Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-27 / 175. szám
jnzzEJ KULTÚRA 1990. OKTÓBER 27.. SZOMBAT A Galaxis másik oldala Nincs egy hely, nincs egy hely... A salgótarjáni Galaxis-klub megnyitása óta vitákat kavar a városban. Vélemények, érvek és ellenérvek sokasága hangzott már el, de úgy tűnik nem sikerült még a felszínes heveskedésektől elszakadva a dolgok mélyére tekinteni. Mert a bírálatok kereszttüzében is nyilvánvaló, hogy a Galaxisra szükség van. Olyan űrt hivatott betölteni, amelynek messze kongó visszhangja mindeddig süket fülekre talált. Hogy a kezdeményezés első nekifutásra milyen sikerrel járt, s, hogy az előrelépés érdekében mik a teendők, ez lehet a további, józan és segítő szándékú párbeszédek tárgya. Az eddigi tapasztalatokról és az újabb fejleményekről a legilletékesebb, Andrássy Nóra a József Attila Művelődési Központ Galaxis klubjáért felelős népművelője tájékoztatott:- A klub megnyitása előtt az volt számunkra a kérdés, hogy megszervezzük-e a gyerekek szabadidős tevékenységét, vagy hagyjuk, hogy a saját elképzeléseik szerint szórakozzanak, s ők mondják meg mit szeretnének? Végül az utóbbi elképzelés mellett döntöttünk. Az ide járó fiatalok rövid idő alatt megkedvelték ezt a helyet, de megelégedtek annyival, hogy tető van a fejük felett, s nem jutottak el odáig. - amit mi szerettünk volna - hogy bizonyos érdeklődési körök szerint csoportosuljanak, s maguk kezdeményezzék programok szervezését.- Miként segítettek ezen ? Tulajdonképpen kísérleti stádium után elhatároztuk, hogy szeptembertől megpróbálunk mi kialakítani programokat. így jött létre a következő rendezvények hetente ismétlődő sorozata: Hétfőn „Beszéljük meg” címmel a fiatalok problémáiról, politikáról, társadalomról, bibliáról és még sok egyébről beszélgetnek a jelenlévők, s ezen a napon van a lemezklubunk is. Kedden a „Vallásokról mindenkinek" sorozat zajlik, este pedig - a gyerekek kezdeményezésére indított - Rockcr-klubnak biztosítunk helyet. Szerdán az önismereti csoport tart foglalkozást, csütörtökön önvédelmi klubok mutatkoznak be. Pénteken a diszkóban szórakozhat a közönség, szombaton pedig a Black and White táncklubban bővíthetik tánctudásukat az érdeklődők. Ezen kívül, kéthetenként vagy alkalomszerűen koncerteket és más rendezvényeket is szervezünk.- Kik járnak a Galaxisba ?- Mára kialakult a Galaxis törzsközöpségc. amellyel nincs probléma. Fontos számukra, hogy ide bejárhatnak. Összetartozásuk erősítésére novembertől tagsági igazolványt is bevezettünk. Akiket csak a véletlen hoz cl hozzánk, időnként gondot jelentenek, de őket is igyekszünk határozottan leszerelni, s ha kell, kitiltani a helyiségből. Volt már rá példa, hogy egy ilyen kitiltott csoport „szóvivője” egy szál virággal jött bocsánatot kérni botrányos viselkedésükért.- A környékbeli lakók nem örültek a klub indításának!- A nyár óta nem érkezett reklamáció a környéken lakók részéről. A jogos kifogásokat figyelembe véve próbáljuk a nyugal- mukat biztosítani. Az italozás és a randalírozás megszüntetése érdekében a büfé a diszkók idején nem árusít szeszes italt és hétköznap is csak sört lehet kapni. Természetesen minden eszközzel azt szeretnénk, hogy normális mederbe tereljük a klub működését.- Tehát elcsitult a vihar.- A fent elmondottakból látszik, a művelődési központ a kompromisszumos megegyezés híve. Sajnos azonban az indulatos viták eredményeképpen a szülők, az iskolák mind a mai napig rossz szemmel nézik a Galaxisban zajló eseményeket, és egyre inkább háttérbe szorulnak a gyerekek, a gyerekek érdekei. Pedig nem feledhetjük el. hogy ez a kezdeményezés azért indult cl, hogy a fiatalok ne a parkokban, utcákon és tereken találjanak „otthont”, hanem értelmesen, lehetőleg kulturált helyen töltsék el szabadidejüket. S ha ők bőrdzsekiben járnak, szeretnek a földre ülni, rágóznak és nem hallgatnak komolyzenét, akkor így kell elfogadnunk őket, s nem zárhatunk be minden ajtót az orruk előtt. A Galaxis lehetőség. S ezt a lehetőséget nem elutasítani kell. hanem támogatni. A klub működése nem hiba nélküli, de a szervezők jószándéka vitathatatlan. A szándék megvalósításában pedig segítenünk kell. Gyerekeknek, szülőknek, iskoláknak - egyaránt. Különben kezdődik a régi nóta „...nincs egy hely ahova mehetnél...” Lénárd Tamás Berkenyéi és nógrádi A berkenyéi elsősök: Kovács Erika, Gencelman Edina, Sághy László, Rottenbacher Gabriella, Pintér Annamária és Fehérvári Nikolett. Tanítónő: Laczhegyi Jánosné. elsősök Szép, gondozott iskolája van a hegyek közé szorult kis falunak, Berkenyének. Csak az alsósok tanultak itt, a nagyobbak a szomszédos Nógrádra jártak. Az épület falán ott a német nyelvű tábla: Grundschule. A lakosság döntő többsége német anyanyelvű. A legkisebbek már az óvodában ismerkednek őseik nyelvével. A nyelvtanulást természetesen az iskolában is folytatják, így aztán nem csoda, hogy az utcán is egyre többet hallani német szót. Reggelente kétszázhúsz gyerek érkezik a csöngetésre a nógrádi iskolába. Túri Gyuláné igazgató arról számol be, hogy ebben a közösségben három nyelvet is tanulhatnak a gyerekek, szlovákot, németet és oroszt. Az iskolai órák mellett sokfajta szakkör - matematika, német, nyelvművelő, vöröskeresztes, természetjáró, szlovák népi játék, fotó - várja délutánonként a gyerekeket. Hétfői számunkban A nógrádi elsősök: Kovács Péter, Povazsán Attila, Pikács Tamás, Máté Dezső, Porcsén Lívia, Nagy Balázs, Srám László, Srám Gábor, Less Krisztián, Larczag Szilárd, Debreceni Viktor, Podh- rágya Erik, Velki Erzsébet, Bertyák Katalin, Lestyán Mónika, Kareczki Melinda, Kelemen Katalin, Czcrman Julianna, Less Tamás, Gergely László. a szurdokpüspöki iskoláról olvashatnak. Őszi terasz és nagyvilág Hamvas őszibarack, szőlőfürtök a tálon, meleg és szúrt fény a balassagyarmati Nagy Iván utcai családi ház kicsiny, ám dús kertje fölött, s a műterem előtti teraszon. Minap még a nyárias időben váltottunk szót Réti Zoltán festőművésszel, akit kerti munkája közben zavartunk meg. Aztán bejött a fagyos idő. Ilyen ez a kor is, egyik szélsőségből könnyen átcsaphat a másikba. Réti Zoltán festői életműve azonban mind tartalmilag, mind a stílusirányokat tekintve szélsőségektől mentes, mondhatni, szervesen épült életmű. Ezen belül viszont olyan roppant gazdag gondolatiságban, színvilágban, kompozíciós megoldásokban, amely csak a világot egységben látó, a történelmet megszenvedett ember és művész sajátja, akinek nincsen szüksége gyorsan változó stílusdivatokra ahhoz, hogy elmondja, milyen az a kor, amelyben él. Mostanában tájemlékeket fest, olajképeket, akvarelleket. Vigyáznia kell egészségére, ritkábban mozdul ki otthonról, a tájak emlékeiben élnek. Azt mondja:- Az egyik ilyen emlék az Ipoly és régi kiöntései. Az Ipolyt nem tudom elfogadni egy kisváros patakocskájának most sem. Gyerekkoromban kiöntéskor nem láttam a bokrokat, a fákat, csak a nagy vizet, mindig így képzeltem el a tengert. Aztán 1945 nyarán fogságban megláttam az Északi-tengert. Akkor a fákat képzeltem el a víz fölött, így fordult meg a világ. Sok tervem van. Tovább foglalkoztat Komjáthy Jenő költészete, Mikszáth Kálmán világa. A „szűk” környezetem változatlanul megihlet, Csesztve, Patvarc, Vadkert, Nagyoroszi. Ilyenkor a lelkiismeretem megnyugszik, jó, hogy itt Réti Zoltán: „Megnyugvással tölt el, hogy itt élek...” Fotó: R. Tóth élek. S ha akadna, aki úgy véli, kisszerű lehet az ilyen élet, a „szürke” pedagógussors, gondoljon arra, nemcsak mi vagyunk a világban, a világ is bennünk van. Réti Zoltán művészetében megteremtette a nagyvilágot, emberi, szellemi tartása konok következetességgel érvényesül mind a mai napig, igényességéből sohasem kellett engednie. Ezt ismerték el a nagyvilág kiállítótermeiben Londontól Tokióig, ahol a palóc táj és ember a maga teljességében nyert befogadást művei által. Zenészi, zenetörténetírói, képzőművészeti, nem utolsósorban tanári munkássága mára kiteljesedett, megnyugvást kínálhat, s további erőt adhat. Egy valamiben ne higgyünk Réti Zoltánnak, amikor szűk világról beszél, mert nincsen szűk és nincsen tág világ, csak a világot szűkén vagy a maga tágasságában érzékelni és érzékeltetni képes művész van, akinek, egy mások számára ismeretlen folyócskáról a tenger, a tengerről pedig a folyócska jut eszébe. T. E. Sztálin téglája Európa keleti felének sajátos idényjelensége volt a csillaghullás, ez a szezon múltával immár érdektelenné vált. Leváltották a szobrokat is, az ércnél maradandóbbakat. Mi jöhet még? Például Sztálin téglája. Igaz, ez már Olaszországban esett, és nem is akárhonnan. Mint a La Repubb- lica megírta, egy derűs napon, Firenze közelében arra figyeltek föl a járókelők, hogy a templom tetejéről hullik a tégla. S mindenegyesen beégetett üzenet: „Éljen Sztálin". A kissé anakronisztikus szöveg elgondolkodtatta a helybélieket, összeférhet-e vajon a mai felfogással egy fél évszázaddal ezelőtti téglaégető vallomása, avagy bontsák le a falakat, és erőszakkal távolítsák el a Gonoszt az Úr házából. Az értelem győzött. De azért a templomot újból beszentelték. Az ördög nem alszik, noha befalazták. Kassagranda Jánosnénak Karancslapujtőre! Születésnapja alkalmából kíván Jancsi, Krisztina ^ és Zsuzsanna sok , ^^boldogságot! Petrának és Zolinak eljegyzésük alkalmából szívből gratulálnak: Szülék. ‘Diszmvi'Kwr s Kedves Olvasóim! Újból kérem Önöket, hogy levélben f pénzt ne adjanak föl címünkre, csak a befizetett utalvány feladóvevényét! A borítékba tett pénzért sem mi, sem a posta nem vállal felelősséget. Köszönjük megértésüket. Drávái Szabinának Ecsegre! Névnapod alkalmából sok boldogságot és jó egészséget kívánunk: Mama, Papa. Viki. Katonaerény Bárhogy is alakul a hadihelyzet a Perzsa (Arab)-öbölben, a brit tengerészgyalogosok már beírták nevüket a hadtörténet rózsaszínű lapjaira. Közelebbről is azok, akiket sorsuk és feljebbvalójuk az első vonalba vezényelt. Oda, ahol a legtöbb a homok. Hogy tele van vele a lábbeli? Ez természetes. Hogy ropog a fogad alatt? Kit érdekel. A feszült harci helyzetben csupán azzal törődik mindenki az altisztektől a tábornokig, hogy tiszta-e a fegyver. A tengerészgyalogosok tudják, hogy a homok nem kapitulál, ezért cselhez folyamodtak. Elővették a hazulról hozott bátorságukat, és úgy találták, hogy éppen méretre szabott. Azóta homok nincs a fegyvercsőben, gondosan védi - a gumióvszer. Állítólag könnyű szívvel lemondtak róla, úgyse tudnák mire használni...
