Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-27 / 175. szám

8 CT.I.77.7.7 Lélektől lélekig 1990. OKTOBER 27.. SZOMBAT Nyílt levél a Magyarországi Református Egyház Népéhez Kedves Testvéreink! A közeljövőben minden református gyü­lekezet választani fog. Dönthet, hogy a régi egyházi vezetőket akarja-e, vagy pedig új, hiteles embereket kíván az egyházi testüle­tek élére állítani. Arra szeretnénk bátorítani és kérni Tite­ket, hogy ne szavazzatok a régi vezetőkre, hanem az új jelöltek közül válasszátok meg azokat, akik az elmúlt évtizedekben elnyo­matást, félretételt szenvedtek tisztes helytál­lásuk miatt és nem kötötték össze az egy­ház ügyét az egyházellenes rendszerrel. Miért buzdítunk erre Titeket? Mert egyik sem az egyház bizalmából került püspöki, vagy esperesi tisztségre, hanem mindenkor a párt- és állami szervek választották ki őket, gondos mérlegeléssel. Ezek után választhat­tunk mi — egyből, vagy kettőből — az ő kívánságaiknak megfelelően. Nyilvánvaló, hogy akik jók voltak az elő­ző rendszernek, nem lehetnek ma is jók az egyház népe számára! A minap tisztes parlamenti képviselők vizsgálták meg az állami egyházüldöző hiva­tal titkos irattárát, s elborzadva jelentették ki: saját szemükkel olvasták, hogy egyház­vezetők lelkészeik besúgóivá váltak, ők szol­gáltatták ki a rendőrségnek az ellenzéki lel­készeket, a prágai székhelyű — keresztyén­nek csúfolt — békekonferencia keretében pe­dig idegen nagyhatalom ügynökeivé lettek. Nagy szégyen ez rajtunk, de még nagyobb szégyen lenne, ha ezen egyház- és nemzet­áruló papok közül csak egy is hivatalában maradhatna! Az elmúlt hónapokban mindent megtettek hatalmuk átmentése érdekében. Sok lelkész megíélemledett, hogyha nem rájuk szavaz, akkor bántódása esik. Sokan esetleg a jutta­tott autókért és javadalmakért hálából ra­gaszkodnak hozzájuk. Ám ország- és világ- ker%sztyénség előtti mérhetetlen szégyen len­ne, ha a Rákóczi—Kossuth hagyományait őrző, színtiszta magyarságot képviselő refor- mátusság most megtagadná 1 9 5 6 presbiteri határozatait, s tudatlanságból, tehetetlenség­ből (vagy gyávaságból) önként venné nya­kára azokat, akik az elmúló kommunista rendszer ügynökeiként aktív támaszai voltak az őket megválasztó állami szerveknek. Ha mégis megválasztanánk őket, az ÁÉH- ba küldött titkos jelentéseik bármikor nap­világra kerülve, időzített bombaként robban­hatnak. Jobb lesz, ha majd országos botrány kíséretében kényszerülünk lecserélni őket? Ezt a szégyent egyetlen józan, egyházát sze­rető lelkész és egyháztag sem vállalhatja! Nem maradhatunk mi a kommunista rend­szer utolsó bástyája! Nem választhatunk meg olyan püspököket, akik évtizedeken át a nemzetközi boisevizmust támogatták nyilat­kozataikkal, melyekből önmagáért szóló gyűjteményt olvashattunk hétről hétre az Egyház és Világ című újságban. Országunkban a katolicizmus virágzik. Re­formátus egyházunk csak egyértelműen tisz' tességes új vezetők által kormányozva képes felszínen maradni az új Magyarországon. Minden új egyházi szervezet, így a Biblia- szövetség, az értelmiségünk színe-javát tö­mörítő Protestáns Kulturális és Közművelő­dési Egyesület, valamint számos lelkészegye­sület a Református Megújulási Mozgalommal egységesen ajánlják új vezetők megvá­lasztását. Az irattárakban megmarad a nyoma an­nak, hogy melyik lelkész befolyásolta a pres­bitériumát a régi világ embereinek megvá­lasztására. Az is történelmi jel lesz, hol mer­tek végre igaz református hagyományaink­hoz méltóan a múlttal szakítani, s a vá­lasztással is a megújulásra szárazni. Lelkésztestvéreink! Még Ti a falvakon ta­postátok a