Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-28 / 124. szám

?90. AUGUSZTUS 28.. KEDD iin-rmn 5 l kupéban meleg van, de soki^i a vámvizsgálattól is izzadnak Adategyeztetésen a hivatásos határőrök Hatvantól a határig Az egyik augusztusi csütörtök éppen csak a múlté. Az óra megérkezik Belgrad-Budapest felől a Polonia-expressz. A mutatója fáradtan, de átbillen az éjfélt jelző számjegyen. A csehszlovák, magyar útlevél- és vámvizsgálatot végzők kis hatvani vasútállomás - akárcsak sok hasonló társa - még csapata vonatra száll. Indulunk a határ felé. csöndes ilyenkor. A peronon alig néhány várakozó utas. A pontos idő 01 óra 15 perc. Csépe Zoltán, Csernák Tamás Jókora csomagjaik sejtetik, a nemzetközi gyorsra várnak. A és Juhász Róbert „profi” határőr őrmesterek védőszárnyai hangos utastájékoztató 70 perces késésről informál. Végre alatt a két nemzet fiaiból álló ellenőrző brigáddal tartunk. A mozdony gyorsan erőre kap. A járőrparancsnok ud­varias, de határozott kopogá­sára nyílik a hálókocsi fülké­jének ajtaja. Köszönünk. Ál­mos tekintetek néznek fe­lénk, mégis szinte pillanatok alatt előkerülnek az útiokmá­nyok. Azonosító pillantások, gyors lapozás, pecsét. Rend­ben van. Utazhat! Az elsőosztályon a spanyol úr láthatóan nyugtalan, talán mondana is valamit, de in­kább tekintetével beszél. Ez ilyen picike országban, különösen keskeny észak-dél irányban, gyorsan követi a jugoszláv-magyar útlevélel­lenőrzést a magyar-csehszlo­vák. Egy francia átutazó tudja ezt. Mosolya elárulja, semmi baja. Ez a nemzetközi utazások velejárója. Pár kocsival előrébb egy jugoszláv férfi igencsak jó hangulatban fogadja csopor­tunkat. Meglátja kollégámnál a fényképezőgépet, s máris szinte madarat lehetne fo­gatni vele. „Mister! Foto bit­tel, s nyomban a közelében ülő hölgy mellé húzódik. A fényképezőgép zárja kattan, megyünk tovább. Potyautasok. A másodosz­tályon gondjuk támad a vas­utasoknak három utassal. Jegyük nincs, fizetni se akar­nak. Gyors portré készül ró­luk, majd némi tanakodás után nyílik a pénztárcájuk. A vasút bevételét - szándékuk­tól függetlenül - növelték... Számunkra szinte röpülnek a percek. A katonák arcán egyre több a gyöngyöző ve- rejtékcsepp. Még Salgótar­jánt sem érjük el, amikor a határőrök végeztek az útleve­lek ellenőrzésével. 45 perc megfeszített munka volt. Tar- jánban kilenc külföldre uta­zóval gyarapodtunk. Öt fiatalembert viszont leszállí­tottak, akik jogosulatlanul tartózkodtak az expresszen. Hajnali két óra 20 perc. A Polonia eléri a Somoskőújfa­lui határállomást. Elkészül a végleges jelentés. Ezen a haj­nalon 543 utas hagyta el Ma­gyarországot az itteni határ­átkelőn. Köztük volt 18 ma­gyar, 25 jugoszláv, 10 bolgár. 1 lazatért 38 csehszlovák ál­lampolgár. Búcsút vettünk 439 lengyel átutazótól. Talál­koztunk 3 spanyollal, egy-egy jordán, svéd és francia utas­sal. A 7 románnak sem kellett visszafordulnia. Érvényben volt ugyanis a beutazó román állampolgárokra vonatkozó csehszlovák szigorító rende­let. Elvámolni való árura ezút­tal nem leltek. Egy lengyel urat behoztak ugyan a vámhi­vatalba, de a rövidke vizit után ismét vonatra szállha­tott. Utunk során a határőrök táskájából néha-néha előke­rült az országok szerinti és azon belül is betűrendes név­mutató a körözött személyek listájával, de a rostán most senki nem akadt fent. Két óra 55 perc. A járőrpa­rancsnok megadja az enge­délyt a vonat indítására. Idő­közben megtörtént a magyar mozdony és a vasúti személy­zet cseréje. A két csehszlovák dízel gép motorja felbőg. Emelkedő jön, lassan mozdul a szerelvény. Pár pillanat múlva túl van az országhatá­ron, irány Krakkó, Varsó! A szenzáció ezúttal elma­radt. Rendkívüli esemény nem történt! Hacsak nem rendkívüli az, hogy közel az ezredfordulóhoz, és még mindig távol a civilizáltabb nyugattól, a szerelvény belső és külső képe még mindig keleti, ha már nem is balkáni. Sovány vigasz, hogy nekünk ehhez nem sok közünk van! A mi fiaink urai a helyzetnek. A vonatok késéséről, esetle­ges zsúfoltságáról, az ott ural­kodó rendetlenségről mások tehetnek, mégis szenvedünk tőle mi is. (sánta-solymos) furfangok A szécsényi blikkfangos, hívogató, szomjascsalogató táblácska valóban megállít. Ötletben mindig is kifogyha­tatlan nemzet voltunk, hírne­vünket ezáltal csak öregbítet­ték. A közvetlenség hozzájá­rul ahhoz, hogy hasonló könnyedséggel öntsük le tor­kunkon a hűsítő nedveket. Bár a mértéktartásnak is lenne efféle hivalkodó stop­táblája... Ennek legyártása még vá­rat magára. A fenti cégtábla mágnesként vonzza a száz éven aluli nógrádi száraztor- kúakat, mert van belőlük bő­ven. S, hogy miért e furcsa felső korhatár?(Mert Balassa­gyarmaton egy helyütt e, vonzó felirat szippantja el a szomjas, ám még mozgékony matuzsálemeket: „Száz éven felülieket ingyen szolgálunk ki!” Ez is jó ajánlat nyugdíjas­kluboknak! Lehet szervezni a társasutakat! Lelki szemeim­mel már látom a jövő prog­ramfüzetét, amely erre épül. Valahogy így: Feleljen felvidékünk fur- fangjára! Alkalmazzon aránytalan alkoholfogyasz­tást! Balázs-Bíró Nyári merénylet férfiak ellen A nyári napsugarak veszélyei­ről számos értekezés olvasható mostanában. Ha e tárgyilagos prózát a dalköltők, szalmaözve­gyek és magányos társkeresők lí­rai vallomásával tesszük teljeseb­bé, úgy tűnik, hogy a megperzse- lődés veszélye nemcsak a felhá­mot, hanem a test belsőbb régióit is érinti. De nem így van. A tekin­télyes New England Journal of Medicine szerint nyáron az ondó­szálak is vakációra mennek... A brit orvosi szaklap az USA Észak- Karolina államában, az egyik tu­dományos intézetben 131 önkén­tes jelentkezővel végzett kísérlet eredményét elemezve megállapí­totta, hogy a nyári hónapokban 32 százalékkal csökkent a sperma- koncentráció. Ezt a véleményt francia és svájci kísérletek is alátá­masztják. Európában ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy a legforróbb évszakban az erősebb nem részlegesen elveszíti a férfiasságát. A „merénylő” pe­dig nem más, mint a nap. Vagyis nem a hőségben kell keresni az okokat, hanem a hosszabb ideig tartó sugárzásban. Es biztosra ve­hető, hogy a szervezet „belső órá­ja" igazodik az utóbbihoz. Felvidéki írógép Közismert, hogy Ceausescu rendszerében, magánszemély csak különleges engedéllyel tarthatott írógépet. Természetesen nálunk ilyertről szó sincs. A demokráciában ez elképzelhetetlen. Itt úgy oldják meg, hogy nem lehet kapni. Járja a kedves vevő Gyarmat, Tarján, Szécsény, Rétság, sőt Vác üzleteit, és félénken elrebegi, egy táskaírógépet szeretne venni. Néznek is rá, mint aki a Marsról jött, és a válasz mindig ugyanaz. Nincs, hiánycikk. Bosszúsan kilép az üzletből, amikor szemből rávigyorog egy plakát: „ÁPISZ a gondolkodó ember boltja”. Milyen igaza van. Lehet gondolkozni, hogy honnan lehetne beszerezni egy írógépet? Mert az ÁPISZ ezen nem töri a