Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-13 / 138. szám
4 RH-nZÜ 1990. SZEPTEMBER 13., CSÜTÖRTÖK Ölve vagy halva (Hard to Kill) Az. akció film készítésének receptje á la Bruce Malmuth. Végy egy főhőst. Természetesen egy jó megjelenésű, szimpatikus férfit. Foglalkozására nézve legyen - mi más? - rendőrnyomozó, de a legjobb - egész Los Angelesben. Hívják őt Mason Stormnak. Művelje magas szinten a harcművészeteket, értsen a kínai gyógymódokhoz. Legyen szeretett hitvese, imádott gyermeke, hű barátja. Legyen szűkszavú, csak a lényegről beszéljen. Mondjon bölcs távolkeleti alapelveket. Például: fájdalmat okozni könnyebb, mint elviselni. Vagy: a halálfélelem ijesztőbb, mint maga a halál. Ezt a szuperzsarut keverd bele egy piszkos ügybe. Forrósítsd fel a szituációt, vagyis öljék meg a családját. Főhősünket tedd hűtőbe, pontosan hét évre. Ennyi ideig feküdjön kómában egy klinikán, súlyos sebesülését követően. Ekkor keverj bele az ügybe egy bájos ápolónőt, aki rendületlenül bízzon Storm felépülésében. Hogy legyen miért reménykednie, emelje fel a hősünket takaró lepedőt, s alápillantva az ott látottakat fátyolos hangon emígyen összegezze: ilyen szerszámmal érdemes lenne élni... Vedd ki a hűtőből hősünket és melegítsd fel. Gyógyítsa meg önmagát a legkülönfélébb kínai praktikákkal, s készüljön családja gyilkosainak likvidálására. Adjál hozzá egy kis romantikát az ügyhöz, vagyis derék nyomozónk és a segítőkész nővérke szeressenek egymásba. A végén forrósítsd fel az egész történetet. Mason Storm dicséretes ügyességgel számoljon le minden gazfickóval. A bosszút fűszerezd egy fogsorkiveréssel, egy biliárddákó torokba történő tolásával, egy nyakkitekeréssel. Az elkészült művet a szokásos és jól ismert módon tálaljuk, kilencven percig fogyasztható. Garantáltan ízleni fog mindenkinek, aki a könnyed, jól emészthető filmétkeket kedveli. Különösen szívesen emlegetjük majd főhősünket, az étel legfontosabb és legfinomabb ízét. Érdemes megjegyezni a nevét, hiszen bizonyára sokszor találkozunk még vele. Steven Seagal- ként keressük. A kellemes és harmonikus ízt adó öntetet - a zenét - David Michael Frankról nevezték el. Az Ölve vagy halva bármikor, bárkinek, akárhányszor fogyasztható. Nem Oscar-díjas termék, de tisztességes, profi munkával készült desszert. Szilágyi Norbert Hollókő rangja kötelez A Palóc Kulturális Társulás törekvéseiről lijgjj Augusztus 20-án mintegy I hatezer ember látogatott 8ÜS el Hollókőre, hogy részese legyen valamilyen formában, nézőként vagy szereplőként, árusként és mutatványosként a Palóc szőttes népművészeti találkozónak. Az érdeklődés jelzi: továbbra is él az igény a rendezvény iránt, ami pedig visszaigazolja a rendezők, a Palóc Kulturális Társulás tettét és szándékát. A társulás megyénkben egyelőre még szokatlan civil szerveződés, jogelődjének, a Palóc szőttes kulturális nap intézőbizottságának a tagjaiból és a szakmailag érdekelt intézményekből alakult. Itt találjuk a hajdani alapító települések - Hollókő, Szécsény, Nógrádsipek, Varsány, Rimóc és Nagylóc-képviselőit, aszécsényi művelődési központot, téeszt és háziipari szövetkezetét, a megyei NODISZ-t, *0 Nógrád Touristot. Feladataiból következően segíti az egyesület és rendezvényeit a megyei művelődési központ. A társadalmasulás igazi jeleként értelmezendő: a társulás titkára, Kiss Tiborné szécsényi népművelő közszolgálati munkában látja el feladatait.- Hollókő a népművészeti találkozó megtartásával is kifejezi, méltó kíván lenni világörökségi rangjához. Nyilván rangot szeretne szerezni a Palóc Kulturális Társulás is, amely néhány hónapja szerveződött és a széles nyilvánosság előtt először az augusztus 20-i találkozón mutatkozott be. Milyen alapcélokat fogalmazott meg magának a társulás? - kérdeztük Radácsi László elnöktől, a Nógrád Megyei Művelődési Központ munkatársától.- Nógrád megye első település- és intézményközi társulása egy konkrét kulturális célra szerveződött. A palóc kultúra, kiemelten a folklórhagyományok éltetését segítendő jött létre, konkrétan pedig a nagy múltú Palóc szőttes népművészeti találkozó megtartási szándékával. A csökkenő értékű állami, tanácsi, intézményi támogatás miatt ugyanis veszélybe kerülhetett volna a korábbi lazább szerveződésű felelős, az intézőbizottság 17 éves áldásos munkája. Ezen túlmenően elégséges vitalitás, anyagiak esetén, különböző köz- művelődési, tudományos, ismeretterjesztő formákkal ösztönözni kívánjuk a népi kultúra értékeinek hasznosítását, közösségszervező erejének tudatosulását. Alapszabályunk szerint ezért is nyitott, fogadókész egyesületünk minden szellemi, szervezeti, anyagi segítségre.- Ma, amikor minden jel a kulturális élet elszegényedésére utal, honnan szerzik a bátorságot, hogy jelentős összeget igénylő nagyrendezvényt szer. vezzenek, közismerten alacsony belépődíjakkal?- Forrásaink s mértékük jól tükrözik a társadalmi, kulturális átalakulás helyzetét. Még van „állami támogatás” bár ez évben már pályázni kellett, s a kuratórium máig ki nem derült okok miatt alulértékelte a Palóc szőttest. Emiatt a megyei művelődési központnak pótolnia kellett - nyilván más feladatai rovására - a kieső fedezetet. A jogelőd intézőbizottság tagjai korábbi támogatásukat tagdíjként ajánlották meg. Ezenkívül bírjuk az Országos Idegenforgalmi Hivatal jóindulatát és kísérletet tettünk magán- és jogi személyek támogatásának elnyerésére, nem minden eredmény nélkül. Ez utóbbi, a szponzorok megnyerése lehet a következő évek forrása. Summa summárum: első évünk pénzügyi helyzete pozitív.- És a Palóc szőttesé?- Kedvező a közönség, a sajtó és a szakma visszhangja. A hagyományok, az alapító települések, a fogadó Hollókő köteleznek. Megható az az igyekezet, hogy több mint 20 csoport készül a találkozóra, gyűjtik helyi hagyományaikat, áldozatokat is vállalva próbálnak, utaznak, küzdik le lámpalázukat, mutatják be műkritikai elemzést is kiálló műsoraikat. Ugyanakkor az oly kevés tömegszórakoztató eseményeink egyike az idegenforgalmi attrakció is.- A színfalak mögül azonban - no. nem valóságosan - disszonáns hangok is hallatszottak.- Az összefogás e módját is tanulni kell. Számtalan hibát követtünk el, melyek közül a fellépő csoportok ellentmondó tájékoztatása a legfájóbb. Nekem a plakátunk nem tetszik, a programfüzetünk hibáira nincs mentség, a közönségszavazás szervezése sem nyerte meg az érintettek tetszését. Nem kerülhetünk ilyen hibákhoz vezető időzavarba.- A program hangulatát érzékelve valószínűnek tartom, hogy elnyerik a megbántottak bocsánatát. Befejezésül: mik az egyesület legközelebbi tervei?- Szeptember végére szervezünk egy ifjúsági szórakoztató programot, és még ősszel egy tudományos igényű tanácskozást. Ismét időszerű ugyanis a kutatók, a pedagógusok, a népművelők ismereteit. nézeteit megismerni kulturális örökségünk, a népi kultúra máig ható értékeiről, a „hasznosítható” elyeihez való politikai, szakmai viszonyukról. (ok) Zsolnai-módszer Endrefalván Az Endrefalvi Általános Iskolába idén 26 elsős iratkozott be. Őket a korszerű Zsolnaimódszerrel tanítják az alsó tagozatban, amely évek óta az iskola egyik legjelentősebb kísérlete. Az oktatók szerint eredményesebb, hatékonyabb ez a módszer, mint a hagyományos, növeli a tanulók kreativitását, sokoldalúbbá teszi őket. A nyugat-európai nyelvek tanításával ez évben még nem állnak igazán jól - a gyerekek egyelőre csak oroszt tanulhatnak de jövőre valószínűleg bevezetésre kerül a német, amit most igyekszik elsajátítani az orosz szakos kolléga. Az intézmény szakos ellátottsága jó, körülbelül 80 százalékos, leginkább a rajzot tanító szakember hiányzik. A hittanórák egy részét sikerült beépíteni az órarendbe, a kimaradó osztályok órák után járnak hittanra. Az elsősöket délelőtt Dénes Sándorné, délután Rádiné Kollár Tünde ismerteti meg az elsajátítandó tananyaggal. Endrefalvai első tagozatosok: Balázs Csaba, Berki Júlia, Berki Norbert, Csonka Andrea, Csonka Béla, Csőri Boglárka, Deák Georgina, Deák Hajnalka, Deák Zsolt, Holecz Adrienn, Horváth Henrietta, Jónás Gábor, Kovács Tünde, Oláh Bertalan, Oláh Gyöngyi, Oláh Norbert, Oláh Péter, Oláh Renáta, Oláh Tamás, Oláh Tibor, Oláh Zsanett, Papp Gábor, Kácz Bernadett, Rácz Béla, Kácz Roland, Medgyesi Annamária. Drága Édesanya, Maróti Gyulánál Nagyon sok boldog névnapot kíván lányod, Éva. Még sok B-13 napot kívánunk a szerkesztőknek! Hű olvasóik. Tisztelt Olvasóim! A napokba bejött hozzánk egy néni, aki feladott nálunk augusztus 31-éré egy dísztáviratot „Nifiös. senki olyan...” kezdettel, hogy a lánya nem hitte el, neki _5?ól az üzenet. Sajnos, még egyszer nem közölhetjük le a (f* szöveget, de azt megerősítjük, hogy Salgótarjánba küld- / ték. A félreértések elkerülése végett kérem Önöket, pontosan címezzék meg jókívánságaikat! A derű óhajtása Szabó Gyula akvarelljei Szabó Gyula kiállításáról. R. Tóth Sándor felvétele Hölgyek egymás közt. Részlet Szabó Gyula szlovákiai érdemes művész munkássága nem ismeretlen az érdeklődő nógrádi közönség előtt. A korábbi években számos kiállításon találkozhattunk műveivel. A többi között, sikert aratott egyéni tárlata, amelyet fametszeteiből rendeztek Salgótarjánban. Folyamatosan keresik föl Losoncon, a Nógrádi Galériában lévő Szabó-kiállítást is a magyarországi - benne a megyei - látogatók. Szabó Gyula életműve műfajokban és technikákban is igen sokrétű. Már csak ezért is külön öröm, hogy most a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban ismét önálló kiállítást láthatunk, ezúttal a festő-, és szobrászművész akvarelljeiből. Úgy tetszik, az életműben az akvarellfestészet szintén előkelő helyet foglal el. E műfajban talán kevesebb a drámai fordulat, mint például a művész kitüntetően részletesen elemzett olajfestészetében. A művész életében is mindössze kétszer mutatkozott be önállóan az akvarellel, 1957- ben Pozsonyban és 1971-ben Budapesten. A jelenlegi, terjedelmében viszonylag kicsi salgótarjáni tárlat azonban meggyőz arról, hogy munkásságának e része is okkal tart számot a műtörténeti elemzésre és a közönség érdeklődésére. Mindenekelőtt a tárlaton a művészi gondolat, illetve a kifejezés egysége ragadja meg a látogatót, továbbá az a sajátos harmónia, amelyet esetenként hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a kelet-közép-európai térség történelmi-társadalmi, feszültségekkel és emberi tragédiákkal teli változásai közepette. Néha maguk a művészek is mintegy „elrejtőznek" valamely technikában, esetenként éppen az akvarell specifikus lehetőségeiben, s mintegy titokban” hódolnak „a perc örömének”, a boldog pillanatnak, midőn a belső és a külső világ összhangban látszik egymással. E pillanatok nélkül nem létezik teljes emberi élet, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy a zaklatottságban legalább időnként megpillantsuk a szépséget, a másik ember, avagy a természet arcát. Önmagunkra is csak így ismerhetünk igazán. A „boldog órák” szép emléke lengi be Szabó Gyula salgótarjáni tárlatát. A már említett harmónia portréban és tájképben egyaránt jelen van. Számunkra külön érdekes lehet annak regisztrálása, hogy a nógrádi táj líraisága milyen hasonló intenzitással van jelen az országhatár mindkét oldalán. Első pillantásra például az a látogató benyomása, mintha egy korai Réti Zoltán, vagy az ugyancsak korai Iványi Ödön akvarell- kiállításán lenne. Nyilvánvaló, hogy itt a táj. s a benne élő emberek közös sugallatának megnyilvánulásáról lehet szó. Hiszen azonosak az esős esték, az évszakok megannyi színcsodája, amikor a felhők mögött lenyugszik a nap, vagy éppen fölkel, a márciusi hó, a tavasz és a nyár csodája. Egyébként a korai Rétire és Iványira elsősorban az ak- varellek rajzossága emlékeztet a táj és az emberi sors közös indíttatásán kívül. Szabó Gyula akvarelljei rendkívül egységesek, színvilágukban is kiegyensúlyozottak. A művész ezekben a művekben veszi igazán birtokában mindazt a lírát, ami ezúttal a derű hordozója. T. E.
