Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-02 / 103. szám
4 lIEFnmj 1P9n AUGUS7l'US ? . CSÜTÖRTÖK Balassagyarmat - iskolaváros Tankonyha, cukrászműhely a keriseknek A balassagyarmati Civitas Fortissima Kör elmúlt üléseinek egyikén, de a város más fórumain is felmerült a kétség: vajon hol történik majd a város kereskedelmi és vendéglátó-ipari tanulóinak szakmai képzése? A legsürgősebb, legfenyegetőbb a vendéglátósok helyzete volt a város két nagy egységének (Ipoly Szálló, Balassa étterem) bérbe adása-vétele okán. Mi történt azóta, történt-e valami egyáltalán. Erről kérdeztük dr. Bacskó Józsefet, az iskola igazgatóját.- Várhatóan hogyan alakulnak az iskola képzési feltételei?- Az iskolának, az iskola vezetésének jó kapcsolatai voltak és vannak a hozzánk kötődő vállalatokkal, szövetkezetekkel. Szeretném felsorolni valamennyit: vendéglátó-ipari vállalat, Palócker, Nógrádker, a balassagyarmati, a pásztói, a szécsényi áfészek. Vezetőik, dolgozóik jelentős segítséget nyújtottak a képzési feltételek kialakításában. Ez a jó együttműködés tette lehetővé, hogy a termelőegységeikben megvalósíthattuk a szakmai alapképzést csakúgy, mint a gyakorlatokat és vizsgákat. A szakács és felszolgálók a Balassa étteremben, az Ipoly Szállóban a cukrászok, a 127-es ABC-ben a kereskedelmi eladók gyakorolhattak és vizsgázhattak. Dombi András a vendéglátó-ipari vállalat, Gecse István a Palócker és dr. Horváth József, a gyarmati áfész vezetői elmondták, hogy az elkövetkezendő időszakban is biztosítják az egységeknél a képzési feltételeket. Tehát a következő tanévben továbbra is „ott a helyünk”.- Azt azért el kell mondanunk, hogy hosszabb távon egy reálisabb és megnyugtatóbb megoldást kell keresni, ha a városban stabil kereskedelmi és vendéglátó-ipari iskolát szeretnének.- Ezzel egyetértett Dombi András, Gecse István és a szövetkezeti elnökök is, és felajánlották segítségüket.- Mik azok' az elképzelések, amelyekhez segítséget tud nyújtani a vendéglátó-ipari vállalat, a Palócker és a szövetkezetek?- Szeretnénk kialakítani végső soron egy iskolai tankonyhát és cukrászműhelyt. Ez nem a mi „különleges elképzelésünk”. Ilyenre számos példa van már hazánkban, de még inkább a nyugati országok szakmai iskoláiban. Három elképzelésünk is van. Az iskola mellett működik a gamesz kezelésében egy konyha, amely valamikor az iskolához tartozott. A működő menzás konyha mellé bővítésként építenénk a tankonyhát és egy cukrászműhelyt. így megoldódna mintegy 5-600 tanuló olcsó étkeztetése és a vendéglátós tanulók képzése termelési gyakorlaton. A másik elképzelés a volt munkásőrség épületéhez kapcsolódik. Az ottani raktár- és garázshelyiségekben alakítanánk ki a műhelyeket. A harmadik pedig a városi tanács Bajcsy úti központi konyhájához kapcsolódik. Ez - tudomásom szerint elég rossz állapotban van - átalakítás, felújítás után szolgálhatná a szakmai képzést és a menzás főzést egyaránt. Megkerestem mindezzel kapcsolatosan a Kereskedelmi Minisztérium illetékes vezetőit, akiknek javaslatára elkészítettünk egy pályázatot, amely tartalmazza a tankonyhát és a cukrászműhelyt. Sikeres pályázat esetén a költségek megoszlása így alakulna: négymilliós minisztériumi támogatás, egymillió vállalati, szövetkezeti, egy pedig saját erőből. Jó lenne minél hamarabb „tető alá hozni” ezt a tervet.- És a kereskedelmi képzés? Arról megfeledkeztek?