Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-12 / 59. szám
1990. JÚNIUS 12., KEDD imurmn POSTÁNKBÓL Az Üj Nógrád május 31 -i száma a Szabad Demokraták Szövetsége salgótarjáni képviselőivel készített interjút közölt. Ebben olvasható, hogy a szervezet salgótarjáni csoportja nem ért egyet a Nógrád Megyei Tanács legutóbbi ülésének azon határozatával, mellyel létrehozta a megyei közlekedési intézetet, valamint a megyei munkaügyi hivatalt. Nem vitatva a nyilatkozók jó szándékát — mint az érintett tanácsülést napirendek előterjesztői — szükségesnek tartjuk, hogy a közvélemény tájékoztatása érdekében, ahhoz néhány megjegyzést fűzzünk. A megyei tanács 1983-ban — mint az országban másutt is — két háttérszervezetet alapított a közlekedéshez fűződő feladatok ellátására. Az Autóközlekedési Tanintézet a gépjárművezető-képzéssel, -továbbképzéssel foglalkozik, a közlekedési felügyelet a gépjárművek műszaki vizsgáztatását végzi. Mindkét intézmény eredményérdekeltségű, külön igazgatók útján vezetett, de közös gazdálkodású szervezet, mely a megyei tanácstól rendszeres támogatásban részesült. A fenti kettősség több olyan belső ellentmondást tartalmazott, amelv indokolta a szervezetek korszerűsítését. Ugyanakkor megítélésünk szerint nem tartható az az állapot, hogy a megyei tanács, vagy „Hatalomátmentésről szó sem lehet...” majd a megyei önkormányzat továbbra is rendszeres támogatást folyósítson, A most javasolt szervezeti változtatást — mellyel az illetékes főhatóságok egyetértettek — az ország többi megyéje a múlt év közepétől kezdődően mór végrehajtott, vagy azzal jelenleg foglalkozik. Az intézmények összevonásával a vezetői szintek száma csökken, az indokolatlan párhuzamosságok megszűnnek, a megyei támogatás szükségtelenné válik, ugyanakkor maga a tevékenység nem szenved csorbát. Az intézet új vezetőjének személyére az Űj Nógrádban a közelmúltban hirdetés jelént meg. Ebben a pályázókra olyan szigorú szakmai követelményrendszert fogalmaztunk meg, amely az úgynevezett „hatalomátmentést” kizárja. A közlekedési intézet állam- igazgatási felügyelet alatt működik továbbra is. így nincs módja arra, hogy az intézet vagyonát gazdasági vállalkozásba átmenthesse. A megyei tanács ülése foglalkozott a megyei munkaügyi hivatal létesítésével is. A jelenlegi, többségében szolgáltatást végző munkaügyi és pálvaválasztási tanácsadó intézet és városi irodáinak feladata olvan mértékben megszaporodott, hogv energiája elsősorban a napi 300 ügyfél gondjainak kezelésére korlátozódhat. Ugyancsak növekedett a megyei tanács foglalkoztatáspolitikai osztályának feladata is. Az ügyintézési folyamatok a két intézményben sok esetben párhuzamosan folytak, bizonyos ügyeket két helyen kellett intézni. A foglalkoztatási helyzetijén beálló változások, a több mint 1300 munkanélküli, az 1600-at meghaladó bejelentett munkahely-megszüntetés, a kritikus helyzetű térség kezelésé új feladatként jelenik meg, egyben a szolgáltatási színvonal javítását is igényli. A két szervezet összevonásával létrehozott hivatal a Munkaügyi Minisztérium sajtóban megjelenő elképzeléseivel egyezik. Az új szervezet saját vagyonnal nem rendelkezik, így átmentésről sem lehet szó. A vezetői posztra beérkező pályázatokat elbírálók a rátermettebb, alkalmasabb jelöltet fogják választani. Munkánkhoz ma is és a jövőben is szívesen vesszük a pjártok észrevételeit. Fenti sorainkat sem az észrevétel visszautasítása, hanem kizárólag az olvasók tájékoztatása érdekében tettük. Sára János közgazdasági . főosztályvezető Holles Miklós műszaki és környezetvédelmi főosztályvezető Havonta mintegy ötszázezer forint értékű forgalmat bonyolít le a béri vegyesbolt, melyet a Pásztó és Vidéke Áfész üzemeltet. Az elmúlt évben felújított üzletbe havonta csupán két alkalommal szállít árut a Füszért, így gyakorta hiánycikknek számítanak a fűszerek, mosószerek és a cukoráruk. — RT — (Folytatás az 1. oldalról.) Idézet Skoda Ferenc ki- hallgatási jegyzőkönyvéből: „Megjegyezni kívánom, hogy olvastam a „RING” c. újságban megjelent cikket balesetemmel összefüggésben, amelyben egy névtelen személy engem azzal vádol meg, hogy „hulla részegen” húztak kj a gépkocsiból és állítólag ezt a szemtanúk el tudják mondani. Ez az állítás rágalom... Engem a gépkocsiból Kuris Bertalan és felesége segített ki, és lehetséges, hogy szükség volt támogatásukra, hiszen az ütés következtében rosszul lettem, erős fájdalmaim voltak, majdnem elájultam. Ha ezt valaki messziről látta, olyan vélemény alakulhatott ki benne, hogy én ittas vagyok.” — Nos, ivott-e Skoda Ferenc, vagy sem? — kérdeztük dr. Molnárt. — A kihallgatás során a rendpr ezredes elismerte, hogy a baleset napján délelőtt tíz órakor fél deci pálinkát és hozzá fél liter sört ivott meg. Azonban a beszerzett igazságügyi orvos- szakértőj vélemény szerint, ez az italmennyiség a 18 óra 40 perckor bekövetkezett balesetkor, szervezetéből már maradéktalanul kiürült. — Eszerint már nem volt „alkoholos befolyásoltság” alatt, amikor a tankernek ütközött? — Nem. — A feljelentés azt is tartalmazta, hogy Skoda Ferenc „házastársát szolgálati gépkocsival szállíttatta különböző helyekre”. Ezzel kapcsolatban mit állapítottak meg? — A gépjárművek magáncélú igénybevételét szabályozó 8/1983. BM-utasítás szerint a rendőr ezredes, főkapitányi beosztásánál fogva, évente 4000 km-ig igénybe vehette a szolgálati gépkocsit. Erről a megtett kilométer és útvonal feltüntetésével nyilvántartást vezettek. Ebből megállapítottam, hogy Skoda Ferenc 1988-ban 3370 km-t, 1989- ben 1562 km-t és 1990-ben pedig 640 km-t használt fel. Tehát, á számára engedélyezett 4000 km-es évi keretet egyik évben sem merítette ki. E jogszabályi rendelkezés folytán, lehetősége volt hozzátartozó szállítására is. Ezzel kapcsolatban sem „különböző helyekre-’ szállíttatta házastársát, hanem a megyei kórház ambuláns kezelésére, mivel felesége súlyos beteg. — A feljelentésben az is szerepel, hogy „a gépkocsiban a baleset folytán keletkezett kárt nem téríttették meg Skoda Ferenccel”. — A fegyelmi ügy irataiból világosan látszik, hogy a belügyminiszter-helyettes a fegyelmi határozatban az idevonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően intézkedett arról, hogy a gépkocsiban kárt okozó Skoda Ferenccel szemben a kártérítési eljárást folytassák le. Ez a kártérítési eljárás folyamatban van. Azonban az ügy kivizsgálása már nem a mi hatáskörünk, hanem a Belügyminisztériumé. Ezért a nyomozás teljesítését részünkről lezártnak tekintjük. — szőke — Jobb későn, mint soha! Bevallom, az elmúlt hét, hét és fél hónapban rögeszmémmé vált a megyei lap ügye. 1989 októberében egyik „kiagyalója” voltam annak a nagy, de mégsem elegendő port felvert petíciónak, amelyik a NÓGRÁD című pártlap önkormányzati kezelésbe adását sürgette. Az emlékezetes Springer-botrány idején pedig nagyon igyekeztem volna nyilvánosságra hozni, hogy a lap „párttalanításá- nak” nem a szerkesztőség önkényes — bár megengedem, biztos jó szándékú — gazdaváltása, az egyedüli és messze nem a legszerencsésebb útja. Mindez, úgy, ahogy van, totális kudarcba fulladt. A petíció simán megfeneklett Boldvai úrék szűklátókörűségén, az újság csúsztatta, vagy egész egyszerűen nem közölte az írásaimat, országos lapban pedig nem úgy vette ki magát a provinciális panasz, mint ahol aktuális. Egészen június 5-én, délutánig nyugodtan el lehetett intézni az egészet azzal, hogy amiért a számat téptem, bar... — bocsánat —, butaság. Akkor azonban csoda történt. Az MSZP országos elnöksége bejelentette, hogy a megyei lapokat a parlament rendelkezésére bocsátja. (Biztosan csak tisztán véletlen, ámde mégis nagy kár, hogy a mi lapunk ezt nem tartotta érdemesnek közölni, a helyi MSZP-szerv meg kommentálni. Vagyis több mint féléves késéssel és néhány országos botrány után gyakorlatilag az történt, amit az MDF, a szocdem és az SZDSZ salgótarjáni szervezetei és az akkor még létező MSZP-radikálisok követelni merészeltek. Mert a parlamenti, vagy önkormányzati rendelkezés a lapok felett formai különbség csupán. A tartalom, azaz a nemzeti birtokbavétel — pontosan ugyanaz. Így aztán nagyon csúnya fintora a sorsnak, hogy ez már nem vonatkozhat a Sprin- ger-érdekeltségű NÓGRÁD- ra (Pardon! Űj Nógrádra!). Pont arra a lapra, amelynek nemzeti birtokbavételére az országban messze elsőként és garantáltan „alulról” tettek kidolgozott, megvalósítható és szellemiségében immáron visszaigazolt javaslatot. Nem nagyon akarok azonban ebbe belenyugodni, úgy, hogy tisztelettel meg- kozkáztatnék egy felvetést, hogy hogyan lehetne nálunk is mindent helyreigazítani — szándékaim szerint úgy, hogy se az olvasók, se a szerkesztőség ne lássa kárát. A NÓGRÁD (Bocsánat! Űj Nógrád!) megjelenésének tárgyi feltételeit — széket, asztalt, szekrényt, telefont és főleg helyiséget — mindmáig az MSZP helyi kiadóvállalata biztosítja szerződésileg, térítés fejében. Úgyhogy, ha véletlenül az MSZP megyei • nagyvezérkarában feltámadna a felelősségérzet és némi beismerő, lovagias ambíció, esetleg eszébe jutna, hogy ezt a szerződést fel kéne bontani. Egyidejűleg pedig vissza kéne venni a szerkesztőségi kollektívát, és a régi néven kéne megjelentetni a lapot. Mert ezáltal a NÓGRÁD automatikusan és békésen kikerülne mind az MSZP. mind a Springer kezéből, és megtérne természetes gazdájához, a parlamenthez — pontosan úgy, mint nem Sprin- ger-érdekeltségű laptársai. Én még azt is el tudnám képzelni, hogy maga a Springer is szorgalmazhatná1 a javasolt eljárást. Egyáltalán nem annyira nonszensz és üzletietlen. ha végiggondoljuk: ezzel a lehető legkomolyabban demonstrálná a tiszta szándékát, és eloszlatna minden kétséget. Ugyanakkor alig hiszem, hogy ezt az emelkedett gesztust a parlament ne viszonozná. Mert a parlament, mint vitán felüli, abszolút legitim tulajdonos, azt kezd a lappal, amit akar. Például világos és egyenlő verseny- feltételek mellett eladja a Springernek, vagy másnak. Hogy mi a különbség és minek ez a cirkusz? Hát csak annyi és azért, mert nem mindegy normálisan megvenni valamit. a tulajdonosától, mint „megszerezni” a . háta mögött. Ez utóbbit más szóval is-ki tudnám fejezni, de önmérsékletet fogadtam a főszerkesztőnek a szólási lehetőség fejében* Turóczi János Szabad akarattal döntöttünk! A pénteki szerkesztőségi értekezlet megbízásának eleget téve foglalom össze kollektívánk véleményét Turóczi János felvetéséről. Ebben a vitában egy közösség és Turóczi úr vitájáról van szó, aki bármennyire is önmagát képviseli, a háta mögött mégiscsak valamiféle szervezetet tudhat... A négypárti petíció 1989 októberében a megyei lap munkatársai körében is általános érdeklődést keltett. Figyelemre méltó gondolatnak tartottük, hogy a nemzeti média részeként kezelve a megyei tanács megőrzésébe kívánnak adni bennünket (persze az újságíró-társadalommal ezt szokás szerint elfelejtették megtárgyalni) az önkormányzatok kialakulásáig, így biztosítva a pártoktól való függetlenséget. Á megyei lap tulajdonosa, a Magyar Szocialista Párt akkor