Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-30 / 75. szám

1990. JÚNIUS 30., SZOMBAT HEunnu 7 Nagy Albert versei Lányok j Zsenge, kemény a lányok húsa. rajdalom Járásukat én megcsodálom. A porban formás nyomot hagynak. és tisztán lépnek Bizonyságul, hogy mennyire szeretlek, négy tiszta sor, de súlyos szép szavak át a sáron. a tengerszemnyi mélyből fölmerültek, Oly fürgék, akár s alábuktak egy pillanat alatt. a menyétek. Kis mellük piramisok mása. Hiába merítem hálómat a mélybe. rezzen a blúz alatt Gyöngyszavak helyett csak kavics akad. keményen, Fájdalmas a jó vers születése. ha csengő kacagásuk de meg nem szülni még fájdalmasabb. rázza. Koccanva sírják tovatűntél Frissen hasított a kavicsok, utána néznek minden táncléptű, üde lánynak. és bennük marad az igézet. fénylő szén az este. Kavicsok között Gyémántszemcsékkel permetez az ég. kavicsember.. Jó igy a fűben lustán hemperegni — Megsajduló szivemre Emelkedik a lapályos vidék. lépnek s barna dombokká duzzadnak a bokrok. csikókedvű, bolondos lábak. mint az izom, ha behajCik a kar... Nyugodt vagyok, most készül teremni a fűz ölén a csend, mely betakar. ígéretes vágyak, remények. Más kíséri az utcán őket. de járásukat megcsodálom. Vigyázva, hogy ne vegyék észre, Felold az éj, beolvadok a földbe. gondom fogja kezüket mag leszek, fü. fészek, virág, inda. kézbe — Ma hanyatt fekve nézem az eget, Lépjenek át tisztán holnap szivemből száll ki a pacsirta. a sáron Orgona szakos növendékek országos találkozója előtt Hall-e még zenét a város? Becze Lajos a zenei élet örömeiről és gondjairól Becze Lajosnak, a Sal­gótarjáni Állami Zeneiskola igazgatójának munkáját idén Nógrád megyei peda­gógiai díjjal ismerték el. Mit takar ez az elismerés'.' Mindenekelőtt a zenepedagó­giában és a zenei közmű­velődésben évtizedek óta végzett példaértékű tevé­kenységet. Ide tartozik, hogy szaktanárként például több tanítványát irányította, ze­nei. zenepedagógiai pályá­ra. számos növendéke sike­resen szerepelt országos ze­nei versenyeken. Előbb Bátonyterenyén, majd Sal­gótarjánban folytatott isko­lateremtő igazgatói mun­kát. Az általa vezetett in­tézményekre a tartalmi és szervezeti megújulás jellem­ző. S miként azt a díj át­adásakor is hangoztatták, különös elkötelezettje a fúvószenének. Ennek kö­szönhető. hogy megszervez­te és sikeresen működteti a fúvószenészek továbbkép­zését jelentősen elősegítő Nógrád Megyei Koncert- fúvószenekart. A zene menedék Az 1951-ben Taron szü­letett Becze Lajos 1972- ben diplomázott a Miskolci Zeneművészeti Főiskola klarinét szakán. — Nagyapám szerette a zenét, sokat énekelt és tan- góharmonikázott — mond­ja. — Én is úgy vagyok, ha örömöm vagy bánatom v an. mindig a zenéhez menekü­lök. Az a meggyőződésem, hogy az érzelmi nevelés legfontosabb eszköze a zene. Ezt le lehet mérni a nö­vendékek viszonyáról is egy­máshoz. tanáraikhoz, szű- kebb. vagy tágabb környe­zetükhöz. Minden gyerek­nek javasolnám, hogy meg­ismerkedjen a zenével. Úgy látom. növendékeink sze­mélyiségükben. intelligen­ciájukban. érzelmi életük­ben különböznek azoktól, akiket nem érint meg a ze­ne. Ezt a hitvallást szeret­ném átültetni az egész tan­testületbe. Nagy előny, hogy a zenei nev elést nem le­het ideologizálni. Mozart zenéje mindig az, ami. Örökéletü muzsika, amely­ben szépséget, megnyugvást talál az ember. Nem lehet másként magyarázni, legföl­jebb másként előadni. A fölhangzó zene a lélek tük­re. Ki néz a tükörbe? Nógrádban jóval keveseb­ben. mint kellene. Igaz. az oktatás szerves részét je­lenti a kiépült zeneiskolai hálózat. A salgótarjáni. a balassagyarmati. a bátony- terenvei. és a pásztói zene­iskolákban. valamint ta­gozataikban eredményes zenei képzés folyik, növen­dékeik az általános iskolák­ban is többnyire az élen járnak, a tanulásban, még­is korántsem akkora az ér­deklődés e speciális képzés iránt, mint lehetne. A ze­neiskolákba körülbelül, 1600—1700 gyerek jár, az iskolai létszámhoz képest kevés. A salgótarjáni zene­iskolában és tagozatain. Ce­teden, Karancskesziben, összesen 670 növendék ta­nult Kísérletképpen az egyik általános iskolával, a Gagarinnal közösen mű­vészeti osztályt is működ­tetnek. ahol a zene, a tánc, a közismereti órák kapcsolód­nak egymáshoz. E komplex képzési forma eredményei biztatóak. Igen intenzív az a kamam razenei élet is. amely a salgótarjáni zeneiskolában és vonzásában kibontako­zott az utóbbi években. Kü­lönböző kamaraegyüttesek és csoportok alakultak a zeneiskolai tanárokból, a zeneiskolás növendékekből, az amatőr zenekarok leg­jobb zenészeiből Igv lehe­tőség nyílt arra. hogy e csoportok élőzene; hang­versenyt adjanak a környe­ző községekben. Tér. forma, szín. a zenében című soro­zatukat elvitték a tanév so­rán Ludánvhalásziba, Ka- rancsságra, Ceredre. Lit- kére. Etesre. Sóshartvánbn. Karancskeszibe, Ságújfalu" ba. A falvakban szép si­kert arattak. Salgótarján zenei életé­nek ismerői azonban ko­rántsem lehetnek elégedet­tek. A komolyzenei hangver­senyeken régóta visszatérő gond a közönség hiánya. Gazdasági. társadalmi, po­litikai, hovatovább közbiz­tonsági okok is közrejátsza­nak abban, hogy az utóbbi években bezárkózott a la­kosság. A helyi társadalom magába fordult, a még ki sem alakult városi közös­ség atomizáltsága nyo­masztóvá vált. Ilyen körül­mények közepette szinte üdítő, hogy a zeneiskola bér­letsorozatain van közönség, ez talán az intézmény sa­játos jellegéből is követke­zik. De abból is. hogy nagy nagy művészeket hívtak meg, köztük Jandó .lenöt. és Ta“ kács Tamarát. Ránki Dezsőt. és Klukon Editet, Kovács Endrét. Lehotka Gábort, vagy a Bartók vonósnégyest. 35 éves évforduló — Orgona: öröm és gond Jövőre lesz 35 éves a ze­neiskola. Erről az évfordu­lóról szeretnének méltó­képpen megemlékezni. Az igazgató azt reméli, a gon­dok ellenére alkalom lesz ez arra. hogy nemcsak a város zenej, hanem képző- művészeti, esetleg irodalmi élete is kapjon valamilyen újabb impulzust, hiszen na­gyon is ráfér. Az egres művészeti ágak egymástól elkülönülve, többnyire ér­deklődéshiányban leledze- nek, jó lenne ezen változtat­ni. Ezért közös rendezvé­nyek szervezését is terve­zik­De ha már gondokat em­lítettünk. soroljunk még néhányat. A zeneiskolának is kevés a pénze, például komoly veszélyt jelent a hangszerek utánpótlásának bizonytalansága. Vagy egy másik: a zeneiskola orgoná­ját 1981-ben adták át ün­nepélyesen a közönségnek. Jövőre lesz tízéves, nagyja­vításra szorulna. Erre sincs pénz. Próbálkozások van­nak, például megalakították az orgonabarátok körét, de ez kevés. Ráadásul kiemel­kedő esemény elé iléz a város, 1991-ben Salgótar­jánban rendezik meg az orgona szakos növendékek országos találkozóját. ami nagy megtiszteltetés Erre is méltóképpen kelle­ne fölkészülni, s ez már az új önkormányzatra vár. Ügy tetszik, a zenei életben tevékenykedők szakmai hi­vatástudata mozgósítható. Kérdés, hogyan mozdítható meg a város fáradt társadal­ma, akár a zene kapcsán is. Kíváncsi-e a zenére? Egyáltalán, hall-e még ze­nét? T. E. Emlékek a múltból... Pápai kékfestő múzeum A kupa szoba — készen a n agyüzemi termelésre. A divat hullámai sok év­százados hagyományokat so­dornak el. hogy azután a legváratlanabb pillanatok­ban a lassan feledésbe ment anyagokat, motívumokat, gyártási eljárásokat újra a felszínre dobják. így tör­tént e.z a kékfestés techni­kájának kalandos pálya­futásával is a XVI. század­tól napjainkig Noha az indigó kacskarin- gós útvonalakon jutott Európába, elterjedését sem­mi sem tudta meggátolni, ■ hiszen a máig divatos kék­fehér mintákkal készített textilek a királyi udvarok­ból eljutottak a polgári há­zakba is. Virágzó kékfestő műhelyek alakultak ki. amelyek egymástól is féltve őiizték kelmefestési eljárá­suk titkait, de a kísérletező kedvű mesterek és a ván­dorló meste,Legények révén mind több gyakorlati fogás lett általánosan ismertté. A terjeszkedés hullámai elérték a korabeli Magyar- országot is, ahová a törö­kök kiűzése után elsősor­ban német nyelvterületről települtek le mesterek. így került Szászországból előbb Sárvárra, majd Pápára a Kluge csalad, s kezdte el működését kékfestő műhe­lyük. Tóth Sándornéval. az 1962-ben megnyitott, de már korábban ipari műemlékké nyilvánított múzeum veze­tőjével járjuk végig a ki­állítótermeket, az évszáza­dok alatt egvre bővülő munkahelyeit. A kékfestés napjainkig sokat megőr­zött kézműves jellegéből, hosszú út vezetett azonban az idénymunkától az ipar­szerű termelésig, az álar­cos lóval mozgatott mán­gorlószerkezettől a gőzgépes onergia szolgál tatásig. Távolról sem a nosztal­giázás vezérli a kékfestő múzeum mai' munkatársait, amikor az önmagában is impozáns épületegyüttes­ben igyekeznek az utókor­nak megőrizni az ősi szak­ma ma még fellelhető írá­sos és tárgyi dokumentu­mait, S bármilyen furcsán is hangzik, élő múzeumot szeretnének működtetni, ahol az évi hetvenezer lá­togató nemcsak a régmúlt technikatörténetével, a több mint háromezer mintafával ismerkedhet meg. de közel kerülhet a ma még működő műhelyek életéhez, termé­keihez is. Bódi Irén. a Veszprém megyéből elszár­mazott textiltervezö és iparművész hozta újra di­vatba a hetvenes években a kékfestő anyagokat. Az 5 ösztönzésének is köszönhető, hogy a pápai múzeum időn­ként hejvet ad egy-egy mű­hely bemutatkozásának, mai idősebb és fiatalabb kékfes­tő mesterek találkozóinak. A gyűjtemény becses da­rabjai a bátaszéki, a nagv- n.várádi, a kalocsai műhe­lyek szemet gyönyörködtető textiljei. Büszkeségük a „Szanyí asszonyok kékfestőben" cí­mű önálló gyűjtemény, amely jól példázza. hogy modern korunkkal is ősz- szeegyeztethetők a kékfes­tők keze alól kikerült ruha­anyagok térítők, minden­napi használat; eszköze­ink. A szunyi asszonyok ötletességét, szépérzékét dicséri, hogy a kiállított ru­hák szabásukban, minta- és színösszeállításukban mai kényesebb ízlésünket is ki­elégítik. S ha valaki a kék- testést még ma is csak a kék-fehér színkombináció­val azonosítja, meglepődve tapasztalhatja a modern „alkímia" érdekes alkalma­zását- Az anilinfestékek ter­jedésével lehetővé vált a vörös alapra nyomás. így a savazás és mosás után élénk kék-vörös mintava­riációk tűnnek elő. Bár a kékfestő mesterek és a múzeum munkatársai szerint Magyarországon csökkent a kereslet e nagy hagyományú szakma s ter­mékei iránt, bíznak a divat örök körforgásában, no és abban, hogy a múzeum lá­togatói egyúttal követeivé, szószólóivá válnak a textil­ipar e művészi produktu­mainak Juhász Ferenc Városvédő sarok SZÉPMLVl CSATORNÁK A Balassagyarmaton ta­lálható igényes bádogos­munkák közül egy-egy eső­csatorna szép darabját mu­tatom be. Noha már évek óta figyelem a város épüle­tein meglévő és bemutatás­ra érdemes díszeket, figu­rákat. mégis csak az el­múlt hetekben figyeltem fel a régi István u. 11). sz. házon (ma Murár Lajos u.) lévő esőcsatornavégre. A városban is egyedülálló da­ző föfronton, a padlásszint magasságába. Csigavonalas díszítése alatt szív alakú domborítások, a tetején pár­kányszerű rész felett bu­zogányformára alakított, nyeles díszítés. A néhány éve történt felújítás alkal­mával nagy gondot fordí­tottak az ilyen részletek új­bóli gondos megmunkálá­sára is­Reiter rab ez a vízköpő sárkányra (vagy szörnyre) hasonlító és egyben díszítőelemnek is beillő lefolyóvégződés. Megérdemli a legközelebbi javításnál az állagmegóvást! A másik felvételen a va­laha Rák Szálló, napjaink­ban Ipoly Szállóként ismert épületben látható ugyan­csak szép csatornadarabot látjuk. Több is van belőle, a mai Bajesv-Zs. utcára né-

Next

/
Thumbnails
Contents