- Egyáltalán nem. A szakmunkásképzésnél élelmiszer- és vegyiáru- eladó szakmában - hasonlóan a vendéglátóshoz - ugyancsak termelőegységekben kívánjuk a képzést megoldani. Tárgyaltam Gecse Istvánnal, a Palócker igazgatójával, hogy az új, B épületünk (a volt munkásőrség) mellett lévő boltjukat közösen működtetnénk. A vállalat adná a boltvezetőt, pénztárost és a könyvelőt, az iskola pedig a kiszolgáló személyzetet a harmadévesekkel - de alsóbb évesekkel is - egy-egy szakoktató „vezényletével”. Ezzel mindenki nyerne. A vevők, mert jó színvonalú kiszolgálásban lenne részük, az iskola pedig azért, mert létrejönnének a képzés optimális feltételei. A vállalat is nyerne, hiszen az ott „felszabaduló” tapasztalt eladók máshol erősíthetnének egy-egy boltot.- Mi kell ahhoz, hogy ez elinduljon?- Természetesen pénz. Az épület felújítására. Ezzel kapcsolatban is történtek megoldást szolgáló lépések. Gecse úr ígérete szerint a vállalat segítene egy-két millió forinttal és közösen megpróbálkozunk még egy minisztériumi pályázattal. Ha mindez sikerül, akkor igen magas színvonalú, egységes képzési bázis alakulna ki a B épület körül és hosszú távon megoldaná a város és környéke kereskedő- es vendéglátó-ipari dolgozóinak képzését.- Nem esett még szó a szakközépiskolai alapképzésről.- A szakközépiskolások alapképzése három helyen - Balassagyarmaton, Szécsényben és Rét- ságon történik. Szó van róla, hogy Pásztó is bekapcsolódik a körbe. A szakközépiskolásoknál csoportos képzés folyik, ami azt jelenti, hogy egyszerre több tanuló is részt vesz a feladatok megoldásában, és ehhez nagy egységekre van szükség, valamint hogy több osztályon legyen lehetőségük gyakorolni a tanulóknak. Információink szerint meg Valinak elégedve a gyerekekkel a gyakorlatok színhelyén. Természetesen itt is szeretnénk majd a későbbiekben javítani a képzési feltételeken. Például egy előkészületi terem beindításával. (T. Pataki I Részeges repülők pere- Egy részeges pilóta és az általa vezetett utasszállító repülőgépen szolgálatot teljesítő két kollégája, a másodpilóta és a fedélzeti mérnök ellen kezdődött kedden büntetőeljárás az amerikai Minneapolis városának bíróságán. Az amerikai törvénykezés történetében eddig egyedülálló per szereplőit azzal vádolták, hogy tavaly részegen vezették a Northwest légitársaság Boeing- 727-ét. Az Ezüst Rózsa Kft. kiállítással egybekötött vásárt rendez: a salgótarjáni művelődési házban, 1990. augusztus 4. és augusztus 7. között 9-21 óráig. Angliából hozott divatáru, illatos kozmetikumok, speciális és ügyes játékok, divatos ruhák, finom szárított déligyümölcsök, trópusi és keleti csemegék. Kiskereskedőknek egyes cikkekből kedvezmény! MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK! M. M. MOSO és FIAI fűm t A rendőrsztori folytatódik _ (Rendőrsztori II.) A II. résznél sem hazudtoltak Egy dologban már egyértelműen leköröztük a fejlett Nyugatot: az igénytelenségben. A ma mozijáró embereinek nem kell más, mint zaftos verekedések, herkulesi pofonok, 215 halott és 627 liter vér. Ennyi és nem több a biztos recept: hazánk női és fér- fiai máris rohannak a mozipénztárakhoz. E stasztikai tény legfrissebb példája a most bemutatott A rendőrsztori folytatódik címet viselő hongkongi film. Jómagam egy évvel ezelőtt részesültem abban a nem éppen szerencsés és felemelő élményben, hogy megtekintettem a Rendőrsztori I.-et. Már akkor is csak egyetlen dolog tptszett a másfél órában: a The End felirat megjelenése. meg korábbi érzéseim. Tíz perc alatt egyértelműen kiderült, hogy a folytatás bizony tökéletesen megegyezik az első rész színvonalával. Egy jottányival sem több, egy arasznyival sem jobb. Ugyanolyan gyenge humorba ágyazott frázispufogtató sémagyűjtemény. Blődli. A kilencven perc sztorija nagyon komoly agymunkát adhatott a forgatókönyvíró Jackie Channek. Elvégre egy olyan történetet kitalálni, amiben a főszerepet alakító Jackie Chan nyomoz a csúnya bűnözők után, akik