Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-17 / 193. szám
1990 NOVEMBER 17., SZOMBAT TÁRSADALOM CTIf/y.T?/ 5 Forradalom és szabadságharc — 1956. Emlékezetes események Salgótarjánban Jelentősebb tüntetés volt a fogolyszabadítás a megyei tanács melletti épületből; úgy tudom a megyei rendőr-főkapitányság székelt ott. Mikor odaértem, már hatalmas tömeg állt a téren. Az épület ajtajában egy géppisztolyos őr állt, a fegyver a vállán lógott. A tömeg megindult feléje és körülvette. Nem mert lőni. Hamarosan kinyílt az ajtó, és néhány tagú küldöttség ment be a foglyokért. Előzőleg némi vita támadt a tömegben, hogy a köztörvényes bűnözőket is kiszabadítsák-e. Végül is úgy döntött a nép, hogy azokat is, mert bűncselekményüket azért követték el, mivel nem tudtak megélni a keresetükből. Nagy örömújjongás közepette jöttek ki a foglyok. Az egyik politikai rövid beszédet is mondott, ö sok- gyermekes parasztcsalád legkisebb fia, és nem a grófok fullajtárja — mondta többek között. Politikai fejtegetéseit gyermekfejjel nem igen értettem, de bizakodással volt a jövő iránt. Nagyon megtapsolták. Majd békésen szétszéledtünk. Többen szállást, kosztot ajánlottak fel a kiszabadított foglyoknak. Megható volt. e Jelen voltam az acélgyár szovjet lefegyverzésénél is. A gyári kapu előtt körülbelül húsz nyitott szovjet teherautó állt sorban egymás után. Tömve mindegyik géppisztolyos, főleg mongol kinézetű katonákkal, ültek a járműveken. A tömeg a kapualjakban, házközökben tartózkodott. Amilyen elővigyázatlanok voltak a szovjetek, elég lett volna a megsemmisítésükre tíz forradalmár kézigránátokkal. De semmi sem történt. Előre mentem a gyárkapuig, velem, mint gyerekkel nem törődtek, bár kordon sem volt. A kapuban, bemenet szerint bal kéz felől, a földön nagy halom fegyver hevert, úgy 100—150 lehetett. Főleg automata karabélyok és régi elavult fegyverek, géppisztolyt nem láttam. Senki nem tartózkodott a közelben. Visszamentem a ■ tömegbe. Néhány ismert és rosszhírű kurva már a kocsiknál hetyegett az oroszokkal, akik közül néhányan leszálltak a kocsiról. A tömegből felháborodott, rend- reutasító bekiabálások hal- o látszották, a kurvák meg visszapofáztak. Később mesélték, hogy az oroszok távozása után a sárga földig lepofozták őket. Ügy emlékszem, ekkor történt, hogy távoli harckocsidübörgésre lettünk figyelmesek. A városon túli területről jöttek befelé az acélgyár melletti úton. Mi gyerekek odaszaladtunk, hatnyolc tank haladt sorban, váltakozó sebességgel. Nyilván a gépkocsizó lövészek támogatására érkeztek, ellenállás esetére. Sokáig a tankok után szaladtunk, amelyek egyre nagyobb sebességgel a városközponton át távoztak. Megfélemlítő erődemonstráció is volt ez. Q Nem vagyok benne biztos, de úgy emlékszem, december 8-a után történt, hogy egy napon szovjet páncélozott járművek érkeztek a megye tanács előtti térre. Hat-nyolc lehetett. Szemmel láthatólag az épületet biztosították. A kis létszámú tömeg gyerekekből állt. Azon tanakodtunk, hogyan kellene ezeket felgyújtani. Talán értették az oroszok, hogy miről beszélünk, mert hamarosan kiügráltak a járművekből és körülbelül ötven méterre visszaszorítottak minket a járműveik közeléből. Onnan nézegettük őket gyűlölettel egy darabig, majd szétoszlottunk. Megdöbbentő volt a szovjetek túlbuzgósága, felelőtlensége. Egy ízben lelkendezve jött este az egyik élelmes gyerek és mesélte, hogyan verte át az oroszokat. Valahol a volt honvédségi épületekben helyezkedtek el ezek. Somoskőújfalu irányában. A gyerek szóba elegyedett velük, míg a végén megajándékozták egy szép fényes, tokos karddal, mondván a fasisztákat kell irtani vele. A barátunk meg is ígérte, csak ő a fasiszták helyett a kommunistákra gondolt. . . Este már latolgattuk, melyikbe döfjük bele. de az utca kihalt volt. A példán felbuzdulva, másnap sok kis ..antifasiszta” ment kardot kérni. Még egyet kiadtak, de többet nem... Kisebb tüntetés volt egyszer a városi rendőrkapitányság előtt is. Az erkélyen hamarosan megjelent egy rendőrtiszt és beszédet mondott. A lényege azt volt, hogy ők nem tettek semmi rosszat a múltban, és a lojalitásukról biztosította a forradalmat. Ezután a tüntetés a bíróság épülete körül folytatódott. Itt fordult elő, hogy az emberek sok pénzt eldobáltak az utcán. Csakúgy nyüzsgött a sok fémpénz a kövezeten, de papírpénz is akadt. Így tiltakoztak a múlt ellen, akartak új pénzt. Sokáig senki nem szedte fel az eldobált pénzt. © Vége volt már mindennek. Szovjet szuronyokra támaszkodva Kádár János volt az úr, vitathatatlanul. Salgótarján utcáin egy brigád jelmondatokat festegetett fel a kirakatüvegekre és a házak falaira. „Éljen a Kádár-kormány!” — így szólt az egyik leggyakoribb. De reggelre megváltoztak a feliratok, egy hazafias brigád is működött. Ök csak egy F betűt tettek a szégyen- teljes mondat elé, így aztán alaposan átlényegült: „Féljen a Kádár-kormány!” A rendőrség és a pufaj- kások személyi állományát 1956 végére, 1957 elejére alaposan felduzzasztottak. Főleg lumpen, munkakerülő emberekkel. Jó pénzért szolgáltak. A rendőrségnél még „fél" lábú közlegény is előfordult. Semmi sem volt akadály. o Több éven át egy fedél alatt éltünk Rácz Károly ávós parancsnokkal. Olaj vezérkari horthysta ezredes villájának a felét nekik, míg a másik felét nekünk utalta ki a tanács. Ola.iék- nak pedig Somoskőújfaluban jelöltek ki kényszerlakhelyet. Nos, Rácz Károly ávós parancsnok és helyettese. Angyal András ..munkásságát” nem ismerem, de emberként Rácz velünk szemben nem volt rosszindulatú. Égetni való rossz gyerekek voltunk, és egy ízben anti- pátiánknak, úgy adtunk szabad utat, hogy a meztelen fenekünket mutogattuk a feleségének. trágárMagyarság lövője Társaság Ságok kíséretében. Rácz csak telefonon tiltakozott az apámnál, aki jól elvert minket. Mielőtt Szlovákiába szöktek volna a népharag elől, az egész család több napig a pincében húzta meg magát. Mi tudtuk ezt, mert nem maradtak tökéletesen csendben. Keresték is őket a forradalmárok, a lakásukba is behatoltak, de apám elküldte őket, mondván, hogy már több napja elmentek. Nem akarta, hogy a családjának is bántódása essék. Később Szekszárdra helyezték át a szökése miatt. Fiát az ipari iskolában a társai megverték, nem is járt már azután oda. o Jó darabig Kádár-ellenes röpcédulákat szórtunk. „Le a Kádár kormánnyal” — főleg ezt nyomtattuk kockás papírra, gumibetűkkel. Hárman dolgoztunk a „nyomdában”, hárman meg a szétszórással foglalkoztak. Utcasarkokon, a volt piactéren, ahol jól süvített a téli szél, feldobtuk a röpcédulaköteget a levegőbe, aztán ahányan voltunk, annyifelé szaladtunk. Még láttuk, hogy az emberek fölkapkodják őket. Elkövettük azt a hibát, hogy nagyjából mindig ugyanazokon a helyeken szórtunk, így egy napon a rendőrség nagy erőkkel lesbe állt. öcsém és két társa a jól bevált recept szerint dolgozott, de most nem tudtak elisz- kolni. mert lezárták az egész piacteret. Vad hajsza kezdődött, az elárusítók bújtatták a gyerekeket. Kosarak borultak, íutkosás, kiabálás rendőrsíp. Lassan kézre kerültek. Előállították őket a városi rendőrkapitányságra. Kihallgatás, jegyzőkönyv. Csakhát az egyik gyerek semmi szín alatt nem akarta elárulni a nevét. Vért izzadtak a nyomozók, mire szóra bírták. De az is csak úgy sikerült, hogy megígérték; nem mondják meg az apjának. Mondja a gyerek a nevét: Grexa Gyula. (Én úgy emlékszem.) Ezekben meghűlt a vér, mert a gyerek apja a rendőrfőnök volt. (Grexa György abban az időben Salgótarján közrend- védelmi őrsparancsnoka volt. — A szerk.) Sürgősen megsemmisítettek minden iratot, a három gyereket meg az utcára tették villámgyorsan. Nem is lett aztán semmi folytatás. Nem tudom, később a rendőrfőnököt ezért, vagy azért bocsátották-e el, mert erélvtelen volt a forradalmárokkal szemben. Filarszky Nándor A múlt év novemberének elején százegy alapító tag részvételével megalakult a Magyarság Jövője Társaság. Az alapítók — értelmiségiek és munkások, tanulók — a világ magyarságát kívánják egységbe fogni, felekezetre, nemre való tekintet nélkül. Alapító nyilatkozatukból való: „Elhatároljuk magunkat minden, a társadalmi osztály- és népréteg fölérendeltsége bármilyen formájától. Minden diktatúrát, mely a magyarság ellen munkál, megvetünk, nem fogadunk el! A magyarság történelmének teljes ismeretében valljuk minden ember mélRubelt is elfogadunk — hirdetik Nome városának kirakataiban elhelyezett táblák. Az alaszkai város valószínűleg az egyetlen hely a világon, ahol a szovjet fizetőeszközért szinte mindent lehet kapni és a nyugati világban egyedüli ate- kintetben is, hogy a rubelt egyáltalán elfogadják. A „jégfüggöny” is törvényszerűen elolvadt a vasfüggöny és a Berlini Fal leomlása után. A csukcs- földi szovjet eszkimók amolyan kishatár forgalom keretében vízum nélkül látogathatnak át a Bering- szoroson a legészakibb amerikai szövetségi államba. Bár a szovjet törvények is tiltják, hogy az állampolgárok külföldre magukkal vigyék a nemzeti fizetőeszközt, ám ez keveseket tart vissza, mert üres zsebbel mégsem indulhatnak a másik kontinensre n kabát teszi Kétezer fontot adni eg.v felöltőért — ez hivatalosan is több mint 330 ezer forint — nem tűnik ésszerű beruházásnak. Kiváltképpen, ha a kiszemelt darab több mint százesztendős. Mentségére szolgáljon, mármint a zakónak, hogy kegyeleti darab: Sherlock Holmes, a felülmúlhatatlan nyomozó viselte. És pontosan olyan, ahogyan Arthur Conan Doyle megálmodta. Kissé elnyűtt. hiszen a szerző testét is fedte hidegebb napokon, hagyomány szerint ez volt a munkaruhája. Vagyis beiebújt Conan Doyle „bőrébe”, meglehet így kívánt tóságának tiszteletben tartásával, a szabad és igazságos elismerést, elismertetést, annak maradéktalan betartását, a hazánkban élő etnikumok, euronépek egyenjogúságát." A társaság ügyvivője Vá- ray Károly (3033 Rózsaszent- márton, Jövőőr út 21 c.). Időszaki kiadványuk címe: Magyarság Jövője. E független társasági és irodalmi folyóiratot Budapesten szerkesztik. A Magyarság Jövője Társaság szívesen látja tagjai sorába mindazokat, akik aggódnak a magyarul beszélő és érző emberek sorsáért. valutához pedig nem lehet hozzájutni. Az alaszkaiakat — legalábbis rövid távon — kizárólag a nagylelkűségük vihette rá ilyen gesztusra, hosszabb távlatokban viszont nem olyan biztos, hogy ráfizetnek. Az összegyűlt szovjet rubelekkel ugyanis egyelőre semmit sem lehet kezdeni. A Bering Air még a szovjet repülőtéri szolgáltatások ellenértékeként sem fizethet rubellal, mert a szovjetek dollárt követelnek tőle. Nomeban a többi kereskedő sem hiszi, hogy érdemes a rubeleket addig tartalékolni, míg a szovjet pénz valóban konvertibilissé válik, arra talán több remény van, hogy valamikor levásárolhatják majd. Egyelőre azonban csak az Alaszkába látogató amerikai turistáknak adhatják el „szuvenír” gyanánt. a nyomozót azonosulni a figurával, akinek bűnüldözői útját vaslo- gikával egyengette. Halála után a szakmában maradt a zakó. ekkor már Sidney Paget viselte; ő rajzolta le Sherlock Holmes arcát, alakját, egyáltalán, testet adott a leírt nyomozónak. Ezt követően, úgy tűnt, eléri a tárgyak halhatatlansága: múzeumi darab lett belőle. Azonban úgy látszik, a tárgyakhoz nyúlni szabad, most eladták Nottinghamben, nem tudni, kinek és milyen célra. Gyanítható, hogy a Scotland Yard vette meg munkaruhának. flz eszkimók rubellel fizetnek Miközben a társadalom mind szélesebb rétegei megélhetési gondokkal küszködnek, a politikai közvéleményt az új — vagy régi-új — politikai elitek személyiségeinek lépései foglalkoztatják. A politikai rendszerváltást megalapozó hosz- szú választási évadban igyekeztek az állampolgárok fejébe verni „történelmi szerepének" fontosságát. Az évad vége felé már inkább csak kitartásra biztatták, na mégegyszer járuljon az urnákhoz, aztán befejeződik a történelmi fordulat. A politikai rendszerváltást tekintve, ez meg is történt, jóllehet mára már mind világosabban látszik, a parlamenti pártok, — sem a kormányzó koalíció, sem az ellenzék pártjai — nem látják el a társadalom valódi tagoltságából következő rétegek, érdekcsoportok képviseletét. Ez a fejlett polgári demokráciákban nem okoz gondot, mivel a civil társadalom önmagában rendelkezik stabil érdekképviseleti és érdekérvényesítési mechanizmusokkal. Kelet-Európábán viszont a többi között éppen ez a civil társadalom tört darabokra, és igen nehéz lesz összerakni, noha nem lehetetlen, miként erre a közelmúlt polgári engedetlenségi mozgalmának megoldása is utalt. Ügy látszik, a pártokon belüli mozgások is fölgyorsulóban vannak, annál is inkább, mert hiszen az átmenet pártosodá- si folyamata — valószínűleg első lépésként — gyűjtőpártokat eredményezett, ilyen a legnagyobb kormányzó párt, az MDF is a maga jobbközép centrumával és időnként igen nagy hangerőt képviselő populista mozgalmi szárnyával, amely adott szituációban tőle jóval jobbra tölti be a faltörő kos szerepét, amíg erre szükség van. Ellenzéki oldalról viszonylag markánsan rajzolható ki a szociálliberális ellenzék, a szabad demokraták és a fiatal demokraták politikai arculata, jóllehet a pontosabb politikai portré igen tónusgazdag. A koalíciós jobboldallal szemben e két párt az európai baloldali gondolatból is jelentős tartalékkal bír, annál is inkább, mert az MSZP eddigi bénultsága és helykeresése hosz- szú időt vesz igénybe. Ráadásul, talán kissé becsapottnak is érzi magát, miután reformelitje nélkül valóban nem történhetett volna meg a politikai rendszerváltás, legalábbis nem súlyosabb áldozatok nélkül. Ezen reformelit nagyformátumú képviselője Pozsgay Imre, Jelzők nélkül aki most csalódottságáról és zavaráról árulkodó levelét is megírta, bejelentve a pártjából való kilépését, s ennél jóval homályosabban, egy új „nemzeti centrum” létrehozására való szándékát. Alkalmat adva a politikai elemzőknek és publicistáknak azon kérdés vizsgálatára is. hogyan jött létre a honi rendszerváltás, és mi ebben az ö szerepe, valamint további szándéka? Ezek az elemzések természetesen egymásnak is ellentmondanak, ami nemcsak Pozsgay Imre szerepéből, hanem a még mindig létező kulissszák mögötti alkuk pontos ismeretének hiányából is következik, hiszen — hogy csak egyetlen példára utaljunk — sokszor elhangzik Lakitelek neve. de hogy 1987-ben ott ki mit mondott és tett, azt a nagyobb nyilvánosság mind a mai napig nem tudja, miután a jegyzőkönyvet nem hozták nyilvánosságra szélesebb körben. Lehet, hogy egy szűk kör ismeri. Ezért annál kell maradni, ami látható, vagy legalábbis valószínűsíthető. így például tény. hogy Pozsgay neve összefonódott ötvenhat tabujának megdöntésével. Tény, hogy ő és csapata tett a legtöbbet az MSZMP szétrombolásáért, amit ma jobbról szívesen elfelejtenének, ha balról nem is föltétlenül. Miként azt is feledni látszanak jobb felől, hogy 1987-ben ő volt az. aki — költőien szólva — a pártot összekapcsolta az úgynevezett nemzeti gondolattal, pontosabban szólva. Lakitelekkel sikeresen feledtette Monort, vagyis, egy harmincas évekbeli régi — alapvetően irodalmi — megosztottságot „eredménnyel” emelt be a politikába, a népi-urbánus vita fölmelegítésével, megosztva ezzel a korábbi viszonylag egységesen föllépő ellenzéket. Leveléből ítélve. Lakitelket ő szintézisnek tekintette, jóllehet, csupán az történt, hogy a később MDF politikai csoportosulása mellé tette le a voksot, az MSZMP általa reprezentált csoportja és az MDF egészen novemberig szorosan együtt is működött. Már-már úgy látszott, ennek fejében köztársasági elnök lesz, a népszavazás azonban ezt meghiúsította, majd a kuratóriumi bonyodalmak, a Duna-gate végképp betettek népszerűségének. Az, hogy a nemzeti egységteremtést a baloldali Pozsgay a népiesek favorizálásával, azaz a demokratikus ellenzék kizárásával gondolta megvalósíthatónak, nem új a legújabbkori magyar történelemben sem. Ezt a politikai manipulációt a Horthy-korszak vezető személyiségei csakúgy megkísérelték, mint a későbbiekben akár Révai József, Aczél György, vagy éppen Pozsgay Imre, jóllehet a jobboldaliaknál „rejtettebb" technikákkal és más-más rétegek — mindenekelőtt az értelmiségiek — körében. Ez esetben azonban mindez a nagypolitikába emelkedett, s hogy milyen sikerrel, azt a többi között, a választások időnkénti eldurvulása, a nacionalista, antiszemita jelszavak elszaporodása, utóbb a parlamenti csatározások hosszú ideig alapvetően ideologikus meghatározottsága jelezte, a valódi, gazdasági kérdésekkel, a szakszerű törvényalkotási tevékenységgel való foglalkozás helyett, ami reméljük, lassan a múlté lesz. Pozsgay maga is gyakran hangoztatta, hogy a politikában ismeretlen a hála fogalma. Kicsit talán zokon is vette, hogy ez rhennyire így van, bár ezt nem mondja. Lakitelek óta azonban olyan „csúszás” is történt, amire itt érdemes utalni. Arról van szó, hogy Antall József és belső köre nem a népies ideológia jegyében politizál, jobbközép centruma nem e körben lelhető föl. Pozsgaynak baloldali politikusként és gondolkodóként egyszer majd el kell döntenie, milyen irányba képzeli el további politikai cselekvési terének újraszervezését. Egyelőre ez nem világos. A levelében emlegetett „nemzeti centrum” még nem az igazi válasz erre az alapvető kérdésre. Nemcsak azért nem, mert nem tudható, kikből ál! majd ez a csoportosulás, hanem mindenekelőtt azért nem, mert a kikerülhetetlenül szükséges gazdasági modernizáció lehetőségeit a különböző társadalmi rétegek, nem ideológiák tájékán keresik, hanem az ezeknél jóval konkrétabb polgárosodási technikák körül. Annál is inkább, mert a társadalom jó része nem tovább politizálni, hanem legalábbis megélni szeretne, önálló egzisztenciáját megteremtő és megtartó magyar állampolgár kívánna lenni, jelzők nélkül. T. E.