fejét. Egészen máson jár az esze. (S.G.) Vélemények a válásokról Mi az oka a növekedésnek? Változó világunkban átalaku­lóban van több fogalom, az érték­rend. Ami régen bűn volt, ma már természetes, netán megszo­kott dolog. Ilyen a válás is. Két gyakorló anyát és apát kérdez­tünk meg: szerinte mi az oka a válások növekedésének? Az anyakönyv- vezetőnő nincs elég idejük egymásra és csökkent az egymás iránti bizal­muk. A válást legjobban a gyere­kek szenvedik meg. Sajnos, nem tudnak az emberek kulturáltan elválni. Férfitársaim megkövez­hetnek érte, mégis azt kell mon­danom: a férfiak könnyebben le­mondanak a gyerekről, főleg ak­kor, ha új családot alapítanak. A szülész-nőgyógyász orvos- A válások egyik oka az anya­giak hiánya: több a súrlódás, csökken a tűrőképesség, nincs megfelelő tolerancia, lakáshiány­nyal küzdenek. Én nem tartom szerencsésnek, ha együtt él több generáció, mert előbb-utóbb több a konfliktus. A mai fiatalok nemzedéke élete nagy részét olyan környezetben töltötte el, ahol biztosítva volt, a minden­napi megélhetés. Az iskolapad­ból kikerülve önállóan, alacsony keresetből nem tudnak megélni. Kellő ismeretség hiányában köt­nek házasságot, az érem másik oldalára a mindennapi életben döbbennek rá. Talán ezért is sza­porodtak meg élettársi kapcsola­tok, és gyakran csak akkor köt­nek házasságot, hajön a gyerek. A szociálpolitikai előadó- A női szerepek rengeteg vál­tozáson mentek keresztül. Fel­bomlottak a régi típusú nagycsa­ládok, amelyeket nem pótol sem­milyen közösség» fpleg nem a lakótelepeken. Az embereknek- Ha a szülők sem elég család- centrikusak, ezt nem tudják a gyerekbe nevelni. Több türe­lemre van szükség egymás iránt. A válások okai sokfélék, többek között a szabados gondolkodás. Ha nincs meleg családi légkör, az érzelmi sivárságban a gyerekek nem tanulnak meg szeretni. Bár­milyen furcsán hangzik, ezt is tanulni kell. A szerelem elmúlik, a szeretet megmarad - ez lenne a kívánatos. A bírónő- Az életre nevelést már gyer­mekkorban el kell kezdeni, nem lehet felelőtlenül beleugrani egy házasságba. A válások oka az is, hogy sok nő visszaél az egyenjo­gúsággal: a jogszabályok pedig szinte inspirálják a nőket, hogy egyedülállóak legyenek, mert sokféle segítséget kapnak. A fér­finak pedig csak akkor marad meg a gyermeke, ha fizeti a tar­tásdíjat. A nők nem érzik eléggé azt, hogy nekik kellene a családot összetartani. G.É. Miss Szovjetunió ’90 Belorussziából érkezett Moszkvába ez a gyönyörű lány, Marija Kezsa, aki megnyerte a Szovjetunió idei szépségversenyét. A magas, karcsú győztes mindössze 17 éves. Vityebszkben, a híres fes­tőművész, Marc Chagall szülőföldjén töltötte gyer­mekkorát. Úgy tűnik ez a vidék különös hatással van a művészi kifejezés fejlődésé­re. A kis Masenyka négy­éves volt, amikor rajzol- gatni kezdett, és néhány év múlva megnyert egy nem­zetközi gyermekrajz-pályá- zatot. Kicsinek nagyon zár­kózott volt, később is na­gyon nehezen tudta legyőzni félénkségét. Sokat olvas, szereti a verseket és ma is szívesen rajzol. A verseny utáni villám- interjú a következőkre is „fényt derített”: szülei mér­nökök, kedvence a tutti- frutti gyümölcsös fagylalt. Gyerekkora óta sportol. Balettal kezdte, azután kor­csolyázott és sikeresen tor­názott. Az utóbbi időben a teniszt részesíti előnyben. A legfőbb helyre azonban fő­iskolai tanulmányait teszi. Marija divattervezőnek készül.

Next

/
Thumbnails
Contents