sarat, egyházvezetőink a világ nagyvárosaiban luxusszállodákban képvisel­ték a kommunista politika érdekeit. Azt akarjátok, hogy hivatalaikban immár általa­tok is megerősítve, továbbra is utazgatva, vezethessék félre egyházunk ügyeiről a vi­lágot? Míg többségeteknek keményen kel­lett küzdeni a szórványokban, s néha kapá­lással keresni kenyereteket, néhányan közü­lük a szeretetszolgálat öregjeinek lakásaival panamáztak Azt akarjátok, hogy továbbra is ellenőrizhetetlen zsinati zsákokba öntsétek az egyházközösségek pénzét? Közismert a vád ellenünk, hogy csak azért támadjuk a jelenlegi egyházvezetőket, mert hatalomra törünk. Nos, a Református Egy­házi Megújulási Mozgalom egyetlen lelkészi képviselője sem jelöltette magát semmiféle tisztségre, mert a lelkipásztori szolgálatot érezzük legnagyobb tisztségünknek. Mások számára készítjük az utat —, mint Kereszte­lő János —, akinek kemény, de igazságot hordó szavát sem hallgatta mindenki szí­vesen. i A Krisztus nevében kérünk Titeket, hogy édesanyánkat, református egyházunkat sza­badítsátok meg a szégyentől! Kezdjünk együtt, egységben, bűnbánatban, új vezetők­kel, felismerve az időt! Minden lelkész és minden gyülekezet egy­háztörténeti felelősséggel fog választani. Az Isten vezéreljen minket! Testvéri szeretettel: Református Egyházi Megújulási Mozgalom választmánya Mikszáth Kálmán mohorai házassága Az idén 80 éve, hogy örökre lehunyta szemét a magyar irodalom nagy alak­jainak egyike, „a nagy pa­lóc", Mikszáth Kálmán. Az évforduló kapcsán mégsem erről a szomorú tényről kí­vánok emlékezni, hanem életének egy boldogabb korszakának kezdetéről, má­sodik házasságának egyházi bejegyzésének bemutatásá­val. Már maga az a tény, hogy valaki kétszer vegye el ugyanazt a személyt, igen­csak ritkaságnak számít! De hogy ez egy közismert személlyel történt, az csak tetézi a kuriózum értékét. Az 1847. január 16-án a Nógrád megyei Szklabonyán született Mikszáth, 1871 ele­jén Balassagyarmatra került esküdtnek a mohorai Mauks Mátyás szolgabíró mellé. Ennek lányát, Ilonát Buda­pesten feleségül vette, az esküvő 1873. július 13-án volt. A már sokszor leírt és Unitáriusok A reformáció talaján megszületett vallási irányzat, amely a kö'vet- kezetes egyistenhit alapján áll, és ezért ta­gadja a Szentháromsá­got. A reformáció nyomán, amely a Bibliát tette a hit egyedüli forrásává, többen felléptek azzal a tanítással, hogy a Szent- háromság dogmáját nem találják az evangéliu­mokban. Az ilyen ta­nok vallóit azonban mind a katolikus egy­ház, mind pedig a pro­testáns egyházak kegyet­lenül üldözték és halál­lal büntették, mint pél­dául Sérvét Mihályt Genfben. Az unitáriusok ezért keletre szorultak: Lengyelországban és Er­délyben találtak mene­déket. Magyarországon önálló unitárius püspökség mű­ködik. Baptisták Az anabaptizmus el­fojtása titán (a XVI. szá­zadi reformáció népi irányzata) keletkezett keresztény vallási fele­kezet, amely megtartotta az anabaptisták számos vallási tanítását. A több irányra szakadt, de egy­mással kapcsolatot tar­tó baptisták előbb Hol­landiában alapítottak nagyobb számú gyüleke­zetét. a XVII. század­ban Angliában és az Egyesült Államokban is, megerősödtek, a XIX században pedig Német­országban is megtele­pedlek. Innen kerültek a baptista eszmék Magyar- országra is a XIX. szá­zad második felében. A hatóságok kezdetben mindenütt gátolták a baptisták térítő tevé- Itenységét. Magyaror­szágon 1905-ben ismer­ték el őket. A kálvini megigazít - lási tant valló baptisták ' iveiket felnőtt koruk­ban keresztelik meg rendszerint teljes aláme- ritéssel (innen a nevük) A baptistáktól szakad­tak el az adventisták. Barokk stílusú evangélikus templom Luciáivá eredeti nevét állí­tólag Luciáról, a közelben lé­vő egykori lovagvár rabló tu- lajdonosának, Sámsonnak leá­nyáról kapta. A tatárjárás előtt 1235-ben a község és templo­ma is a mai ,,Kosztolik"-nak nevezett hegyen állt. A tatárok úgy a községet, mint annak templomát 1241- ben feldúlták, kifosztották és felperzselték. Távozásuk után tót telepeseket hoztak, akik fa­templomot építettek. A szom­szédos sómsonházi anyaegy­háztól 1783-ban váltak el. II. József osztrák császár és ma­gyar király türelmi rendeleté­ben engedélyezte, hogy a nem katolikus vallásúak is gyako­rolhassák hitüket, ám bizo­nyos megszorításokkal tette ezt. A templom bejárata nem nyílhatott a főútról, és a to­rony nem épülhetett a temp­lom mellé, csak a falu hatá­rában, egy dombra. A lucfalvai evangélikusok főtemplomukat a mai formá­jában 1794-ben építettéit át kőből. A barokk stílusú temp­lom művészi értékei az an­gyalok, az oltár bal és jobb oldalán. 1865-ben az egész község leégett, csupán a templom maradt meg. 1916- ban elvitték a templom egyik harangját, de helyére 1922" ben a hívek áldozatkészsége már új harangot szerzett. (dudellai - rigó) ismert okok miatt közös megegyezéssel 1878 nyarán törvényesen elváltak. Ki­lenc év múltán, 1882. december 31-én a mo- horai evangélikus temp­lomban újra házasságra léptek és boldogan éltek Mikszáth Kálmán 1910. má­jus 28-án Budapesten bekö­vetkezett haláláig. Ekkor már mint országosan elis­mert írótól búcsúzott el az ország közössége. A képen a második há­zasságot igazoló egyházi anyakönyvi bejegyzés lát­ható, a szügyi evangélikus lelkészségen őrzött mohorai — mint Szügy filiája — házassági anyakönyvből. Bár az esküvő december 31-én volt, a bejegyzés a következő év, tehát 1883. ja­nuár 1-én keltezett. Becses emléke ez az irodalomtörté­netnek, és nekünk, nógrá­diaknak. (Reiter) Görgényi Attila versei Pusztulásom naplójába mig eluralnak végképp a sebhelyek szelíden békén szendéredek ahogy nyugalmas téli estén a kisgyerek kinek a mese lassan-lassan végetér Zarándok időnk percekben nehezül tovább zarándok időnk terhe amely perc leginkább lenyom az által növünk a végtelenbe Kárhozat tovább kinek éljek ki mondhat foghatóbb szavakat mint hogy én téged megítéllek Rálátás némaságom rést -üt Jerikón nagyszerű rálátást kisszerű dolgaidra Kozmikus fohász a hotel ablaka aldtt elnyugvó zene a mulató vendégek oszló morajlása füstös este után gépies lüktetés tartja ébren mai utolsó imám. hogy Neked ajánlok föl minden minden minden hiábavalóságot hogy igy mégis valahogy mind érdemes legyen Csontok (Ez 37) amíg majd talpra szökkennek s közüket betölti az élet meleg hús a lüktető velő addig naponta leépül és elhagy néhány sejt a régi életerőből hogy az újjáélesztés műve félreérthetetlen legyen Adventisták A Jézus Krisztus máso­dik eljövetelét váró és hir­dető vallási gyülekezetei William Miller (1782— 1849) alapította. Miller ere­detileg a baptisták feleke­zet éhez tartozott, a Dániel- könyv és az Apokalipszis tanulmányozása nyomán azonban olyan következte­tésekre jutott, amelyeket a baptista közösségekben nem hirdethetett. A bap­tisták 1845-ben követőivel együtt kizárták maguk kö­zül. Ettől kezdve önálló az adventisták felekezete. Számos ágazata közül nálunk legismertebb a szombatisták gyülekezete, amelynek megalapítója Jo­seph Bates, népszerűsítője pedig James Withe és fele­sége volt a múlt században. Istentiszteleteiket szomba­ton tartják, a felnőttkeresz­tel ést gyakorolják, az úr­vacsoraosztást két szin alatt végzik.

Next

/
Thumbnails
Contents