Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-02 / 51. szám

1990. JÚNIUS 2., SZOMBAT Lélektől lélekig 7 PLJNKÖSI) Búcsújárók Máriazellben Amikor a stájer hegyek­ben a pásztorokat vezető fiatal szerzetes — a Szűz­anya buzgó tisztelője — el­tévedt az úttalan völgyek­ben, és őserdők, hatalmas sziklák zárták el a kilátást, letette Mária szobrát, térd­re borult előtte. Kérésére Szűz Mária vakító fény­nyel hasította keltté az előt­te tornyosuló sziklát, utat nyitott a túlsó oldal zöldellő dombjai felé. A névtelen barát kis kápolnát épített ezen a helyen, s mire meg­halt, Máriazell a szent szo­bor csodálatos kegyelmei révén már ismert és tisz­telt búcsújáró hely volt. Mária dicsérete Máriához imádkozott ké­sőbb Nagy Lajos királyunk is a török elleni döntő csa­ta estéjén, s imádsága köz­ben megjelent a Szent Szűz, hogy vigasztalja, bátorítsa; Istenben bízva bátran szem­beszállhat a törökkel. A di­adalt aratott király nem feledkezvén meg a háláról, elzarándokolt Máriazellbe. Ott kincseket hagyott, hogy díszes templomot építsenek. A századok alatt magyar hívek százezrei, királyok, bíborosok, hercegek zarán­dokoltak a zelli Máriához, hogy könyörögjenek ke­gyelméért. Mindszenty sírjánál 1975. május 15-e óta már másért is érkeznek ide ma­gyarok. Ezen a napon he­lyezték el e szélfújta, hideg völgyben Mindszenty Jó­zsef bíboros érsek hamva­it. S ide érkezett sok emig­ráns magyar is, vízum hí­ján — a közös sorsra gon­dolva — itt megerősíteni magyarsághoz tartozását. A bíboros sírjához, ki gyenge fizikuma ellenére szigorú aszkéta volt, követ­kezetes és szilárd, semmi nehézségtől meg nem riadó- Kinek kitartása és akarat­ereje ritka példa. Életének második fele következetes harc a diktatúra ellen, s egyben elszenvedett vere­sége,k, meghurcoltatások so­rozata is. A bazilika Szent László- kápolnájában, hol nyugszik, ezernyi koszorú, virág, zász­lócska és gyertya emlékez­tet a sírjához látogatók sze- retétére, tiszteletére. Sok szalagon csak ennyi áll: Ha­zavárunk. Most már várhatja az or­szág katolikus népe, hiszen végrendeletében ő is így kívánta; Ha majd Szűz Mária országának egéről, a mi hazánkról leesik a vö­rös csillag, akkor haló po­raimat vigyék át a hazai földbe, Esztergomba, hogy ott pihenjenek a föltáma­dásig. Magyar mise Kriptájának márványlap­ja előtt fejkendős néniket magyarázza a két unoká­nak, ki is volt Mindszenty Józsr.f- Vagy félezren érkez­tek a múlt szombaton, hi­szen a pécsi gyárvárosi plé­bánia felhívására csatla­koztak a vidéki plébániák hívei is; Királyegyházáról, Sunonyból, Bánfáról, Szent- lőrincről, Szigetvárról, Sze­derkényből, Birjánból, Olaszból, Pécsváradról, El- lendrgl. Már itthon készültek az útra böjtöléssel, gyónással, vagy azért indultak, hogy a kegyhelyen gyónhassanak, hogy megtérjenek, a jó el­határozására jussanak Szűz Mária segítségével. Az út során imádkoztak, s Mária- énekeket énekeltek. A díszes barokk bazili­kában a szlovák misét kö­vető német nyelvű szer­tartás utolsó mozzanatainál már magyarul szól Mária dicsérete, a Felvidékről , is jöttek magyarok, s Magyar- országnak számtalan helyé­ről. Együtt vesznek részt gz igeliturgiában, éneklik el az ősi magyar Mária-éneket, a Boldogasszony Anyánkat, járulnak a szent áldozáshoz, koszorúzzák meg Mind­szenty sírját, éneklik el vé­gül a Himnuszt. A befejező áldás előtt Gulner János, a gyárvárosi plébános is szól a hívek­hez: Szent István kirá­lyunktól, példaképünktől örököltük Mária-tisztele- tünk. Emlékezünk Mind­szenty József halálának ti­zenötödik évfordulójára. Hálát adunk, hogy népünk és egyházunk visszanyerte szabadságát. B. B. Köszönet a tanítóknak! B. Csilla, egyik tanítókép­zőnk hallgatója. Szőkésbarna karcsú lány, tele hivatástudat­tal, lelkesedéssel. Pár héttel ezelőtt nagy öröm érte: egy heti gyakorlatra szülőfalujába utazott. Ahogy reggelenként átlép­te egykori iskolája küszöbét, mindig furcsán, zavartan érez­te magát. Nem kisgyermek­ként, hanem kollégaként kel­lett köszöngetnie régi tanítói­nak. Aztán egész délelőtt vagy tanított, vagy órákat látoga­tott: magyart, matematikát, környezetismeretet, technikát, éneket, testnevelést, rajzot. Két kitűnő nevelő segítette szívvel-lélekkel: K. Kornéliáéi P. Jánosné. A hét elteltével szép minő­sítést írt munkájáról két gya­korlatvezetője. Búcsúzáskor elfogódottan köszönte meg se­gítségüket, jóságukat. A két tanítónő szíve mégis megkeseredett pár nap múl­va. Pénzesutalványt kaptak B Csilla tanítóképzőjéből. Nyolcvan—nyolcvan forintot, egyheti munkájukért. •Nem pénzt vártak, csupán pár so­ros köszönőlevelet az intéz­ménytől. Bár ne kapták vol­na a megalázó, szánalmas összeget, mely munkájuk meg­csúfolása volt. A nyolcvan forintok minden bizonnyal megérkeztek az or­szág sok-sok iskolájába. Nem akárkinek: a legjobb tanítóknak, hiszen a tanító- jelöltek gyakorlatvezetését, a kiváló nevelőkre bízzák az igazgatók. Vajon hány tani- tó vehette át a postástól pi­rulva a semmitmondó ősz- szeget? Hogy szegények a tanítóképzők, az nem az ő szégyenük. De emberismeretei még tanulnia kell néhány vezetőjüknek. A szerencsétlen pénzesutalványok helyett mennyivel többet ért volna egy-egy meleghangú köszönő­levél. Nagy Zoltán EGY KIS „TEMLOMPÓTLÓ” Személyes meditáció A Szomszédok című teleregényben, volt egy epizód, amelyben ,.közkívánatra” templomépítkezésbe kezdett a gazdagréti lakótelep hívő közössége. Az alapkő ünnepélyes letételét is bemutatták. .. Ez a jelenet jutott az eszembe, amikor az egyik este, — annak ijótékony sötétjében és nyugalmában — nézegettem az erkélyemről szűkebb lakókörnyezetemet. Nappal nem merem. A látvány riasztó (pedig a lakásóvoda közvetlen szomszédsága az, ami ilyen.. . nehezen jellemezhető) évek óta elplanírozatlan a két nagy lakótömb közötti földterü­let. gyalogosutat is csak a lakók tapostak ki maguknak, a szanaszét parkírozó autók között. A'z utóbbi évben alakí­tott csak K' 1néhány család praktikus céllal, veteményes-, virágos ágyásokat. de azokat is, csak közvetlen az erké­lyek alatt. A „platz” továbbra is szabad prédája a piszok­nak. a gyomnak, mindenféle hordaléknak... De, ilyen mi- zerábilis a helyzet, például a mi lépcsöházunkban is. ■ . Ide se lehetne kitenni: ,.Tiszta udvar, rendes (lépcső)ház" táb­lát. . . Lakásomból, az erkélyről — szerencsére —, nemcsak ezeket láthatom, a Csillagház körül már sokkal esztéti- kusabb a „kép”. Rendezettet! Persze, a lakók és az illeté­kesek gondozzák ott a zöld gyepet: virágok, díszbokrok, lombos fák láthatók arrafelé. A mi „házunk” tájékán a fenyőfákat is kivágták. Számomra valóságos kis oázist je­lent a Csillagház melletti „terecske”. Inkább azt szok­tam ‘nézegetni. Azon az estén is így volt. Talán nem is vé­letlen, hogy éppen, az ottani házak egyikének a 4. emele­tén fedeztem fel azt a valamit, amit a naplómba úgy je­gyeztem be tréfásan: „lelki-ufót láttam!” Az elfüggönyözetlen ablakon át pillantottam meg a kö­zel méteres nagyságú fekete feszületet, jól kivehető rajta a corpusz, amelyet ketkaros falilámpa világított meg. Nem akartam hinni a szememnek! Az enteriőr modern lakást és nem valamiféle imatermet sejtetett... (Mint utóbb kide­rült. nagyon is mai. fiatal értelmiségi házaspár lakik ott két kicsi gyermekkel.) Szóval, csak néztem, néztem a szoba falán azt a nagy feszületet és a szívembe valamifé­le. békesség és nyugalom költözött. Nem vagyok „temp­lomjáró”, de mélyen hívő embernek tartom magam, u zsoltárossal vallom: „Uram, te vagy reményem ifjúságom óta”. Érthető, hogy vallásom jelképe: a kereszt llátványa — azon az estén — ebben a profán miliőben mennyire megrendített. . . Talán a váratlan felfedezése, talán a kivi- lágosítása •okozta? Nem tudom. De mindenképpen nagyon örültem neki. Azóta is, minden estef mielőtt az elsötétítő­függönyt behúznám, felnézek (képletesen is) oda, arra a 4. emeleti ablakra. Legtöbbször még ők sem húzzák össze olyankor a függönyt, és láthatom a szép feszületet. (Egy­szer szeretnem közelebbről is megtekinteni, bizonyára ér­tékes művészi alkotás lehet?) A kereszténység a szeretet vallása, optimista és derűs. Ezért merek (és tudok) mosolyogni, amikor felnézek oda. Eszembejutnak a ‘„Szomszédok” és arra gondolok, nem­csak Gazdagréten épül a kis templom, hanem Gyarmaton, a lakótelepi házak <eme „sűrűjében” találtam én ,is egy kis „lelkiterritóriumot", ahol, akár — templom nélkül is, — tudok, esténként meditálni. . . — elekes — Zeng a harang hívó szóval... Balassagyarmat harangjairól Ritkán esik szó vagy írá­sos emlékezés a harangok­ról, holott azok mindennap­jainkhoz tartozva megtalál­hatók településeinken, sok­szor még egészen kis fél­reeső és kislétszámú helye­ken is. Mi is a harang, mi­kortól használják azokat, hogyan terjedtek el, erről kell bevezetőben néhány gondolatat említeni. A harang fémből, rend­szerint 78°o vörösrézből és 22% ónból öntött, elsősor­ban vallási célokra szolgáló ütőhangszer. Ezen kívül használják harangjátékok­hoz, óraszerkezetek jelzője- kétxt, sőt néha egyes zene­művekben is megszólaltat­ják. A keresztény egyházban kezdetben egyenként hívták össze a híveket, később trombitával jelezték az is­tentisztelet kezdetét. Csen­gettyűket, majd harangokat a Benedek-rendi kolosto­rokban használtak először az V. sz.-tól kezdve. Egyházi előírások szabá­lyozzák, hogy mikor sza­bad, vagy kell harangozni, így például szentmise előtt, halottnak, körmenet alkal­mával, hajnalban, délben vagy este, sőt az is szokás­ban volt, hogy közelgő nagy vihar előtt is megszólaltak a harangok. Egv katolikus templomban legalább há­rom harang van: a nagy, (öreg) a közép- és kisha- rang, melyeknek összhang­ban kell lenniök egymás­sal (pl. c, d, é, vagy c, é, g). A harangok általában a templomok tornyaiban, kü­lön harangtoronyban, eset­leg haranglábon lógnak. Kötél segítségével szólal­tatják mog őket, de a tech­nika előretörésével egyre több az elektromos vezér­léssel működtetett harang. — Meg kell még emlé­kezni arról a tényről is, me­lyet a harangok „behívásá­nak” is neveztek. Sajnos, időnként a harangok — me­lyek a béke és a szeretet hívó szavát kell, hogy tuda­tosítsák mindnyájunkban — Az 1927-ben Sopronba^ öntött 120 kilogrammra „kisharang" az evangélikus templom tornyában. Átmérője 61 cm. vő, Nógrádra vonatkozó Jegyzeteket fel is használ­ta. Ezen kívül Völgyi A. Istvántól ismerünk még egy összeírást, de ez csak a gyarmati katolikus temp­lom harangjait érinti. Mind­hárman támaszkodtak az egyházlátogatási jegyző­könyvekre, a szomélyes be­járásra és esetleges vissza­emlékezésekre is. Én főleg a Patay-féle forrásanyagot használtam fel, kiegészítve az azóta eltelt időszak vál­tozásait- Az ismertetés a vá­ros újratelepítésétől folya­matos. Ismert, hogy voltak a városnak a régebbi idők­ben is templomki — és ab­ban nyilván harangok is — de ezekről sajnos nincs írá­sos emlékünk. Az 1956 szeptemberében lezárt gyűj­tés szerint a város templo­maiban, temetőkben és más helyeken 40 darab harangról van írásos emlék. Ebben ben­ne vannak az elhasználódott, repedt, vagy törött haran­gok, valamint a két világ­háború alkalmával „behí­vott” és helyükbe újként kerültek.. Ezek így oszlot­tak meg: Római katolikus temp­lomban: 20 db, evangéli­kus t.-ban: 9 db, reformá­tus t.: 4, görög keleti t.: 2, szalézi t.: 1, szalézi udva­ron 1, temetőkben 2, Vár- ,megyeházán 1 db. A .beolvasztásra elvitt ha­rangok száma 12 db volt­Az evangélikus templom 100 éves nagyharangja, átmérője 122 cm. időnként anyaguk jellegé­ből fakadóan háborús cé­lokra nye.rtek felhasználást. Fegyvereket készítettek be­lőlük beolvasztás után. Ba­lassagyarmatnak is voltak ilyen szomorú napjai pl. 1917. február 5-én és legutóbb 1944-ben. De erről még a későbbiekben szó lesz. Balassagyarmat harang­jairól összefoglaló ismerte­tést Patav Pál tollából is­merünk — aki hét évig ré­gésze volt a Palóc Múze­umnak is — egv 1956-os fel­mérés alapján. A szerző említi, hogy előtte Römer Flóris 1860-ban készített bő Jegyzetanyagot az ország harangjairól s az ebben lé­Adakozás nyomán ezek helyébe újak kerültek. A katolikusoknál 1926. októ­ber 3-án négy db , míg az evangélikusoknál 1927. áp­rilis 14-én került, sor három darab új harang felhúzásá­ra. Ezen felül 1—1 kisha- rangot Szlezák harangöntő is ajándékozott a temető, ill. iskola részére. Napjaink legrégebbi és leg­ifjabb harangja Balassa­gyarmaton az evangélikus templom tornyában függ. Az előbbit 1891-ben öntöt­ték, tehát százéves lesz. Át­mérője az alsó részén 122 cm. Megközelítőleg 9 q sú­lyú. Az óraszerkezethez van kapcsolva, ugyanis ez üti az egész órákat. A torony bel­sejének közepén lóg- Fel­irata a következő: ÖNTÖT­TE ÉS FELSZERELTE: THURY JANOS ÉS FIA BUDAPESTEN 1891 (BA- LASSA-GYARMATI ÁG. HITV. EVANG. TEMETKE­ZÉSI EGYLET AJÁNDÉKA 1891). Másik felén kehely, szív, horgony, kereszt, sző­lőfürt és búzakéve között. A keleti ablaknál van nagyságrendben a harma­dik, de egyben legfiatalabb harang. 1971-ben ajándé­kozta Coriáry Gusztáv. Gombos Lajos öntötte őr- bottyánban. A katolikus templom öreg- harangját 1926-ban készí­tették. Átmérője 125 cm. 991 kg súlyú. Ez is az egész órákat van hivatva jelezni, de jelenleg az óra nem mű­ködik. Rajta lévő szöveg az alábbi: SZENTHÁROM­SÁG OLTALMAZZ MIN­KET (ADOMÁNYOZTÁK A BALASSAGYARMATI ROM- KATH. EGYHÁZ- KÖZSÉG TAGJAI AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ALATT BESZOLGÁLTA­TOTT RÉGI HARANGOK HELYÉBE) ÉRCSZAVAD TANÍTSA HÍVEINKET AZ ÖNZETLEN HAZASZERE­TETRE (ÖNTÖTTE SZLE­ZÁK LÁSZLÓ HARANG- ÖNTÖ BUDAPESTEN). Jel­mondata miatt említést ér­demel még a súlyban utá­nakövetkező harang, mely 607 kg. Ez is 1926-ban ke­rült a toronyba s jelmon­data madáchi: ..EMBER KÜZDJ ÉS BÍZVA BÍZ­ZÁL!" A református templom tornyában lévő három ha­rang közül meg kell emlí­teni a korban legifiabbat. Ezt 1947-ben ajándékozta a háborúban elvitt helyébe Tildv Zoltán köztársasági elnökünk. Maga is szemé­lyesen jelen volt az átadási ünnenségen és meglátogat­ta édesanyja sírját a gyar­mati temetőben. A volt görögkeleti temp­lom tornyában jelenleg nincs harang. A szaléziak . templomában napjainkban állították helyre az újon­nan épített harangtornyocs- kába az egyetle.i harangot. Ugyanis fedémcsere miatt a régit néhány éve lebon­tották és az most a ■ rend­ház melletti épület tetejé­ből magasodik ki. Így nap­jainkban a város négy templomában 13 harang van. melyeket naponta hal­lunk. Ezen felül még há­romról van tudomásunk, melyeket nem szólaltatnak meg. A harangjaink ércszavá­val mindig találkozunk, hozzátartoznak minden­napjainkhoz, de nem is gondolunk arra, hogy vala­mennyinek külön története is van. Ehhe.z próbált hoz­zájárulni ezen sorok szer­zője: f Reiter László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents