Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-17 / 193. szám

6 UEFUZZ] PÁSZTÓ 1990. NOVEMBER 17.. SZOMBAT Versenyben az áfész A Mátra nyugati kapuja A polgármester változást szeretne Gazdag várost, gazdag polgárokkal ■ „Sérelmeinket eltemettük a 301-es parcella hatodik, jelte­len sírjába.” Pásztó polgármestere, dr. Dobrovoczky István húsz évet töltött közigazgatási területen, mint a városi ha­tósági osztály vezetője. Mi­előtt az önkormányzat első embere lett, jogászként a városi ügyészségen dolgozott. A választásokon független jelöltként indult — az SZDSZ támogatásával. Függetlenségét szeretné meg­őrizni a jövőben is. — Hogyan értékeli a le­zajlott önkormányzati vá­lasztásokat? — Én a közvetlen polgár­mester-választás híve voltam és vagyok. Jobban szeret­tem volna, ha a lakosság maga választja meg első szá­mú vezetőjét. Sajnos, a tör­vény ezt nem tette lehetővé. Véleményem szerint, a rend­szerváltozáshoz ez szorosan hozzátartozott volna. Erköl­csi kötelességemnek érez­tem azonban, hogyha sokan mellettem állnak, elvállal­jam a polgármesteri tisztet — Melyek azok a legfon­tosabb alapelvek, amelyek­kel hozzákezd teendőihez? — Először is leszögezném hogy mi, itt Pásztón a rossz dolgokat, sérelmeket elte­mettük a 301-es parcella ha­todik jeltelen sírjába. Min­denkinek megadjuk azt az egészséges türelmi időt, ami­kor bizonyíthatja: képes a I városért tenni valamit, ké­pes szolgálni a település ér­dekeit. — Mik lesznek az első lépések, amelyeket mint pol­gármesterként, meg kell ten­nie? — Elsőként —, ami nem kerül pénzbe —, a szellemi­ségben szeretnék változtatni. Kívánatos lenne, ha Pásztón a privát és a kollektív köz­érzete javulna a polgárok­nak. Ügy kell foglalkoznunk az emberekkel, hogy ne azon gondolkodjunk, miért nem lehet elintézni bizonyos dol­gokat, hanem azon, hogyan tudnánk segíteni problémá­ik megoldásában? Egy szem­léletváltozásnak kell be­következnie, amelynek az ön- kormányzatból és szemé­lyemből kell kiindulnia. A mi feladatunk a köz­szolgálat. Ennek, az ügyfe­lekkel való bánásmódban kell megjelennie. Három do­log elengedhetetlen: az ügy­intézők legyenek szakképzet­A felszabadulás előtt köz- gazdasági technikumként működött, 1957-től gimnázi­um volt, rá két évre felvet­te a nagy palóc, Mikszáth Kálmán nevét. 1979-ben in­dult a postaforgalmi képzés és három évvel ezelőtt — figyelembe véve a kor köve­telményeit — bevezették a két tannyelvű képzést, pon­tosabban a magyar—francia nyelvi oktatást. Így Buda­pest, Mohács és Aszód után. a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgal­mi Szakközépiskolában leg­főbb céljuknak tekintik a tanárok egy alapos francia- nyelv-tudás elsajátítását, a gimnáziumi tananyag megis­merésével együtt. Deák Kálmán igazgató, szenvedélyes sárkányrepülő hírében áll. Sajnálatos sport- balesete után, gyógyulóban. botra támaszkodva kalauzol végig az intézményen. — Tulajdonképpen három képzési formánk van az is­kolában, s mindháromnak más a képzési, nevelési cél­ja. Ez pedig mindenre fi­gyelő, összehangolt vezetést tek, rátermettek, és élvez­zék a lakosság bizalmát. Aki hozzánk bejön, érezze, hogy mi érettük vagyunk és nem fordítva. Ezt sokszor el­mondták már, de sohasem valósult meg. — Milyen infrastrukturá­lis változásokat kíván meg­valósítani az önkormányzat a közeljövőben? — Kiindulási pontom az, hogy meg kell határozni, a mi városunk miben általá­nos és miben egyedi? Pász­tó egyedi abban, hogy van egy műemlékegyüttese, amit ereklyeként kell őrizni, hi­szen egyetemes értékeket képvisel. A másik sajátossá­gunk: rendelkezünk termé­szetes meleg vízzel. Ezeknek az adottságoknak a haszno­sítására külföldi tőkét, vál­lalkozókat várunk és kere­sünk. A természeti kincse­ink adta lehetőségeket ki kell használnunk. Ebből kell tőkét kovácsolnunk. Már jár­tak nálunk érdeklődők, de és sokirányú képzett tanári kart követel. Két tannyelvű a postaforgalmi és az általá­nos gimnáziumi képzés egy­aránt. — Van-e kedvenc a há­rom szak közül? — Mindhárom édesgyer­mekünk. A postaforgalmi kép­zés azért fontos, mert Nóg- rád megye elég szűkös vá­lasztékú szakképzést nyújt a lányoknak. Az itt végzettek középvezetőként kisebb-na- gyobb postahivatalokban he­lyezkedhetnek el. Ebben az oktatási formában a meg­szerzett ismereteket máshol, például pénzintézetben, biz­tosítóintézetben, gazdálkodó- szervezetnél is felhasználhat­ják. Ezért kedvelik ezt a képzési formát, főleg a lá­nyok. Az ide jelentkezők szá­ma két és félszerese—három­szorosa a felvehetőknek. He­ves, Pest és Nógrád terüle­te a beiskolázási körzetünk. Az általános gimnáziumba Pásztó és környékéről vár­juk a gyerekeket. De ennek ellenére van salgótarjáni és dabasi diákunk is. Helyhi­ány miatt évfolyamonként f lényeges előrelépés ebben az ügyben még nem történt. Nagy problémánk, hogy ki kellene építeni a települé­sen a szennyvízcsatorna­rendszert. Ez lenne most a legnagyobb infrastrukturá­lis feladatunk. Erre sajnos, a jelenlegi helyzetben — úgy tűnik —, nincs megfele­lő anyagi fedezet, így ké­sőbb kell előteremtenünk a szükséges pénzt. Másik súlyos gond, köz­útjaink rossz állapota. Az őszi-téli időszakban néhány utcába még a mentő sem tud bemenni. Az utak rend- behozatalára pályázatot írunk ki, s olyan technológi­át próbálunk keresni, amely- lyel a lehető legolcsóbban, megfelelő minőségű útbur­kolatot lehet építeni. Nem­csak a városközpontot kí­vánjuk fejleszteni, hanem a periférián élő, őslakosság érdekeit is figyelembe vesz- szük. — Tervezik-e helyi adók bevezetését? csak egy-egy osztályt in­díthattunk. Az itt érettségi­zettek többsége főiskolára és egyetemre jelentkezik, negy­ven, nyolcvan százalékban sikerrel tesznek felvételi — A válaszom kétoldalú. Az egyik az, hogy nem. Az amúgy is elszegényedő la­kosságot nem lehet további adókkal terhelni, mert ezzel a lépéssel esetleg szembe­fordíthatjuk őket az önkor­mányzattal. Másrészt, ha azt mondom, hogy igen, akkor végtelenül differenciáltan, szinte személyekre lebontva, minden körülményt figye­lembe véve fogjuk meghozni ezt az intézkedést. Például a lakbérek megállapításánál a társadalmi igazságosságot sérti az, ha egy valóban el­esett szociális támogatásra szoruló család ugyanannyit fizet az önkormányzati laká­sért, mint egy jó körülmé­nyek között élő, esetleg autó­val, nyaralóval rendelkező család. — Számíthatnak tehát a pásztóiak lakbéremelésre? — Én nem lakbéremelést mondanék, hanem korrekci­ót. Van, akinek több lesz a fizetnivalója, és van olyan, akinek esetleg kevesebb. — Hogyan szeretnék meg­oldani a munkanélküliség problémáját? — A vállalkozókkal foly­tatott tárgyalásokon kide­rült, hogy a pásztói vállala­tok, üzemek, szolgáltatóegy­ségek vezetőinek az az ál­láspontja: a meglevő létszá­mukat nem leépíteni, ha­nem megtartani akarják. Ha csak lehet, munkát szeret­nének biztosítani a dolgo­zóknak, nem pedig elbocsá­tani őket. Vannak persze, kivételek. Hatáskörünkben minden tőlünk telhetőt meg­teszünk, hogy kedvezően be­folyásoljuk ezeket az intéz­kedéseket. Mi azt szeret­nénk, hogy mindenki dol­gozzon, hogy a teljes fog­lalkoztatottság valósuljon meg. Az önkormányzatban azon kell gondolkodnunk hogyan teremtsünk munka­helyeket a város polgárair nak? Ennek érdekében ösz­tönözzük a vállalkozásokat, illetve mi is szeretnénk vál­lalkozni. — Mit vár a jövőtől? Az a véleményem, hogy gazdagodó várost csak gaz­dagodó polgársággal lehet teremteni. Én és az önkor­mányzat minden erejével azon dolgozik, majd, hogy Pásztón ez minél hamarabb megvalósuljon. vizsgát és főleg a pedagógus- pálya iránt vonzódnak. Most kezdte a harmadik osztályt a magyar—francia nyelvet tanulók első nemze­déke. Az itt érettségizők a 92 93-as tanévben kerülnek ki az iskola falai közül. Az intézet 351 diákjából 109 nö­vendék tanul ebben a kép­zési formában. Három, Fran­ciaországból, illetve Belgi­umból érkezett pedagógus ta­nítja a nyelvet. Munkájuk valóságos kincs számunkra. Az ún. nulladik évben heti húsz órában foglalkoznak a franciával és a második és Az idegenforgalom fellen­dítése elképzelhetetlen inf­rastrukturális szolgáltatá­sok nélkül, s, ha a város va­lóban a Mátra nyugati ka­puja, szerepét kívánja betöl­teni, meg kell felelnie ezek­nek az elvárásoknak. Az áfész ebben a szférában még mindig nagyhatalomnak szá­mit. Milyen szolgáltatásokkal várja az idelátogató turistá­kat az áfész helyi szerve­zete? — Erről kérdeztük a vállalat kereskedelmi főosz­tályvezetőjét, Brazda Jánost. — Pásztó város vendéglá­tó egységei közül áfészünk üzemelteti a Mátra éttermet, mely hagyományos formá­ban működik. A másodosztá­lyú egység külön étterem­mel, söntéssel, hatvan férő­hellyel, házias konyhával várja vendégeit. Szerződé­ses üzemeltetésben műkö­dik, az Ágasvár étterem, és a Palóc csárda, melyet aján­lunk az átutazó egyéni tu­risták és csoportok részére. A városba látogatók figyel­mébe ajánljuk még kiske­reskedelmi egységeinket, melyek betéti társaság for­májában üzemelnek, s, ahol műszaki cikkek, kötött- és divatáruk, játék- és illatsze­rek állnak a vásárlók ren­delkezésére. A főutcán levő könyv-papír szaküzlet vá­lasztékát műszaki áruval és Szerelik a konténerközpontot Aki próbált már Pászto­ra, Pásztóról. vagy Pásztón telefonálni, az el tudja kép­harmadik évfolyamon már a történelem, matematika, fizi­ka, biológia és földrajz ta­nulása is ezen a nyelven történik. Sikeres érettségi vizsga esetén, felsőfokú fran- cianyelv-tudást is szerezhet­nek. S ez a francia kapcso­lat egyre gazdagodik. Kultu­rális, pedagógiai téren, em­beri kapcsolatok oldaláról egyaránt. Rendszeresek a diákcserék, az ösztöndíj le­hetősége, diákjaink és a francia diákok családjainak kölcsönös látogatása. Isme­retségek. barátságok, életre videokazetta-kölcsönzési le­hetőséggel bővítettük. — A meginduló vállalko­zások jelentenek-e konku­renciát önöknek? — Szövetkezetünk műkö­dési területén, főleg Pásztó városban a magánszféra elő­retörése 1989-től rendkívül felgyorsult. Az első időszak­ban csak a vendéglátásra koncentrálódott a magántő­ke, de most már a ruházati és vegyesiparicikk-kereske- delemben is érezzük a kon­kurencia hatását. A kis üz­letek kedvező adottságai nagymértékben megnehezí­tik a nagyobb gazdálkodó­szervezetek létét. Azt azonban mindenkép­pen pozitívan értékeljük, hogy a gazdálkodás számos területén gyorsan, rugalma­san intézkedő vállalkozók kialakítanak egy olyan ver­senyhelyzetet, mely legfő­képpen a fogyasztó érdekeit tartja szem előtt. Szövetkezetünk üzletpoli­tikájába ehhez az új felté­telrendszerhez kíván alkal­mazkodni, megtartva a több évtizede elért helyzetét a Pásztó és környéke lakossá­gának ellátásában. A hagyományosan műkö­dő üzletekkel és az új üze­meltetési formák széles körű bevezetésével akarunk meg­felelő versenytársakká vál­ni a területen. zelni, mit jelent a város életében egy crossbar-köz­pont létrehozása. A jövő év elején munká­ba áll az a 17 millió forin­tos, ezer férőhelyes telefon- központ, amely megkönnyíti a hivatalok és magánszemé­lyek kapcsolatteremtését a világgal. Bár az átadást ez év végére tervezték, egy váratlan meghibásodás mi­att csak február környékén fejezik be a vonalak szere­lését. A jelenlegi hatszáz előfi­zetőn kívül néhány vállalat is élvezheti majd a közvet­len tárcsázás előnyeit, és a tartalék vonalak fenntartá­sa mellett, a telefonigénylők egy része is vonalhoz juthat. szóló kapcsolatok születnek Jelenleg is egy diákcsopor­tunk párizsi tanulmányúton van, s ha egy kis túlzással is mondom, van benne igaz­ság: Párizsban jobban ismer­nek bennünket, mint a sző­kébb pátriánkban... — Azt mondják Pásztón, hogy a szűk iskola oka a két tannyelvű képzés beindítá­sa. — Férőhelygondjaink nem függnek ezzel össze. Legfel­jebb a szükséges bővítés mér­tékét befolyásolja. Elkészült és megvalósításra vár a tan­terembővítés. Végrehajtását csak a pénzhiány hátráltat­ja. Helyette a volt pártbi­zottság épületében az emele­ten kollégiumi férőhelye­ket, illetve a földszinten tan­termeket alakítottunk ki. Ez sem volt olcsó mulatság, 4 millió forintba került. Gond az, hogy távol van az „anyaintézménytől’, nehe­zíti az oktatás megszervezé­sét. Ezzel nem oldottuk meg véglegesen ezt a problémán­kat. Az intézet bővítésében reméljük, számíthatunk a he­lyi önkormányzat segítségére Szintén figyelmébe ajánl­juk a város önkormányzatá­nak és a helyi vállalkozók­nak a nagy lehetőséget, ami a franciákkal való ipari és gazdasági együttműködésben rejlik. Fel kell ismernünk ennek kiaknázható értékeit a város számára. Szabó Gy. Sándor Michel franciaórát tart. A fotózásra is csak nehezen állt rá, mondván: nehogy megzavarjuk a gyerekeket. Párizsban jobban ismerik őket... Három képzési forma, három képzési céllal Megszűnik a kézi vezérlés Közvetlen kapcsolat a világgal

Next

/
Thumbnails
Contents