Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-02 / 103. szám
1990. AUGUSZTUS ? CSÜTÖRTÖK LuznnHi] 5 Az igazgató Vert(li) és nem fizet Zsuzsa megkóstolta Istvánt Nem mindennapi történettel állított be kedden szerkesztőségünkbe Szalai István. A sztori a „róka fogta csuka” kategóriába tartozik, csak éppen az ő esetében medve fogta emberről van szó. De beszéljen erről az érintett.- Június tizedikétől dolgoztam «Karaván Utazó Nagycirkuszban mint mindenes. Etettem az állatokat, takarítottam a manézst, hordtam a vizet. Napi 8 óra helyett 20 órát güriztem. Egészen július 29-ig. Salgótarjánban állomásoztunk, amikor- is a reggeli órákban a cirkusz két barnamedvéjét mentem etetni. A derék jószágoknak egyszerre kell adni a harapniva- lót, különben egymásnak ugranak. Ennek megfelelően kettészeltem egy kenyeret és megkentem kedvenc csemegéjükkel, mézzel. így nyújtottam a két szendvicset a két állatnak. Nagyon éhesek lehettek már, hiszen egyikük, a Zsuzsa beharapta az én ujjamat is! Azt nem tudom, hogy ízlett-e neki a húsom, nem volt időm elmerengeni rajta. Azonnal mentem az igazgatóhoz, a személyi igazolványomért, mely kellett volna az orvosi kezeléshez. Az igazgató meglátva vérző ujjam, annyit mondott, hogy fogjam a cuccom és takarodjak a cirkusztól. Hozzáfűzte azt is, hogy ő nem fizette a társadalombiztosítási járulékomat, úgyhogy egy fillért sem fogok kapni a sérülésemért. Ha pedig teszek ez ellen valamit, ő majd azt mondja az illetékeseknek, hogy én részeg voltam!- És ez nem felel meg a valóságnak!- Ugyan kérem, én antialkoholista vagyok! Egyébként még annyit a tisztelt igazgató úrról, hogy a kórházi kezelés után - szerencsére nem volt nagyon súlyos, csak összevarrták az ujjam - visszamentem hozzá pénzt kérni. Ugyanis Esztergomban lakom, és haza kell jutnom valahogyan. Udvariasan fogadott: „Őrülj, hogy nem vertem szét a pofádat! Takarodj innen, amíg fel nem idegesítesz!” így a mai napig is Tarjánban lézengek. Az utcán alszom.- Mit kell tudnunk erről a cirkuszról?- A Karaván Utazó Nagycirkusz amolyan vándorcirkusz, a kisebbik fajtából. Az igazgató, aki egyben a tulajdonos is Vertli Gábor. A fellépő művészek az ő rokonai, tehát ez amolyan családi vállalkozás.- Ön hogyan került a cirkuszhoz?- Tíz éve Sö százalékos rokkant vagyok, 2070 forint a nyugdíjam. Ebből nem lehet megélni, alkalmi munkát vállalok. Vertli hangszórón hirdette a sátorépítő állást, napi háromszáz forintért. Munkakönyvvel, teljesen jogszerűen. Dolgoztunk is - hatan voltunk - becsülettel, Vertli úr azonban minden hibáért testi fenyítést alkalmazott. Engem például fojtogatott, volt akit felpofozott...- Mihez kezd most?- A helyzetem elég kilátástalan. Munkakönyvem is az igazgatónál van még. Az SZTK-ban írtak látleletet, úgyhogy fel tudok lépni kártérítési igénnyel. Ő hibázott, ő akarta kijátszani a törvényt. Fizetnie kell. Információnk szerint a cirkusz Ózd irányába utazik.- szilágyi Napfiirdőzők Rigó Tibor felvételei B-13 Kapós a kölcsönző Sláger a sátor Felvetődik a kérdés: vajon mit kölcsönöznek 1990 nyarán az emberek, milyen felelősséggel viseltetnek a kölcsönzött tárgyak iránt? Az Ezermester Vállalat salgótarjáni kölcsönzőjében Rada- sovszki Zoltán készséggel állt a rendelkezésünkre. Mint elmondta, a tavalyihoz képest harmadára csökkent a forgalom. Különösen a diákturizmus esett vissza ezáltal a kölcsönzés, pedig nálunk négy éve nem emelkedtek a kölcsönzési díjak. A leggyakrabban a négyszemélyes, előteres sátrakat viszik. Ezenkívül az egyéb kempingfelszerelések is kapósak. Öröm a számukra, hogy a felszereléseket sokkal jobb állapotban kapják vissza, mint tavaly.- Fegyelmezettebbek lettek az emberek? - kérdezem.- Részben igen. Valószínű az is, hogy az a réteg, amelyik megrongálva hozta vissza a tárgyakat, anyagiak híján ma már nem tud kölcsönözni - mondja Rada- sovszki Zoltán. - Nem kis gondot okoz viszont számunkra a javítás. Tavaly például elromlott állapotban hoztak vissza egy NSZK-beli szőnyegtisztító gépet. A tönkrement alkatrészt azóta sem lehet beszerezni.- miskolczy Kedves anyukánk és testvérkénk, névnapotok alkalmából sok boldogságot kívánunk: Edit és Nóra. Kokovai Juditnak kissé megkésve nagyon sok boldog névnapot kíván Tünde és a Többiek. Szombaton gyere a Vi- dorba, ha kíváncsi vagy rám! „Fekete cipó, rövid farmer”. Drága Édesanyánk, Zsóka és Pétiké! Még nagyon sok boldog szülinapot. Pisti, Kati, Dórika. Tóth Katinak sok boldog születésnapot kívánnak: anya, apa és testvérei. Drága Tercsi mama! Ötvenedik születésnapodon sok boldogságot kíván Zsuzsi, Zoli és kisunokád Tomi. iborgot elhagyva még t láttuk az egykori Viipuri büszke, várát, majd nyomban a város szélén az első sorompó következett. A határsáv ilyenekkel háromszorosan ellátott, 60 kilométerre lévő túlsó végén pedig egyelőre még elfelejtették lebontani a kettős vasfüggönyt és megszüntetni a nyomsá- vot. (Záhonnyal áteilenben. Csapnál úgyszintén.) Belépőhelyünkkel ellentétben itt viszont a vámvizsgálat mintaszerűen udvarias és gyors volt. A fináncnő megállapította úti okmányainkból, hogy üzemanyag-fogyasztásunk megfelelő volt, így sejthető- leg nem kívánunk olcsó szovjet üzemanyagot külföldre csempészni. Valóban nem kívántunk. Közben a heroinkereső farkaskutyák végig szagolták a Rábát. Nem találtak kábítószert. A finneknél 10 perc alatt végeztünk. Domsa barátom a KÁRPÁTI A úti okmányait rendezte egy patikaszerű terem bal sarkában. Én áteilenben az útleveleket. Mindkettőnkét, mert a határőr látta, hogy együtt jöttünk, így Pistára nem is hederített. Pénzváltás következett és némi magyaros ismerkedés az árakkal. A finnek szokott szerénységükkel maguk is vallják, hogy Helsinki Európa legdrágább városa. Hihető. Nem vagyok közgazdász, csak idegenforgalommal Soumi: - a csend országa 7. A finn mosoly sokat foglalkozó újságíró. Finn testvéreinkhez készülő honfitársaink tájékoztatására csupán any- nyit, hogy a német márkát 1:2 arányban váltják át, de az árak fölözik a németeket. Korábban említettem, hogy szigorú tárgyilagosságra, tény- közlésre törekszem. Ez nemcsak a negatívumokra, a pozitívumokra is vonatkozik. Finnországban ez utóbbiak uralkodnak. A táj szépségéről az ember tulajdonképpen nem tehet. Arról azonban már igen, hogy az elképzelhető legkevesebbet rontson rajta. Amiként az itt történik. A játszadozó óriások jókedvére emlékeztető, szerteszórt hatalmas sziklatömbök között és körül toronyi fenyők. A jávorszarvasoktól a forgalmat és a forgalomtól a jávorszarvasokat drótkerítés védi. Szanaszét a tájban patyolattiszta faházak, egymástól kiáltás- nyi távolságban, ugyanis a zárkózott finnek nem szeretnek szom- szédolni. A S/ekszárdtól Helsinki kikötőjéig megtett 2885, illetve a vo- sini kitérőt is számítva 3507 kilométeres kamiontúrával kapcsolatban félő, hogy már unalomig emlegettem az útviszonyokat. Ez most se kerülhető el, de csak azért nem történik aranybetük- kel, mert ez tiyomdatechnikailag megoldhatatlan. A tükörsima út mentén jól érthető jelzőtáblák tömkelegé. A kikötőbe egyébként a köztársasági elnök palotája előtt bekanyarodva lehet eljutni. A palota kapuja a piacra nyílik, ami világhírű és reggel 6-tól délután 2-ig működik. Majd a bódék eltűnnek az elnök ablakai alól és tisztítógépek tömege fél óra alatt díszszemlére alkalmassá teszi a teret. Képzeljük el, hogy a Bosnyák téri piac az Országház előtt van, vagy a szekszárdi délelőttönként a Béla téren... Az idegenforgalom nagy, a finnek azonban semmiféle hódolatra nem kaphatók a külföldiek előtt. De nem is fosztják ki őket: - például vendéglőkben. Hajszálpontosan számolnak és bár elfogadják, mégis némi döbbenettel néznek arra. aki borravalózni próbál. Valami halvány mosolyféle csak egyetlen náció fiainak dukál. Bármennyire meglepő, de ezek mi vagyunk: - magyarok, a „nagy testvérek”. Sejthetőleg nem gazdagságunk, vagy erkölcsi nagyságunk, hanem a finnekénél kétszexte nagyobb lélekszámúnk miatt. A mosoly mellé új ismerősöket is sikerült szereznem. Persze nem finnül, vagy magyarul, hanem németül csevegtünk. Egyikük Erija Torfayeh mondta: :- Tudja, hogy miért kerültünk mi, finnek, ide északra?- Sajnos nem!- Amikor bő 2000 évvel ezelőtt őseink valahol az Urál lábainál útelágazáshoz értek, az egyik nyílra ki volt írva: „Meleg, szép idő, jó termőföld.” A másikra: „Hideg, hó sziklák, tavak fenyőfa.” A mi elődeink analfabéták voltak, ez utóbbi irányt követték. A magyarok tudtak olvasni... Vitatható. "'Ennek a fejezetnek a címét Ko- dolányi János Finnországról szóló kötetéből kölcsönöztem. Ordas Iván Z. Editnek! Ha már nem szeretsz, legalább azt írd megl Alfonz. Csabai Istvánnak nagyon sok boldogságot kíván: anya, és kisfia Zsolti. Bató Boglárkának névnapja alkalmából nagyon sok boldogságot kíván: Józsi. Aidának Gyulára! Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz (s szeretsz) nagyon! Sándor Bátonyte- renyéről. Bana Tibinek sok boldog születésnapot kíván: anya és Évi. Köszönöm Pálfi László- nénak, hogy elveszett kedvezményes nyugdíjascédulámat visszaküldte! Mészáros Imre. Speidl szenátor úrnak! A kisnyugdíjak rendezésénél vegyék figyelembe a felnevelt gyerekek számát is! Egy nyugdíjas édesanya. Máth Jánosnak ezúton küldjük születésnapi jókívánságainkat: Gizi és családja. Sanyinak 17. születésnapján sok boldogságot kíván: Ildikó, Bettina, Tibi. Simon Zoltánnénak névnapja alkalmából sok boldogságot (és Alex felneveléséhez sok türelmet) kíván bátyja: Jocó.
