Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-28 / 99. szám
1990. JÚLIUS 28., SZOMBAT LiEFnny 3 A szakemberek gondos munkával hegesztik a tartályokat. Silótartályok a Vegyépszerböl A Vegvépszef salgótarjáni gyárában az elmúlt hetekben saválló silótartályokat készítenek. Ez a munka évente visszatérő tevékenységük közé tartozik a tarjániaknak. Ezúttal három darabot készítenek a termékből, az elkészült tartályokat pedig vasúton szállítják a megrendelőne.k. Felvételeink a gyár munkájába pillantanak be. Gyurián Tibor felvételei Szállítás előtt a termékek. A saválló silótartályhoz kiegészítő darabot készítenek. Az OTP első félévi mérlege Növekedett a devizabetét-állomány Az OTP-től kapott tájékoztatás szerint a pénzintézet fiókjainál elhelyezett lakossági betétek összege június 30-án 216,6 milliárd forintot tett .ki, ez 12,1 milliárd forinttal kevesebb, mint az év elején. (A múlt év első felében a csökkenés még mindössze 7.5 milliárd forint volt hat hónap alatt.) A devizabetét-állomány növekedett. A fél év végi ösz- szege megközelítette a 38,5 milliárd forintot. E növekedés 12,8 milliárd forintnak felel meg. Az elmúlt év első fél évében csak 3,7 milliárd forintnyi devizameg- takarítás-növekedést regisztrálhattak. Az új feltételű — magasabb kamatozású — hosszú lejáratú hitelállomány június 30-án 40,2 milliárd forint, 11,2 milliárd forinttal több, mint az év elején. A régi — kedvezményes kamatozású — hitelek állománya viszont csökkent, a jelenlegi 215,2 milliárd forint, 17,9 milliávd forinttal kevesebb, mint egy fél évvel ezelőtt. Ez abból adódik, hogy a kamatadó bevezetése előtt nagyon sokan visszafizették tartozásukat. A rövid lejáratú hitelek — áru- vásárlási és személyi kölcsönök — állománya g fél éjv végén 22,1 milliárd forint volt, 2,5 milliárd forinttal több, mint az év élején. A viszonylag kismértékű növekedésnek a kamatok emelkedése az oka. Az OTP az első fél évben 0,8 milliárd forintnak megfelelő szocialista valutát értékesített 319 ezer ügyfél részére. (Tavaly 240 ezren, 0,4 milliárd forint értékű valutát vásároltak ugyaneny- nyi idő alatt.) A konvertibilis fizetőeszközök értékesítése jelentős mértékben csökkent. míg tavaly csaknem 1,5 millióan 10,5 milliárd forint értékben vásároltak konvertibilis valutát, idén az első fél évben a korlátozó intézkedések miatt mindösz- sze 328 ezren tudtak az OTP-hez fordulni valutáért, s összesen 1,3 milliárd forint értékű fizetőeszközhöz jutottak. Az OTP vásárlása és visszavásárlása a szocialista valutákból fél év alatt 0,2 milliárd forint értékű volt, szemben a múlt évi 0,6 milliárd forinttal. Konvertibilis valutát viszont az OTP az elrpúlt év első ifiében 0,6 milliárd, az idén 1 milliárd forint értékben vásárolt a lakosságtól. * Az értékpapír-forgalom a takarékpénztárakban számottevően növekedett. Fél év alatt letéti jegyből 4,7 milliárd forintnyit adtak el és 2,5 milliárd forint értékben vásároltak vissza. Tavaly az eladás 2.5, a vásárlás és visszaváltás 0,4 milliárd forintot tett ki. Pénztárjegyből 10,5 milliárd forintért értékesítettek és 5.7 milliárd forintért vettek, illetve váltottak vissza. Az OTP-nél kincstárjegyértékesítés tavaly az első fél évben- 1,6 milliárd, az idén 2,5 milliárd forintot hozott a költségvetésnek. A visszavásárlás értéke az elmúlt év első felében 3 milliárd forint volt, az . idén csak 2 milliárd. (MTI) Zsebnaptár — üzletembereknek „Zsebnaptár” néven új adatbázist hozott létre nemrég Moszkvában a szövetkezetként működő Fakt információs szolgálat. Az új adattár olyan üzletemberek munkáját hivatott megkönnyíteni, akik IBM PC XT AT-típusú, MSDOS operációs rendszerben vezérelt számítógépekkel rendelkeznek. Mindenekelőtt Moszkvában tevékenykedő kül kereskedőkről és más hivatalok dolgozóiról van itt szó. A „Zsebnaptárban” mintegy 2000 cégre vonatkozó adatot tárolnak a következő csoportosításban: szovjet külkereskedelmi szervezetek, külföldi cégek képviseletei, vegyes vállalatok, szovjet és külföldi bankok, követségek és kereskedelmi képviseletek, légitársaságok és idegenforgalmi cégek, sajtóirodák, szövetkezeti alapon működő éttermek, valamint egy, a személyi kapcsolatok számára fenntartott rovat. A felsorolt fejezetek mind' egyikében megtalálható az adott szervezet neve, címe, telefonszáma, telefax- és telexszáma, a vezető neve. az itt előállított termék, illetve a nyújtott szolgáltatás jellege, valamint más, a cégre jellemző kiegészítő információ. Míg a fejezetek többgége koriknát adatokat tartalmaz, a személyes kapcsolatok számára fenntartott adattár, tetszés szerint, bármilyen információval feltölthető, még más rovatokból kiemelt adatokkal is. Az adattárnak ez a része csak személyi kód előzetes megadása után vehető igénybe. Üj szívgyógyszer Urokináz néven érrendszeri betegségek gyógyítására alkalmas, új, hatásos gyógyszer ke.rül hamarosan forgalomba. A Humán Oltóanyag-termelő és Kutató Intézet gödöllői gyárában már a múlt év végén megkezdték a gyártását. Ez az első Urokináz készítésére alkalmas üzem egész Kelet-Európábán. Olasz szakemberek telepítették. A jelenleg még nagyon drágán, valutáért beszerzett új gyógyszer honosítása, törzskönyvezése folyamatban van. Az Urokináz kémiai szer- ékezetét tekintve tiszta fehérje, Alapanyagául, a tudomány mai ismeretei szerint, egyetle.n nyersanyag, a 18—30 év közötti férfiak vizelete jfehet számításba. A gödöllői intézet mintegy 20 laktanyában szervezte meg a gyűjtését és elszállítását. A laktanyákban ugyanis mindig nagy számban vannak együtt az említett korú férfiak. Lehallgatási botrány j Rétságon (Folytatás az 1. oldalról.) László művelődéstechnikus- sal, aki egyben a stúdió- és a hozzá tartozó audiovizuális rendszer működtetője volt. Akkor Sógor László, a következőket mondta Nagy Csabának: „Mivel te már úgy sem dolgozol itt, tudd meg, hogy én mindent tudok ám azokról a beszélgetésekről, ami az irodában folyik, mert én mindent hallok!” Azonban volt munkatársunk a Sógor-féle élménybeszámolót nem velünk osztotta meg, hanem Katona Pállal, aki szintén műszaki szakember és hajdanában itt dolgozott a házban. Hál’ istennek, ő már közvetlenül hozzánk fordult! — Ez mikor történt? . — Július ,3-án, kedden este. Zárás után Móricz Jánossal visszajöttek a házba és átvizsgálták a rendszert. Akkor találták meg a két poloskát, s akkor döntöttek úgy, hogy a corpus deliedről videofelvételt készítenek. — Mi történt azután, hogy július 4-én reggel, ön is végignézte a leleplező filmkockákat? — Amikor elkezdtem nézni, először azt hittem, hogy valami jópofa hülyeséget találtak ki a kollégáim. De aztán minél tovább néztem, annál inkább kezdtem rájönni, hogy ez véresen komoly! Ezért úgy döntöttünk, hogy még aznap este újra átkutatjuk az egész házat és a már betervezett július 5-i munkaértekezletig nem szólunk Sógor Lászlónak, hogy lebukott. — Negyedikén este, mi után nyomoztak és találtak-e még valamit? — Egyrészt további po,- loskát kerestünk, ugyanis 3-án kimaradt a gazdaságis irodája, mivel zárva volt és a fiúknak nem volt kulcsuk. Másrészt átvizsgáltuk az egész hangtárat, hiszen bebizonyosodott, hogy tökéletes magnófelvételeket is lehet készíteni. Azonban sem újabb poloskákat, sem pedig magnószalagokat nem találtunk. Így virradt ránk az ominózus értekezlet napja, július 5*e. Délelőtt két kollégámmal, Varga Katalin művelődési előadóval és Haváné Bakos Leonóra igazgatóhelyettessel megegyeztünk abban, hogy Ács Boldizsár tanácsi osztályvezetőn kívül meghívjuk még dr. Albrecht Mária vb-tit- kárt is. ö azonban éppen akkor szabadságon volt. — Rá miért volt szükség? — Mert jogi szakember és én eldöntöttem, hogy a videofelvételt azon melegében lejátszom az egész társaságnak, valamint csinálok nekik egy kis „helyszíni bejárást” is. — Mi történt azután, hogy újra lezongorázták a bizonyítási eljárást? — Ifj. Sógor László először fehér lett, majd vörös. Tulajdonképpen csak akkor fogta föl, hogy mi is történik. Mikor visszajöttünk a „helyszínelésből”, kéréssel fordultam a jelenlevőkhöz: ha valakinek tudomása volt a dologról, akkor a közösség érdekében '' arra kérem, mondja el. Hangsúlyoznom kell, hogy még akkor sem említettem nevet, habár pontosan tudtam (tudtuk) kiről is van szó! Mivel dermedt csend fogadta kérésemet, tovább fokoztam a dolgot. Lejátszottam nekik a videofelvételt, de még a lejátszás előtt leszögeztem: ezt a felvételt bármikor, bárkinek a rendelkezésére tudjuk bocsátani. Amennyiben itt a helyszínen nem derű] ki, hogy ki követte el ezt a dolgot, fel fogom jelenteni az állambiztonságnak — mégpedig nem a helyinek, mert ismerem az összefonódásokat — továbbá értesítem a sajtót. Mivel a lejátszás után is síri csend uralkodott, ezért kénytelen voltam egyenesen ifj. Sógor Lászlónak címezni a már említett kérésemet. Akkor ő fölállt, kijött elénk és azt mondta: „Nekem nincs mit mondanom. Ez tény, ezt én csináltam.” — Miért nem alkalmaztak fegyelmi eljárást? — Azért nem. mert akkor az a játék következett volna. hogy helyi munkaügyi bírósághoz fordul, hiszen a fegyelmi ellen fellebbezési joggal élhet. Ehhez hozzá keli tennem, hogy ifj. Sógor László papája a rétsági vízügy igazgatója. Mint ilyen, rendkívül széles körű, befolyásos kapcsolatokká] rendelkezik. Ezért mi nem akartuk megkockáztatni, hogy esetleg saját játszadozásnak leminősítve az ügyet, a fia megússza a dolgot, s talán még vissza is kelljen vennem. Ezérl árra az álláspontra jutottunk, hogy jegyzőkönyvezett felmondást készítünk. „Lehallgatásról szó sem volt” — Hogyan jutott eszébe, hogy ilyet csináljon? — kérdeztem ifj. Sógor Lászlót. — Nekem nem jutott eszembe semmi. Ez ott van... Nem értem a kérdést. — A poloskabeszerelésre gondoltam. — Működtettem. — Szórakozásból? — Nem szórakozásból.. Lehallgatásról .szó sem volt. Ez nevetséges! — De a jegyzőkönyv szerint elismerte a lehallgatás tényét és ezt az aláírásával is hitelesítette. — Akkor alá sem írtam volna... De ez egv kiépített hangrendszer, ami mindenhol így működik. Ez már ott volt akkor -is, amikor én odamentem dolgozni. — Ha ezek a mikrofonok már ’88 óta be voltak szerelve, akkor. . . — Én nem tudtam róla! — Idézek a jegyzőkönyvből: „Ezekről a beépített mikrofo- nőkről — mint azt Sógor László müvelődéstechnológus beismerte — rajta kívül a dolgozóknak nem volt tudomása.” Ha önnek idestova két éve tudomása volt arról, hogy ezek a poloskák működnek, akkor miért nem szólt a kollégáinak? — Mert természetesnek fogtam fel, hogy a rendszerben ott vannak a mikrofonok. Én soha nem is foglalkoztam vele. Csak most kinagyítják a dolgot. — Van arról elképzelése, hogy ezek a poloskák miért és hogyan kerültek a művelődési központba? ■ — Nem tudom. Fogalmam sincs. Én nem raktam be, az biztos! Nekem a kollégáimmal soha nem volt olyan konfliktusom, ami arra adott volna okot. hogy én titokban lehallgatva őket, alájuk vágjak. * — Ha már a konfliktusnál tartunk: 1988. november 7-én, főtéri hangosítást kellett volna biztosítania, ön ezt elmulasztotta, s ezáltal a kollégáit szakmailag és erkölcsileg kompromittálta az ünnepségre meghívott párt- és állami vezetés előtt. Ezért ön ellen „munkakörben elkövetett mulasztás” miatt fegyelmit indított Szép Erika megbízott igazgató. ön akkor elvesztette a pert és megkapta a fegyelmit. — Ez így igaz és meg is érdemeltem, hiszen nem végeztem el a feladatomat. — Pedig az előző munkahelyén felelős beosztásban dolgozott. Ügy tudom, ilyen helyre nem vesznek fel akárkit. — Hát ez tényleg így van! Négy évig dolgoztam egy kiképzőlaktanyában, mint kinevezett polgári alkalmazott. Ez azt jelenti, hogy ugyanazok a jogok és pénz- juttatások illettek meg. mint egy tisztet. — Hol van ez a kiképzőlaktanya? — Ezt nem mondhatom meg, mert három évig titoktartási eskü kötelez és ebből még csak két év telt el. — Azt elárulná, hogy ott mivel* foglalkozott? — Egy audiovizuális híradás-technikai hangrendszerközpontot működtettem, aminek teljhatalmú ura voltam. Ez azt jelenti, hogy rajtam kívül senki sem tehette be a lábát a stúdióközpontba, csak akkor, ha én engedélyt adtam rá. — Ez a tisztekre is vonat- kozott? — Igen. Még a parancsnokra is. — Amikor Szép Erika felelősségre vonta a lehallgat; miatt, akkor ön a következőt mondta: „Ez nem ügv, mert az előző munkahelyemen csináltam már ilyet, csak akkor a parancsnokom utasítására.” Igaz ez? — Igaz. — Eszerint, ebben a titkosított laktanyában lehallgatö- központot működtetett? — Nem! Egy híradás- technikai központot működtettem, amely a laktanya épületei között, kiépített vezetékhálózatta! továbbította a hangjeleket. — Abban is voltak „mikrofonok"? — Igen. — Tehát lehetett azt is hallani, hogv valaki más még beszél valahol, anélkül, hogy az a valaki tudott volna róla, önök pedig tudták? — Igen, úgy is.. . Meg úgy is. hogy tud róla. . — Értem! Akkor most menjünk tovább: amikor az igazgató megkérte arra, hogy a folyosón várakozzon, amíg döntenek az ügyében, ön eltűnt. Eltűnését azzal indokolta, hogy kikészült és céltalanul bolyongott a városban. Ezzel szemben Acs Boldizsár osztál> vezető azt állította, hogy ön a tanács titkárságán várakozott. — Igen. oda is beültem. Akartam beszélni... valakivel. — Kivel? — A szomszéddal. — Ki az a ..szomszéd”? — a ielenleei ooluármes- ter, Oresina István. — Miért kereste öt? — Neki is szerettem volna elmondani, hogy mi történt. — De hát a munkaértekezleten — A es Boldizsár személyében — közvetlenül képviseltette magát a tanácsi apparátus. Miért volt szükség arra hogy Oresina Istvánt személyesen informálja a lehaliea'ási botrányról? — Azért, mert e munka- értekezleten feszélyezett a nyilvánossá? és négyszemközt őszintébben, nyíltabban tudtam volna őt is tájékoztatni. Tények és kérdések Az eset kapcsán bárki joggal kérdezheti: ugyaninál’, mi a fenét lehetne lehallgatná egy művelődési központban? Nos. a rétsági Asztalos János Művelődési Központ, helyőrségi kuitúr- ház. A rétsági elsőlépcsős harckocsizóezred tisztiklubja évek óta itt működik. Sőt — a tanácson kívül — az intézmény pénzügyi fenntartásához a hadsereg is hozzájárul. Éppen ezért — az eddig feltárt lehallgatási botrányok kapcsán — köny- nyen feltételezhető, hogy a most megtalált két poloska, több poloska volt: ifj. Sógor Lászlón teljesen kívül- eső, magasabb köröknek állhatott érdekében megtudni, miről is beszélgetnek a tisztek. És mi van akkor, ha házon belül maradunk? Akkor pedig azzal a ténnyel kel] szembenézni, hogy a népművelők és a tanácsi vezetés kapcsolata nem ép- . pen felhőtlen. Az évek óta felhalmozódott konfliktus Végh József „ejtőernyős” igazgatói kinevezése kapcsán tört felszínre, s olvan botrányt kavart, amelyről a sajtó is cikkezett. Talán ezzel magyarázható, hogy az irodákban elhangzott és továbbított „kisiníók’ alapján hátráltatnak egy döntést: az intézménynek ma sincs kinevezett igazgatója. — szőke —
