Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-27 / 175. szám

1990. OKTÓBER 27.. SZOMBAT Lélektől létekig IZEFUnU 7 Református egyház A kálvini reformáció ta­laján létrejött keresztény vallási közösség. A nem­zeti alapon szervezett re­formátus egyházak leg­többje az ún. Heidelbergi káté (1563) és a Második helvét hitvallás alapján áll, amelyet 1566-ban Zwingli és Kálvin szelle­mében Buliinger készített el. Ennek alaptételei a megigazulásról szóló tan (..egyedül a hit üdvözít”) és a Bibliáról, mint a hit egyedüli forrásáról szóló tanítás. A református egyház el­veti az egyházi tanító hi­vatalt, a misét, a szentek tiszteletét. Két szentséget ismer el, a keresztséget és az úrvacsorát (oltáriszent- ség). A szentségekben azonban csak a választot­tak kapnak kegyelmet. Az úrvacsorában a hívő Jézus Krisztust veszi magához azon erő által, amely Jézus­nak a mennyországban lévő testéből kiárad. A református egyház leg­jellemzőbb tanítása az ab­szolút predestinációról szól, amely szerint Isten, tekin- ' tét nélkül az ember érde­meire vagy bűneire, egye­seket eleve az üdvösségre, másokat eleve a kárhozatra rendelt. A református egyház ar­ra törekszik, hogy az ál­lamtól független legyen. Az egyes egyházközségek élén a presbitérium áll. Templomait és istentisz­teleteit a puritánság jellem­zi. Az istentisztelet imád­ságból, (zsoltár-)éneklés­böl, prédikációból és úrva­csoraosztásból áll. A református egyházak közös szervezete a Refor­mátus Világszövetség. Szügy harangja a török időkből A szügyi evangélikus templom tornyában függő három harang közül a legki­sebb megkülönböztetett fi­gyelmet érdemel. Régisége, másrészt pedig regényes kö­rülmények között történt elő­kerülése miatt, miután 300 évig rejtőzött elásva a föld­ben! Megtalálásának körül­ményeit a lelkészségen őr­zött „Szügyi Canonica Visi- tacio 1928” fedőlappal ellá­tott jegyzőkönyv örökítette meg és idevonatkozó szöve­gét érdemes megismerni. Ekkor a szügyi lelkész Zema Mihály volt. „Ehhez a kis haranghoz csodás körülmények között jutott az egyház. 1920-ban egy forró nyári du. hatalmas vihar tört ki. Az ég csator­nái megeredtek, az egész község víz alatt volt. A vi­har elmúltával a lelkészla­kásra siettek a hívek és je­lezték, hogy Sindler Dénes háza mögötti kis utcában egy szép harangot mosott ki az ár. A harangot Koczur Mihály és ifj. Matus János találták meg. Mire a lelkész az udvarból kilépett, a két egvháztag már hozta is a tel­jesen ép harangot a vállán. Isten különös kegyelméből ígv jutott a szügyi egyház egy haranghoz, melyet való­színűség szerint 1620-ban a törökök előli menekülés al­kalmával rejtettek el. Mivel a régi Szügv helyén 44 éven keresztül élet nem volt. az 1664-ben visszavándorolt la­kosság az elrejtett harangot a természetben történt vál­tozás következtében megta­lálni nem tudta." Eddig a történeti leírás. A harangot új nyelvvel látták el, felszerelték és ma is hasz­nálatos. Súlya kb. 50—60 kg lehet, alsó legszélesebb át­mérője 42,5 cm. A harang felső részén körbe kétszer ismétlődő minuSzkulás (kis­betűs) felirat: O REX GLO­RIE VENI CUM PACE, az­az „Ó, dicsőség királya, jöjj el békességgel". Sajnos sem a harangöntés évszáma, sem pedig a mester neve nem szerepel rajta. így csak a történelmi tényre támaszkod­va lehet kb. meghatározni, hogy még valamikor azt a XVI. században önthették. Kétségkívül a megye közép­kori harangjainak — a ke­vesek közül — egyik képvi­selője, mely több évszázadot átvészelve hangjával napja­inkban is hirdeti Isten di­csőségét és buzgóságra szó­lítja a község lakóit. R. L. Anglikán egyház Az angliai reformáció ál­tal kialakított nemzeti egy­ház, amely közbenső helyet foglal el a protestáns egy­házak és a katolikus egy­ház között. Angliában a reformáció Vili. Henrik uralkodása (1509—1547) alatt kezdődött. Henrik uralkodása kezde­tén jó viszonyban állt a pápasággal, és szembefor­dult a reformációval. Ezért X. Leo pápa a „Defensor Fidei" („Hitvédő”) címmel tüntette ki, amely címet ma is használják az angol királyok. Anglia azonban el akar­ta szakítani a Rómától való függés láncait, s erre alkal­mat szolgáltatott az, hogy VII. Kelemen pápa nem volt hajlandó megsemmisí­teni Vili. Henriknek első feleségével, Aragóniái Ka­talinnal kötött házasságát. Ekkor Vili. Henrik elszakí­totta az országot Rómától. 1534. november 3-án par­lamenti határozatot hoza­tott, amely a pápa helyett őt nyilvánította az angol egyház fejének. Ugyanak­kor sem a tanításban, sem a liturgiában, sem pedig az egyházszervezetben nem engedett meg változtatáso­kat. 1. Erzsébet (1558—1603) készítette el a 39 cikkely­ből álló anglikán hitvallás végleges szövegét (1571). A 39 hitcikkely, amelyben a katolikus és a kálvini ta­nítás keveredik, az angli­kán egyház tanításának az alapja. Katolikus mintára megtartják a püspökök ha­talmát, a papok és a dia­kónusok rendjét és azok fölszentelését. Protestáns mintára csak a keresztség és az úrvacsora szentségét fogadják el, elutasítják az átlényegülésről szóló kato­likus tanítást, elvetik a mi­sét, a tisztítótűz dogmáját, a szentek és az ereklyék tiszteletét. Vallják a luthe­ri megigazulási tant, amely szerint egyedül a hit üdvö­zít, elvetik a pápa primá­tusát, a királyt jelentve ki az anglikán egyház fejé­nek. A Bibliát tekintik egyedüli hitforrásnak. Mit jelent Luther az adventista egyháznak? 1 517. október 31-én, déli 13 órakor Lu­ther Márton kiszögezte 95 — a búcsú­ra vonatkozó — tézisét a wittenbergi vártemplom kapujára. Ezek a kalapácsütések törték az első maradandó rést a középkor vallásos felfogásán. Luther a legkiemelke­dőbb reformátorok egyike, akinek munkás­sága továbbmutat saját korán. A reformáció egy folyamat, amely az elő- reformációval kezdődött, s folytatódott —, ha szakaszosan is — századokon át. Ebben a folyamatban egy lépcsőfok a lutheri reformá­ció. Mint protestáns egyház, ebbe a folyamat­ba illesztjük be magunkat, s így későbbi folytatójának tekintjük egyházunk történe­tét annak, amit Luther megkezdett. Legje­lentősebb könyvünk — E. G. White: Nagy küzdelem — az egyháztörténet sajátosan dolgozza fel; több fejezetet szentel Luther Márton életének és munkásságának bemuta­tására. így minden egyháztagunk megismer­heti a reformátor életének főbb eseményeit, s küzdelmét a bibliai világosság védelmé­ben. A legtöbb adventista így ismeri, s pél­daképének is tekinti ezt a bátor embert. Példakép abban, hogy az egyszerű kör­nyezetben született és nevelkedett ember ki­emelkedhet szorgalmával. A hátrányos hely­zetből is eljuthat valaki akár az egyetemi katedráig. Komoly, istenfélő lelkűiét, érzékeny lelki­ismeret — olyan tulajdonságok, amelyek szük­ségesek ma is. Csodálatra méltó, hogy milyen szorgalmasan kereste az Istennel való kibé­külés útját. Az ima embere volt, naponta három órát imádkozott. Komoly tanulság számunkra. Ko­runk rohanó világában ez a példa komoly, állhatatos imaéletre tanít. A 95 tétel a megvásárolt üdvösség tanítá­sa ellen lép fel. szembeállítva a bibliai taní­tást, amely szerint az üdvösséget Istentől in­gyen, kegyelemből kapjuk, amiben a mi ré­szünk csupán az elfogadás. Egyházunk ezt a tanítást pontosan így képviseli. L uther Márton a Biblia kinyilatkoztatá­sát tekinti egyedül biztos és csalha­tatlan útmutatónak. Ezt a drága örök­séget is átvettük, s hitünk, életünk és szolgá­latunk alapjának tekintjük. Csodálatra méltó az egyensúlyérzéke, hogy nem lő túl a célon, s felveszi a harcot a fa­natizmussal. Józansága, helyzetfelismerő készsége ugyan­csak példaképpé emeli őt. Udvariassága, amelyet ellenfeleivel szem­ben tanúsít, megmutatja, hogy a keresztény hogyan viselkedjen, ha hitéért