azonban nem mondott le a tulajdonáról — mint tette most, a múlt /hét közepén. A javaslat kivitelezése előtt tornyosult még egy súlyos akadály: a négypárti javaslattevők nem szóltak arról, anyagilag ki tartja majd fenn az évtizedeken keresztül a párt által jelentős mértékben dotált megyei lapot. A szintén anyagi nehézségekkel küszködő megyei tanács? Netán a javaslattevő pártok? Megtisztelő volt számunkra, hogy újságunkat a nemzeti média rangjára emelték, egyben elgondolkodtató: miért olyan későn fordult. felénk a figyelem. Sokáig eszébe se jutottunk, s ez országosan is értendő — a szocialista pártot és jogelődjét leszámítva — egyetlen pártnak, szervezetnek sem, a megyei sajtót meghagyták a másodlagosság (lekicsinylő) helyzetében, őszre változott a helyzet. Egyszer csak kiderült, hogy a megyei sajtó alapvető tömegtájékoztatási eszköz, óriási előnyt jelent(het) a politikai küzdelmekben annak, aki birtokolja. A nem tulajdonos pártok ezért szerették volna megkaparintani. A megyei újság birtoklásáért hónapokon keresztül folyt a harc, s a választásban részt vevő pártok részéről hatalmas iiyomás nehezedett a szerkesztőségre. Szinte mindenki előnyökhöz szeretett volna jutni, úgy, hogy a másik ne tudja, ha mégis, az őt nem érdekelte, „vigye el a balhét” a redakció. Igyekeztünk minden pártot a megállapodásnak megfelelően nyilvánossághoz juttatni. Igyekeztünk a nyomásnak ellenállni, nem ímegroppanni. Miközben 'kerestük megmaradásunk, szellemi, politikai függetlenségünk kivívásának lehetőségeit. Korábban erről már tájékoztattuk olvasóinkat. Végül a legnagyobb biztonság kedvéért ragadtuk meg a kínálkozó alkalmat: felmondtunk minden tekintetben meggyengült gazdánknak, és valamennyien szabad akarattal — nem csekély vívódás és józan mérlegelés után — beléptünk az Axel Springer—Budapest Kiadói Kft.-be. Ennél a cégnél minden korábbi dolgozó munkát kapott, ez a cég garantálja megjelenésünket, a tetemes veszteség ellenére is biztosítja korszerű technikai fejlesztésünket. A Springer nem vásárolt meg senkit, megvette viszont a kiadóvállalat összes berendezését. tehát a sajátjával dolgozik, és az MSZP-től bérli a hélyiségeket. A szocialista párt országos elnökségének június 5-i döntése a megyei lapokról számunkra későn született. Nem tartjuk reálisnak Turóczi János újabb javaslatát-, bontsuk fel a szerződésünket, és menjünk vissza régi, majd „természetes gazdánkhoz”, a parlamenthez, és új. piaci alkut kössünk. Mi már egyszer döntöttünk, szabad emberként, a szabad munkavállalás jogán, akkor, amikor sokan macska-egér harcot játszottak velünk, és kihasználva védtelensé- günket, a rendszerváltás idegtépő feszültségeit, megalázóbbnál megalázóbb helyzetekbe rángattak bele. Végre igazi, európai értelmű függetlenséget akarunk. Munkánkat kiadónk, az AS—B nem korlátozza; kimondott szavához híven szabad kezet ad. Sajnálatosan, most is lényegében ugyanazok az erők igyekeznek tevékenységünket korlátozni, befolyásolni, olykor még elő is írni, akik korábban is megpróbálták, és akik elől önvédelemből, az életösztöntől hajtva elmenekültünk, ók szeretnének diktálni, saját — nemzetinek minősített — érdekeik szerint, fittyet hányva a szerkesztőségi kollektívára, a tulajdonosra. Mi nem faliújságot, politikai transzparenseket akarunk szerkeszteni, hanem jobb tartalmú. vonzóbb megjelenítésű megyei napilapot. Elsősorban az emberekről akarunk írni. Számunkra és kiadónk számára az olvasó a legfontosabb. Az olvasó, aki szintén szabadon dönt: megveszi-e a felkínált lapot. Az utóbbi hónapok statisztikai adatai kedvezőek. Persze nagyon sok még a tenni-, javítanivalónk. Sulyok László főszerkesztő Lezárult a Skoda-iigy
