Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-25 / 122. szám

1990. AUGUSZTUS 25.. SZOMBAT Linunmi 3 Helyhatósági választásik II. II kisebbség helyett győzzön a többségi akarat Könnyű, mondhatnám gye­rekjáték jelöltet állítani a nagyvárosok választókerü­leteiben éppúgy, mint a kis településeken. A nagyobb fa­lat, a jelölt megválasztása lesz. Ám ez sem különöseb­ben ördöngős feladat. Vi­szonylag alacsony szavazat- számmal, mondhatnám ki­sebbségi akarattal, akár győzni js lehet. Íme a pél­da: egy olyan településen, ahol maximum 600 válasz­tásra jogosult személy él, 5 fős képviselő-testületet kell választani. Elegendő már, ha 6—6 ember jelöli mind­egyikőjüket. ök ábécésor­rendben felkerülnek a sza­vazólapra. Szeptember 30- án, hogy érvényes legyen a szavazás, a választópolgárok több mint kétötödének, az­az példánk szerint 241 vá­lasztópolgárnak kell legalább az urnákhoz járulni. Képvi­selőnk azok leszek, akik az érvényes szavazatok közül a legtöbbet mondhatják magu­kénak. Ez a szám. így egy- egv megválasztott képviselő esetében akár jóval a 200 alá is eshet. Ennek ellenére, sőt éppen ezért, hogy ne a kisebbség akarata érvényesülhessen a többség fölött, ajánlatos len­ne a minél nagyobb részvé­teli arány elérése. Ez a több­ségi akarat is jelezhetné, a demokrácia felé tartunk. Az a jelölt győzzön tehát — pártállásától, hovatarto­zásától függetlenül —, akiben feltétlen megbíznak. Másként történik mindez a 10 000-nél több lakosú tele­püléseken (Salgótarján, Ba­lassagyarmat, Bátonyterenye és Pásztó). A képviselők felét egyéni választókerületekben, másik felét listákon választják. (Salgótarjánban ez 14+13 képviselőt jelent.) Tudni kell viszont azt is, listát az a párt, társadalmi szervezet, nemzeti és etnikai csoport állíthat, aki az adott város­ban az egyéni választókerü­letek egynegyedében saját jelöltet is indított. Ennek következtében a megyeszék­helyen legalább 3 egyéni körzetben szükséges jelöltet állítani, hogy egyáltalán lis­tát indíthasson. Ebben a kétszavazatos megoldásban az egyéni vá­lasztókerületekben az a je­lölt lesz képviselő, aki a legtöbb szavazatot kapta, feltéve, hogy ez az érvényes szavazatok több mint az egy­negyedét jelenti, és a szava­záson az egyéni választóke­rület polgárainak több mint a kettőötöde szavazott. Nagyszámú jelölt esetén minden valószínűséggel sor kerül a második fordulóra, ha a legtöbb szavazatot ka­pott személy az érvényes szavazatok több mint egyne­gyedét nem tudja megszerez­ni. S. J. Szovjet gáz Dél-Koreába A Szovjetunió földgázt szállít majd Dél-Koreába egy Észak-Koreán áthala­dó gázvezetéken. A közös szovjet—dél-koreai beruhá­zásban kiaknázandó Sza- halin-szigeti gázmezők mint­egy 30 évre biztosítják majd a dél-koreai szükséglete­ket. Az Észak-Korea terü­letén lefektetendő vezeték jó lehetőséget nyújt arra. hogy bővüljenek a gazda­sági kapcsolatok a két Ko­rea között — jelezték dél­koreai üzleti körökből. Telefon bővítés Az NDK az év végéig tízszeresére növeli az NSZK- ba vezető telefonvonalak számát, hogy felszámolja a két német gazdaság egye­sítése útjában álló egyik fő akadályt, a távközlési kapacitáshiányt. Az NDK legfontosabb körzeteit be­kapcsolják a nyugatnémet rádiótelefon-hálózatba is 1991. végéig, s megterem­tik a műholdas adattováb­bítás lehetőségét is. Bíogazdalkodok világkonferenciája A pápua lelkészek a salgótarjáni evangélikus templomban. Balról az első képen Deme Károly, a megyeszékhely evan­gélikus lelkésze, mellette Herman Mana, a tolmácsnővel. A következő képeken látható Albert Rechkemmer, illetve Elias Pohonum Képek: Bíró Olga A fehér misszionáriusnő fekete „gyümölcse” A pápuák már nem kannibálok Tőlünk több tízezer kilométerre, a Csendes-óceán déli részén fekvő Mánusz szigetén két fekete márványtáblán aranybetűs felirat hirdeti Molnár Mária, a református egy­ház első magyar misszionáriusának nevét. Az egyik a teme­tőben, a másik egy modern iskolaépület falán található. A síremlék körül kókuszpálmák susognak gyászzsolozsmát, az iskolánál fekete pápua kisleányok nyüzsögnek. A misszionáriusnő 1928-ban érte el a szigeteket, kilenc hétig tartó hajóút után, a liebenzelli (német) misszió küldötteként. Rendkívüli küldetésére mély elhivatott­ságból, vállalkozott. Erős aka­rata, hite nem hagyta nyu­godni: „engem várnak a szi­getek” — mondta önmagá­nak és másoknak. A pápu­ák közt különös nyugalmat, otthont lelt. Szerették, elfo­gadták hitének szavait. Ti­zenöt évet töltött „feketéi” között. A második világhábo­rúban missziós társaival már­tírhalált halt. — Nem fél, kedves nővér? — kérdezte tőle a Magyar Hírlap riportere, kiutazása előtt, ö meggyőződéssel fe­lelte: — Nem. A kannibálok ál­tal elpusztulni még mindig nem lenne olyan nagy baj, mint elszakadni Jézustól. Kü­lönben. sem szabad azt gon­dolni a pápuákról, hogy egyebet sem esznek. mint emberhúst. Ezt sem azért eszik, mert eleve éhesek, ha­nem vallási fanatizmusból. Megeszik például egymást azért, mert az egyik nagyra becsüli a másikat, s azt hi­szi, ha felfalja, örökli ba­rátja kiváló tulajdonságait. S persze aiért is, hogy bosszút álljanak a másikon. Munkájának sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy az emberevés Mánuszon és a környező szigeteken az ő ottléte idején szűnt meg tel­jesen. — Ez a kijelentés vi­szont már földünk innenső felén, néhány napja, egy ma­gyar vidéki városban, a sal­gótarjáni evangélikus temp­lomban hangzott el, Molnár Mária egyik „gyermekének” szájából. Természetesen a meglepetés erejével hatott, felejthetetlenné téve az es­tét, amikor a tarjániak talál, kozhattak a szelíd és barát­ságos pápuákkal. A Bibliai Szövetség meg­hívására érkeztek Magyar- országra. Herman Manát és Elias Pohonumot elkísérte Albert Rechkemmer, a lie­benzelli misszió felügyelő­helyettese. Herman és Elias ugyanis lelkészek, missziós munkát végeznek Mánuszon az Admiralitás-szigetek leg­nagyobbikán. Az ottani gyü­lekezet, melynek ők is tag­jai, már öt-hat ezer lelket számlál. (A szigetnek mint­egy tízezer lakója van). Har­minckét, illetve harminchá­rom évesek, mindketten csa­ládosok. Jellegzetes forró égövi kül­sejüket Hermannál a széles mosoly, Eliasnál a zömök testalkat és a visszafogott­ság teszi egyénivé. Nyugod­tak, közvetlenek, érdeklődők. Nem győzik kifejezni afelett érzett örömüket, hogy eljut­hattak országunkba, akárcsak azt, milyen nagyon viszon­tagságos volt az útjuk. Herman csillogó szemmel mosolyog, a vele szemben „ ülőkhöz angolul szól. A tol­mácsnő segít, hogy megért­sük szavait. Sok a mondani­valója, talán azért is, mert jó előre látta: a fehéreknek megtéréséről bizonyságtétel­lel kell szolgálnia... — Keresztyén családban nevelkedtem, de nem hittem Krisztusban. Az élet örömei­nek éltem, csupán. Azonban egyszer éppen a tengeren ha­józtam, s történt ott velem valami, melyhez hasonlót ké­sőbb otthon, a házamban is átéltem: meghallottam Istent, a szívem mélyén. Azt kér­dezte, mi lesz az életeddel?! — Higgyék el, ez nem is olyan egyszerű kérdés! S én erre csak ültem, a sze­memből könny csörgött. Rá­jöttem, el kell hívnom Krisz­tust az életembe. Elhívtam, s ezután ő elküldött, hogy teljesítsem a hivatásom, mely nem más, mint az igen ne­héz missziós munka. 1977-ben megkeres ztelke. dett, megtanulta a bennszü­löttek nyelvét. Falujában nyolc évig lelkészként dol­gozott, ma pedig már 17 lelkésztársa felügyeletét ő látja el a gyülekezetében, amire nagyon büszke. — Tudom, hogy bármikor hátat fordíthatnék Istennek, de soha nem tenném ezt, mert a kiválasztottja vagyok — harsogja Herman, s e kije­lentésére arcának derűje át­adja helyét az átszellemült- ségnek. A szimpatikus fiatal pápua lelkész ezzel a gon­dolattal búcsúzik: — A szőlőtöveket azért ültetik, hogy teremjenek. Molnár Mária fáradozása nem volt hiábavaló: A hit, amit közöttünk elültetett, gyümölcsözik. Ilyen gyümöl­csök vagyunk mi is. Elias Pohonum szeretett „Maria Molnár”-uk életraj­zának rövidített változatává] ismertette meg a találkozó résztvevőit. Ez az együttlét egyben Balicza Iván evan­gélikus lelkész utódjának, Deme Károlynak első bemu­tatkozása volt hívei körében. Imával, közös énekléssel ért véget a kora este: pápuák és európaiak, vagyis fehérek és feketék dicsérték az egymás* ra találást, az emberség és a szeretet győzelmét, a félelem, az ismeretlen felett. „Hiába hirdetném Jézus szabadítását, ha én nem va­gyok hajlandó halálba adni életem. Csak a tények be­szélnek. Amikor éjjel beteg­hez megyek, és félénk kísé­rőmet én kísérem haza, hogy azután magam menjek végig éjfél után a szigeten. ez imponál, ez beszél előttük. És, hogy életemet, amely nem sok, mégis megosztom azzal, aki kívánja, úgyhogy ők maguk látják; nekem ke­vesebb van, ez is beszél. (Utána annyi halat hoznak, hogy nem győzöm megenni. Így. ha kenura van szük­ségem, szívesen adják, de csak Mánuszról Pitilura. Pi- tiluról Mánuszra nem akar­nak vinni, azt akarják, ma­radjak állandóan a közelük­ben.” (Részlet Beliczay An­géla: „Engem várnak a szi­getek” című Molnár Mária életéről és vértanúhaláláról szóló könyvéből.) Mihalik Júlia Megszűnik a Dobi István úti autópiac Új nyílik a Nagykőrösi úton A Biogazdálkodók Világ- szervezetének nyolcadik tu­dományos konferenciáját a magyar fővárosban rendezik, a közgazdaság-tudományi egyetemen, augusztus 27—30. között. Az utóbbi évtizedekben a vegyszermentes, vagy bio­más néven alternatív gaz­dálkodás a világ számos or­Az időjárás rosszabbra fordult, az árusok számán is meglátszik ez; kevesebb az orosz és román nemzeti­ségű. Még mindig a tanév­kezdés nyomja rá bélyegét az árukínálatra, a múlt heti árakon. Ugyanakkor talán most a műszaki cikkekből volt nagyobb a választék. Hátipermetezőt 1400 forin­tért, Polski Fiat 1500-as ve- zérműtengelyt 1200 forintért kínáltak. Szelep emelőkkel, rugókkal komplett 2200 fo­rint. Légnyomísmérős láb­pumpa 10 bar nyomásig 900 forint. Ulésre „golyós” ülés­védő 1200 forint. szágában, de különösen Euró­pában teret nyert, életmód­dá, fogyasztói szokássá és jó üzletté vált. Az érdeklődés iránta már megyénkben is számottevő. A találkozón 60 ország 700 kutatója, teoretikusa, gya­korlati szakembere vesz iészt. A ruhák ára változatlan, új színfolt a farmeregyüttes 1500 forintért. Piros címkés Lewis-nadrág 1200 forin­tért, babarugdalódzó 150 fo­rintért. Divatos bugyit 100 forintra tartottak, míg vé­kony térdharisnyát 20 forint­ra alkudott le egy vevő. 180 perces videokazetta 300 forint, ágytakaró pléd 500 forint, farmerretikül 350 forint, 12 személyes ét­készlet 3800 forint. Nagy vá­laszték volt még női és férfi- karórákból. a mechanikuso­kat 1000 forint, míg a kvarc- vezérlésűeket 800—1800 fo­rint közötti áron kínálták. Nő a különbség Nyugat és Kelet között A világgazdaság növeke­dési üteme már tavaly is lassult, az idén még to­vább veszít dinamizmusá­ból: Az ENSZ World Eco­nomic Survey 1990. címmel közzétett tanulmányában úgy véli, hogy a világgaz­daság teljesítménye a tava­lyi 3,5 százalékos növeke­dést követően az idén már csak 2,2 százalékkal nő. (1988-ban a növekedési ütem még 4,4 százalékos volt.) Miközben Nyugat- Európában a következő években folyamatos, 3,5 szá­zalék körüli gazdasági nö­vekedési ütem várható, ad­dig Kelet-Európábán, bele­értve a Szovjetuniót is, 1990-ben több mint 1 szá­zalékos visszaesésre, 1991- ben pedig egy helyben topo- gásra kell számítani. A Fővárosi Tanács Csar­nok- és Piacigazgatóságá­tól kapott információ sze­rint szeptember l-jétől meg­szüntetik a Dobi István úti használtautó-piacot, és elő­reláthatóan szeptember 15- én a XIX. kerületi Nagy­kőrösi úton — az Ecseri úti használtcikk-piac tő- szomszédságában, a leendő nagybani zöldség-gyümölcs piac közelében — megnyit­ják az új, nemcsak hasz­nált autók adására-vételé- re szolgáló piacot. A változással kapcsolat­ban arról kérdeztük Per- ger Bélát, a Fővárosi Autó­piac Kft. egyik ügyvezető­jét: mi indokolta, hogy más helyet keressenek az autópiacnak? Az ügyveze­tő elmondta: az 1972 óta működő Dobi István úti használtautó-piacon, ma már mind a gépkocsik elhelye­zésének, mind pedig az adásvételének kedvezőtle­nek a körülményei. Évi 100—120 ezer gépkocsi for­galmazásának lebonyolítá­sára kellene alkalmasnak lennie, de ilyen arányú bő­vítésre nincs lehetőség. Ezen­kívül zavarja a Hungexpo tevékenységét. A választás a Nagykőrö­si út végénél, az M5-ös autópálya torkolatához és a leendő MO-s körgyűrű­höz közeli területre esett. E több mint 60 ezer négyzet- méteres területen az első lépésben mintegy 1500, az év végéig csaknem 2000 gépkocsiállást alakítanak ki. Ez gyakorlatilag azt jelen­ti, hogy a régi piachoz ké­pest 400—500-zal több jár­művet tudnak elhelyezni egyidejűleg. Ezenkívül itt már a különféle szolgáltató­egységek számára is lesz hely: büféket nyitnak, gép­kocsi-alkatrészeket árusíta­nak, később pedig — vár­hatóan az év végéig — gu­mijavító, autóvillamossági műhelyt és autómosót is fel­szerelnek. A piac újdonsága lesz, hogy megnyitása után nem csupán a hét végeken, ha­nem — hétfő kivételével — a hét minden napján nyit­va lesz. A szolgáltatások körének kiterjesztése és szintjének emelése miatt az eladni szándékozóktól napi 150 forint helypénzt kérnek. A régi piacon 100 forint a tarifa. Az új piac egyéb­ként a tömegközlekedési eszközökkel is megközelít­hető, így például a Boráros térről induló 54-es autó­busszal, valamint a közel­ben elhaladó 154-es és 194- es járattal is. Lengyel piaci árak

Next

/
Thumbnails
Contents