olyan gonoszok, hogy a főhős kedvesét is belekeverik a piszkos játszmába, így ki provokálva azt, hogy a rendőrfelügyelő ripityára pofozva őket szolgáltasson igazságot - hihetetlenül nehéz lehetett. És nagyon eredeti, hiszen a filmtörténelemben kevés ilyen történet van. Talán ha ezer ilyen akad. A rendező Jackie Channek sem lehetett könnyű dolga, hiszen a saját maga által kitalált, megírt, megkoreografált és alakított többévnyi pofontermés leforga- tása kivételes tudást igényel. Erre csak egy olyan sokoldalú ember képes, mint Jackie Chan. Megértem hát azokat a nézőket, akik rajonganak érte. Bizonyára csak az ő műveit tekintik meg. A rendőrsztori folytatódik kétségkívül legjobb része a hap- pyend utáni két perc. Amikor is a forgatás bakijairól és sérüléseiről láthatunk jeleneteket. Ez valóban érdekes, változatos és figyelemre méltó. A jövőben ebből kellene Jackie Channek filmet készítenie. Biztosan színvonalasabb lenne, mint a most bemutatott alkotása. Erre viszont még várhatunk (ha egyáltalán megszületik). Egyelőre pedig nem hallunk mást a derék Jackicről. minthogy elfoglalta a vásznon a több mint egy évtizede elhunyt karatekirály, Bruce Lee megüresedett helyét. Továbbviszi Bruce Lee örökségét. Ö az új Bruce Lee. Szegény Bruce! Ha ezt hallaná! Lejönne a mennyek országából és úgy elverné Chant, mint szódás a lovát... Szilágyi Norbert Régészeti park Bécs mellett Bécstől keletre, Carnantum- ban, az egykori római településen hozzáláttak a Diana-szentély teljes újjáépítéséhez. A munkálatok vezetője szerint az építmény, amelyben majd múzeum lesz, 95 százalékos pontossággal az eredeti állapotának felel majd meg. Ez a munka még ebben az évben befejeződik, csakúgy, mint a századforduló stílusában épített, s már nagyon rom állapotban levő Carnantinum-múzeumnak a teljes helyreállítása. E két létesítmény lesz annak a régészeti parknak a középpontjában, amelyet 1995-ig, a Bécs-Budapest világ- kiállításig akarnak megnyitni. Már egy kiállítási katalóguson is dolgoznak. Ennek a nagyszabású tudományos munkának az elkészítésében részt vesznek a bécsi és salzburgi egyetemek, s a grazi műegyetem szakemberei, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia kötelékébe tartozó kutatók. * Kezdd újra, Marina! A francia kritikusok fölfigyeltek egy fiatal íróra, aki az elmúlt öt év alatt három könyvvel követelt magának helyet az egyébként arrafelé is zsúfolt könyvpiacon. Marina Vlady. Igen, ez a név a filmplakátok révén vált ismertté. Tehát a tény úgy pontosítható, hogy a szerző már négy évtizedes, eredményes színészkarriert tudhat maga mögött, amikor egy másikat nagy hévvel éppen csak elkezdett. Hogyan lesz valakiből író? Nyilván úgy, hogy elkezd írni. Marina Vlady esetében az Espresso riportere azt tartotta helyénvalónak, ha megkérdezi az írótól, hogyan lett színész? íme a válasz: „Tizenkét éves korömban kaptam az első filmszerepet, kerékpáron és görkorcsolyán vonultam be a mozivászonra. Hihetetlenül elszánt voltam, amit az is bizonyít, hogy a következő levelet írtam Leonide Moguy filmrendezőnek: Kedves Moguy úr, úgy tudom, hogy a következő filmjéhez szép mellű lányt keres. Nekem ilyen még nincs, de a szerepet eljátszanám. És ha egy keveset tudna várni, biztos, hogy megduzzad, éppen olyan lesz, mint amilyent ön keres. Bizonyára tud még egy kicsit várni, meglátja, nem bánja meg.” Arra a kérdésre, hogy miért szentelte könyvét az állatoknak - netán azért, mert az embereket ismeri, az állatokat viszont kedveli? - Marina Vlady kétségkívül kiérlelt életbölcsességgel válaszolt: „Az évek során szükségünk van az állandó szeretetre, de az is igaz, hogy könnyebb elviselni a kutvákat, macskákat, madarakat, mint az új embereket.” A történelem krónikásai Rendszerváltásunknak anyagi hasznát még nem érezzük: annál inkább a szellemit. Szabad a szó, az írás, mindenki megírhatja emlékeit, emlékezéseit, amelyet eddig titokban kellett tartani, pedig gyakran vetélkednek a legjobb regénnyel. Érdekességben. Mert értéke vitathatatlanul annak nagyobb, amely az igazságot tartalmazza. • Egymás után jelennek meg tényfeltáró könyvek, amelyekből lehet és érdemes is tanulni. Szerzőjük nem író, nem történész, nem a fantázia vagy a tudományos kutatás szülötte, de a könyv minden szava igaz. Ilyen krónikása a 2. magyar hadsereg Don- menti pusztulásának dr. Viczián Antal sebészorvos, aki pályakezdőként behívóval került ki a frontra, katonaorvosnak. Átéli a kivonult sereg fokozatos elpusztítását, a nótaszóval kísért kiutazástól a vert sereg gyászos és keserves visszavonulásáig, amely inkább menekülésnek nevezhető. Kettőszázezer maradt ott közülük, idegen földben nyugosznak. A kevés hazatérő betegen, fagyott tagokkal jött meg, testi-lelki sérülésekkel teli. „A nagy kaland helyett nemzeti tragédiát láttam...“ - írja dr. Viczián Antal: Meghaltak a Donnál c. könyvének fülszövegében. Majd így folytatja: „Emlékeztetni szeretném mindazokat, akiknek férje, édesapja, rokona ott veszett a Donnál és azokat, akiknek áz a hadjárat már csak történelem...” Igen a történelmi kor tanúi írják már ifjúságuknak a történelemkönyveket. Nekik már ne legyen más dolguk vele, csak tanulni belőle! A kötet a szerző kiadásában jelent meg.- C Oszter Sándor új életet kezd (------------------------------------------------• 42 éves, 78 filmben játszott, téi éjátékokban és színpadon is voltak emlékezetes alakításai. Aztán otthagyta a Nemzeti Színházat...- Igen. 1989 szeptemberében felmondtam, tizenegy év után. Nagyon nehezen viseltem el, hogy nem kaptam olyan feladatokat, olyan szerepeket, mint amilyeneket ígértek.- Most melyik színházban van?- Egyikben sem. Egyelőre nem is kívánok színházhoz szerződni. Tévézem, rádiózom, vidéki fellépéseim vannak, szava- ' lók, énekelek... És azt is elárulhatom, jól működő üzleti vállalkozásba kezdtem. De természetesen a színészettel nem hagyok fel.- Könnyen felmondott?- Nem könnyen mondtam fel. Nagyon megfontoltam. Bár az túlzás, hogy lelki válságba kerültem volna... Én egyébként soha nem éltem sértett, elégedetlen hangulatban. Persze értek bőven sérelmek. De ezt a pályát nem lehet sértődötten csinálni! Abba belepusztul az ember... Nem hordok magamban tüskéket. De meg kell, hogy mondjam magának, engem egy szó nélkül elengedtek a Nemzetiből, semmit nem kérdeztek, nem tartóztattak.- Amikor huszonéves voltam, én voltam Magyarországon a fiatal titán, a munkáshős, a történelmi hős, az ügyeletes „szépfiú”, akit nem lehetett levakarni a vászonról, a tévéből; a vízcsapból is Oszter Sándor folyt... Aztán, ahogy az lenni szokott, újabb generációk, újabb arcok jöttek, mások mentek. És bár azt mondják, hogy a színész sokszor kortalan, de az biztos - az én példám is bizonyítja -, hogy egy huszonnéves színészt jobban- többet foglalkoztatnák, mint egy negyvenest... Valahogy úgy van ez, hogy a mindenkori újrakezdési ambíciókhoz jobban „passzol” egy új arc, egy új színész, mintha azzal új lendületet venne egy életpálya, egy életszemlélet. Ez nemritkán be is jön. Úgyhogy én végül is nem azt akarom mondani, hogy nekem most valamiféle generációs háborús érzetem van. Sőt, én ezt az egészet nagyon is normális dolognak tartom az életben. A baj csak az, amit én sérelmezek (és nemcsak én), hogy nálunk az elosztások általában nem szoktak igazságosak, nem szokzak sikeresek lenni... Eöry Éva
