Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-26 / 200. szám

4 un-mu KULTÚRA 1990. NOVEMBER 26.. HÉTFŐ Ahol a polgármestereket képzik Egyetem lesz az Államigazgatási Főiskola Az önkormányzatok első em­berei az ország számos pontján úgy láttak munkához, hogy nem rendelkeznek a szükséges köz- igazgatási ismeretekkel, ezért érthetően az ilyen szakemberek­ből már óriási hiány van. Mikorra várható a helyzet javulása? - er­ről kérdeztük dr. Baka Andrást, az Államigazgatási Főiskola fő­igazgatóját.- A magyar közigazgatás rendszere átalakult. A tanácsok megszűnésével és az önkormány­zatok megalakulásával új helyzet állt elő - mondja a főigazgató. - A korábbival ellentétben ma a „gazda”-szerep került előtérbe. Ez pedig új kihívásokat jelent az ott dolgozók számára. Persze nemcsak erről van szó: a kor­mányzati rendszer változása, a bővülő nemzetközi kapcsolatok és a magánvállalkozások terjedé­se, mind-mind merőben új fel­adat. Azt mondhatom, mi ideje­korán „léptünk”: a közigazgatási szakemberképzés egyetemi mo­delljeit már kidolgoztuk.- Miért érzik szükségét ennek, s hol tart ma ez az ügy?- Az elmúlt évtizedekben a közigazgatás meglehetősen lejá­ratott szakma volt Magyarorszá­gon, ez pedig ellentétben áll a fejlett világ gyakorlatával. Tudo­másul kell venni itthon is: a köz- igazgatás külön szakma, amely speciális felkészülést követel. A képzésnek is meg kell felelnie az I követelményeknek, ezért tart­ik szükségesnek az oktatás ■ .’vetetni szintre emelését. A '/letesen kidolgozott modell ú- elkészült, a képzés 1991 ptemberében indítható, ám • a parlament jóváhagyása t főiskolával szemben tá­masztott igények azonban nem­csak minőségiek, hanem mennyi­ségiek is. Van-e információjuk ar­ról, hogy az önkormányzatokban most pozícióba került emberek közül mennyit kell továbbképez­niük?- Pontos számot még nem tu­dok mondani. Annyi bizonyos, hogy csak a vezetőképzés négy-öt ezer embert érinthet. Az már nyilvánvaló, hogy óriási szakem­berhiánnyal küzd a magyar köz- igazgatás. A korábbi „kényszer- házasságok” felbomlottak, a tele­pülések önállósodásából követ­kezően is jelentősen megnőtt a szakemberigény.- Kiket várnak a főiskolára?- Jó képességű érettségizett fiatalokat - a nappali tagozatra, rajtuk kívül a közigazgatásban már dolgozó szakembereket vár­juk továbbképzésre, illetve adott esetben az állásban lévő vezető­ket különböző szakosítókra.- A háromezernél több önkor­mányzat tisztviselőit -sitt elsősor­ban a jegyzőkről és a polgármeste­rekről van szó -, minél hamarabb fel kellene készíteni feladataikra. Nem kell-e attól tartani, hogy az idő sürgetése és a nagy létszám miatt a képzés a régi „gyorstalpa­ló" tanfolyamok nívójára süly- lyed?- Semmiképpen. Bármeny­nyire sürgető, ezeket az igénye­ket kielégíteni, ennek nem sza­bad a képzési színvonal csökke­nésével járnia. Sőt, említettem már, hogy az oktatás nívójának jelentős emelésére készülünk. In­tézményünk csak korlátozott számban tud hallgatókat fogadni, ezért megengedhetjük magunk­nak, hogy a legkiválóbbakból vá­logassunk.- Eddig csak a tárgyi feltételek­ről esett szó, de legalább ilyen fontos: van-e az új feladatokhoz alkalmas oktatói gárda?- Nálunk valamivel magasab­bak a fizetések, mint a felsőokta­tásban általában. Tehát az itteni jobb feltételek és a relatíve maga­sabb bérek a tanárokat is ver­senyre késztetik. Hangsúlyozom: oktatóink többsége megfelelő felkészültségű, ám a mércét ne­kik is magasabbra kell állítanunk.- Lehetséges, hogy az új fel­adatokhoz új emberek kellenek? Nem következik ebből egyfajtu tisztogatás az oktatói gárdában?