák, nevelhes­sék csecsemő korú gyerekeiket. A mára kialakult, minden szempontból furcsaságokkal is teli gazdasági, szociális helyzet­ben viszont újra kell értékel­nünk korábbi ítéleteinket. Az anyák egy része, félve attól, hogy elvesztik munkahelyüket, rendszerint a kívánatos szokta- tási időt sem igénybe véve, gye­rekük egyik napról a másikra történő felvételét kérik egyre gyakrabban. így Salgótarján­ban például az összes férőhelyet tekintve 83 százalékos a beírt gyerekek aránya, de a tényleges kihasználtság is - ez év januárjá­tól napjainkig terjedő időszak­ban - alig tübb mint 56 százalék volt. Kár lenne tehát valamilyen szűklátókörűség miatt, vagy a helyzet diktálta követelmények­re, pénzhiányra hivatkozva azon spekulálni, mit zárjunk be, mit vonjunk meg, hol nyirbál­juk, faragjuk tovább az eddig sem magas átlagnívót, életszín­vonalunkat. Megélhetésünk, lé­tünk, biztonságunk, elért vív­mányaink forognak kockán! (sántát ifi) y§[;jt |TH iHIAirJ ITS 111IKI IÉHÉI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents