Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-24 / 199. szám

Lélektől lélekig AZ tmmzzj MELLÉKLETE 1990. 7 SZÁM Árpád-házi Szent Erzsébet példaértékű élete Szent Erzsébet, hallgass meg, énekszóval kérünk, Piros rózsánk, gyönyörű, magyar vérünk. Irgalmas szent asszonyunk, nézz le ránk, Este, reggel Téged áhít hő imánk. Magyar földön sarjadtál, óh mi édes vérünk. Árpád fáján hajtottál, reménységünk. Gyermekfővel vittek el kezedért, Kérd az Istent minden magyar gyermekért. Wartburg vára lett hazád, áldó testvér kézzel. Jártad azt a szent hegyet sok kenyérrel. Kenyeredből rózsa lett szavadért, Rózsák szentje, könyörögj ma népedért. Minden nehéz próbákat hősiesen álltái. Minden bajtól szentebbé, szebbé váltál. Illat volt az életed, mennybe szállt. Mindenszentek országára rátalált. E régi szép ének elmond­ja röviden Szent Erzsébet életét, és annak erényeit, amiből <i ma élő utódok, a magunk .számára le kell von­ni a tanulságokat azért, hogy mi is hasonló módon tud­junk cselekedni. Hiszen a mai idő kínálja mindazokat a lehetőségeket, amelyek szentünk idejében is meg­voltak. Étekből rózsa Férje korán meghalt, s ki­dobták a palotából, de bízik a jó Istenben. Nem hagyott fel az Istennek és az embe­rek jó részének tetsző cse­lekedeteivel. Szeretettel fo­gadta a rászorulókat. „Szolga módjára hordod az élelmet” — mondta neki a férje, s mikor korholta, rózsa lett az étekből; ekkor férje bocsá­natot kért tőle. mert átlát­ta: ,.ez tetszik a jó Isten­nek". Itt foghatjuk meg életé­nek lényegét, hogy mindig Isten és embertársai kedvé­ben akart jutni. Megkérdezhetjük miben? Mint hajadon, mint hitves, mint özvegy mintaképe a ke­resztény tökéletességnek, ami abban áll, hogy állapotbeli kötelességünknek minden­kor maradéktalanul tegyünk eleget. Igaz, hogy ő szent volt, de szentté a földi élet tette, ö is ugyanazzal a ter­mészettel rendelkezett, mint mi, valamennyien, ezért sem­miféle kifogást nem keres- 'hetünk magunknak. Töre­kednünk kell, és nem sza­bad megfeledkeznünk arról, hogy „nekünk is segít az Isten”, csak kérnünk kell. Hiszen századokon át övé e földnek minden „rögje”. Ezért segít nekünk az Isten, ha kérjük öt, akár házasság előtt áll valaki, vagy házas­ságban él, vagy már özve­gyen. Gondolni kell arra is, hogy igenis az Istennek szüksége van rám. Ma is élnek rászorulók Sokan úgy gondolkodnak, hogy apai. anyai ágon kirá­lyok és szentek vére folyt ereiben; de nem csak ez, ha­nem főként a szeretet tette szentté, a szeretet cselekede­tei. Szegényeknek szívesen osz­tott alamizsnát. Ezt már gyermekkorában megtanulta, amikor lemondott szeretett, ínyenc ételeiről, és odaadta azoknak a gyerekeknek, akikkel együtt játszadozott, imádkozott, tanult. Mi tanítjuk-e ilyenekre gyermekeinket, mert ezáltal is elérhetjük a szép és szent életet? Törekszünk erre? El­hagyott, nyomorék gyerme­kek nem csak akkor éltek, hanem ma is. vannak rászo­rulók. Sok jót tett: megszívlelte az evangélium tanítását, és megtartbtta. Segítette a be­tegeket, személyesen mosdat­ta őket, kötözte fekély es se­beiket. A palotát, azaz a házát kórháznak rendezte be. Mi hányszor elmegyünk sérült embertársaink mellett, akik csak talán egy