Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-22 / 146. szám

1990. SZEPTEMBER 22.. SZOMBAT REFlTZZJ 3 Hollandiában járt... Mestersége: mezőgazdasági vállalkozó Feri bácsinál (jobbról a második) látogatóban. Zömök, vállas, harcsabaju- szú, 40 év körüli férfi állí­tott be szerkesztőségünkbe, kezében prospektusokat és fényképeket magában rejtő dossziét szorongatott. — Hollandiában jártam nyolcnapos tanulmányúton. Szeretném másokkal is megosztani az ott látottakat és hallottakat, örülnék ne­ki, ha ezáltal kicsit is hoz­zájárulhatnék megyénk me­zőgazdasága fellendüléséhez. — Parancsoljon, hallga­tom. Kihez van szerencsém? — Ruszó Józsefnek hív­nak, Kisterenyén lakom. Me­zőgazdasági vállalkozó va­gyok. Valaha traktoros vol­tam, négy évvel ezelőtt vet­tem egy traktort, s bérmun­kában kezdtem dolgozni a kazári tsz-ben. Később vásá­roltam még három traktort, s most már négy alkalma­zottam végez bérmunkát. A termelőszövetkezettől bér­iek 40 hektár földet, a terü­let háromnegyedén napra­forgót, egynegyedén búzát termesztek. Ezenkívül bi­kákat hizlalok és üszőket nevelek eladásra. — Hogyan ért mindehhez? — Mezőgazdasági techni­kumot végeztem Nemrégi­ben menedzserképzésből vizs­gáztam a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemen. F? egv két hónapos továi. tanfolyam volt. — Gratulálok! Térjünk át a hollandiai útjára! — Az ottani népfőiskola meghívására jártunk Hollan­diában. Az említett tanfolya­mon végzettek közül huszon­ötünket választotta ki az ad­junktus úr. Növénytermesz­tők, állattenyésztők alkot­tuk a csoportot. Farmokat kerestünk fel, sajtgyárba, tejfeldolgozóba látogattunk el. Előadásokat hallgattunk. Túlzás nélkül kijelenthetem, sokat tanultam. — Meséljen keveset az él­ményeiről! — Mindenfelé renddel, tisztasággal, jól szervezett­séggel találkoztunk. A far­mok teljesen gépesítettek, kevés emberre van szükség. Az eredmények lenyűgöző" ek. Igaz, arrafelé egy-egv gazda 300 tehenet. ugyan­ennyi disznót, vagy juhot tart. Kizárólag első osztályú takarmánykeverékkel etetik a teheneket. Például a fehér­jét Amerikából hozzák. A takarmánykeveréket, amely a termelőtől egyenesen a fogyasztóhoz jut, és így ol­csóbb, hatalmas tartályokban tárolják, ismeretlen fogalom a pazarlás. Vendégeskedtünk egy ’56-ban disszidált ma­gyar úrnál, mi csak úgy hív­tuk: Feri bácsi. Amikor el­meséltük neki, időben meny­nyit dolgozunk, csak csóvál­ta a fejét. Ő naponta csak nyolc órát tölt munkával, péntek estétől hétfő reggelig be sem teszi a lábát az is­tállóba. Igaz, korszerű a farmja, alkalmazottakat tart. A holland gazdák rend­kívül segítőkészek egymás­sal szemben, nem tudnák elképzelni, hogy becsapják egymást. — A tapasztaltakból mit tud hasznosítani? — A farmerszövetséget szeretném világra segíteni megyénkbe! 'Hk Hol­\ i és _ snak. iszen belül vám ér­dekképviseleti s.. , a tanácsadó-szolgálat, az infor­mációs hálózat. A szövetség kebelén belül oldják meg a takarmánybeszerzést, a tej- és egyéb termék értékesíté­sét, a vetőanyagok vásárlá­sa is így történik. A far­mernek nem kell futkosnia semmi után. A szövetség saját bankja kölcsönt ad a gazdálkodónak, mindössze négyszázalékos kamatra, s vezeti betéteseinek egyszám­láját. A pénzintézet minden hónap végén értesíti a far­mert. hogy mennyi volt a bevétele és a kiadása, mit mutat az egyenleg. Ezeket szeretném közreműködé­semmel Nógrádban is meg­valósítani, remélem, sikerül. Minden növénytermesztő és állattenyésztő jelentkezését várom. Címem: Kisterenyé, Zrínyi út 6. szám. — Tételezzük fel, hogy megalakítja a gazdálkodók szövetségét. Ki adna pénzt a bank létrehozásához? — Először is: az említett Feri bácsi kész jelentős ösz- szeggel beszállni. Ha már itt tartunk, elmondom: ugyan­csak ő hajlandó segíteni gé­pek beszerzésében, üszők vásárlásában. Felajánlotta ezer bikaborjú bérhizlalását, amelyeket majdan visszavá­sárol. Visszatérve a bank­hoz: a gazdák beadhatnák pénzüket, részvényesei le­hetnének az intézetnek, osz­talékban részesülnének. A hitelt rendkívül kedvező feltételek mellett, tíz százalék körüli kamatra kapná a rá­szoruló. Üzletkötője vagyok egy német úrnak, akinek többek között ezer verseny­lova van. Ez az úr a jövő év­ben vásárolna például 200 vagon napraforgót, 100 va­gon zabot, 10 vagon kölest és fénymagot, s hajlandó megfinanszírozni a termé­ket. Tehát a nógrádi gaz­dálkodóknak nem lehetne eladási gondjaik. Remény van rá. hogy kapcsolataim révén kijuthatnánk a Közös Piacra. Mernünk kell vállal­kozni ! — Mi tagadás, szárnyaló tervek. Egyéb, földközelibb elképzelése? — További 60 hektár föl­det akarok bérbe vermi. Te­hát jövőre már száz hektá­ron fogok gazdálkodni. Má­sok is követhetik a példá­mat... Kolaj László Szemet gyönyörködtető a virágpiac. Arrafelé nagyra nőnek a juhok. Az olcsó munkaerő a legdrágább Az úgynevezett szocialista modell azon alapult, hogy a gazdaság fejlesztését a fo­gyasztás rovására lehet meg­valósítani. A 20. századi sztálinista modell tehát a 19. századi tőkés iparosítási el­vekre épült. Akkor a kor termelőerőiből fakadóan va­lóban az volt az iparosítás útja, hogy olcsó munkaerő­vel és a szabad világver­senytől elszigetelve, mes­terségesen védvp kell az ipari bázist létrehozni. En­nek az iparosítási útnak volt is sikere, többek között a németek felzárkózása ezen az úton történt. Ezt az utat azonban csak addig lehetett járni, amíg a kor technikai eszközei rne§' elégedtek egy nagyon kis­számú technikai értelmiség­gel, a munkaerő óriási több­ségét az alacsony képzettsé­gű és az éhezéssel fegyelem­re kényszerített proletárság tette ki. A 20. század dere­kára azonban nagyot válto­zott a világ. Olyan technikai felszerelések és olyan ter­melési követelmények lép­tek fel, amelyek már az ér­telmiség tömegeit kívánták meg és képzett, igényes munkásokat igényeltek. Amíg a múlt században igénytelen és olcsó munka­erő volt az előny, napja­inkra az ilyen munkaerő már ingyen is drága, az igényes és képzett pedig akkor is olcsó, ha sokba kerül. Ma nincs olyan gazdasági­lag fejlett ország, amelyik­ben nem volna szűk kereszt- metszet az igényes, a maga­san kvalifikált munkaerő, ugyanakkor nem jelentené­nek foglalkoztatási gondot a képzetlenek. Mindezt meg­győzően bizonyítja, az a.tgny, hogy amíg száz éve a tőke oda áramlott, ahol olcsóbb volt a munkerő, ma oda áramlik, ahol jó. Történik ez annak ellenére, hogy a jó munkaerő viszonylag sokkal drágább lett. Amíg a század elején az angol és a kínai bérszint úgy aránylóit egy­máshoz, mint 5:1, ma a svájci és a kínai aránya 50:1. A tőke mégis sokkal inkább megy oda, ahoi drága a munkaerő, mint oda, ahol képzetlen, rosszul motivált. Mindez megfogalmazható vállalkozói szinten is. Ko­rábban a bérekkel kellett takarékoskodnia annak, aki a világpiacon versenyképes akart maradni, ma a lét­számmal. Ma éppen ott ter­melnek a legolcsóbban, ahol a legmagasabb a bérszint, de a legalacsonyabb az igény­be vett létszám., Ezen az ala­pon is belátható, hogy mennyire a múlt század szel­lemét képviselte ebben a tekintetben a sztálinizmus, amely megtűrte az elképesz­tő mértékű kapun belüli munkanélküliséget, de elké­pesztően alacsonyan tartotta a bérszínvonalat. Ennél azonban semmi sem drágít­ja meg jobban a termelést. Mindennek a szem előtt tartása azért roppant fontos, mert gazdasági reformunkat teljesen hamis irányba terel­heti, ha szociálpolitikai meg­gondolásokból nem teszünk erélves lépéseket a kapun belüli munkanélküliség fel­számolására, hanerr. arra ösztönzi a gazdasági mecha­nizmus a vállalatokat és in­tézményeket. hogy maximá­lisan takarékoskodjanak a létszámmal, ugyanakkor bán­janak nagyvonalúbban a bérszínvonallal. Ez a ve­szély azért fenyeget, mert szinte betegessé vált a mun­kanélküliségtől való félelem. Ez is múlt századi félelem. Akkor igaz volt egyrészt, hogy , a counka^élkülit az éhezés, a megalázóttság jel­lemezte. másrészt, hogy a felesleges munkaerő foglal­koztatása nem bosszulta meg magát nagyon a hatékony­ságban. Korunkban csak ott alacsony a munkanélküliek száma, és csak ott magasak a munkanélküli-segélyek, ahol a vállalkozók nem tű­rik meg a kapujukon belüli munkanélküliséget. Ezzel a ténnyel szemben nem talá­lunk egyetlen ellenpéldát sem. Viszont a kapun belü­li munkanélküliség állami támogatása mindenütt gaz­dasági válságot és általános elszegényedést hozott. Az elbocsátásokat ellen­zők azzal érvelnek, hogy az átállás óriási munkanélküli­séget okozna, tehát fékezni kell a belső munkanélküli­ség leépítésének az ütemét. Ez a logika a gyakorlatban sehol nem igazolódott. A sok új munkaalkalom csak ott jön létre, ahol olcsóbb lett a termelés. Olcsón termelni azonban csak jói megfize­tett, de kis létszámú mun­kássággal lehet. Ezt ma már a hazai példák is igazolják. Az új vállalkozások minde­nütt létszám-takarékossággal és béremeléssel javították meg a hatékonyságot. Azt minden kisvállalkozó tudja, hogy neki nem a magas bér, hanem a nem megfelelő munkaerő a drága. Ma azok a vállalkozók gazdagodnak, akik a náluk sokkal jobban felszerelt állami vállalatok­nál sokkal magasabb bért fizetnek, de elküldik azt, aki nem felel meg a mun­kahelyi igényeknek. Végül azt is látni kell, hogy munkafegyelem csak ott alakulhat ki, ahol jól él­ni csak jó! végzett munká­val lehet. Márpedig nálunk ma a termelés elsősorban azért drága, mert nem meg­felelő a munkafegyelem. Ezt természetesen nem a 19. szá­zadi eszközökkel lehet elér­ni, hanem azzal, ha irigv- lésreméltóan csak az élhet, aki képességei legjavát nyújtja. Ebben az esetben a vállalkozónak akkor is olcsó az ilyen értékes munkaerő, ha drágán kell megfizetni. K. S. Újabb KGB-botrany A Szobeszednyik című if­júsági folyóirat legújabb számában egy magát meg­nevezni nem kívánó ezredes olyan, a KGB belső ügveire vonatkozó, botrányos, lelep­lező információkat közöl, amelyek nyíltságukat tekint­ve messze túlmutatnak Oleg Kalugin nyugalmazott tá­bornok leleplezésein. Az egyik felderítőalaku­latnál szolgálatot teljesítő felderítő beszámol a szer­vezetben uralkodó korrup­cióról, pénzügyi és jogi el­lenőrizetlenségről és a mun­katársak által elkövetett hi­vatali visszaélésekről. Eze­ken túlmenően eddig isme­retlen adatokat hoz nyilvá­nosságra a KGB jelenlegi elnökéről, Vlagyimir Krjucs- kovról, aki a kinevezése előtti parlamenti meghall­gatáson hivatásos felderítő-1 nek mondta magát, pedié az igazság az, hogy karrier­jét a titkosszolgálatok egy­kori főnökéhez, Jurij Andro- povhoz fűződő baráti kap­csolatainak köszönheti. A Novosztyi értesülései szerint az ismeretlen ezre­des interjúja felkeltette az illetékes hivatal figyelmét, méghozzá már a cikk meg­jelenése előtt. A titkos- szolgálatok ugyanis értesí­tették a hivatalt a cikk elő­készületeiről. A KGB egyéb-- ként. nem vonja kétségbe, hogy az interjút adó létező személy, azt is sejti, melyik osztályon dolgozhat, arról azonban még nem tudott a sajtóosztály, hegy a KGB kíván-e hivatalos választ adni a közleményre. Sikeres üvegbörze a síküvegben Először rendezték meg a Salgótarjáni Síküveggyár­ban az üvegbörzét, de minden bizonnyal nem utol­jára. A szeptember 11-én kezdődött és egyhetesre ter­vezett engedményes vásár iránt olyan élénk volt a sí­kosság érdeklődése, hogy még egy héttel megtoldot- ták. A tegnap zárult akció 1 millió forint bevételt ho­zott a vállalatnak. Ez szin­te teljesen nyereség, hi­szen túlnyomó részben el­fekvő ragasztott és edzett, valamint darabokban lévő síküveget értékesítettek, ami ellenkező esetben tönkre­ment volna. A vevők is jól jártak, hiszen 10 száza­lékkal olcsóbban jutottak ezekhez a portékákhoz, sőt a személygépkocsiba való szélvédőt is ugyanilyen ked­vezménnyel vásárolhatták. Piaci árak 1990. szeptember 21. (péntek) Salgótarján vásárcsarnok Élő csirke Vágott csirke 100 Ft kg 100—120 Ft kg Egyéb paprika (Jancsi) 120—150 Ft kg Vágott tyúk 100—110 Ft kg Fözőtök 20 Ft kg Vágott liba 160 Ft kg Uborka 40—50 Ft kg Vágott kacsa 150 Ft kg Zöldbab 50—70 Ft kg Tejfel 100 Ft lit. Zöldborsó 80 Ft kg Túró 14 Ft csomó Hónapos retek Tojás 3,80—5 Ft db 12—15 Ft csomó Burgonya 12—16 Ft kg Téli retek 25 Ft kg Sárgarépa 20—30 Ft kg Zöldhagyma 10 Ft/csomó Petrezselyem 38—60 Ft kg Fokhagyma 120—150 Ft kg Vöröshagyma 20—30 Ft kg Paraj 50 Ft kg Fejes káposzta 23—30 Ft/kg Sóska 40—50 Ft kg Kelkáposzta 30—40 Ft/kg Gomba 150—200 Ft kg Saláta 15—20 Ft db Alma 15—32 Ft kg Karalábé 8—14 Ft db Körte 35—40 Ft kg (20—30 Ft kg) Szilva 36—40 Ft kg Karfiol 30—60 Ft kg Szőlő 26—60 Ft kg Paradicsom 10—24 Ft kg Héjas dió 70—100 Ft kg Tv-paprika 30—55 Ft kg Szárazbab 80—125 Ft kg He. paprika 30—40 Ft/kg Sav. káposzta 50 Ft/kg Lecsópaprika 20—30 Ft/kg Mák 100—110 Ft kg

Next

/
Thumbnails
Contents