Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-06 / 158. szám
1990. OKTÓBER 6.. SZOMBAT unuunn 7 Ördögűzés A manchesteri börtönláza- dás résztvevői, mint a világsajtó hírül adta, a tavasz folyamán 25 napig saját kezelésbe vették az intézményt, aminek sem az őrség, sem a büntetés-végrehajtás nem örült. Amint az élet ismét visszatért a korábbi rendhez, a rabok pedig a cellákba, a Sunday Times riportere fölkereste a börtön igazgatóját, hogy mondaná el: ki és miért tüzelte fel az elítélteket. O’Friel igazgató a nyomozó- hatósággal ellentétben pontosan megnevezte a tettest: „A lázadást maga az ördög szervezte.” Arra a kérdésre, hogy vajon látta is a felbujtót, vagy csak gyanakszik, az igazgató bizonyítékokat említett. Egyebek között azt, hogy a lázadás a börtön kápolnájában kezdődött, majd a randalírozók behatoltak egy másik templomba is, megrongálták, még a keresztet is leszedték a tetőről. Az ördögi konfliktus kiváltó oka pedig nem más volt, mint az, hogy a gonosz nem tűrhette el, hogy az elítéltek számos istentiszteleten és különféle vallásos ájtatosságokon vettek részt, az igazgatóság előírásainak megfelelően. S hogy miért nem próbálkoztak az ördögűzés középkorban kipróbált módszereivel? Az újságíró szerint bizonyára azért, mert nem volt hozzá elég hely; a 900 személyes börtönben ugyanis 1650 bűnöző számára volt kötelező az intenzív lelki élet. Katonaság az ukrán parlament körül Az ukrán parlament épületét éjszaka körülvették a városba vezényelt különleges rendőri és katonai alakulatok. Az épület körzetében szervezett tüntetéseket tiltó határozat és a zárlat ellenére is többeknek sikerült áttörni a blokádot. A tüntetők és a katonák közötti összecsapást a Narodna Rada ellenzéki frakció tagjai akadályozták meg. A Ruhinform ukrán hírügynökség jelentése szerint Kijevben továbbra is feszült a helyzet, a parlamentben azonban tovább folyik a munka a megállapított napirend szerint. A honatyák úgy tesznek, mintha misem történt volna, pedig minden eshetőség megvan arra, hogy egy hónapon belül újabb általános politikai sztrájkot szerveznek a köztársaságban. Az október 1-i sztrájkban egyébként húsz kijevi vállalat dolgozói vettek részt. Lvovban két óra hosszat állt a munka, megbénult a városi közlekedés és a vasúti forgalom. Ternopolban közel százezren hagyták abba a munkát. JAZZ A GALAXISBAN A jazz lélekig ható erejét élhették át mindazok, akik a napokban a Galaxis Ifjúsági Centrum klubjában meghallgatták a Salgótarjáni Jazz Four együttes és budapesti vendégeinek Broodway's Melody című műsorát. A hangszerek ördögei mind maximálisan „teljesítettek”. Nagy János zongorán és szintetizátoron játszott, Ku- rucz Viktor és Láposi Elek — vendégművész — felváltva basszusgitároztak, miközben Pozsár Eszter — szintén vendégművész — szaxofonozott. A tradicionális ritmusokról Zsuffa Péter és kiváló dobfelszerelése gondoskodott, és már nem kellett más, csak Sebestyén Norbert ördögien virtuóz gitárjátéka. A fantasztikus hangulat elérésében nagy szerepe volt Hartmann Zsoltnak: ő a keverőasztal mellett ügyelt minden hangra. Az együttes tagjai mind jól képzett zenészemberek. Nagy János, Láposi Elek és Pozsár Eszter a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatói. Pozsár Eszter ösztöndíjasként tanult a Berkeley Jazz Egyetem olaszországi iskolájában. Kurucz Viktor ének-matematika szakos főiskolás. Sebestyén Norbert és Zsuffa Péter hosz- szú évekig jártak zeneiskolába. — Gyurián — Érdekességek INNEN-ONMN A francia idegenlégió újoncainak nemzetiségi ösz- szetétele alapján mindig kimutatható, hogy éppen melyik európai ország került válságba. A húszas években például a cári rend hívei léptek be a híres-hírhedt haderő soraiba. 