Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-15 / 140. szám
4 LZEPTEZJ 1990. SZEPTEMBER 15.. SZOMBAT Beszélgetés a ’16-os honvéddel Búcsú egy „mozgalmi embertől” Új név, korszerű iskola- Mire emlékszik?- Én, kérem, mindenre. A ’16-os honvédbakának jó a memóriája. Izmai hősies erővel dagadnak a zubbony alatt, persze a zubbony is kőből van. mint az emlékezete. Belevésni-karcolni lehet, kitörölni semmit. Balassagyarmaton az egykori '16-os honvédek terén állunk mindketten. O már másodszor áll itt. Erről beszélgetünk az ősz eleji sodró szélben, ami csak engem zavar.- Mikor avatják újra?- Úgy tudom, hogy a kampánycsend előtt. Nagy ünnep lesz. Itt lesz a régi világ és az új egyszerre. A pártok. De az is lehet, hogy már csak az önkormányzat avat újra.- Milyen volt az első?- Gyönyörű ünnepség volt 1937-ben ugyanitt. Vita volt már akkor is, hogy hova tegyenek. A szobrász Körmendy Frim Jenőnek az tetszett volna a legjobban, ha a csendörlaktanya elé helyez- nek-vezényelnek. A vége az lett, hogy a régi Madách térre tettek, amit később ’ 16-os honvédek terének kereszteltek.- Még később, amikor elvitték innen 1967-ben és a Palóc-ligetben állították fel, akkor...- Hősök tere lett, a név is változik. A magyar királyi besztercebányai honvéd és népfelkelő gyalogezrednek Balassagyarmat a mindenkori békeállomáshelye volt. Az első világháború csatáiban hétezer! ’16-os esett el. Érthető, ha a város legkedvesebb szobrának éppen Körmendy Frim Jenő alkotását tartja a mai napig. Ez mindig városi ügy volt, akkor is, amikor nem lehetett beszélni róla.- Milyen volt a Palóc-ligetben?- Csendes hely az, kérem. Félreeső. Hullottak a levelek, a gyereksereg körbeszaladgált. Nem nagyon nézett felém senki.- De azért beszéltek magáról.- Újabban egyre többet. Volt valamilyen városi bizottság is. Azt vitatta még a régi pártállamban. hogyan kellene visszavezényelni. A gondot a szovjet katonák itteni sírja és az emlékmű okozta nekik. Ők voltak 1967 óta a helyemen. Egészen mostanáig.- Úgy tudom, most előbb ideért, mint ahogy eredetileg tervezték, megfordult a sorrend.- Való igaz. Valakinek nagyon sürgős lett hirtelenjében. Úgy volt, hogy előbb kegyelete- sen elviszik őket a temetőbe és csak azután hoznak ide újra... Máshogy történt, voltak, akik már Szent Istvánkor avatni akartak újra itt engemet. Tudja mit nem értek, szerkesztő úr?- ???- Miért kellett őket innen szeptember elején úgy áthelyezni. mint egy villanyoszlopot...- Tisztán műszaki ügy volt?- Úgy festett kéremszépen. Én már akkor itt álltam újra, harminchárom év után. Az emlékművet szétszedték, mellette volt korábban az a kőágy féle, az alatt voltak vagy nyolcvanan! De ez már talán a harmadik helyük volt a városban. A kórháztól, máshonnan hozták ide őket az októberi forradalom ötvenedik évfordulóján. Akkor vezényeltek el engem kurtán-furcsán a Palócligetbe. Most mindenki egyetértett, hogy előbb nekik kell megoldani a helyzetüket és kegyelettel! Annyi történt, hogy a temetői gazt leirtották, innen felszedték az egészet, zsákba tették, némi vita után koporsóba, kettőbe, fel a kocsira és ki a temetőbe. Ott ástak egy sírt, a két koporsót egymásra és kész. De én akkor már itt álltam.- Érzett valami diadalt, büszkeséget?- Katonák voltak. Elestek negyvennégyben.- Volt valami kegyeletes jellege az áthelyezésüknek?- Még a követségi képviselőjük sem volt itt! Talán egy ima is kijárt volna nekik, hiszen mindahányszor eltemették még őket - az mindig elmaradt. Nem lehetett. De most? Amikor én is visszajöttem, amikor a pártok is jogot formáltak az áthelyezés ügyének ellenőrzésére, véleményt mondtak, „beintegrálódtak” - ahogy ma mondják - a városi bizottságba? A jog mellett mindig ott van a kötelesség. A ' 16-os honvéd így tanulta.- Hogyan?- A búcsúimában: „Uram, istenem, mármost bárminő nemét a halálnak, amint Neked tetszeni fog, minden aggályaival, kínjaival és fájdalmaival a Te kezeidből nyugodt lélekkel, szívesörömest elfogadom ”, Ennyi járt volna nekik... A kőarcon nem látszik indulat. T. Pataki László Napjainkban mind több intézmény, tér utca, elnevezése változik. Némelyikük visszakapja régi, veretes „címét”, más részük új, kifejezőbb, karakteresebb névvel lép elő, és mutatja meg igazi arcát. Ez történt a Lovász József Általános Iskolával is, amely nincs többé, s amelynek örökébe lépett és legjobb hagyományait igyekszik folytatni az új Kodály Zoltán Általános Iskola. Az iskola nevével, történetével - és ezen keresztül az itt folyó oktatás múltjával és jelenével az igazgató, Nádasdi István ismertetett meg.- Az intézményt 1959. augusztus 1-én adták át, mint a megye első ének-zene tagozatos iskoláját. Az épületet eleve úgy alakították ki, hogy az általános iskola alapfunkciója mellett - melynek ugyanúgy eleget kell tennie, mint másoknak -, kiemelten foglalkozzon a zenei oktatással, a zenei élményszerzés megalapozásával, a tehetségek gondozásával. Nem egy zseniképzőt kívántak így létrehozni, de felismerték, hogy a jövő embere számára nélkülözhetetlen a zenei műveltség megszerzése. Mindemellett persze nem elhanyagolható a zenei tehetségek felfedezése, kiművelése, és az évek során számos énekzene tanár, zenész, énekes, színész került ki az iskola falai közül. Csak példaként említem Ku- kely Júliát a budapesti Operaház magánénekesét, vagy Illés Gabriellát, a győri Kisfaludy Színház színésznőjét. Az új oktatási intézménynek azonban nem sikerült nevet találni. Történt ugyan próbálkozás a Kodály Zoltán név felvételére, ezt azonban politikai okokból nem engedélyezték. 1984-ben, az iskola fennállásának 25. évfordulóján Nádasdi István 1978 óta igazgatója az intézménynek - a tantestület szilárdan elhatározta, hogy nevet választanak. A felállított rangsor első helyén újra csak Kodály Zoltán neve állt, a másodikon pedig - az épület előtt álló mellszobor „sugallatára” - Mikszáth Kálmáné. Mindezen elképzelések ellenére az engedélyezési procedúra után, a felsőbb szervek azt „javasolták”, hogy mozgalmi nevet válasszanak: hogy megkönnyítsék a tantestület döntését, javasoltak is néhány nevet, köztük Lovász József Nógrád megyei kommunistáét. Mivel az oktatók mindenképpen szerették volna dűlőre vinni a dolgot, a korábban már Lovász József nevét viselő úttörőcsapat nyomán ők is ezt választották. Tartott mindez 1990 szeptemberéig, amikor is a tantestület, a szülők és a gyerekek egyetértésével, a tanévnyitó keretében megrendezett névadó ünnepségen, az iskola felvehette a rég áhított Kodály Zoltán nevet. Ezzel a választással - mondta az intézmény vezetője - nem egyszerűen egy zeneszerző nevét vettük fel. Kodály pályája, munkássága nem csak zenei, hanem emberi, pedagógiai például is szolgálhat minden diáknak és minden tanárnak. Felismerte az egyetemes kultúra értékeit, felismerte, hogy az európai szinthez kell közelíteni, hogy nyitottnak kell lennünk keletre és nyugatra egyaránt, ha eredményeket akarunk elérni. A mai iskolának nehéz eleget tennie a követelményeknek, de helyt kell állnia és versenyképesnek kell lennie, amely színvonalas oktatásra, kialakult hagyományrendszerre, sokoldalú kapcsolatrendszerre épül, melyben fontos szerep jut a szülőknek is. Mi az alaptevékenységünkön túl igyekszünk a tehetségekkel is foglalkozni, aminek egyik alappillére az ének-zene tagozat, a másik a nyelvi tagozat. Ötszázhatvan tanulónkból 240 fő ének-zene tagozatos. Az ó oktatásukban fontos szerep jut a hangszertanulásnak, a kóruskultúrának és a néptánctanításnak, amelyek a zenei tagozat részeiként, együtt jelentenek kerek egészet. Ézekből a mozaikokból épül fel az a művészeti nevelés, amely biztos műveltségi alapot jelent a gyerekek holnapjához. A nyelvi tagozaton 5 osztályban 120 diák tanulja az angolt kiemelt óraszámban, harmadik osztálytól mindenki megismerkedhet ezzel a nyelvvel, és ebben az évben került sor a német bevezetésére is. így negyedik osztálytól már két nyugati idegen nyelvet tanulhatnak a gyerekek. Ezt a programot, ezt a színvonalat még tudjuk tartani. De ha az anyagi bázisunk nem változik, nem erősödik meg rövidesen, félő, hogy a szűkös pénzügyi lehetőségek miatt romlani fog az oktatás minősége. Ilyen anyagi háttérrel veszélyben van az iskolák kulturális egzisztenciája. Lénárd Tamás Az első „a” osztály tanulói: Mező Erika, Göröcs Anett, Ubrankovics Tímea, Pálóczi József, Koós Melinda, Lőrincz Sándor, Láris Viktória, Szeberényi Zsolt, Szűcs Aranka Anna, Bencsik Adrian, Oláh Anasztázia, Szabó Martina, Léderbogen Marcel, Szomora András, Ruttkay Natália, Kaszás András, Tóth Jasmin, Barna Tibor, Varga Klára, Péntek Eszter és Oláh Renáta. A tanító néni Hostyánszki Jánosné. Első „c” osztály tanulói: Radics Gyula, Lőcskai Zsolt, Jánosi István, Kosa Balázs, Jánosi Eerenc, Széplaki László, Balogh Csaba, Orosz Ákos, Tóth Attila. Rakottyai Zoltán, Tarnóczi Hajnalka, Csikós Anita, Szomora Anasztázia, Molnár Viktória Anna, Szarka Ilona, Kiss Alexa, Laczkó Éva, Meszes Mária, Vilimek Edina, Vald Veronika, Nagy Attila, Győré Gergely, Miklós Gábor. A tanító néni: Lányiné Gaál Gabriella. Fotó: R. Tóth Sándor Első „b” osztály tanulói: Németh Rita, Szalai Erzsébet, Handő Gábor, Lévai Attila, Szomora Sándor, Vald József, Csikós János, Józsa Gabriella, Szomora Szabolcs, Kaszás László, Szomora Rita, Séber Erika, Molnár Gábor, Nemes Attila, Bíró Tibor, Telek Hajnalka, Szeberényi Orsolya, Nagy Zsuzsa, Marinka Zoltán, Misurán Ákos, Berta Gábor, Mosatóczki István, Barta Gábor. A tanító néni: Németh Béláné. Angolt és németet is tanulhatnak A kisterenyei elsősök Napfényes szép iskola várja a gimnázium tőszomszédságában a Kossuth Lajos Általános Iskola alsósait Kisterenyén. Sándor Im- réné igazgatóhelyettes arról is számot adott, hogy a „kis iskola” - ide ugyanis csak alsósok járnak - elsőseinek az idén is módjuk nyílik angolt és németet tanulni. Igaz, tanfolyam keretében az iskolában a délutáni órákban folyik a nyelvoktatás, aminek az eredménye majd negyedikben a bizonyítványba is bekerül. A csaknem nyolcvan elsőosztályos három osztályban kezdett hozzá az írás, olvasás, számolás tudományának elsajátításához. A három osztály háromféle módszerrel. Az egyik a hagyományos, a másik az úgynevezett „macis”, amelynél a maci mutatja be hogyan kell írni, olvasni, a harmadik pedig a „vonatos”, ahol a vonat teszi ugyanezt. A testnevelésórákat szép időben az udvaron, a jó levegőn tartják, de ha hűvösebbre fordul az idő, szép nagy tornaterem várja a gyerekeket. Az osztály létszámok is ideálisnak mondhatók, huszonöt tanulónál több nincs egy osztályban. Tagjai lehetnek már az elsősök is a különféle kluboknak. Van irodalom-, művészeti, sport- és „összevissza” klub. Ez utóbbiba sok minden beletartozik, így kézimunka-bütykölde, játékok készítése, KRESZ- oktatás. Délután a napköziben is sok a játék, így aztán szépen fokozatosan válnak az elsősök „komoly” iskolásokká.