- Ezt mindenképpen szeret­ném elkerülni. Márcsak azért is, mert a hangsúly a szakmai tudá­son van. Az oktatók ugyan tanít­ják, hogyan kell érteni a politikát és az állam mechanizmusait, de itt nem politizálunk... Ez oktatási intézmény. Ezért nem kívánom vizsgálni az oktatók politikai elő­életét és hovatartozását. Szá­momra az a fontos: megfelelő szakmai felkészültséggel rendel­kezzenek. Gy.K. Szlovák nyelvtörvényvita Tudatlanságra, elfogultságra és gyűlöletre nem lehet új államot alapítani - állapította meg a Csehországban élő magyarok szövetségének a szlovák nyelv- törvénnyel kapcsolatos nyilatko­zata. Az Új Szó pozsonyi lap szombati számában megjelent nyilatkozat szerzői úgy értékelik az október 25-én elfogadott nyelvtörvényt, hogy abban a szlo­vák törvényhozás európaiságra törekvő többségének akarata tükröződik. Az utóbbi napokban ismét föl­lángolt Szlovákiában a nyelvtör­vényvita, miután Jan Carno- gursky kereszténydemokrata­párti miniszterelnök-helyettes homályos ígéreteket tett a szélső­séges nacionalistáknak a törvény újratárgyalásának eshetőségéről. A szombati Új Szó nem csupán a csehországi magyarok nyilatko­zatát ismertette e kérdéskörben, hanem a csehszlovákiai magya­rok anyanyelvi társaságának élén álló választmány és a társaság nyelvész szakembereinek állás- foglalását is. Eszerint a kisebb­ségi anyanyelvhasználat hivatali korlátozása felgyorsíthatja az anyanyelv elhalásának folyama­tát, bár a szlovákiai magyarság néprajzi és települési viszonyai kedvezőek a kétnyelvű közéleti- ség számára. JOE COCKER Becsülni kell a régi slágereket Furcsa, hogy megváltozhatnak a dolgok egy olyan rocker életé­ben, mint Joe Cocker, akinek karrierje java - mondjuk meg őszintén - már lefutott. Öt évvel ezelőtt lehet, hogy általános közöny fogadta volna „Live” (hangversenyen készült) albumát. Most azonban, lám, egyöntetű és őszinte tetszés fo­gadja, olyan érzésünk (is) lehet - noha nem ez az egyetlen LP, ami hiányzott a hanglemezboltok kí­nálatából mintha régen vártuk volna az énekes jelentkezését - valahol egész bent, ám halvány sejtésképp sem megfogalmazva.- Az utolsó olyan koncertle­mez, amit magam is igazán akar­tam, a „Live in L. A.”, azaz a Los Angeles-i hangverseny, húsz éve jelent meg - kezdi feleletét az angol énekes egy francia újságíró azon zseniális kérdésére, hogy mit is akar a „Live” című lemez­zel?- A Veszett Kutyák és Ango­lok (Mad Dogs and Englishmen) című albumon kívül az összes többi élő lemezt én nem adtam volna ki. És most valahogy ked­vem kerekedett rá, hogy meg­ajándékozzam a közönségem, hadd hallják, lássák, milyen va­gyok ma, 46 évesen, amikor nem dolgozom a stúdióban. Azt hi­szem, nem is olyan rossz ez. Hoz­zátartozik az igazsághoz, hogy európai rajongóim kérték már a koncertfelvételeket, különösen az olaszok és a németek. Az idén ugyanis csak Amerikában léptem fel. Remek zenekarral dolgoztam a turnén, és úgy gondoltam, jó, akkor most csinálok egy Live-ot. Nem volt könnyű. Nem is hittem volna! Massachussettsben négy napra kibéreltünk egy termet, és az első három nap semmi sem sikerült jól. Először is a hangom volt katasztrofális. Aztán, csodák csodája, a negyedik nap minden klappolt. Ez nem több hangver­seny felvételeiből összevágott anyag: amit itt hallanak, egy és ugyanaz a fellépés.- Feltűnik, hogy szinte csak régi sikerek sorakoznak a két le­mezen.- Igen - mondja Cocker. - Szerénynek és becsületesnek kell lenni a régi slágerekkel, mert vé­gül is elő kell őket venni. Részint, mert - valljuk be - ezek a legjobb nóták, részint - s ezt megint vall­juk be - a közönség igazán a régi nagy sikereket várja. En azt mon­dom, nem kell mindenáron meg­újulásra törekedni. Ez képmuta­tás is, mert tulajdonképpen (a) régi áru van az új csomagolásban. Ott vanBowie és a Tin Machine. Na és? Evek óta azok a koncertjei a legrajongottabbak, ahol a régi számait hallják tőle. Nem vállalni a legendát - felelőtlenség.