Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-25 / 122. szám

Lélektől lélekig CIVITAS CRISTIANA - BALASSAGYARMAT AZ ummzzj MELLÉKLETE 1990.4. SZÁM Szent István utca* Kedves magyar testvére, im, kedves balassagyarmati polgárok! Tegnap délután Nógrád község ősi várában jártam, ahol az állam szuverenitásá­nak legfontosabb felségjel- vényét, a koronás címeres magyar nemzeti onszágzász- lót újból felvonták a kettős­keresztes magas árbocrúdra. Szívbe markoló volt az ér. zés, amit a Szózat éneklése közben a könnyes szemekben láttam. Mindenki érezte, va­lami új kezdődik. Valami új fordulat, amire oly régóta várunk! És ma, Szent Ist­ván királyunk napján. mi gyarmatiak is elmondhat­juk: mi is érezzük már, hogy valami friss zefírus leng a város falai között, amely a boldogabb jövő ígé­rete. Megalapozottabban bíz. hatunk ebben, hiszen a szentistváni örökségnek va­gyunk letéteményesei, amit ma sem mellőzhetünk, ha az újjáépítést komolyan akar­juk. Én még emlékszem arra. amikor Szent István nem porladó kezének aranyvona­ta könnyes diadalmenetben gördült végig országunkon, hogy utat mutasson minden magyarnak. Szent István po­A régi és új utcatábla a váltás napján, 1990. VIII. 20-ah. ’’ Fotó: Reiter litikai lángelméjével és vi. lágos történeti küldetéstuda­tával minden téren mélyre­ható, hatalmas átalakulást kezdeményezett. Senki nála mélyebb és bölcsebb tör­vényt nem alkotott, senki nem féltette úgy a magyar jövőt, a gyűlölködő és fenn­héjázó emberektől, mint ő. Csoda-e tehát testvéreim hogy azok, akik a szentist­váni örökséget elfogadtuk, mi balassagyarmatiak egv családba, a CIVITAS FOR- TISSIMA KÖRBE gyűltünk össze és minden pártoskodás nélkül másokkal együtt hir­detjük a szeretetet és a bé­két, mert azt akarjuk, hog^ minden gyarmati polgár val. lásra és pártra való tekintet nélkül találja meg egymás kezét és szeretetben össze­forrva együtt beszélgessünk közös gondjainkról. Én tehát most minden gyarmati polgár nevében köszöntöm az ünneplő kö­zönséget abból az alkalom­ból. hogy most teszi első lé­péseit a kibontakozás felé, amikor Szent Istvánra em. lékezik nemcsak lélekben de kedves utcájának róla való elnevezésében is, ami­kor már van ereje és bátor­sága visszaállítani azt a ne­vet, mely a források sze­rint már a 18. század máso. ,-dik felében is, ,Sáe»t‘..,JáU'Án Utca volt. Minden járókelőt emlékez­hessen ez az utca árrá, hogy SZ3EHT ISTVÁN UTCA 1990. augusztus 20. Az új ut­canévtábla Balassagyarma­ton, alatta a jelképes tábla, melyet az Ünnepségen Sághy Ferenc kanonok megáldott. őrködik felettünk tündöklő csillagunk, országunk istáp- ja, a nemzet atyja, apostola, szentje, aki nekünk nemzeti egységet, európai népközös­séget, munkát, tisztes életet hozott. Ilyen jelkülettel kell a kö. zeli hetek nagy munkáira felkészülnünk s ha helyén lesz szívünk. Szent Istvánra gondolva tudni fogjuk, ho_ gyan kell cselekednünk. * Elhangzott 1990. augusztus 20-án Balassagyarmaton, az ün. nepélyesen visszahelyezett Szent ,,István utcatábla avatásánál. El­mondta Kamarás József a CI- VITAS FORTISSIMA KÖR társ- „plnöke., w A 23 évtizedes pápai ajándék Szent Felícián vértanú kultuszából Egy évforduló ad alkalmat arra. hogy ismerjük a ba­lassagyarmati plébánia­templomban ma is látható és 1759. augusztus 20-án oda­került ereklyének rövid tör­téneti összefoglalója. Sokan ismerik gr. Balassa Pál tevékenységét, aki a XVIII sz.-i Gyarmatnak ipa­rosok, mesteremberek, ke­reskedők betelepítésével, pezsgő mezővárosi életet biztosított. Azt már keve­sebben tudják, hogy Balassa templomépítő tevékenysége is jelentős volt, itt többek között csak az esetünkbe tárgyalt gyarmati, vagy a liptószentmiklósit említem meg. Ezen munkálkodásáért XIII. Kelemen pápa, a ka­takombákból kiemelt Szent Felícián vértanú testerek­lyéjét adományozta Balassa Pálnak, hogy azt kékkői vá­rának házikápolnájába he­lyezze el. A főúr ezt nyil­vános tiszteletnek kívánta kitenni és ezért annak egy díszes rokokkó oltárt épít­tetett a balassagyarmati templomban, ahová a már fentebb említett napon dí­szes külsőségek között az üvegkoporsót végleges helyé­re elhelyezték. A finommű­vű. feltehetően olasz mes­termunka ezüst keretbe és sarkokba foglalja a koporsó oldalait képező kristályüve­get Ebben kívülről is lát­ható a korhű, selyembrokát­ba burkolt fekvő ereklye, a reáfektetett pálmaággal, a mártíromság jeleként. Ugyanis a behelyezés előtti orvosi szakvélemények sze­rint. melyekről hiteles egy­házi okirat tanúskodik, a koponyán található törések és zúzódások, egyértelműen a kor egyik gyakori kivég­zési módjára, az agyonköve- zésré vallanak. A koporsó egy mélyedésben látható, melyet aranyozott, gazdag indadíszes és kagy­lós keret foglal közre. E fe­lett, egy-egy függő angyalka díszes, vörös függönyt tár szét. Ezek felett aranyozott Istenszem fénysugarakkal fehér felhők angyalfejek között. Az oltárt aranyozott kagylókeretezés zárja le. A koporsó két oldalán egy- egy fehér gipszszobor. A bal oldali Szt. Flóriánnak, a tűzoltók és kéményseprők védőszentjének alakja, míg a jobb oldali pedig a Krisz­tus keresztrefeszítésénél is jelen volt római százados. Longinus szobra. Az oltár jobb oldalán díszes keretbe foglalva olvasható az a la­tin nyelvű okirat, mely a koporsóban fekvő vértanú személyének hitelességét bi­zonyítja. Az okirat keltezé­se Pozsony, 1759. év és a vörös pecsétviaszban Eszter- házy Károly gróf katharai püspök pecsétlenyomata és aláírása olvasható. Ezt meg­erősíti a tőle jobbra találha­tó pecsétnyom és aláírás, mely ugyanez évben Nagy­szombaton kelt és Szentillo- nay József arbei püspök és esztergomi káptalani főhely­tartóé. A vértanú iránti tisztelet­ből a múltban két régi ha­rangon is találkozhattunk nevével. Az egyik, egy 1808- ban öntöttön .. . S. FELICI- ANEM ORA PRO NOBIS. . . azaz Szent Felícián imád­kozz érettünk felirattal el­látott volt. míg a másik egy 1889-ben Temesváron önte­tett négyes sorozatú harang közül a legkisebb, a 100 kg- os volt. Korabeli források szerint, ennek a szövege is ismert: SZENT FELÍCIÁN VÉRTANÚ, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK / A BALASSA­GYARMATI ROM. KATH. TEMETÖGONDNOKSÁG ÉS A TEMETKEZÉSI TÁRSU­LAT ADOMÁNYÁBÓL. Az előző harang később elre­pedt és beolvasztották, az utóbbit pedig 1917-ben le­szerelték és elvitték háborús célokra. A vértanú tisztele­tét ereklyéjén kívül őrzi még az egyházi énekkar, mely 1974-ben vette fel ne­vét. R. L. A balassagyarmati katolikus templom Szent Fclícián-ol- tára.-------------------------------------------------------------------------------------------­Bevezető sorok Sághy Ferenc balassagyarmati kanonoknak a Szent István-napi ökumenikus kenyéráldáson elmon­dott szavaira visszacsengenek a Lélektől Lélekig melléklet augusztusi összeállításában olvas­ható írások és az itt közölt képek. — Soha ne feledjük — mondotta a kanonok úr —, hogy Balassagyarmat nemcsak Civitas Fortissimo, hanem Civitas Cristiana is! A Civitas Fortissima rangjáért, az 1919. januári csehkiverés győzelméért élethalálharcban kellett meg­küzdeni, áldozatokat hozni. Életeket adni, hogy a vá­rost elfoglaló cseh légionáriusok itteni harcállásai ne lehessenek a várost az országtól örökre elszakító de­markációs „rendezési” pontok a térképen. A Civi­tas Fortissima a legbátrabb város, amelynek össze­fogására egy ideje azonos nevű és azonos szellemű független városi polgári egyesület alakult — tehát Civitas Cristiana, keresztényi-keresztyéni város is. Lakóinak többsége (túlnyomó része) e hitben él, dol­gozik, szeret. És ünnepi alkalmain meggyőző erővel kifejezi: így akar élni a jövőben is. A vallásos város a közeli múltig szenvedte elő­ítéletes háttérbeszorításának súlyos következményeit. Mégis mindig hitt és remélt, összeállításunk szerzői ezúttal a Civitas Cristiana ökumenikus vallásos alap­jaira. sarokkövének egy-egv részletére, kisugárzására mutatnak rá. A szerkesztő L____________________ _ S zent István-napi képek Balassagvarmafrc Munkatársunk Czele János fotóiból készült kis összeállí­tás hűen tükrözi az immár ha­gyományos (második évben rendezték meg) Szent István- napi ökumenikus, minden fele­kezeti hivőt és a város min­den polgárát megszólító ke­nyéráldási szertartást, hagyo­mánykultúra ápolást jelentő perceit. Képeinken Sághy Ferenc kanonok kenyéráldás közben; a Szent Koronát hagyományo­san jelképező aratási koszo­rút, néhány év múlva talán már a képen látható szőke kislány tartja majd ugyanitt és végül a kenyéráldási ün­nep résztvevőinek egyetlen nagy népes családot, a gyar­matiakat egyesítő karéja. A színhely, a katolikus templom előtti utcaszakasz. 1990. au­gusztus 20-án, Szent istván- napján. ADY ENDRE: AZ ÍR ÉRKEZÉSE Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon, De háborús éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom.

Next

/
Thumbnails
Contents