1936-ban a spanyol köztársaságiak közül jelentkeztek sokan. A nyolcvanas évek végén a jelentkezőknek több mint az egy negyede a magyarok, a csehek, a szlovákok, a lengyelek, a bolgárok és a románok közül került ki. A kelet-európai roham láttán egy veterán őrmester így nyilatkozott: „őszintén szólva, már vártuk őket, és azon sem lepődnék meg, ha most az oroszok, a szovjetek következnének.” * Mária Terézia kérlelhetetlen szigorral üldözte Bécs- ben a prostitúciót. Az időnként összegyűjtött kéjhölgyeket Magyarországra deportálta, így azok főleg Pesten és Budán vertek tanyát. E különös erkölcsösség kapcsán egy kései krónikás a korról szólva megjegyezi: „mi Bécsbe szállítottuk gazdag arisztokratáinkat minden jövedelmükkel, daliás katonáinkat izmaikkal, vérükkel, és kaptuk helyettük Bécsben pellengérre sem érdemes szemetjét. Furcsa kereskedejmi mérleg ez...” Az USA-ban terjed az a szokás, hogy a kalandra vágyó férfiak hiterkártvával fizetnek az örömtanyákon. A hitelkártyát hitelesítő hordozható készülék sok prostituálthoz éppúgy hozzátartozik, mint a gumióvszer és a kedvesség. A lányok mellett pornográf regényeket, szexis videokazettákat is lehet vásárolni hitelkártyára. A másik elharapódzó gyakorlat, hogy a cégek reprezentációs számláin a pásztorórák díjait is elszámolják. Vendégek Dániából Koppenhágai képviselők Salgótarjánban Az SZDSZ meghívásának eleget téve, Salgótarjánban járt a Dán Szociálliberális Párt képviseletében Viebeke Pecshardt asszony és Per Kleis Bönnalycke úr, a koppenhágai önkormányzati testület két tagja, akik az ön- kormányzati választások előtt ismerkedtek meg a várossal, Salgótarján gazdasági és politikai viszonyaival. Elutazásuk előtt beszélgettünk látogatásuk céljáról és az itt szerzett tapasztalataikról. — Minek köszönhető, hogy ellátogattak Salgótarjánba? Per Kleis Bönnelycke: — Az európai liberális pártok találkozójára érkeztünk Budapestre. Itt ért minket a salgótarjáni SZDSZ-csoport meghívása, amit mi köszönettel elfogadtunk. Viebeke Pecshardt: — Nagyon szép élményekkel és kedves emlékekkel távozunk városukból. Vendéglátóink nagyon sűrű és színes programot állítottak össze nekünk, amiért hálás köszönettel tartozunk barátainknak. Most már tudjuk, hogy mit jelent a híres magyaros vendégszeretet. — Mi volt ez a sűrű és színes program? Viebeke Pecshardt: Találkoztunk a salgótarjáni szabaddemokrata képviselőjelöltekkel, akikkel az önök előtt álló önkormányzati választásokról beszélgettünk. Megismertettek bennünket a választási törvénnyel, ami az igazat megvallva, számunkra kicsit bonyolultnak tűnik. Per Kleis Bönnelycke: — Nekem nagyon érdekes, hogv az SZDSZ képviselő- jelöltjei foglalkozásukra nézve milyen széles körből kerültek ki, és hogy fiatalok. Van közöttük orvos, jogász, közgazdász, tanár, mérnök, gépkocsivezető. A koppenhágai képviselők Tolonácsi Ferenc (jobbra; társaságában. vállalkozó, szociológus, fizikai munkás. Viebeke Pecshardt: — Ami engem legjobban meglepett, hogy a jelöltek között öt nő van. Ez még nálunk is nagyon szép dolog lenne. Per Kleis Bönnelycke: — A jelöltekkel való beszélgetés után ellátogattunk a Salgótarjáni Városházára, ahol néhány tanácsi dolgozóval találkoztunk, majd ezután a városban működő ipari üzemek vezetőivel beszélgettünk az önkormányzat és a gyárak közötti kapcsolat lehetőségeiről. — Milyen konkrét kérdésben tudtak megállapodni egy esetleges gazdasági kapcsolat] eliiétel jegyében? Per Kleis Bönnelycke: — Segítséget és együttműködést ígértünk egy nagy gond, (a huszadik század végére jelentkező legnagyobb feladat) a környezetvédelem lehetséges megoldására, amire sajnos Kelet-Európábán és itt Salgótarjánban sem dolgoztak ki még megnyugtató és ésszerű programot, hiszen alapvető információhoz sem jutottak, vagy nem juthattak, hozzá a szakemberek. Ebben mi tudunk segíteni. — Visszatérve az önkormányzati választásokhoz: előbb említették, hogy az Önök számára bonyolultnak tűnik a magyar• ixilasztási rendszer. Mi a legfurcsább Önöknek ebben a választójogi törvényben? — Viebeke Pecshardt: — Az, hogy többszintű, hiszen más rendszer szerint választanak a tízezer lakos alatti , településeken lakók, mint a tízezer lakos feletti városokban és Budapesten. Ezenkívül nagyon furcsa számomra, hogy ott, ahol a polgármesterek megválasztására nem közvetlenül kerül sor a polgármester jelöltek kiléte nagyrészt tisztázatlan. Nem egy párt eltitkolj;'., bi /i vny t a lans ágban hagyja ezzel választóit. Per Kleis Bönnelycke: — Ez nálunk teljesen elképzelhetetlen lenne, mert úgy gondoljuk, hogy a választóknak >'< az a párt, zni kívánnak. .a . .-. polgármesteri ■ : 1 11 :. Reggeli Ceausescuval A MAGYARGYULOLET NEM VÁLT KIFIZETŐDŐVÉ... Bodor Pál az eszelős román diktátorról Bodor Pál. a szekszárdi orvosklub legutóbbi vendége nem titkolózott: kertelés nélkUl bevallotta, hogy — más, neves erdélyi magyar íróval, költővel együtt — tagja volt a Román Kommunista Pártnak. A Magyar Nemzet című napilap szerkesztője, aki talán írói álnevén, Diurnusként ismertebb az olvasó előtt, egy rövid történelmi háttérvázlat felrajzolásával magyarázta meg — azóta természetesen megszűnt — tagságának miértjét. — A második világháború után, a rendkívül erős szélsőjobboldali román sovinizmussal szemben csak a baloldal, így a kommunista párt nyújtott kezet az erdélyi magyarságnak. Az is tény, hogy 1944—48 között a Romániában élő magyaroknak sikerült megteremteni azokat az intézményes kereteket, amelyekre manapság csak sóvárogva gondolunk. Akkoriban jött létre Kolozsváron a Bolyai tudományegyetem, Marosvásárhelyen az orvostudományi egyetem, megszerveződött a színházi hálózat, a sajtókiadás, sőt. a történelem folyamán először magyar iskolák létesülhettek Moldvában, a csángók földjén. Tehát nem lehet azt mondani, hogy ez az úgynevezett Gro- za-korszak merő porhintés lett volna. — Később azonban ezeket az eredményeket felszámolták, de ez már egy másik történet. Most viszont Bodor Pál történetével ismerkedjünk meg, aki magyar író létére karriert futott be Romániában, majd 1983-ban mégis áttelepült Magyarországra... — Az Utunk című kolozsvári irodalmi hetilap főszerkesztője voltam tizenhét éven át. Később az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi osztályának lettem a fő- szerkesztője Bukarestben, majd a Kritérion Kiadó főszerkesztőjeként tevékenykedtem tovább. Dolgoztam a rádióban és a televízióban is, a nemzetiségi műsorok főszerkesztőjeként. Közben 1970-ben megkaptam a román írószövetség költészeti díját, tíz évvel később pedig a prózai díját. Tehát valóban azt lehet mondani, hogy bizonyos karriert futottam be. Akkor menekültem el Romániából, amikor már úgy éreztem, hogy semmi lehetőségem nincs a szólásra vagy a publikálásra. Két út állt előttem: vagy megbénítva, cselekvésképtelenül, hallgatásba burkolózva éljem a passzív életemet vagy átmentsem magam és a meg nem írt cikkeimet egv bombabiztos fedezékbe. Ez a fedezék volt számomra akkor Magyarország. — Ez azért is érdekes, mert a nyolcvanas évek elejének Magyarországról ma már jórészt elítélően nyilatkoznak. Ön hogyan élté meg ezt az időszakot? — A két ország között ak- kora volt a különbség, hogy számomra — tudom, ez sokak számára meghökkentően hat — Magyarország egyenlő volt a Paradicsommal. Romániához képest itt majdnem korlátlannak éreztem a szellemi szabadságot, a sajtószabadságot. Különös, de haragudtam magyar barátaimra, akik akkor elégedetlenkedtek. Ma már értem őket... Szóval, a különbség akkora volt, mint amekkora eltérési lehetett tapasztalni Ccausescu és Kádár között. A megalomániás, eszelős, gyűlölködő Ceausescuval szemben, Kádár számomra egy szerény, joviális ember benyomását keltette... — Említette a Kivégzett román diktátor nevét: Bodor Pál találkozott személyesen Ceausescuval? — Természetesen, még vitatkoztam is vele. Első alkalommal liMiti-ban találkoztunk —, amikor is a Csehszlovákiával kapcsolatos merész román állásfoglalás miatt, szinte mindannyian azt hittük, hogy Ceausescu lesz a hazai rinbcek — szóval. .- meghívott benn .nket. ír. képző* nniv. .... t. . . t egyik vidék: körút tara /v kiiíön- vonutóval ui.’-.'unk. s együtt reggeliztünk. öCi.-iiünk és vata.oi á/.í tn.U ho.-s/.ti asztal mellett Ceausescuval. Szeréin cn viselkedett, ritkán szólalt in.-g, akkor is találóan és szellemesen. Egváltalán nem voll ellenszenves. Ugvar.akk, i 1981- lteii. újabb taialku. ..a,okkor (neszen más oldalról mutatkozni, he. Szinten > gy mű vészel e I eg á c i ó t fogadott, amelynek tagjakérti jómagam is felszólaltam, elsorolva néhánv nemzetiségi sérelmet, Soha nein felejtem ■ el, alighogy befejeztem, Ceausescu egyórás viszontválasszal reagált, pontosabban, mel lebeszélt. Azután néhanv nap múlva, felszólalt a szakszervezeti kongresszuson. ahol hosszú pasz- szusban itélh; el a nacionalizmust, a sovinizmust. Persze, ezt minden román tévénéző és rádióhallgató úgy érlelte, hogy harcolni kell a magyar nacionalizmus és sovinizmus eilen, — ígv kreált, ellenségei a magyarokból.., Cea u.sescu egyáltalán n<-m volt buta ember. Valóban a magyarokat választotta ellenségként, ■/, botit.. ...ú telitalálatnak bizo- n\ ült. Rendkívül ügyesen kialakította azt a román nemzeti pszichózist, amelynek középpontjában a magyarok szerepeltek bűnbakként.. S azért ' i löl tette a magyarokat románokkal. hogy he <>i gyűlöljék. Az utolsó menetben persze, kiderült, hogy ez a megoldás sem volt tökéletes... Szeri Árpád
