Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-17 / 193. szám

4 [Inman KULTÚRA 1990. NOVEMBER 17., SZOMBAT Az év filmszenzációja! Dublőr nélkül a hómezőkön PALOCFÖLD Hölgyeim és uraim, nem kell már izgulniuk és idegeskedniük! Nyugodjanak meg, már nem kell sokat várni! Mindössze néhány hét és beteljesül az álom: újra találkozhatunk John McClane felügyelővel! Ezúttal a washing­toni nemzetközi repülőtéren ke­veredik kalamajkába hősünk, de semmi gond, hiszen jól ismerjük őt: nem kell féltenünk! Mind­össze arra vigyázzanak majd, tisztelt mozilátogatók, hogy jó előre megvegyék a jegyet! Ugyanis semmi kétség: itt az év filmszenzációja! A Die Hard (Drágán add az életed!) freneti­kus, nemzetközi sikert aratott ak­ciófilm második része! A címe: Még drágább az életed! A fősze­repben pedig egy régi ismerősünk az isteni Bruce Willis! Kérem szépen, ha hiszik, ha nem, a helyzet az, hogy ez a második rész sokkal jobb, mint az első! Bizony nem semmi ez, hiszen az 1988-ban készült első részt a kritikusok világszerte a műfaj egyik leg­kiválóbb darabjaként tartják számon! Most már talán sej­tik, hogy akkor milyen lehet ez!... A sztoriról - engedtessék meg - nem árulok el többet. Már csak azért sem, mert ezt nem lehet elmesélni. Látni kell! Merthogy van mit bá­mulni, az biztos! A Renny Harlin rendező által irányí­tott stáb hatalmas munkát végzett. Nem is csoda, hogy a forgatási munkálatok több­hetes késéssel fejeződtek be, megnövelve ezzel alaposan a tervezett kiadásokat. Infor­mációim szerint hatvanmillió dollárra rúgnak a költségek! Bruce Willis pedig 6,5 milliót zsebelhetett be nem minden­napi produkciójáért! Ezúttal sem hazudtolta meg magát a filmvilág egén egyre fénye­sebben csillogó sztár: az összes jelenetet dublőr nélkül játszotta. Többek között, amikor egy helikopterből ug­rik egy guruló repülőgép szár­nyára... A filmet uralja a hó, a hi­deg, ami rengeteg nehézséget okozott a stábnak. Rengeteg múhót, több tonna jeget fel­használtak a jelenetekhez. A technikai megoldások - ter­mészetesen - a létező legkor­szerűbbek. , A MOKÉP december kö­zepén mutatja be a megapro­dukciót. És még annyi: ha valaki(k) készít(enek) ennél jobb akciófilmet, majd ismét értesítem Önöket... Megjelent a Palócföld idei ötödik száma Salgótarján­ban. A társadalompolitikai, irodalmi, művészeti folyóirat szépirodalmi rovatában Tar- bay Endre verseit, Handó Pé­ter szövegeit és a Losoncon élő Ardamica Ferenc novellá­ját olvashatjuk. A továbbiakban Fodor Pé­ter a művelődésről és a kiste­lepülésekről írt tanulmányt, Csapody Tamás tanulmánya pedig Szent és profán címmel a házasságkötéssel és érték­renddel foglalkozik a jelen­kori magyar társadalomban. Seres Péter Madách Imre „Szép új világ”-át elemzi. Nagy Ervinné a Madách­rajzok helyét és szerepét je­löli ki az életműben. Mint ismeretes, Az ember tragédi­ája szerzőjének hagyatékából ötvenhét rajzot tart nyilván az Országos Széchenyi Könyv­tár. A költő olajfestményei közül a Fráter Erzsit ábrázoló kép Csesztvén van a múze­umban. Szent Imréje a sztre- govai templom sekrestyéjé­ben. Néhány eltűnt, a többi múzeumban és magánkézben található. Nyéki Lajos Réti Zoltán azon akvarelljeiről ír, amelyeket a festő Madách Mózeséhez készített. Marsclialkó Zsolt Mátrai képek című zenei tanulmá­nyának első részét közli most a lap. Fogarassy László Hodza Milán és a Károlyi­kormány címmel írt tanulmá­nyában azt vizsgálja, miért nem jött létre megegyezés a Károlyi-kormány és a Szlo­vák Nemzeti Tanács között. A Személyes történelem ro­vatban Németi Gábor adja közre egy tizenéves Horto- bágyra kitelepített emlékeit, Tóth Gyuláné visszaemléke­zéseinek első részét. E szám illusztrációs anya­gát a Nógrád Megyei Múzeu­mok Igazgatósága nemzet­közi 1990. lntersympozion képzőművészeti alkotótábo­rának és a József Attila Mű­velődési Központ rendezte huszadik salgótarjáni szabad­téri szoborkiállításának anya­gából válogatták a szerkesz­tők.- szilágyi ­Bruce Willis a hat és fél milliós sztár Madách-pályázat A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési, ifjúsági és sportfőosztálya, valamint a PA­LÓCFÖLD társadalompoliti­kai, irodalmi-művészeti folyó­irat szerkesztősége 1990. évre is meghirdeti a MADÁCH-PÁ- LYÁZATOT. A pályázaton olyan, eddig nem publikált, máshol egy idő­ben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, melyek elmé­lyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűén időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utó­életére vonatkozó új gondolat­anyagot, adalékot tartalmaz­nak. A jeligés pályamunkákat há­rom gépelt példányban 1990. december 1-jéig lehet benyúj­tani a PALÓCFÖLD szerkesz­tőségének címére. (3100 Salgó­tarján, Tanácsköztársaság tér 13. Postafiók: 270.) Kérik, hogy lezárt borítékban mellé­keljék a jelige feloldását. Pályadíjak: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanul­mány kategóriában 1. díj: 20 0Ó0 forint, II. díj: 15 0(H) forint, III. díj: 10 000 forint. 2. Versek, szépprózai művek kategóriában I. díj: 20 000 fo­rint, II. díj: 15 000 forint, III. díj: 10 000forint. Eredményhirdetésre 1991 ja­nuárjában, a Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön érte­sítéssel hívják meg. A díjazott művek első közlésének jogát a PALÓCFÖLD folyóirat magá­nak fenntartja. (Csak a szak­zsűri által közlésre javasolt kéz­iratok sorsáért vállalva felelős­séget.) A Madách-pályázat ered­ményhirdetését a folyóirat feb­ruári számában teszik közzé. Új épületben a rétsági elsősök Új épületbe költözhettek ez év szeptem­berében a rétsági iskola elsősei. A volt pártbizottság épületében alakítottak ki hat tantermet, könyvtárszobát, logopé­diatermet és egy tornaszobát is birtokba vehettek a gyerekek. Az intézményben összesen 498 diák tanul, első osztályba 49 nebuló jár. Harmadik osztálytól németet tanulhat­nak a gyerekek, felső tagozatban pedig az orosz mellett szlovák nyelvet is oktatnak elsősorban azoknak, akik Bánkon már az alsó tagozatban megismerkedtek ezzel a nyelvvel. Az iskola szakosellátottsága jó. A pe­dagógusok szaktantermekben végezhetik munkájukat. A tantárgyi szakkörök mellett számí­tástechnikai, nyelvi levelező, irodalmi és KRESZ-szakkör is működik a Rétsági Általános Iskolában. Hétfői számunkban a Nőtincsi Általános Iskoláról olvashatnak. Rétsági elsősök. 1/a. osztály. Felső sor balról: Gyurkovic Szabolcs, Sujan Éva, Kása Gergely, Balogh Adám. Dombi Béla, Tóth Anett, Szabó Tamás. Középső sor: Tolnai Roland, Jobbágyi Krisztián, Zachar Szilvia, Borka Galina, Hvizsgyalka Péter, Szabó Melinda, Urbán Krisztián. Alsó sor: Novak Orsolya, Csuka Mónika, Bodó Ádáin, Szilveszter Eszter, Velki Anita, Holp György Gergely, Holma Norbert. Tanítónők: Gyuricza Ferencné (balra) és Zemenyné Laini Annamária. 1/b. osztály. Felső sor balról: Varga Dávid, Molnár Jenő, Hegedűs Ferenc, Zemeny Linda, Rotter Zsolt, Bercelly Balázs, Szlezák Gergely. Középső sor: Kovács Zsanett, Bálint Brigitta, Benyó Annamária, Lomén Mónika, Hochvárt Emese, Kurnász Beatrix, Paulovics Klára, Majer László. Alsó sor: Mozsár Melitta, Fedor Norbert, Józsa Erik, Velki Viktória. Szetei Bernadett, Süveg Anita, Petrezsely Norbert, Faggyas Lóránt. Tanítónő: Franka Anna. Balassi Pódium Egy előénekes utóélete Ha azt mondom. Vlagyimir Vi- szockij. elég sokan tudják, hogy ki volt. Hegedűs D. Géza neve hallatán jóval többen bólintanak. Siposhegyi Pétert azonban keve­sen ismerik, pedig ő a szerzője annak a monodrámának, amely­nek keretében az előbbiek egy­másra találtak. A fiatal - alig harminc év körüli - kritikus Pe­tőfi és József Attila tragikum sor­sát már-már színpadra idézte, s ezt a módját választotta a rebellis orosz, a kései polihisztor emléke előtti főhajtásnak is. A „Mielőtt csillag lettem” szto­rija szerint a renitens dalszerzőt, az újító Hamlet-fordítót, a refor­mer színházalapítót, az engedély nélkül turnézó népénekest bi­zottság elé citálják: mutassa be műsortervét. A „vizsgára” való felkészülés alkalmat ad arra, hogy elszámoljon önmagával, „leltárba vegye” mit tett, s mit mulasztott el szűkre szabott élete során. Megidézheti a neki kedves embereket: a színészi pályáját el­lenző szüleit, a kényszerűen távol élő, csak félig francia feleségét, az ugyancsak ritkán látott, nél­küle cseperedő kisfiát, s az ön- gyilkosságba hajszolt színész ba­rátját. Az utóbbi tragédiája adja a végső lökést elhatározásához: mindegy, hogy kik lesznek a bí­rái, nem szabad hazudnia, min­denről őszintén kell szólnia. S a dalok valóban elmondják legmélyebb érzéseit: a csodákban bízó, halálba kergetett fiúról, a gyásszal, suttogó reménnyel teli Közép-Kelet-Európáról, a bi­lincscsörgető Szibériáról, a tol­vajló kisemberről, a „lágra gyúj­tott jégvilágról". Nem véletlen. hogy rideg „köszönöm” szakítja félbe bemutatkozását, s ígéret az írásbeli értesítésről. Ez meg is történik: egy munkás „kéretik fel”, hogy az újságban olvasói levél formájában ítélje el az „el­lenséges világnézet hálójába ke­rült”, hazáját méltatlan szavak­kal illető művészt... Hegedűs D. Géza szívszorító erővel formálja még Viszockij alakját. Bár a prózai részletekben talán megfontoltabb, kevésbé dühös, mint modellje lehetett, a dalbetétek rekedt hangú, izzó szenvedélyű tolmácsaként reme­kel. Jól érzékelteti, hogy a meg­zenésített gondolatok mennyivel megelőzték korukat és milyen pontos diagnózist adtak egy tár­sadalmi rendszer kóros tünetei­ről. Azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a hivatalosságokkal vívott szélmalomharc, az önemésztő tu­sakodás nem vezethetett máshoz, mint a fizikai és lelki krízishez, a korai végzethez... Viszockij nem érte meg az „új napokat”, melyeknek előéne- kese volt. Az utókor háláját jel­zi. hogy sírján mindig van friss virág. Az emlékműsorral a Sipos- hegyi-Hegedűs alkotó páros is tett oda egy szép füzért. Alaposan elgondolkodtató: a több ezer értelmiséget számláló Salgótarjánban mindössze har- minc-egynéhánv nézője volt a po­litikai- és művészi szempontból egyaránt kurióz előadásnak. Ki­felé jövet valaki megjegyezte: . „Azt írd meg, hogy az veszített, aki távol maradt.” Megfogadtam a tanácsát, mert igaznak tartot­tam véleményét.- csongrády -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents