Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-30 / 177. szám

I. ÉVF., 177. SZÁM M ÁRA: 5,80 FORINT ••' Y (,,-tftmeAja 1990. OKTOBER 30.. KEDD EGYE! NAPI LAP Harlekin szemei A háromnapos blokád véget ért. De nagyot téved az, aki úgy gondolja, most már megnyugodhatunk, és szent a bé­ke. Emberek milliói továbbra is nyugtalanok, s tíz- és tízezrek előtt ott feszül a kilátástalanság, a gazdasági és egyben társadalmi ellehetetlenülés réme. Most csupán fellélegezhetünk, és összegzést készíthetünk arról, hogyan jutottunk el a tavaszi mámoros felszabadu- lás-szabadságérzéstől a mostani elkeseredett és kétségbe esett, országbénító blokádig. Meg aztán erőt is gyűjthetünk az újabb küzdelmekhez; merthogy ez vár ránk a közeli jövőben, az biztos — a magyar gazdasági helyzetből és társadalmi^ átalakulásból ugyanis nem következhet más. A mögöttünk lévő blokád csütörtökön este puszta taxis­demonstrációval kezdődött, s hajnalra a főváros mellett több nagy városra kiterjedő vesztegzárrá fejlődött. A fel­vonulás a mai Magyarországon teljesen normálisnak tekint­hető, és a jogszerűségét sem érdemes firtatni, vagy kétség­be vonni a kormányzat képviselőinek állításai ismereté­ben, illetve a tűzoltásszerűen gyors üzemanyagár-emelési intézkedés bevezetésének tükrében. A blokád azonban más megítélés alá esik. Egy demokráciától ugyanis idegen kell legyen az ilyesféle önbíráskodás, spontán, tetszés szerin­ti hatalmaskodás. Erőszakkal milyen jogon akadályozhat meg bárki valakit a továbbhaladásban? Az nem elfogad­ható indok, hogy „magáért is, mindenkiért tesszük”. Ez ugyanaz a logika (és hiba), amelyet a kommunista rend­szer képviselői vallottak és gyakoroltak; ők sem magukért cselekedtek jót és rosszat, hallgattatták le a telefonkészülé­keket, némították el a bírálók hangját; ők is azzal érvel­tek, hogy mindannyiunkért, az egész magyar népért teszik. Csakhogy a nép nemigen kérte számos dologra őket, mint ahogyan- sok ezren nem kérték a taxisokat, a fuvarozókat, a közéjük állt autósokat sem, az utak eltorlaszolására. Sőt, éppen az ellenkezőjét kívánták hasztalan. Ha követjük a taxisblokád logikáját és módszerét, ak­kor bármikor bármilyen csoportosulás élhet ezzel a tilta­kozási lehetőséggel. Legközelebb akár a fuvarosok útját állhatják el egyesek. Azonban az a tett is ugyanolyan erő­szakos, erkölcstelen és jogszerűtlen lenne, mint az elmúlt blokád volt. „A cél szentesíti az eszközt” macchiavelliz- musát rengeteg kicsi és nagy diktátor vallotta, és — saj­nos — vallja még napjainkban is. Nekünk, magyaroknak azonban jó lenne egyszer s mindenkorra elfelejteni. Ha tényleg komolyan vesszük, hogy demokratikus rendet és rendszert akarunk országunkban. A koalíciós kormány féléves működése során rendkívül sokat, többször súlyosat hibázott, s nagyon nem állt fel­adata magaslatán az üzemanyagár-emeléskor sem, majd a következő tömegdemonstrációkor. Persze nagy volt a tét­je; önnön komolysága, ereje. Még nagyobb volt ugyan­akkor az országé: fennmarad-e a feszültségekkel terhes, de békés stabilitás, vagy elszabadulnak az indulatok, bekö­vetkezik a káosz? Ezt figyelembe kellett volna vennie a kormánynak már a tárgyalások kezdetén — ha egyszer el­mulasztotta intézkedése előtt —, és nem lett volna sza­bad sok-sok órás hitegetéssel, mellébeszéléssel húzni az időt. Az adott helyzetben ugyanis, az erőviszonyok alap­ján egyetlen helyes megoldás kínálkozott (amely végül is bekövetkezett mindkét fél elégedettségére): a kompromisz- szum. Ezt kívánta — amiként helyesen mutatott rá az ér­dekegyeztető tanács egyik tagja — a nemzet biztonsága. Kinek az érdekét szolgálta végül is a demonstráció? Teljesen egyértelmű nem csak a taxisokét! Valamennyi állampolgárét, aki e hazában keresi a megélhetését, bol­dogulását, ám egyre kevésbé találja meg. A blokád köz­vetett módon javára szolgált a kormánynak is, amely fel­tehetően tanult az esetből, és igyekszik minél koncepcioná- lisabban, megalapozottabban és előkészítettebben cseleked­ni. Ez az erőszakos fellépés remélhetőleg ráébresztette, va­lódi és komoly felelősséggel tartozik saját politikájáért, a nemzetért, valamennyi országlakóért. Talán a kormány végre ráébredt, hogy a kényszerintézkedéseket sem hoz­hatja kénye-kedve szerint. A hét végi gazdasági eredetű megmozdulás politikai de­monstrációvá érett a fokozódó és egyre ártalmasabbá váló életszínvonal-romlás következtében. Ezek az egziszten­ciális, anyagi bajok nem javítják a kormány pozícióját, és érthetően kedveznek az ellenzéki erőknek, azoknak is, amelyek lassúnak és disszonánsnak ítélik meg az átalaku­lást, és azoknak is, amelyek a teljes rendszerváltás ellen vannak. A blokád nem erősítette a kormány, az ország te­kintélyét, s aligha bátorítja fel a külföldi tőkét a nagyobb mérvű tőkebefektetésre, noha erre életbevágó szüksé­günk lenne. A piacgazdaság felé tett lépéseinkből is vissza kellett venni néhányat. Mindennek oka a magyar társadal­mi és belpolitikai viszonyokban, a kormányzó pártok impro- vizatív, múlton rágódó, elégtelen gazdasági politikájá­ban rejlik. Ezeken a területeken kell változtatni, ha el akarjuk kerülni az újabb súlyos elégedetlenségi hullámot. Viszonyom a történtekhez a leírtak miatt ambivalens. Mint a fehér bohóc Harlekinnek, akinek az egyik szeme sír, a másik nevet. Én azonban, mint honfitársaim, nevet­ni szeretnék. Egyelőre afölötti örömömben, hogy mindenki levonta a szükséges következtetést: bölcs, előrelátó poli­tikusként cselekszik, nem ragadtatja magát jogtalan csele­kedetekre. Ha a fejekben ez ragad meg, a blokád akkor volt valóban hasznos, célravezető. Sulyok László A többség mellettünk volt Taxisvélemény megegyezés után Hosszas huzavona és több­szöri szünet után vasárnap este végre — átmenetileg — fellélegezhettünk. Megálla­podásra jutottak a kormány, a munkavállalók és a mun­kaadók képviselői. Hétfőtől helyreállt a rend Magyaror­szágon. Ferencz Zoltánt, a Gábriel taxi Nógrád megyei vezető­jét kérdeztük, hogyan érté­kelik az egyezséget? — Eredményként könyvel­jük el ezt a megoldást. Töb­bért indultunk „harcba”, de egészséges kompromisszu­mot kötöttünk. Kis árnyol­dala azonban van az érdek­egyeztető tanács döntésének. Tartunk attól, nehogy visz- szaálljon az eredeti benzin­ár, de bízunk az Országgyű­lésben. (Folytatás a 2. oldalon) Az ősz még csaíikppogtat, de Ön már megvásárolhatja a legdivatosabb csizmádat, cipóiét. Keresse fel Balassagyarmaton az Ipoly Áruház első emeletén a „GABI" cipoüzletünket. MINŐSÉG JELSZAVUNK: KÉNYELEM ELEGANCIA Ülésezik az Országgyűlés Módosították a honvédelmi törvényt Új üzleti partnereket keresnek Az EFAG balassa­gyarmati bútorüze­mében. Bizakodás a jövőre nézve. Ripor­tunk a 4. oldalon. Diákpanoráma Legifjabb tudósító­ink írják. Érdekessé­gek, történetek isko­lákból. Összeállítá­sunk az 5. oldalon. Aranylábú újságírók Karancsalján Ezúttal nem tollal és mikrofonnal jönnek. Szándékuk segítő. Telefoninterjúnk a 7. oldalon. Az érdekegyeztető tanács ülésén vasárnap született megállapodásnak megfele­lően, hétfő délután a kor­mány a parlament elé ter­jesztette kérését: mielőbb, a többletmunkát is vállalva, sürgősséggel tárgyalják meg a liberalizáláshoz szükséges törvénymódosítást. Napirend előtt a kor­mány, majd valamennyi párt képviselőcsoportjának egy­Magas szintű gazdasági szakemberekből álló német küldöttség Otto Schlecht gazdasági minisztériumi ál­lamtitkár vezetésével hét­főn egynapos villámlátoga­tást tett hazánkban. A tár­gyalást követően az állam­titkár a Magyar Televízió­nak és a Magyar Távirati Irodának nyilatkozva el­mondta: elengedhetetlennek egy tagja kifejtette vélemé­nyét a vasárnap megállapo­dással véget ért országos til­takozó megmozdulásról. Horváth Balázs belügymi­niszter, a miniszterelnök helyettese először is köszö­netét mondott az ország la­kosságának az elmúlt három napban tanúsított türelmé­ért, s mindazoknak, akik hivatásukat a nehéz körül­mények között is ellátták. . tartják, hogy segítsék a ma­gyar kormányt a gazdasá­gi reformok megvalósítása érdekében. Mostani utuk célja a tényfeltárás és a helyzet elemzése volt, ille­tőleg annak vizsgálata, hogy miben igényel segítséget Ma­gyarország. A delegáció — mint az államtitkár hang­súlyozta — Kohl kancel­lár kérésére jött Magyaror­Kijelentette: a kormány tudatában van annak, hogy jobb előkészítéssel, hatható­sabb tájékoztatással csök­kenthétté volna a konflik­tus mélységét. A kormány levonja a tanulságokat — tette hozzá —, s az Or­szággyűlés pártjaival, az ön- kormányzatokkal és az ér­dekegyeztető tanáccsal (Folytatás a 2. oldalon.) szágra. A tárgyalások so­rán a munkacsoport részt­vevői biztosították magyar partnereiket: támogatják a magyar kormány reformlé­péseit annak érdekében, hogy már néhány éven be­lül talpra állhasson a ma­gyar gazdaság. Megértik, hogy csak konkrét segítség esetén lehet sikeres a for­dulat. Német gazdasági küldöttség járt hazánkban Telmácsi Ferenc Salgótarján polgármestere Ünnepi pillanat: első ülését tartja a salgótarjáni városi önkormányzati testület. Fotó: Rigó Hétfőn megtartotta alakuló ülését Salgótarján önkor­mányzati képviselő-testülete. A képviselőket és a résztve­vőket dr. Fancsik János kö­szöntötte, majd átadták a képviselők megbízólevelét. A második napirendi pontot, az ügyrendi bizottság meg­választását követően — melynek elnöke dr. Zsély András lett — került sor a polgármester megválasztá­sára, miután a képviselők elfogadták Tolmácsi Ferenc (SZDSZ) és dr. Várkonyi Jó­zsef (MDF) jelölését. A titkos szavazást követő­en dr. Zsély András ismer­tette az eredményt. Eszerint 24 érvényes és három ér­vénytelen szavazat született. Dr. Várkonyi Józsefre 10 képviselő, Tolmácsi Ferenc- re 14 képviselő adta voksát, így Salgótarján polgármes­tere Tolmácsi Ferenc (SZDSZ) lett. A polgármester bérét bruttó 45 ezer forint­ban állapították meg. Tolmácsi Ferenc eskütéte­le után került sor az alpol­gármester jelölésére. A kép­viselő-testület ugyan elfogad­ta, hogy egy főállású és egy társadalmi megbízású al­(Folytatás a 2. oldalon) A közgazdász szemével Miniszteri lemondásokat elfogadott volna Egy hét végi közvélemény­kutatás adatai szerint száz ember közül Magyarországon nyolcvanegy a sztrájk és a blokádolok mellett voksolt, hárman tartózkodtak és ti­zenhatan ellene voltak — mondta tegnap délelőtti beszélgetésünkön Sólyom István, a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek személyügyi főosztályának vezetője. — Az a véleményem —, mondotta, hogy nemcsak tej­re, kenyérre és húsra van szüksége az állampolgárnak, hanem legalább ilyen fontos az aktuális tájékoztatás is. Többek között ezt is hiá­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents