Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-15 / 140. szám
990. SZEPTEMBER 15.. SZOMBAT ÜEPTZmJ 5 SZÁZARCÚ MUNKANÉLKÜLISÉG Nem leszek takarítónő! Agilis, csinos fiatal nő, a ;algótarjáni Csépe Ferencié az őt ért sérelmeket palaszolja. A BRG-ben dol- 'ozott betanított munkás- cént, munkahelye megszűnt, önhibáján kívül mun- canélküli lett. Ahogy az len- íi szokott ma már. felkereste a megyei munkaügyi livatalt, ott állományba vet- :ék, bekerült a munkahelyre, segélyre várakozók közé. Egy alkalommal rámo- solygott a szerencse, csakhogy ő ezt a sors torz fintorának vélte. Az ügyintéző — Szókéné Rózsa Ilona — felkínált neki egy takarítónői állást, de nem fogadta el. később meg is indokolta miért. Ekkor következett be a kedvezőtlen fordulat, hiszen az előírás szerint ki kell a segélyből zárni azt, aki a felajánlott munkát elutasítja. így lett az elutasításból ügy, mely az egyik, aztán a másik főnök asztalára is eljutott., Csépéné egyebek közt megalázónak tartotta, hogy alaposan megvárakoztatták, amikor a csoportvezetővel, Garami Jánossal kívánt problémájáról szót váltani. S mikor végül nekiszegezték a kérdést: Miért nem akar maga takarítónő lenni? Azt felelte (s ezt írásba •is adta), „mert többre tartom magamat”. A segélytől ezek után elesett, de — mint mondta •— ő már ezt sem bánja, van férje, aki eltartja. Csupán a bánásmódot kifogásolja. — A kollégák szabályszerűen jártak el — mondta a fentiek kapcsán Fekete Gyula, a megyei munkaügyi hivatal vezetője. Garami János pedig még ma is felindult Csépéné nevének említésére, s megjegyzi: — Hallotta volna, ő hogy kiabált és fenyegetett bennünket ! Szókéné Rózsa Ilona is megerősíti a szavait, hozzátéve, hogy a fiatalasszony az ő figyelmébe — nem éP' pen udvariasan — a cigánytanácsot ajánlotta, aminek ő is tagja. — A főnökömnél ügyfél volt benn, azért kellett várakoznia, s a visszautasításból mi egyébre lehet következtetni, minthogy nem akar dolgozni. Szerencsére kevés az ilyen nálunk — mondja végül sóhajtva. Panaszszavakra panaszok záporoznak. Ki viselkedett helyesen, s ki nem veszítette el az önuralmát? Az ügyfél méltányosságról beszél, a másik fél úgyszintén. A munkanélküli eleve sértett, hiszen nem a saját hibájából került az utcára. S ehhez már nem sok kell. hogy kitaszítottnak vélje magát. A hivatal teszi a dolgát. Hiszen ezért hozták létre. Csak azt adhatja, amit neki adnak; bár lehetne bőkezű! De hát akkor valószínűleg nem lenne rá szükség. Akármilyen furcsán hangzik, de átmenetileg munkáltató is. Berendelhetné akár mindennapra ugyanazt a személyt, de minek tenné, hisz’ a váró enélkül is szinte mindig zsúfolásig telt. Súrlódásokra az ilyen helyzet sajnos, bőven teremt alkalmat. Miből élhet a munkanélküli? Szécsényben már elkezdték a közhasznú munkát A munkanélkülieknek egy lehetőség, a gamesznek, illetve a tanácsnak egy kis pluszvállalás, a városnak haszon. — Röviden így jellemezhető a Szécsényben bevezetett közhasznú munka, amit a városi tanács gazdasági-műszaki-ellátó szervezete tart kézben. Ebben a szerepében a gamesz tehát munkáltató, amely azt is jelenti, hogy szerződést kötött a megyei munkaügyi hivatallal, s kapcsolatban áll azzal. — Augusztusban indult a közhasznú munkavégzés nyolc olyan munkanélküli foglalkoztatásával, akik közül néhányan munkanélküli-segélyt kapnak. Napi nyolc órában a közterületek rendezését, járdák, parkok takarítását végzik. Munkabérük havi hatezer forint, — tájékoztat Tóth Ignác a gamesz vezetője. Szécsényben