gyógyí­tó szót várnak tőlünk, vagy esetleg többet is. Megnyílik-e ilyenkor a mi szívünk-ke- zünk a segítségre, nekünk is, mint Szent Erzsébetnek? Megvádolták, s férje a pok- los férfi helyett magát Krisz­tust találta az ágyban. Van­nak ármánykodók, vannak, akik keresztbe tesznek, aho­gyan mondani szoktuk. de ha a szeretet cselekedetei­ben megedződik szívünk-lel- künk, akkor ez mindig átse­gít bennünket a földi nehéz­ségeken, de né feledkezzünk el Isten kegyelméről sem. Nagyon szerette férjét és gyermekeit, ezt életrajzírói mindig kiemelik, és figyel­münkbe. követendőnek állít­ják számunkra az ö példá­ját. Ne késlekedjünk a jóval! Korán meghalt: 24 évesen! Élete mutatja, hogy jó tet­teinkkel nem szabad késle­kedni. Nap mint nap számta­lan alkalom nyílik valakivel jót tenni. Lel kiismeret-vizsgálatot kell tartanunk! Mennyi jót teszek: férjem, feleségem, szüleim, gyermekeim, mun­katársaim, szomszédaim, a szegények és a rászorulók körében? Esténként feltétle­nül kérdezzem meg magam­tól: hol; mikor, milyen jót tettem vagy mulasztottam? És főként ne felejtsem el Istenem segítségét, illetve bo­csánatát kérni, akihez Szent Erzsébet minden körülmény között ragaszkodott. B Csorba József cserhát- szentiváni plébános Árpád-házi Széni Erzsébcf Szt. Erzsébet 1207-ben született Pozsonyban (má> forrás szerint Sárospatakon) II. András király leá­nyaként, 1211-től Wartburg várában nevelkedett Hermann türingiai tartományi gróf, Lajos fiának menyasszonyaként, akihez 1221-ben ment feleségül. Mély hatást tett rá a találkozás az első ferences szerzetesekkel, akik Assisi Szt. Ferenc tanait terjesz- - tették német földön. Ettől kezdve a szegények és be­tegek ápolásának szentelte magát. A legenda sze­rint egyszer egy ünnepség előtt elajándékozta a kö­penyét és egy angyal hozott neki helyette mennyei köntöst. Az 1226. évi nagy éhínség idején csodálatos módon megsokszorozódott a kenyér és a sör, amit kiosztott. A kenyér, amit titokban vitt el a szegényeknek, ró- | zsákká változott, amikor Lajos felelősségre vonta, és a hitvesi ágyba fektetett leprás helyett is rózsákat, vagy keresztet látott a férj. Az ábrázolásokon néha máskor is Krisztus lép Szt. Erzsébet betegei, vagy szegényei helyére. 1227-ben Lajos csatlakozott II. Frigyes keresztes hadjáratához, de még ugyanebben az évben Brindi- siben meghalt. A Szt. Erzsébet életét ábrázoló ciklu­sokon látható, amint egy követ meghozza neki a jegygyűrűjét és férje földi maradványait. özvegysége idején Marburgban élt: a legenda sze­rint sógora három gyermekével együtt elűzte Wart­burg várából, egy koldusasszony is kigúnyolta, akit pedig korábban megajándékozott. Marburgban belér pett a ferences harmadrendbe, ferences ispotályt alapított, és nagy önfeláldozással ápolta a betegeket. 1231-ben halt meg, é$ a kórház kápolnájában temet­ték el. Sírja azonnal vonzani kezdte a zarándokokat, akik a csodás gyógyulások hírére egyre többen jöt­tek Marburgba. Szt. Erzsébet gyóntatóatyja, Mur- burgi Konrád nagyobb kápolnát építtetett. 1234-ben a német lovagrend vette át a templomot és az ispo­tályt. Erzsébetet már 1235-ben szentté avatták. (A keresztény művészet lexikonából) Id. Lucas Cranach: Szent Katalin eljegyzése (1516—I51í. körül készült, a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjte­ményében található.) A XV—XVI. századi velencei festészet egyik jelet mestere volt Vittora Carpaeoio, akinek művészetében kiemelkedő helyet foglal el a Mária ét Erzsébet találkozása című műve. Üjra elérkezett az a titok­zatosan szép időszaka az év­nek, melyet adventnek ne­vezünk. Vasárnapról vasár­napra újabb és újabb gyer­tyát gyújtunk az adventi ko­szorún, jelezve karácsony közeledtét, a világ világos­ságának ragyogását. Az ad­venti csillag, a kedves éne­kek mind-mind a készülő­dést jelzik. Hiszen adventben valamit, vagy inkább úgy mondanám, valakit várunk. A várakozás, ha be nem tel­jesül, akkor a legfeszítőbb, legborzalmasabb érzések egyike. Amikor azonban be­teljesedik, akkor szinte leír­hatatlan az öröm. Az adventi időszak Jézust nem mint a már megérke­zettet, hanem mint az érke­zőt hirdeti, ö jön akkor is, ha tudomást nem veszünk róla, akkor is, ha nem vár­juk. Nem függvénye az 6 érkezése emberi várakozá­sunknak. Nem azért jön el, hogy hiányokat pótoljon, ha­nem azért, hogy gyökeresen megváltoztassa életünket. El­jön, hogy ahol gyűlölet volt, ott megbocsátás legyen, ahol szeretetlenség, ott szeretet, ahol halál, ott élet támadjon. A legtöbbel ajándékoz meg minket azzal, hogy sokszor mindennek ellenére, emberi ésszel már-már megoldhatat­lan helyzetekben mégis tud­junk reménykedni. Nem múló hangulat ez, nem1 egy fölfokozott érzés, hanem a mindenkori lehetőség arra, hogy tovább tudjunk lépni. Advent emlékeztet az első karácsonyra. Jézus születé­sére, a Megváltó érkezésé­re. ö abba a világba jött el, mely az övé, ahová nagyon és mégis máshogy várták. Nem földi hatalommal jött el, nem fegyverek erejével, hanem a szeretetével, az alá­zatéval. Adventi örömhír az, hogy mindnyájunk életébe eljön a Megváltó. Es ez nem embe­ri erőfeszítésünk eredménye, nem is nagyszerűségünk ju­talma. Ady Endre csodálato­san fogalmaz, amikor a ter­hek alatt roskadozó emberi csöndesen és váratlanul át­ölelő Istenről ' beszél. Remé- nyik Sándor a kegyelem cso­dájaként fogalmazza meg ezt az érzést. Adventnek van azonban egy harmadik üzenete is. Ez az. amiről sokszor megfe­ledkezünk, bár hitvallásunk­ban újra és újra vallunk: Jézus visszajön, hogy ítéljen élők és holtak fölött. Készü­lődés, izgalom, múló adven­ti időszakok jellemzik az ember életét. Pedig Jézus örök adventról szól. Az órát és a napot nem tudjuk, ez Isten kezében van. De azt Jézus szavaiból , pontosán érezhetjük, hogy mit is je­lent a készülődés ebben az összefüggésben. Az éhezőnek adott ételt, a szomjazónak adott italt, a jelenlétet a rá­szoruló, beteg, elesett, mély­ponton lévő ember mellett. Nem különleges dolgok, lát­szólag nem is ünnepiek ezek. Mégis az életnek alapjai, fel­tételei. Hát ilyen keveset jelent a várakozás? Vigyázzunk! Mert éppen ezt a „keveset” felejtjük el egyéb készülő­dések mellett. Éppen a leg­fontosabbról feledkezünk meg az adventi várakozás­ban. Titokzatos, ünnepi ez az időszaka az évnek. Enged­jük hát. hogy a fény min­den sötétségen átragyogjor. Nagy László evangélikus le'M;:: A DV ENT

Next

/
Thumbnails
Contents