Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-07 / 81. szám
1990. JÚLIUS 7., SZOMBAT [mnzzzj 7 Vesa Hiltunen: A művészet a gondolat játéka. Nemzetközi grafikai míívésztelep, Mátraalmás Ajándék a jövőnek \ A Csohány Kálmánról elnevezett nemzetközi müvész- \telep 17. alkalommal nyitotta meg kapuit Mátraalmáson, ahol június 19-töl július 18-ig kilenc grafikus-, festő- és szobrászművész dolgozik. A grafikai alkotótelep idei vendége William Dick (Nagy-Britannia), Ronald von Piekartz és Bemard Verhoeven (Hollandia), Vesa Hiltunen (Finnország). Vlagyimir Filipenko (Szovjetunió), Javora Petrova (Bulgária). Balázs István (Szlovákia), valamint Kó- tai Tamás és Csemniczky Zoltán. Bízzunk abban, hogy az ellentmondásos folyamatoktól sem mentes hatalom- és rendszerváltás nem söpri el ezt az alkotótelepet, a leendő új helyi önkormányzat képes lesz a működési feltételek további megteremtésére, sőt, gazdagítására. Ab ovo. Csemniczky Zoltán kollázsa. É rdemes emlékeztet' ni arra, hogy például az alkotótelep külföldi és hazai vendé" gei az eltelt több mint másfél évtized során igen jelentős értéket képviselő grafikai anyaggal gyarapí' tották a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum képzőművészeti gyűj térné" nyét. Ez pillanatnyilag félezer művet jelent. Ok' kai állítható, hogy ennek műtörténeti értéke napjainkban még föl sem be' csülhető, viszont kétségkí' vül ajándék az utókornak- Lehetővé teszi pár évtized múlva a komoly mű' vészettörténeti kutatást, hozzájárulhat annak vizs' gálatához, hogy vajon az 1970-es és ’80-as évek fiatal művészei Nyugat' és Kelet'Európában milyen törekvéseket képviseltek, egyáltalán, hogyan látták a világot? Természetesen, ez a több mint ötszáz mű a korszak grafikai, alkalmazott grafikai termésé' nek csak parányi szeletét jelenti, de hozzájárul a teljesebb megismeréshez. Máris nyújt bizonyos áttekintést a gyűjtemény holland, bolgár, szlovákiai és magyar része, amely számbelileg a legtöbb grafikát foglalja magába. Az érdeklődő közönség, amely a fokozódó egzisz' tenciális kiszolgáltatottság következtében, a kulturá' lis igény katasztrofális csökkenésével egyre fogy, rendszeresen találkozhat azokkal a kiállításokkal, amelyeket a gyűjtemény anyagából válogatnak a rendezők. Így tehát folyamatosan mód van a sok' színű grafikai törekvések figyelemmel kísérésére. Az akotótelep zárásaként pedig évről évre közös tárlaton mutatkoznak be a művészek Salgótarján és a megye lakosságának. Nem minden ok nélkül jegyzendő meg az sem, hogy a tervezett Bécs— Budapest világkiállításhoz való csatlakozás szempont' jából is külön figyelmet érdemel a művésztelep, hiszen ez Nógrád megye úgyszólván egyetlen jelentős nemzetközi jellegű ese' ménye. Ezenkívül komoly híre csupán Hollókőnek van, amely a világörökség része. Dunaújváros" Csemniczky Zoltán munkában. Alkalmi műelemzés. Balról jobbra.- William Dick, Bernard Verhoeven és Kótai Tamás. ban május végén tartottak tanácskozást a nemzetközi művésztelepeket rendező intézmények képviselői. Itt megfogalmazták álma" nelmi, társadalmi lét folyamatai nagyon is racioná' lisan foglalkoztatják őket. Érdekes megfigyelni a nyugati és a keleti, vagy Vlagyimir Filipenko Latin-Amerika népi kultúrái iránt érdeklődik. Például a glasgowi William Dick, aki éveket töl' tött az Egyesült Államok* ban is, vagy a holland Ronald von Piekartz és Bér* nard Verhoeven szabad' ságértelmezései a környe' zettel szerves egységben léteznek, az életformával adekvát alkotási metódu* saik a műalkotással vala' milyen módon kapcsolatba kerülő ember számára is a korláttalan értei' mezési szabadságot nyújtják. Általában is igaz az a felfogás, amire a finn Vesa Hiltunen egyik mű' vének címe is utal, hogy a művészet az elme játéka, ámde az asszociatív ,,já' ték” mögött konkrét személyiségjegyek kifejeződé* séről van szó. Az installá* ikat is. Magyarországon jelenleg mintegy tizenöt művésztelep működik. Ál' maik közé tartozik, hogy a világkiállítás idejére számítógépes rendszert hoznak létre, amellyel feldolgoznák a magyarorszá" gi művésztelepek anyagát, s amivel csatlakozni tudnának a Nyugat-Európá* ban már meglévő számítógépes rendszerekhez. Álmaikat természete* sen a művészek is megfogalmazzák, ami koránt* sem jelenti azt, hogy álom" világban élnek. Vizuális gondolataik — többnyire erőteljesen absztrahált grafikai fogalmazásban — éppen arról szólnak, hogy a kor, az ember és környezete alapkérdései, a törté* kelet'közép-európai mű' vészi magatartások közöt' ti különbséget a forma- és ció, a design pedig a lehető legelőkelőbb szerepet foglalja el általában is a Ronald von Piekartz a művésztelep grafikai műhelyében. motívumkincsben, a fűnk" nyugat'európai kulturális cionális grafika iránti ér' és civilizációs környezet* deklődésben is. ben. Az úgynevezett „tv-nemzedék” tagja, Vesa Hiltunen Yantaa-ból. Balázs István szlovákiai magyar művész témáit a klasszikus festői hagyományból meríti. Javora Petrova illusztrátori és könyvművészeti szakot végzett Szófiában. E z a fajta világértelmezés és környezetformáló attitűd persze már megjelent Európa keleti régiójának művészetében is, ahol viszont még létezik a motívumokra, gondolkodási folyamatokra „konkrétabban” történő, bizonyos értelemben, a hagyományra váló viszonylag konzekvensebb hivatkozás, ami az itteni társadalmak fejlődési jellegzetességeiből következik, ahol mindig kicsit tovább él a múlt társadalmi szerkezetben, mentalitásban, archaiz- musokban, és így tovább. Érdekes a leningrádi professzor, Vlagyimir Filipenko törekvése, aki a latin-amerikai és az orosz népi motívumok azonosságaira és különbözőségeire építi metszeteit. A balassagyarmati Csemniczky Zoltán Ab ovo kallázssorozata pedig a kárpát-medencei népművészeti motívumokra épít. A rimaszombati Balázs István elsősorban az európai kultúra hármas pillérét, a görög, római mitológiát és a Bibliát veszi alapul gondolatai kifejezésére. A szófiai Javora Petrova, akinek férje, Tihamér Manolov 1988-ban volt Mátraalmás vendége, elsősorban történelmi témákkal és illusztrációkkal foglalkozik. A szentendrei Kótai Tamás grafikai tájékozódása viszont inkább a teljesen szabad értelmezés felé mutat. Érdeklődéssel várjuk kiállításukat Salgótarjánban. T. E. Fotó: R Tóth Sándor