Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-15 / 191. szám

4 ntvsr/wi KULTÚRA 1990. NOVEMBER 15., CSÜTÖRTÖK film Megint 48 óra Surmók és buszbukfenc. Fülle- lövés. Mellbe lövés. Benzinkút- robbanás. Motorosok. Zsaruk. Vödörnyi káromkodás. Nolte és Murphy. Walter Hill. Ismét együtt a nagy hármas. Éppen úgy, mint nyolc esztendővel ez­előtt. Két nap, semmivel sem több. Negyvennyolc óra. Megint negyvennyolc óra! Ha egy rendező történetesen a világ legjobb akciófilm-készítője, mindig van munkája. Többnyire színvonalas alkotások kerülnek ki a keze közül. Igen, igen színvo­nalast írtam, ne tessék csodálkoz­ni. T udom, hogy divat az akciófil­meket „bugyuta, értelmetlen, népbutító” történeteknek nevez­ni. Akik ezt mondják, bizonyára úgy gondolják, hogy ők ezzel a szlogennel lesznek „magasabb fokon műveltek”. Ám legyen, lelkűk rajta. Ettől még az akciófilm is lehet kiváló termék. Mert nem akar mást, csak szórakoztatni. Mint a szóban forgó rendező alkotásai. Akár a legfrissebb. Merthogy re­mek film, az biztos! Bár - itt bevallom, ebben elfo­gult vagyok - Walter Hill nem is tud rosszat csinálni. Mert ő A mester. És még vegyük hozzá a mindig kiváló Nick Nolte-t. Vagy a má­sik főszereplőt: Eddie Murphy-t. Aki A Murphy. Az operatőr Hill régi társa: Matthew F. Leonetti. A zeneszerző sem akárki: James Horner.. Lehet, hogy soknak tűnik ez a névsorolvasás. Pedig nem az. Mert a mesterek nevét illik ismer­ni. És illik elismerni a munkáju­kat. Ami jó, az jó. És ebben a filmben csak az jó, amit felsorol­tam: minden. Minden úgy klaffol, ahogyan annak kell. Persze az ilyen filme­ket ócsárolóknak egy valamiben tökéletesen igazuk van. Történe­tesen abban, a legtöbbet hangoz­tatott érvben: semmit nem mond a nézőnek az ilyen alkotás. Valóban. Semmit nem mond. Megnézi az ember, és a The End felirat után csak annyit gondol: láttam egy nagyszerű filmet.- szilágyi ­Főszerepben: Bardóczy Attila Ő Peron, a magabiztos diktá­tor az Evitában, a gonosz-kegyet­len, csak munkájának élő Javert felügyelő a Nyomorultakban, s ő az álom tisztaságú Dorian. Ahány szerep, annyi arc, annyiféle moz­gás, megjelenés. Színész a tanult és a gyakorolt mestersége, s ezért legfontosabb életében a szerep, aroit hanggal; mozgással élővé lehet varázsolni. Nem született színészcsaládba, neveltetése mégsem zajlott „pol­gári” körülmények között. Mivel édesapja ott kapott munkát, tíz­éves korától négy éven át Algériá­ban élt. Megismert egy miénktől különböző világot, kultúrát, s egy csodálatos nyelvet, a franciát. Mindez egy életen át ható él­ményt adott. A francia dalok ha­tására ekkortól álmodozott arról, hogy majd ő is énekelni fog. Mi­kor Pesten gimnáziumba járt, már részt vett a Pinceszínház le­gendás előadásain. O is - mint annyian mások a szakmában - Keleti „Pista bácsitól" tanultak először színészmesterséget. Nem is eredménytelenül, mert elsőre felvették a Színház- és Filmművé­szeti Főiskolára. Ezt, az akkori idők szerint csak egy év katona­ság után kezdhette el. Horvai István és Kapás Dezső osztályá­ban Eszenyi Enikő, Kaszás Atti­la, Méhes László és Rátóti Zoltán voltak osztálytársai. Ők voltak az első kőművesek a nagy sikerű Kőműves Kelemen-produkció­ban a Vígszínházban, de fellép­tek a Popfesztiválban is. Volt egy Bardóczy Attila a színpadon countryegyüttesük - talán emlék­szik rá még, ki ismerhette -, a Velocipéd, amellyel sok tapsot arattak Velencében, Milánóban, de még Leningrádban is. Emlé­kezetes produkciójuk volt a Cse­resznyéskert Béres Ilonával, s a zenés vizsga, a Mahagony, ame­lyet Iglódi István rendezett. Eb­ben látta meg Miklós Tibor, aki előadás után megkereste, a Rockszínházhoz hívta. Az Üvöltés című produkció­ban, 1983-ban lépett fel először ebben a színházban, majd 1984- ben az Evita-felújítás követke­zett. Kezdte mint pincér, s az utóbbi három évben már ó Pe­ron. Már a harmadik JE vitát „fo­gyasztja”, most Malek Andrea a partnere. Rockoperában kevés a jó férfi­szerep. A nőknek igényesebb fel­adat jut. Ezért örült volna, ha megvalósul az Operaház fan­tomja magyar színpadon. A sok jelentkező közül próbaéneklése olyan jól sikerült, hogy megkapta a fiatal fiú szerepét. Ez az alakítás - ahogy a produkció is - várat még magára. Ami megvalósult, az a Porian Gray, s abban a címszerep. Aki végigkísérhette a Rock­színház tíz evét, annak el kell ismernie, hogy a lelkesedés heve változatlan. Ehhez pedig nem kismértékben Bardóczy Attila is hozzájárul. Józsa Ágnes A NEWTEC-HUNPACK Csomagológép-gyártó Kft., Szécsény FELVÉTELRE KERES egyedi és sorozat- gyártásban jártas, gyártási tapasztalatokkal, legalább középfokú végzettséggel rendelkező- forgácsoló művezetőt,- lemezlakatos- hegesztő művezetőt CNC-programozási alapis­meret mindkét területen előny. Bérezés: megegyezés szerint. Jelentkezés a forgácsoló üzemvezetőjénél. (1713/Sz) A Szátoki Általános Iskolá­ban összesen 21 kisdiák tanul. A létszámhoz képest jó körülmé­nyek között folyik az oktatás, kényelmes, tágas az épület. Ebben az intézményben csak az alsó tagozatosok dolgoznak, a felsőbb évesek Tereskére jár­nak. A pedagógusok legfonto­sabb feladatnak az alapkészsé­gek kialakítását, az alapvető is­meretek elsajátítását tartják, s ennek megfelelően súlyozzák a tananyagot is. A nyolc első osztályos a har­madikosokkal együtt, összevont osztályban tanul, de jövőre szá­mítanak a legkisebbek létszámá­nak növekedésére. Holnapi számunkban a romhányi elsősökről olvashatnak. Szátokon kevés diáknak elég a hely A szátoki elsősök. Állnak: Orsós Ferenc, Orsós Katalin. Tömön Ibolya, Boda Péter. Ülnek: Jakus Richard, Orsós István, Búzás Attila, Bogdán János. Tanítónő: Balláné Megyeri Lilla. Rozika tanár néni és a szeretet Ma is impozáns a cserhátsurá- nyi Majláth-kastély, s ezt talán annak köszönheti, hogy otthona 49 kisebb-nagyobb diáknak. Azoknak, akik fokozott támaszra szorulnak ahhoz, hogy az életre felkészüljenek. Testi és szellemi gyarapodásukat tizennégy peda­gógus segíti. Belülről nem nyújtja a szokott iskolaképet, barátságosak, csalá­diasak a szobák, osztálytermek, a ridegséget száműzték innen. Ki­tehetnék a „megtelt” táblát, ami szomorú és jó. Jó, mert azok leltek, lelnek itt barátokra, akik másutt csak vergődnének. Családias a hangulat is. A tan­terem sok titkot rejteget a külvi­lágról és a benti valóságról. Meg­feszített akaraterőről, összepré­selt ajkakról, apró sikerekről, szeretetről. Aki itt a képzeletbeli katedrára áll, nagy próbát tesz magával: szeretettről vizsgázik. ­Ezek a figyelő kis arcok mo­solyra, melegségre éhesek. Azt, amiből kevesebbet kaptak, pó­tolja a természet: megáldotta őket az emberség iránti kifino­mult érzékkel. Rozika tanár néni - Kiss Jó- zsefné - gyermekfelügyelőként kezdte itt. Aztán évről évre köze­lebb került a gyerekekhez, meg­ismerte őket. Nem elégedett meg azzal, hogy a testi-lelki épségükre vigyázzon, a nehezebbet válasz­totta. Minden tudásával őket szolgálja, figyelmét nekik szente­li, minden frappáns ötletét latba veti. Szinte nem ismer megtanít- hatatlant, arra ösztönöz, amíg csak lehet ne adják fel... Szemléltetőeszközök készíté­sében is kifogyhatatlan a lelemé­nye, atanterem. ahol acsoportját tanítja, az ilyen játékok, látniva­lók garmadáját nyújtja. Játék is, meg nem is az általuk kreált „in­dián nyelv”, mely egy sajátos be­szédmód: csak a szavak magán­hangzóját ejtik. Egy-egy indián szó eredetijének kitalálása si­kerélmény a diáknak, öröm a tanárnak. A színekkel hadilábon állnak, de az íráskészségük jó - mondja diákjairól Rozika tanár néni. Szí­vesen szerepelnek, s ez közös érdem. Tanárnőjük szerint a jó eredményhez elengedhetetlen, hogy a felnőtt képes legyen velük azonos hullámhosszon élni, gon­dolkodni, és emellett tekintélyt tartani. Kiss Józsefnének ez sike­rült, így hozzájuk tartozhat, befo­gadták maguk közé. Talán el sem engednék. Mihalik Júlia kép: R. Tóth Sándor Rozika tanár néni (Kiss Józsefnél és az övéi... Párkányi Péter szobra Milánóban Qltre ,il fnttro, (A falon túl) címmel e hónapban rendezett nemzetközi képzőművészeti kiál­lításon a balassagyarmati Párká­nyi Péter szobrászművész idehaza már ismert, A fal című műve is szerepel Milánóban. Ez a bemu­tatkozás a fiatal szobrász újabb nemzetközi elismerését jelzi. Itt jegyezzük meg, hogy a ba­lassagyarmati Szondi György Szakmunkásképző Intézet igé­nyére, s annak költségvállalásá­val ugyancsak a művész készíti az iskola névadójának bronzportré­.„.jéL.A.KéRSW ,és Iparrpűyészeti Lektorátus által elfogadott szo­bor a végvári vitézről' alkotott kép esszenciáját adja. Érzékle­tes, invenciózus, frissen mintá­zott alkotás, kifejezi az ábrázolt hadvezér személyiségét, részlet­gazdag megoldásokat tartalmaz. Terv szerint, Szondi György portréjának átadására jövő év ta­vaszán - május 31-ig - kerül sor. Párkányi Péter, aki még a bu­dapesti képzőművészeti főiskola hallgatója, újabb köztérre szánt munkán is gondolkozik. Jelenleg , spfgótariáni 1956. december 8-i sortűz áldozatainak állítandó em­lékmű tervezetén dolgozik. Mint már hírül adtuk, az emlékmű pá­lyázatára a Nógrád megyében élő, vagy innen elszármazott és a megyéhez kötődő hat szobrász között kapott meghívást. Az érdeklődő közönség köré­ben sikert aratott a művész első nógrádi bemutatkozása a balas­sagyarmati Horváth Endre Galé­riában október hónapban. A nógrádiak itt találkozhattak elő­ször Párkányi Péter műveivel. Sínek monológja Vasutas költők, írók antológiája nógrádi szerzőkkel Sínek monológja címmel vas­utas költők, írók antológiáját adta ki Budapesten a MÁV Ve­zérigazgatóság. A szépirodalmi kötet anyagát Kovács László és Orosz Károly válogatta, a lekto­rálást Baranyi Ferenc költő vé­gezte. Az első ilyen jellegű antológia 1986-ban jelent meg Szabad jel­zővel címmel. Az időközben megrendezett vasutas-szavaló­versenyek ugyancsak jelezték, hogy a Magyar Államvasutak há­KIVITELEZÖT keresünk salgótarjáni építkezésünkre fatetőszerkezet-építési munkára. Az épület alapterülete: 222 m2. A tartószerkezet palafedés aládeszkázással készül. Az anyag rendelkezésre áll. Kezdés: 1990. november 20. Befejezés: 1990. decem­ber 20. Jelentkezés: AGROFIL ÉSZKV Salgótarján, Füle­müle út 9. Tel.:10-999. (1706/Sz) lózatán még a feltételezettnél is több a tehetséges, a vasúti szak­mák mellett az irodalomhoz is értő munkatárs. Ezért a MÁV központi művelődési bizottsága azt javasolta, hogy a vezérigazga­tóság 1989-ben a vállalat súlyos anyagi gondjai ellenére hirdessen nyilvános irodalmi pályázatot. E második vasutas-antológiában a díjazott írásműveken kívül a pá- Ivázatra érkezett legszínvonala­sabb verseknek és prózai írások­nak adtak helyet a szerkesztők. A kötet összesen 37szerző ver­seit és prózáját tartalmazza, köz­tük a nógrádi olvasóközönség számára is ismert költőktől, il­letve prózaíróktól. Örömünkre szolgálhat az is, hogy az antológi­ában Nógrádban élők, illetve a megyéhez kötődők írásait is olr vashatjuk. A teljesség igénye nél­kül említjük közülük Adám Ta­más, Kő-Szabó Imre, Radnai Ketykó István, Sárközi Gábor verseit, illetve prózáját. Az is öröm, hogy a kortárs magyar iro­dalom képviselői közül is többen szerepelnek az antológiában, amely válogatás színvonalában nem marad el más hazai irodalmi antológiák mögött. Erénye, hogy az irodalmi pályázat nyitottsága révén megmérettetési lehetősé­get kínált.

Next

/
Thumbnails
Contents