Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-15 / 191. szám
4 ntvsr/wi KULTÚRA 1990. NOVEMBER 15., CSÜTÖRTÖK film Megint 48 óra Surmók és buszbukfenc. Fülle- lövés. Mellbe lövés. Benzinkút- robbanás. Motorosok. Zsaruk. Vödörnyi káromkodás. Nolte és Murphy. Walter Hill. Ismét együtt a nagy hármas. Éppen úgy, mint nyolc esztendővel ezelőtt. Két nap, semmivel sem több. Negyvennyolc óra. Megint negyvennyolc óra! Ha egy rendező történetesen a világ legjobb akciófilm-készítője, mindig van munkája. Többnyire színvonalas alkotások kerülnek ki a keze közül. Igen, igen színvonalast írtam, ne tessék csodálkozni. T udom, hogy divat az akciófilmeket „bugyuta, értelmetlen, népbutító” történeteknek nevezni. Akik ezt mondják, bizonyára úgy gondolják, hogy ők ezzel a szlogennel lesznek „magasabb fokon műveltek”. Ám legyen, lelkűk rajta. Ettől még az akciófilm is lehet kiváló termék. Mert nem akar mást, csak szórakoztatni. Mint a szóban forgó rendező alkotásai. Akár a legfrissebb. Merthogy remek film, az biztos! Bár - itt bevallom, ebben elfogult vagyok - Walter Hill nem is tud rosszat csinálni. Mert ő A mester. És még vegyük hozzá a mindig kiváló Nick Nolte-t. Vagy a másik főszereplőt: Eddie Murphy-t. Aki A Murphy. Az operatőr Hill régi társa: Matthew F. Leonetti. A zeneszerző sem akárki: James Horner.. Lehet, hogy soknak tűnik ez a névsorolvasás. Pedig nem az. Mert a mesterek nevét illik ismerni. És illik elismerni a munkájukat. Ami jó, az jó. És ebben a filmben csak az jó, amit felsoroltam: minden. Minden úgy klaffol, ahogyan annak kell. Persze az ilyen filmeket ócsárolóknak egy valamiben tökéletesen igazuk van. Történetesen abban, a legtöbbet hangoztatott érvben: semmit nem mond a nézőnek az ilyen alkotás. Valóban. Semmit nem mond. Megnézi az ember, és a The End felirat után csak annyit gondol: láttam egy nagyszerű filmet.- szilágyi Főszerepben: Bardóczy Attila Ő Peron, a magabiztos diktátor az Evitában, a gonosz-kegyetlen, csak munkájának élő Javert felügyelő a Nyomorultakban, s ő az álom tisztaságú Dorian. Ahány szerep, annyi arc, annyiféle mozgás, megjelenés. Színész a tanult és a gyakorolt mestersége, s ezért legfontosabb életében a szerep, aroit hanggal; mozgással élővé lehet varázsolni. Nem született színészcsaládba, neveltetése mégsem zajlott „polgári” körülmények között. Mivel édesapja ott kapott munkát, tízéves korától négy éven át Algériában élt. Megismert egy miénktől különböző világot, kultúrát, s egy csodálatos nyelvet, a franciát. Mindez egy életen át ható élményt adott. A francia dalok hatására ekkortól álmodozott arról, hogy majd ő is énekelni fog. Mikor Pesten gimnáziumba járt, már részt vett a Pinceszínház legendás előadásain. O is - mint annyian mások a szakmában - Keleti „Pista bácsitól" tanultak először színészmesterséget. Nem is eredménytelenül, mert elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Ezt, az akkori idők szerint csak egy év katonaság után kezdhette el. Horvai István és Kapás Dezső osztályában Eszenyi Enikő, Kaszás Attila, Méhes László és Rátóti Zoltán voltak osztálytársai. Ők voltak az első kőművesek a nagy sikerű Kőműves Kelemen-produkcióban a Vígszínházban, de felléptek a Popfesztiválban is. Volt egy Bardóczy Attila a színpadon countryegyüttesük - talán emlékszik rá még, ki ismerhette -, a Velocipéd, amellyel sok tapsot arattak Velencében, Milánóban, de még Leningrádban is. Emlékezetes produkciójuk volt a Cseresznyéskert Béres Ilonával, s a zenés vizsga, a Mahagony, amelyet Iglódi István rendezett. Ebben látta meg Miklós Tibor, aki előadás után megkereste, a Rockszínházhoz hívta. Az Üvöltés című produkcióban, 1983-ban lépett fel először ebben a színházban, majd 1984- ben az Evita-felújítás következett. Kezdte mint pincér, s az utóbbi három évben már ó Peron. Már a harmadik JE vitát „fogyasztja”, most Malek Andrea a partnere. Rockoperában kevés a jó férfiszerep. A nőknek igényesebb feladat jut. Ezért örült volna, ha megvalósul az Operaház fantomja magyar színpadon. A sok jelentkező közül próbaéneklése olyan jól sikerült, hogy megkapta a fiatal fiú szerepét. Ez az alakítás - ahogy a produkció is - várat még magára. Ami megvalósult, az a Porian Gray, s abban a címszerep. Aki végigkísérhette a Rockszínház tíz evét, annak el kell ismernie, hogy a lelkesedés heve változatlan. Ehhez pedig nem kismértékben Bardóczy Attila is hozzájárul. Józsa Ágnes A NEWTEC-HUNPACK Csomagológép-gyártó Kft., Szécsény FELVÉTELRE KERES egyedi és sorozat- gyártásban jártas, gyártási tapasztalatokkal, legalább középfokú végzettséggel rendelkező- forgácsoló művezetőt,- lemezlakatos- hegesztő művezetőt CNC-programozási alapismeret mindkét területen előny. Bérezés: megegyezés szerint. Jelentkezés a forgácsoló üzemvezetőjénél. (1713/Sz) A Szátoki Általános Iskolában összesen 21 kisdiák tanul. A létszámhoz képest jó körülmények között folyik az oktatás, kényelmes, tágas az épület. Ebben az intézményben csak az alsó tagozatosok dolgoznak, a felsőbb évesek Tereskére járnak. A pedagógusok legfontosabb feladatnak az alapkészségek kialakítását, az alapvető ismeretek elsajátítását tartják, s ennek megfelelően súlyozzák a tananyagot is. A nyolc első osztályos a harmadikosokkal együtt, összevont osztályban tanul, de jövőre számítanak a legkisebbek létszámának növekedésére. Holnapi számunkban a romhányi elsősökről olvashatnak. Szátokon kevés diáknak elég a hely A szátoki elsősök. Állnak: Orsós Ferenc, Orsós Katalin. Tömön Ibolya, Boda Péter. Ülnek: Jakus Richard, Orsós István, Búzás Attila, Bogdán János. Tanítónő: Balláné Megyeri Lilla. Rozika tanár néni és a szeretet Ma is impozáns a cserhátsurá- nyi Majláth-kastély, s ezt talán annak köszönheti, hogy otthona 49 kisebb-nagyobb diáknak. Azoknak, akik fokozott támaszra szorulnak ahhoz, hogy az életre felkészüljenek. Testi és szellemi gyarapodásukat tizennégy pedagógus segíti. Belülről nem nyújtja a szokott iskolaképet, barátságosak, családiasak a szobák, osztálytermek, a ridegséget száműzték innen. Kitehetnék a „megtelt” táblát, ami szomorú és jó. Jó, mert azok leltek, lelnek itt barátokra, akik másutt csak vergődnének. Családias a hangulat is. A tanterem sok titkot rejteget a külvilágról és a benti valóságról. Megfeszített akaraterőről, összepréselt ajkakról, apró sikerekről, szeretetről. Aki itt a képzeletbeli katedrára áll, nagy próbát tesz magával: szeretettről vizsgázik. Ezek a figyelő kis arcok mosolyra, melegségre éhesek. Azt, amiből kevesebbet kaptak, pótolja a természet: megáldotta őket az emberség iránti kifinomult érzékkel. Rozika tanár néni - Kiss Jó- zsefné - gyermekfelügyelőként kezdte itt. Aztán évről évre közelebb került a gyerekekhez, megismerte őket. Nem elégedett meg azzal, hogy a testi-lelki épségükre vigyázzon, a nehezebbet választotta. Minden tudásával őket szolgálja, figyelmét nekik szenteli, minden frappáns ötletét latba veti. Szinte nem ismer megtanít- hatatlant, arra ösztönöz, amíg csak lehet ne adják fel... Szemléltetőeszközök készítésében is kifogyhatatlan a leleménye, atanterem. ahol acsoportját tanítja, az ilyen játékok, látnivalók garmadáját nyújtja. Játék is, meg nem is az általuk kreált „indián nyelv”, mely egy sajátos beszédmód: csak a szavak magánhangzóját ejtik. Egy-egy indián szó eredetijének kitalálása sikerélmény a diáknak, öröm a tanárnak. A színekkel hadilábon állnak, de az íráskészségük jó - mondja diákjairól Rozika tanár néni. Szívesen szerepelnek, s ez közös érdem. Tanárnőjük szerint a jó eredményhez elengedhetetlen, hogy a felnőtt képes legyen velük azonos hullámhosszon élni, gondolkodni, és emellett tekintélyt tartani. Kiss Józsefnének ez sikerült, így hozzájuk tartozhat, befogadták maguk közé. Talán el sem engednék. Mihalik Júlia kép: R. Tóth Sándor Rozika tanár néni (Kiss Józsefnél és az övéi... Párkányi Péter szobra Milánóban Qltre ,il fnttro, (A falon túl) címmel e hónapban rendezett nemzetközi képzőművészeti kiállításon a balassagyarmati Párkányi Péter szobrászművész idehaza már ismert, A fal című műve is szerepel Milánóban. Ez a bemutatkozás a fiatal szobrász újabb nemzetközi elismerését jelzi. Itt jegyezzük meg, hogy a balassagyarmati Szondi György Szakmunkásképző Intézet igényére, s annak költségvállalásával ugyancsak a művész készíti az iskola névadójának bronzportré.„.jéL.A.KéRSW ,és Iparrpűyészeti Lektorátus által elfogadott szobor a végvári vitézről' alkotott kép esszenciáját adja. Érzékletes, invenciózus, frissen mintázott alkotás, kifejezi az ábrázolt hadvezér személyiségét, részletgazdag megoldásokat tartalmaz. Terv szerint, Szondi György portréjának átadására jövő év tavaszán - május 31-ig - kerül sor. Párkányi Péter, aki még a budapesti képzőművészeti főiskola hallgatója, újabb köztérre szánt munkán is gondolkozik. Jelenleg , spfgótariáni 1956. december 8-i sortűz áldozatainak állítandó emlékmű tervezetén dolgozik. Mint már hírül adtuk, az emlékmű pályázatára a Nógrád megyében élő, vagy innen elszármazott és a megyéhez kötődő hat szobrász között kapott meghívást. Az érdeklődő közönség körében sikert aratott a művész első nógrádi bemutatkozása a balassagyarmati Horváth Endre Galériában október hónapban. A nógrádiak itt találkozhattak először Párkányi Péter műveivel. Sínek monológja Vasutas költők, írók antológiája nógrádi szerzőkkel Sínek monológja címmel vasutas költők, írók antológiáját adta ki Budapesten a MÁV Vezérigazgatóság. A szépirodalmi kötet anyagát Kovács László és Orosz Károly válogatta, a lektorálást Baranyi Ferenc költő végezte. Az első ilyen jellegű antológia 1986-ban jelent meg Szabad jelzővel címmel. Az időközben megrendezett vasutas-szavalóversenyek ugyancsak jelezték, hogy a Magyar Államvasutak háKIVITELEZÖT keresünk salgótarjáni építkezésünkre fatetőszerkezet-építési munkára. Az épület alapterülete: 222 m2. A tartószerkezet palafedés aládeszkázással készül. Az anyag rendelkezésre áll. Kezdés: 1990. november 20. Befejezés: 1990. december 20. Jelentkezés: AGROFIL ÉSZKV Salgótarján, Fülemüle út 9. Tel.:10-999. (1706/Sz) lózatán még a feltételezettnél is több a tehetséges, a vasúti szakmák mellett az irodalomhoz is értő munkatárs. Ezért a MÁV központi művelődési bizottsága azt javasolta, hogy a vezérigazgatóság 1989-ben a vállalat súlyos anyagi gondjai ellenére hirdessen nyilvános irodalmi pályázatot. E második vasutas-antológiában a díjazott írásműveken kívül a pá- Ivázatra érkezett legszínvonalasabb verseknek és prózai írásoknak adtak helyet a szerkesztők. A kötet összesen 37szerző verseit és prózáját tartalmazza, köztük a nógrádi olvasóközönség számára is ismert költőktől, illetve prózaíróktól. Örömünkre szolgálhat az is, hogy az antológiában Nógrádban élők, illetve a megyéhez kötődők írásait is olr vashatjuk. A teljesség igénye nélkül említjük közülük Adám Tamás, Kő-Szabó Imre, Radnai Ketykó István, Sárközi Gábor verseit, illetve prózáját. Az is öröm, hogy a kortárs magyar irodalom képviselői közül is többen szerepelnek az antológiában, amely válogatás színvonalában nem marad el más hazai irodalmi antológiák mögött. Erénye, hogy az irodalmi pályázat nyitottsága révén megmérettetési lehetőséget kínált.