küzd. Bátorsága, hogy életét sem kíméli az igaz­ságért, megszégyeníti korunkat. Példaadása arra bátorít, hogy a nehézségek idején is álljunk ki meggyőződésünk, hitünk mellett. Istenben való bizalma ugyancsak értékes örökség, amellyel szeretnénk rendelkezni. A Bibliát lefordította német nyelvre. Hal­latlan tempóban, tíz hét alatt fordította le az Űjtestamentumot, ami akkor is komoly tel­jesítmény, ha csupán le kellett volna írni. Biblia-fordítói munkássága arra késztet ben­nünket, hogy törekedjünk minél szélesebb körben terjeszteni a Bibliát, hogy mindenki saját maga olvashassa. Luther felismerte, hogy a tanítást úgy le­het terjeszteni, ha leírják és kinyomtatják. Ezt az örökséget is. átvettük, s iratainkkal, könyveinkkel törekszünk segítségül lenni azoknak, akiknek örömet és megnyugvást hoznak. Felvette a harcot az elmaradottság és a tudatlanság ellen. Kivizsgálta és felmérte az állapotokat, s arra törekedett, hogy a külön­böző szolgálatokba megfelelően képzett em­berek kerüljenek. Diákjai rajongtak érte. Közösségünkben mi is igyekszünk minden egyes tagot megtanítani az alapvető bibliai tanításokra, s minden egyháztagunk folya­matos tanulása a Biblia-ismeret területén biztosítva van. L uther, amit tanított, azt gyakorolta, be­mutatta a hétköznapi életben is. Fel mert lépni a papi nőtlenség ellen, s ■ tettével meg is pecsételte tanítását, elvette feleségül Bóra Katalint. Példamutató volt családi életük és tiszteletre méltó vendégsze­retetük. Ma, amikor a házasság válságáról beszél­nek, igyekszünk kiegyensúlyozott házasélet­re, vallásos gyermeknevelésre, és a család szeretetét kiterjeszteni azokra, akiknek egy kis melegségre, együttérzésre van szükségük. Egyházunk átvette az egyszerű istentiszte­let formáját, amelynek központi helyén az igehirdetés áll. Az istentiszteletek céljára szolgáló helyiségek egyszerűségét szintén re- formátori elődeinktől örököltük. Teljességre törekedni annak számbavételét illetően, hogy milyen örökséget hagyott ránk a lutheri reformáció, szinte lehetetlen. Dió­héjban ennyit szerettem volna megemlíteni. Befejezésképpen megjegyzem, hogy az ok­tóber 31-i évfordulóra való emlékezés célté­vesztett volna, ha az pusztán a reformátor életére és munkájára terjedne ki. Az sem adna teljes képet, ha Luther munkatársaira, segítőire is gondolnánk. Nem mutatná meg a lényeget, ha a reformációt, mint haladó eszmét gondolnánk át. A reformációban meg kell látnunk a cse­lekvő, a történelemben jelenlevő Istent. Azt az Istent, aki nemcsak a bibliai időkben cselekedett, hanem a hozzánk közelebb eső lutheri korban is. S cselekszik azóta is, nap­jainkban is! E mlékezésünk akkor válik teljessé, ha az közelebb visz Istenhez, aki nem csak az egyházat, hanem engem is meg akar reformálni. Gyűrűs István Kossuth Lajos és a sámsonházi egyházközség Valószínűleg a megye legré­gibb egyházai közé tartozik a sámsonházi evangélikus egy­házközség. Múltjából kevés emlék maradt ránk; az 1808. évi tűzvész elhamvasztotta az egyházi épületekkel a jegyző­könyveket is. A feljegyzések szerint Michaleczky Adóm helybeli lelkész könyörögte ki Mária Teréziától a templom építési engedélyét. írott emlékei az egyháznak 1809-től vannak. Felépült a többi épületekkel a templom is, de torony nélkül, és a ha­rangokat a papiak előtt fekvő térre épített haranglábon he­lyezték el. 1849-ben újra le­égett a falu fele része, a pap­iakkal és á templom mellék- épületeivel együtt, ezért majd­nem 1870-ig épületek javítá­sával, és újak emelésével volt elfoglalva az egyházközség. Az egyház 1871-ben Kossuth Lajost választotta felügyelőjé­vé. Másodfelügyelője, aki tu­lajdonképpen az ügyeket in­tézte, Thomka Ferenc volt. A templom falába erősített már­ványtábla őrzi Kossuth főfel­ügyelőségének emlékét. (dudellai - rigó)

Next

/
Thumbnails
Contents