Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-15 / 191. szám
1990. NOVEMBER 15., CSÜTÖRTÖK GAZDASÁG imnnmj 3 „Nem vásárolok nógrádi kohászati üzemet” Kommentár Zebra veszély? Tegnap reggel megtörtént az, amire régóta számítottak, de igazában nem vártak a tanárok. A volt munkásőrség Mali- novszkij utcai épületébe költözött Petőfi Sándor Általános Iskola alsósai már jó néhányszor rettegtek, amikor orz úttest túloldaláról az iskola ajtajáig kellett menniük. A tanárok is több alkalommal jelezték: sok a fék- ■csikorgás, a dudálás, sok az ijedt gyerek. Az SKU felé vezető úton nemcsak angyalok közlekednek. Mint ahogy tény az is, hogy a kisiskolások közül sem mindenki angyal. De ez nem jelenti azt, hogy egy kijelölt gyalogátkelőhely hiányában nem kell figyelembe venni a hol alaposan körülnéző, hol szertelenül átszaladó gyerekeket. Persze sokat javítana a helyzeten, ha kijelölt gyalogátkelőhelyet, zebrát kapna az úttest azon szakasza. Tegnap reggel ugyanis megtörtént az első baleset. Egy személy- kocsi elkapott egy, az úttesten átmenő kisdiákot. Perceken belül a helyszínen voltak a mentők, a rendőrök. De tanítani kell, tanulni kell, és biztos, hogy néhány napig tanárok, diákok fülében cseng még a fékcsikorgás, o mentőkocsi szirénájának hangja. Az iskola igazgatóhelyettese - mint elmondotta — több alkalommal és több helyen kérte: ugyan fessenek már föl egy zebrát, a gyerekek biztonsága érdekében. Azzal utasították el, hogy tudhatná, a legtöbb baleset éppen a zebrákon történik. Ki érti ezt?-solymos(Budapesti tudósítónktól.) Petrenkó Jánost, az ózdi PEKO Művek tulajdonosát többen látták nemrégiben Salgótarjánban. A borsodi gyártulajdonos országgyűlési képviselőt a Parlamentben az egyik szünetben faggattuk esetleges salgótarjáni terveiről. — Mi az igazság abból, hogy ön gyakran megfordul a nógrádi megyeszékhelyen? — Minden. Valóban jártam néhány nappal ezelőtt Salgótarjánban. — Magánemberként vagy üzletemberként ? — A PEKO Művek számos vállalattal, üzemmel, gyárral épített ki jó kapcsolatokat. A magam részéről is különösen fontosnak tartom a vállalatközi együttműködést a jelenlegi rossz gazdasági helyzetben. — Milyen kapcsolat van a PEKO Művek és a Salgótarjáni Kohászati Üzemek között? — Alapanyagot szállítunk a nógrádi nagyüzemnek. Egészen pontosan a mezőgazda- sági alkatrészgyártáshoz szükséges anyagok egy részét biztosítjuk. — Milyen értékben? — Számunkra nem ez a jelentős, hanem egyáltalán a kapcsolat. Főleg a jó, a tisztességes üzleti kapcsolat. Bízom abban, hogy a közös érdekeltség révén növekedni fog alapanyag-szállításunk. — Mennyire ismeri ön az SKÜ-t? — Figyelemmel kísérem az ottani történéseket. Nagyon örülnék, ha a privatizáció ott is megkezdődne. Ez any- n.vit jelentene ugyanis, hogy elmozdulás következne be az ott élő, dolgozó emberek életében. — Lát erre valamilyen esélyt? Nógrádban is van egy Petrenkó János? — Vállalkozó szellemű emberek a világon mindenütt vannak. Az, hogy ki milyen nagyságrendben vállalkozik, az adott lehetőségeken múlik. Értem ezen a kormány által kínált lehetőségeket éppúgy, mint az illető személy anyagi képességeit. Olvastam, hogy ott is van jelentkező a kohászati üzem átvételére. Én erre azt mondom, átvenni a könnyebb egy vállalatot, működtetni nehezebb. Százak életével, a dolgozók egzisztenciájával nem lehet kísérletezgetni, vagy pláne játszani. — Szóval ön nem kíván Nógrád megye felé terjeszkedni? — Abban az irányban nem. Problémák vannak Öz- don is, és én ezen a területen szeretnék tovább terjeszkedni. Ezt ismerem, minden ideköt, úgy is mondhatnám, nagyon ózdi vagyok. Ettől függetlenül szívesen járok Salgótarjánba, nagyon szép város. — Az SKÜ-ben mikor járt utoljára? — Talán három évvel ezelőtt — Ha egy nógrádi „Petrenkó” az ön segítségét kérné, támogatná őt? — Nemcsak Nógrádban, minden olyan vállalkozót segítek, aki az enyémhez hasonló fába vágja a fejszéjét. Egy vállalkozás ugyanis csak kívülről nézve szép, belül néha nagyon nehéz, nagyon fájdalmas és nagyon csúnya. Ezt biztosan elmondanám mindenkinek, aki az általam is választott utat kívánja követni. Ez ugyanis nélkülözhetetlen a felelősségteljes döntések sorozatához. Sajnos nálunk többnyire olyanok oktatják a vállalkozókat, akik maguk nem gyakorló szakemberek. — Az ön számára mi a legfontosabb szempont egy vállalkozás életében? — Minél töjpb embernek munkát, s ezzel biztos megélhetést nyújtani. És minél előbb... Zilahy Tamás A KGST-bankok áttérnek a dollárelszámolásra A KGST két pénzintézete — a Nemzetközi Együttműködési Bank és a Nemzetközi Beruházási Bank — januártól áttér a dollárelszámolásra. Erről várhatóan decemberben írják alá a végleges megállapodást a tagállamok képviselői Moszkvában — mondotta az MTI-nek Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese. Mindkét pénzintézet továbbra is működni fog. ugyanis tevékenységük a nemzetközi pénzpiacokon ismert, könnyebben és jobb feltételekkel jutnak hitelekhez, mint a tagországok bankjai. Ez azonban nem jelenti azt, hogy továbbra is úgy működhetnek, mint eddig. Valószínűleg a Nemzetközi Együttműködési Bank — amely elsősorban a kereskedelmi kapcsolatok finanszírozására alakult — működése változik jelentősebb mértékben. Ez a pénzintézet továbbra is gondozni fogja az eddig kihelyezett hitelállományt, ám azt el kell dönteni, miként vehet részt a kereskedelemmel kapcsolatos pénzügyi elszámolásokban, valamint hogyan bővíthetné a konvertibilis elszámolású hitelezést. Magyar javaslat szerint a pénzintézetet vegyes bankká, a tagországok által létrehozott részvénytársasággá kellene átalakítani, amely nemzetközi kereskedelmi banki funkciókat tölthetne be a kelet-európai térségben. Csaknem változatlan marad a Nemzetközi Beruházási Bank tevékenysége. Ez a pénzintézet eddig konvertibilis valutában és transzferábilis rubelben egyaránt nyújtott hiteleket, ám ez utóbbiak mindinkább visz- szaszorultak. A transzferábilis rubelben adott kölcsönök felhasználhatósága ugyanis meglehetősen körülményes volt. Magyarország csupán 10—20 millió rubel körüli összeggel tartozik a banknak, míg a konvertibilis elszámolású hitelállomány több száz millió dollárra tehető. (Ezeket a hiteleket Magyar- ország elsősorban a jambur- gi beruházásra kapta.) Újdonság így csupán annyi lesz, hogy januártól teljes mértékben megszűnik az amúgy is lecsökkent transzferábilis rubelhitelezés. (MTI) Hivatalos devizaárfolyamok Érvényben: 1990. november 15. Devizanem Vételi Közép Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 11854,06 11865,93 11877,80 Ausztrál dollár 4698,43 4703,13 4707,83 Belga frank 197,99 198,19 198,39 Dán korona 1066,31 1067,38 1068,45 Finn márka 1702,52 1704,22 1705,92 Francia frank 1214,76 1215,98 1217,20 Holland forint 3620,16 3623,78 3627,40 ír font 10942,55 10953,50 10964,45 Japán yen (1000) 467,18 467,65 468,12 Kanadai dollár 5176,94 5182,12 5187,30 Kuvaiti dinár árfolyamjegyzés szünetel Német márka 4082,90 4086,99 4091,08 Norvég korona 1045,70 1046,75 1047,80 Olasz lira (1000) 54,29 54,34 54,39 Osztrák schilling 580,59 581,17 581,75 Portugál escudo 46,28 46,33 46,38 Spanyol peseta 04,57 64,63 64,69 Svájci frank 4828,91 4833,74 4838,57 Svéd korona 1088,73 1089,82 1090,91 Tr. és Cl. rubel 2747,28 2750,00 2752,75 USA-dollár 6033,72 6039,76 6045,89 ECU (Közös Piac) 8408,19 8416,61 8425,03 Gazsóék nem gazsuláltak (Folytatás az 1. oldalról.) Azon a megbeszélésen, amelyet a nemrégiben alakult független szakszervezet kezdeményezett, jómagam is részt vettem. A tanácskozóterem asztalsorának egyik végén a kétkezi munkásokból, csoportvezetőkből, a független szak- szervezet tisztségviselőiből álló küldöttség foglalt helyet, míg a túloldalon Hajdú János főmérnök és három üzemvezető képviselte a gyár' vezetését. — Uraim, tárgyalhatunk, de a 70—80 százalékos, vagy ennél is alacsonyabb teljesítménnyel nem tudok mit kezdeni — jelentette ki a főmérnök. — Igazságtalan volna, ha azok is 100 százalékos bért kapnának, akik mindössze sétálni, vagy se- lejtet gyártani járnak be a gyárba. Romlik a munka minősége, a rossz termékek rontják kollektívánk hírnevét. Többek között ennek a következménye, hogy a jövő évre még csak 86 millió forint értékű megrendelésünk van. Holott az idén félmilliárd lesz az árbevételünk, s ettől 1991- ben sem szeretnénk alább adni. A csendet Pintér Imre lakatos-csoportvezető törte meg: — Rosszak a vállalások. Az árak miatt nem vagyunk versenyképesek. Ha nem volna Budapesten a nagy vízfej és itt, a gyárban is kevesebb lenne az improduktív dolgozó, akkor nyereségesebben termelhetnénk. Nem ártana megfontolni az önállósodásunkat. Örökösen kapkodunk, a százórányi munkát ötven óra alatt kell megcsinálni. Ezért is rossz a minőség. Aztán azért is, mert eny- nyi pénzért nem maradnak meg a jó szakemberek. Ki merem jelenteni: a gyár dolgozóinak 40 százaléka nem való közénk. — Kétségtelenül jelentős a munkaerőmozgás — felelte a főmérnök. — Több a kilépő, mint a belépő. Mindig abban a reményben vesszük fel az embereket, hogy hatból három jó szakemberré válik. Sajnos, gyakran kell csalódnunk. A vevő kérésének eleget kell tennünk, a rövid határidőt is muszáj vállalnunk, mert szükség van a munkára. De, ha alacsony a normaidő, miért nem kérnek pótidőt? Nem javasolnám a kiválásunkat a részvénytársaságból, mert egész évben a központ által biztosított hitelből éltünk. Tetemes kamatot vagyunk kénytelenek fizetni, ráadásul 125 millió forint a kintlévőségünk. Szeberényi Antal csoportvezető vette át a szót: — Csapatmunkára volna szükség, ezzel szemben odalent, az üzemben csak marjuk egymást. Irreálisak a normaidők, hol ez nincs, hol az nincs. Jómagam partner vagyok abban, hogy a hibás terméket munkaidő után javítsuk ki. s csak a tényleges teljesítmény után fizessenek. — Egy termék esetében minden munkára meg kellene határozni a normaidőt — csatlakozott Geiger János lakatos, a független szakszervezet elnöke. — Am a műveletterv hiányzik. Igv képtelenség megbizonyosodni arról, hogy jó-e a norma. Miért mindig rajtunk, munkásokon csapódik le mások hanyagsága? Ha 90 százalékos a teljesítés, akkor kapjon mindenki 90 százalékos fizetést. Prémium pedig senkinek ne járjon! Hajdú János közbevetette: — A vasúti vagon gyártásához aprólékosan megadtuk a normát, de ettől még nem növekedett a teljesítmény. — Mert tapasztalatlan fiatalok dolgoznak azon a területen, akiket előbb meg kellene tanítanunk a szakmára — vágta rá Gazsó Gyula. — Mit várunk tőlük. ha mi. akik Németországban is megálltuk a helyünket, képtelenek vagyunk megbirkózni az irreális feladatokkal? — Uraim, legyünk őszinték: lezüllött a munkamorál. Ilyen hozzáállással nem élünk meg a nyugati piacon. Ha pedig nem lesz megrendelés, akkor elkerülhetetlen az elbocsátás. Ezt pedig ugye senki nem akarja? — adott nyomatékot szavainak a főmérnök. Időközben enyhült a feszültség, a kölcsönös vádaskodások elcsitultak. A felek egyetértettek abban, hogy érdemes volna minden területen felülvizsgálni a létszámot. Abban is megállapodtak, hogy felülvizsgálják az októberben 100 százalékot el nem ért 70 ember teljesítményét, s ahol tévedés történt. ott módosítják a bért. A normák korrigálására is van lehetőség. Azt viszont nem vállalhatja fel a vezetés, hogy olyan termékek után is fizessen, amelyekre nem tartanak igényt a vevők, mert abba előbb, vagy utóbb belerokkanna a gyár. Kolaj László MAGYAR TÁVKÖZLÉSI VÁLLALAT A BUDAPEST VIDÉKI TÁVKÖZLÉSI IGAZGATÓSÁG pályázatot hirdet az EszahJPest Megyei Távközlési Üzem, a Dél-Pest Megyei Távközlési Üzem, a Komárom-Esztergom Megyei Távközlési Üzem, a Fejér Megyei Távközlési Üzem, a Nógrád Megyei Távközlési Üzem üzemvezetői munkakörének betöltésére. Az üzemek fő tevékenységi köre: Adott üzem területén a távközlési szolgáltatások elvárt szinten történő biztosítása, elsősorban az üzemviteli és a gazdaságossági szempontok figyelembevételével. Az üzem tevékenységi körében a vállalati stratégiához igazodó, piac- és kereskedelemorientált tevékenység folytatása. Az adott megyére vonatkozó távközlés-fejlesztési célkitűzések megvalósításában való részvétel. Az üzemvezető alapvető irányítási feladatai: A szolgáltatói tevékenység minőségével, bővítésével, gazdaságosságával kapcsolatos elvárásokat kielégítő szervezet működtetése. Közreműködés az üzemi önelszámoló egység - profitcentrum - kialakításában. A valós igényekre épülő kereskedelmi tevékenység kialakítása, a vállalati hatékonyság növelése, a megújulást szolgáló emberi erőforrás dinamikus fejlesztése. A munkakör betöltésének feltételei: Felsőfokú iskolai végzettség (előny: híradás-technikai mérnök, üzemmérnök, mérnök-közgazda) megfelelő távközlési, hírközlési szakismeret, 3 éves vezetői gyakorlat. A pályázat tartalmazza a jelentkező: erkölcsi bizonyítványát, iskolai végzettségét, szakképzettségét, esetleges nyelvismeretét igazoló okiratának másolatát, részletes önéletrajzát, jelenlegi munkahelyének nevét, címét, beosztását, jövedelmét, eddigi munkaköreinek felsorolását, szakmai, vezetői tevékenysége során elért eredményeit, vezetői tevékenységével kapcsolatos felfogását, konkrét elképzeléseit az üzemeltetés, szolgáltatás színvonalának fejlesztéséről, annak feltételeiről és a pályázat elnyerése esetén a pályázó által megvalósítandó programszerű célkitűzéseket. Fizetés: a munkakörre meghatározott bérezés szerint. A munkakör betöltésének időpontja: 1991. február 1. A kinevezés meghatározott, 3 éves időtartamra szól, rendszeres teljesítményértékelés mellett. A pályázat beérkezésének határideje: 1990. december 15. A pályázatot a Budapest Vidéki Távközlési Igazgatóság munkagczdosági osztályvezetőjéhez kell benyújtani. Cím: Budapest V. kér., Váci utca 34. (333. szoba) Levélcím: Budapest, 1360 Pf.: 7. Telefon: 1182-596. A borítékra írják rá: PALY AZAT. Az igazgatóság a pályázatot bizalmasan kezelt (1657/5Z)