- Talán sértő, de meg kell kér­dezni: mi történt, hogy-hogy eny- nyire az élre tudott törni ilyen hosszú idő után? Mégis változni kellett?- Nehéz ezt megmagyarázni. Ott volt pár éve a film, a „Kilenc és fél hét” és nem túl régen a „A kalapodat fönnhagyhatod” sike­re. Talán ennek köszönhetek so­kat itt Európában. De az USA- ban nem! Még csak Kim Basin­gerrel sem találkoztam. Hiszem, hogy nagyon fontos az is, hogy most már más vagyok, változott az életem, a viselkedésem. Alig szívok el pár cigarettát egy nap, már nem iszom feltűnően sört a színpadon. Az ilyesmi kikezdi az embert, mert azt mondják, aki ilyet csinál, az biztos kábítózik is - példul -, pedig ez nem igaz. A hetvenes években mikor népsze­rűbb volt az ember, sok minden előfordult - sok rossz: a nők, aztán a pia, aztán a drog. Ki nem esendő? Nem tudtam nemet mondani. Nem is a valóságban éltem, nem tudtam, mi van körü­löttem, el voltam ájulva, nem törődtem a dolgaimmal, a ze­némmel, semmivel. Aztán első­sorban azok, akik behúztak a csőbe, elkezdték mondogatni, hogy nekem végem, roncs va­gyok, kész vagyok. Hát így volt. Es nemcsak élnem kellett, hanem túlélnem és átélnem is. Például azt az időszakot, mikor állandóan azt hallja az ember, hogy arra túl fiatal (még), hogy meghaljon, de arra (már) túl öreg, hogy a rock­ban labdába rúghasson. Ebben az évtizedben kaptam újra levegőt. Kedvez-e nekem a fejlődés? A rock állandóan mozog: kilendül­het a különböző szélsőségekbe, de aztán visszatér a forráshoz, a gyökerekhez. Most éppen vissza­térőben van a gyökerekhez és - ez nagyon fontos! - az emberhez, aki megundorodott az elektroni­kus, számítógépes marháskodá- soktól és újra a tiszta (rhythm and) blues-t akarja hallani. Ez az én kedvenc zeném. És az ember úgy látszik észrevette, hogy én még megvagyok. Vass Imre Zsebnaptár Hogyan szeretett Madách? Beköltözik hát lassan a genius loci, a hely szelleme a balassa­gyarmati új nevű Fráter Erzsébet Leánykollégiumba. Rokonszen­ves fővárosi matematikus fiatal­ember járt a minap éppen ott és tartott előadást (vitát) a lányok­nak Madách Imre, a költő, politi­kus szerelmeiről. Andor Csaba talán elsősorban Radó György irodalomtörténész, műfordító és Kerényi Ferenc Madách-kutató, irodalomtörténész, színháztudo­mányi, történelmi, szellemi mun­kás közvetlen közeléből érkezett (képletesen persze). Főként Ke- rényinek voltak és vannak is mai­tegnapi tanítványai, akik megra­Kevés a tanterem Varsányban Szívesen megszabadulná­nak már a váltótanítás rend­szerétől a varsányi diákok és tanárok. Ám egyelőre nem tehetnek egyebet, mint türel­mesen várnak és bíznak az önkormányzat megerősödé­sében és tehetségében. Mert amíg a szomszéd község - Nőgrádsipek - felsősei is itt kényszerülnek befejezni az általános iskolai tanulmá­nyaikat, nem remélhetnek változást. Több tanteremre lenne szükség, ugyanis a rendelkezésükre álló kilenc helyiség kevés a 14 tanuló- csoportnak. A felszereltségre nincs kü­lönösebb panaszuk, ami vi­szont nagyon elkelne az a vizesblokk. A felújítások szintén időszerűek lennének már. A legkisebbek itt is keve­sebben vannak, mint tavaly, de osztályfőnökük - Deák Tétemé - elégedett a teljesít­ményükkel. Hangerőben egymást túllicitálva bizonyít­ják melyik óra a legkedve­sebb számukra? A „listave­zető'' a matematika, ezután következik a technika és a testnevelés - holtverseny­ben. gadnak egy-egy szeletet a nógrádi irodalmi múltból. A költő ifjúkori szerelmeiről eddig is tudtunk valamennyit, de hogy korántsem eleget, azt éppen Andor Csaba nagyon szerényen előadott, Rendhagyó irodalom­órája bizonyította számunkra. Hogyan szeretett Madách? Mi­lyen ifjonti szerelmei voltak, ki­ket érzett magához közel, mi le­hetett közös vonása szerelmei­nek? Olyan kérdések ezek, ame­lyek az örökké csak Fráter Erzsé­bet (Madáchné) idézgetéssel sok­kal inkább kerültek a homályos részekre, mintsem a megvilágítás középpontjába. Jó, hogy erre a szeletre is van „vevő”, aki, mint a fiatal kutató, az ifjúkori szerel­mek nyomába járva maga is Ma- dách-értővé válik. Különösen jó, hogy fiatal lányok érdeklődését fel lehet kelteni ma a téma iránt, ami persze nem nehéz, ha magát a tárgyat vesszük szemügyre. Ma­dách Imre újabb vonásokkal lesz ismerős sokunk előtt. Ami igazán érdekes és új volt, az így összegezhető: a költőnek nem Lányai Etelka volt az első szerelme, mint az köztudott volt eddig, hanem bizonyíthatóan - versek, verses beszámolók, leve­lek a bizonyítékok, anyaköny­vek, levéltári dokumentumok - Cserny Mária. Emlékezés az első szerelemre című írása vall erről (Alsósztregova), Lónyai Etelka a második volt, akibe beleszere­tett. Gyürky Amália volt a követ­kező, majd a Hont megyei Da­csó Lujza következett és így sor­ban ötödiknek Matkovics Ida kis­asszony. Madách szerelmeire jellemző, hogy örökké tartottak! Nem fele­dett. Nála nem volt „végérvénye­sen vége” egy kapcsolatnak, ha jött is új helyzet, új szerelem, új alkalom. Később előfordult, hogy ugyanabba a lányba újra beleszeretett. Elég volt egy újabb találkozás, egy különös alkalom. Általában a bálok és - milyen különös! - a temetés voltak azok az alkalmak, amikor a költő érzé­kenyebben látott-hallott min­dent. A síron átlépő ifjú lány és más verssorok árulkodnak erről. Még élete vége felé is újra bele­szeretett a sok évtizede nem lá­tott és régen asszonnyá lett Gyürki Amáliába. Szerelmei voltak tehát, de azok­nak vége sohasem. Éppen ezért több Éva-modell is felfedezhető Az ember tragédiájában, mint az untig emlegetett Fráter Érzsébet, s nem igaz, hogy a prágai színben Kepler maga Madách és pénzt követelő felesége Fráter Erzsé­bet... Andor Csaba a csillagá­szokkal együtt vallja: Keplert és feleségét írta meg ott! így igaz lehet, hogy Erzsit is örökké sze­rette az állhatatos Madách. (T. Pataki) Román freskófestők Méhkeréken A varsányi első osztály. Hátsó sor (balról jobbra): Horváth Zoltán, Bárány Krisztián, Kadics András, Varga Béla, Baranyi Lóránt, Király Éva, Markó Anita, Herczeg Renáta. Első sor: Horváth Zoltán, Szép Norbert, Lehoczki Melinda, Szép Melinda, LJnyi Szilárd, Bozsó Tibor, Rácz Mária. Osztályfőnök: Deák Péterné. Holnapi számunkban a nógrádsipeki elsősökről olvashatnak. __ ,. ....... „ aae\ ütiiz... .... ___ •_____________i............... J ól halad Méhkeréken a román freskófestők munkája, s a tervek szerint az esztendő végére elké­szülnek a görögkeleti templom belső felületeit díszítő képek, jö­vőre pedig sor kerülhet a romá­niai ortodox egyház részvételével való közös templomszentelésre. Méhkeréken 1987-ben láttak munkához a romániai szakembe­rek, ám a két ország közötti rossz viszony miatt a decemberi forra­dalom után jöhettek csak újra Békés-Biharba. A nyolc buka­resti restaurátor Cristian Samoi- lának, a román történelmi restau­rátorok szervezete művészeti ve­zetőjének irányításával végzi a munkálatokat: mind a mennye­zetet, mind az oldalfalakat fres­kókkal borítják. A tölgyfából fa­ragott ikonosztázt, melynek ké­pei csak ezután készülnek el, a romániai ortodox egyház ajándé­kozta a méhkeréki görögkeleti templomnak. A méhkeréki román templom 1848-"ban épült. A klasszicista részleteket őrző, barokk stílusú istenháza szép példája a falusi görögkeleti templomok pompás egyszerűségének. A korábbi díszítés 1952-ből való, Márton László békéscsabai festő mun­kája volt.

Next

/
Thumbnails
Contents