augusztusban 190-en részesültek segélyben,. a munkanélküliek száma ennél azonban mintegy százzal több. Közülük — végzettség, képzettség alapján — a megyei munkaügyi hivatal delegálta, delegálja a foglalkoztatóhoz a közhasznú munkára alkalmas személyeket. Tótih Ignác még egyéb tudnivalókra is felhívja a figyelmet: — Ezeknek a dolgozóknak — mint más munkát vállalóknak a munkahelyek — különféle juttatásokat is nyújtunk, mint például munkaruhát útiköltségtérítést. Az alkalmaztatás időtartama nincs korlátozva, ebbe legfeljebb egy másik kínálkozó munkalehetőség. „szólhat bele”. Később pedig mindenképpen bővíteni szeretnénk a foglalkoztatások körét. összeállította: Mihalik Júlia Fotó: Mikuska István Hunka nélkül?! Nap mint nap olvasom az újságban, hogy ennyi meg ennyi a munkanélküliek száma, Én ezzel nem értek egyet akármit is ír az Üj Nógrád. Mert amíg egy nyugdíjas ember talál munkát az országban, addig szerintem nincs munkanélküliség! Kazár községből is járnak dolgozni a nyugdíjasok. és elég jól keresnek, két hétre hatezer forintot kapnak. Az, aki munkanélkülinek vallja magát, tizenkétezer forintért miért nem veheti fel a munkát? Ha valakinek kiesik a ceruza a kezéből és nincs semmilyen képzettsége, csak a protekció, azt el kell küldeni mosogatni vagy ribizkét szedni. A munka nem szégyen, nem kell attól félni! Fogják meg bátran a lapát nyelét, hiszen az ország csak akkor tud a kátyúból kievickélni, ha a többség vállalja a nehezét. Dilemmák- Mit csináljak a fiammal? Sem tanulni, serp dolgozni nem akar, — a választ erre a kérdésre egy fiatal egyedülálló anya várja. — Nálunk csak a munkanélküliekkel van baj - panaszolja a szátoki asszony. - Kapják a segélyt és a családi pótlékot, a hiányzó javakat meg hozzálopják. Krumplinak, hagymának, aprójószágnak mostanában gyakran csak hűlt helyét találja a gazda. A rendőr is szembetalálkozik szinte naponta a dolog- talan, segélyből (és zsákmányból) élőkkel. Az arcába nevetnek: látod, megvagyunk mi Így is, fogj meg. ha tudsz A munkanélküliség hódit. Gazdasági életünknek ez az egyik kedvezőtlen és sajnos, túlsúlyos kísérőjelensége. Ennek számos olyan tünete, von- zata van, amiről a fenti sorok beszélnek. S ez még csak a kezdet. Az országban az év feléig 42 ezer munkanélkülit tartottak nyilván. Egyesek azzal vígasztalnak, hogy az év végére 80 ezernél nem lesznek többen. . . Megyénkben 2500. ra tehető a számuk, melynek a növekedése egyelőre nem megállítható. Bonyolítja a helyzetet a kereslet és a kínálat diszharmóniája: szakképzetlen tömegek helyett szakembereket várak a munkahelyek. A segély csak egy az átmeneti megoldások közül. Az egyéb orvoslás késlekedik, illetve lassan bontakozik ki. Hogy miért? Mert a munkanélküliség megszüntetéséhez is pénz kell. Vállalkozni segítenek... A munkáskéznél nincs elsőbb. Ha ezt megszívlelik, s a vezetők is helytállnak, többet elérnek, mint én. Negyven évet húztam le a szénfal mellett, s csak egy kis házat tudtam magamnak csináltatni, amiben öregségemre meghúzódhatok. Mégsem adtam fel a reményt, pedig már 78 éves vagyok. T. László Kazár Több mirit fél éve a vállalkozások ösztönzésére hozta létre a megyei tanács a vállalkozási irodát, melynek ügyvezető igazgatója Balázs Miklós. Ez a sajátos hivatal speciális tanácsokkal szolgál a forrásteremtés lehetőségeinek feltárására, jogi, adó- és pénzügyi, valamint piaci-üzleti marketingjelle- gű ismereteket nyújt. Információ adásán kívül szervezik is a vállalkozásokat, s foglalkoznak azok működtetéséhez szükséges szolgáltatásokkal. Népszerűségük áz utóbbi hetekben kissé hullámzó, de így is naponta nyolc-tíz ügyfél fordul meg náluk. A tanácsadás. illetve az egyéb szolgált - tás ingyenes. Hétmilliós alaptőkével nemrégiben hoztak létre egy alapítványt, amellyel az a céljuk, hogy a vállalkozókat ne csupán ismeretanyaggal, hanem induló tőkével is támogassák. Legjobb a maszeknak? Á drágaság ad munkát a cipésznek Hazánkban egyre több a munkanélküli. Sajnos, ez alól Nógrád megye sem kivétel, sőt, itt kritikusabb a helyzet, mint máshol. A fiatalok sincsenek kedvező helyzetben. Az iskola befejezése után sokan csak nehezen, vagy egyáltalán nem kapnak munkát. Többen azt mondják: legjobb a maszekoknak. Valóban jó nekik? Mit mondanak ők erről? Erre kerestem a választ fiatal magánvállalkozóknál. Előkerülnek a padlásról a cipők Kazinczi Ferenc huszonkét éves cipész kisiparos. Februárban váltotta ki az iparengedélyét- előtte állami cégnél dolgozott. — Szerencsésnek mondhatom magam, mert kevés a cipész. Mátranovákon nyitottam meg a műhelyemet így szolgálom a falut. Lassan két műhelye i,s lesz: ősszel készül el Salgótarjánban a gyorsjavító szalon, ahol ő is dolgozni fog. — Ügy véli, lesz bőven javítanivalója? — Mindenképpen. Az áremelések arra késztetnek sokakat, hogy ne dobják el a régi lábbeliket, ha azok még használhatónak látszanak. Egy kétezer forintos cipőnél ezt mégirtkább meggondolja az ember. A padlásról is előkerülnek a régi „rossz” sarkalni, talpalni valók, amit a jobb időkben félre tettek. Muszáj megcsináltatni, mert az újra nincs pénz. Hoznak aztán például a lengyel piacon vásárolt szandálokat, amelyek egyáltalán nem bizonyultak tartósnak. — Sokba kerül önnél a javítás? — Szabadárasan dolgozom, de lényegesen olcsóbban. mint mások. Ezzel azt szeretném elérni, hogy minél több kuncsaftom legyen. Leggyakrabban a nők keresnek, a tönkrement műanyag, fém, bőr cipősarkak miatt. Nem kérek sok pénzt ezért a munkáért, a sarok behúzásáért viszont már többet kell fizetni. De még így is jobban megéri, mintha újat kellene venni. Sokszor az autója is tele van csizmákkal, cipőkkel. — Nemegyszer útközben is megállítanak, megkérdik, hogy megcsinálnám-e ezt vagy azt. Mindig van nálam egy-két lábravaló, mondja is egyik ismerősöm, le sem tagadhatnád, hogy cipész vagy.. . A rámenősség fél siker Torda Attila huszonnégy éves, mátranováki fiatalember, az év elején lett magánfuvarozó. Hogy miért került erre sor? — A helyi téeszben dolgoztam, de nagyon kevés volt a fizetésem. A családot nem bírtam volna eltartani, gondoltam, megpróbálom ezt. A feleségem anyja adott pénzt, hogy tudjak venni egy használt UAZ-t. Azóta magam járok a fuvar után. ö is szabadárasan dolgozik, egyedül a tüzelőre megszabott a tarifa. — Ha most visszapergethetné az időt, bele fogna-e újra ebbe a munkába? — Igen. Igaz, hogy meg kell dolgozni a pénzért, — reggel hattól este nyolcig, szombaton és vasárnap is — de könnyebb a megélhetés. Csak, az a baj, hogy kevés időt töltök a családdal. — Gondolom, érték már bosszúságok... — Természetesen, hisz’ egyre több a magánvállalkozó ebben a szakmában, s van köztük olyan, aki feketén, olcsóbban szállít. De akad egyéb gond is. Nincs pénzem új autóra, ezzel meg sok a baj. Attila a rakodást is maga intézi. — Egy nap száz mázsa szenet is megmozgatok. Kemény munka ez, főleg ha meleg van. Néha az emberek is felbosszantanak, de még ezzel együtt is jobb így, mintha vállalatnál lennék. Mert most a magam ura vagyok. Cserhalmi Adél
