Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-02 / 51. szám
8 Lélektől lélekig PÜNKÖSD 1990. JÚNIUS 2., SZOMBAT I j tízparancsolatra ran szükség A kelet-közép-európai rendszerváltás közepette, amikor törvényszerűen a politikai, .társadalmi, gazdasági kérdések kerülnék az érdeklődés homlokterébe, néha az az érzés fogalmazódhat meg bennünk, hogy mintha az emberről — a reá való hivatkozáson kívül — kevés szó esne. Ilyen helyzetben természetes, hogy az irodalom sem az elsőrendű beszédtémák közé tartozik, jóllehet például Csehszlovákiában és Magyarországon a köztársasági elnöki posztot író tölti be. Ha már itt tartunk, megjegyezhetjük, hogy a két ország kortárs irodalmáról is-, méreteink régóta kölcsönösen hézagosak, s ez a megállapítás Vonatkozik a két szomszédos régió, Közép- Szlovákia és Nógrád irodalmára is, bár e hiányosság fölszámolására voltak kezdeményezések. Mit tudunk Nógrádban a szlovák nyelven publikáló Jam Feketéről, akj hazájában az ismert írók közé tartozik? Nemrég Salgótarjánban váltottunk szót vele. Kékkőn született 1945-ben, pedagógiai főiskolát „tanul- mányait Besztercebányán végezte, jelenleg igazgató a kékkőj szakközépiskolában. Eddig tíz könyvet írt, ezek fele az ifjúsági és gyermekirodalom, másik fele a sei-fi körébe tartozik, de verseskötetet is kiadott, s a tényirodalom körébe tartozó fut- balldekameronja, a „10 000 szó a foci körül” igen nagy népszerűségre tett szert. Első könyve 1980-ban látott napvilágot „Leszállás a „Bieiosienkeben” címmel. — Ezek modern mesék szülőhelyemről — jegvzj meg az író. — Bialosienke kitalált falu. metafora. Valójában Kékkőről van szó. Azért írtam meg a könyvben elbeszélt történeteket, hogy ne csak s.aját gyermekeim szeressék ezt a helyet, hanem a szélesebb olvasóközönség is érezze meg a szülőföldhöz való ragaszkodás szépségét. Most egy pedagógiai témájú könyvön dolgozom, „A szám” lesz a címe, egyetlen tanítási évről, az 1986'87-es tanévről szól, vagyis arról, a letűnt monolitikus rezsimben mit lehetett és mit kellett mondani az iskolában. Egy sci- fi könyvhöz is most készítem elő az anyagot. Ez a műfaj, a tudomá- nyos-fantasztiküs irodalom Magyarországon is kedvelt. Jan Fekete 1988-ban részt vett a Budapesten rendezett sci-fi konferencián is.' Nem érdektelen a kérdés, derülátó-e az emberiség jövőjét illetően ? — Ez bonyolult kérdés. Ciolkovszkij egyszer azt mondotta, a Föld az emberiség bölcsője, de nem lehet a bölcsőben élni örökre. Az emberiség készül arra, hogy meghódítsa a kozmoszt. Ez nagyszerű távlat. — De mérhetetlenül nagy veszély is az a technika, aminek birtokában van. Máris pusztul a Föld. — Igen. Ezért én inkább azt mopdom, akarok optimista lenni. Minden jó lenne, ha az ökológia nemcsak puszta szó maradna, hanem egóvá válna, tehát egoló- giáról kellene beszélnünk. — Miközben — és ezt éppen most megint fájdalmas időszerűséggel érzékeljük a mi szőkébb környezetünkben, Kelet-Közép-Európá- ban — ismét a népi, nemzeti, etnikai, nyelvi, vallási partikularitás erősödésének vagyunk részesei, s mintha újra a globalitás szorulna háttérbe a helyi érdekek vagy vélt érdekek mellett. Hogyan lenne legalább csökkenthető ez az ellentmondás? — Mindenekelőtt új minőségire lenne szükség morális és etikai szempontból. Ügy szoktam mondani, új tízparancsolat kell. — Mi tartozna bele? — Az első: mindenekelőtt embernek kell lenni. A második: nógrádinak kell lenni, hogy jó szlovákok és jó magyarok lehessünk. A harmadik ezzel szorosan összefügg: ezáltal lehetünk jó európaiak is. A negyedik: jó szülőre van szükség. A totalitárius rendszer rossz szülőnek bizonyult. Űj szülők kellenek az európai társadalomban. Az ötödik: gondolni kell a jövőre, új koncepció kialakításával. A további ötöt jövőre elmondom, ha találkozunk. Gondolom, ezek a parancsolatok addig is adnak közös munkát. — Ezt gondolom én is. Köszönöm. (bte) NYUGDÍJ Több írásomban is említettem a nyugdíjasok egy részének nyomorúságos helyzetét. A vágtató infláció devalválja az egyébként sem magas nyugdijakat, hogy aztán tulajdonosát kétség- beesett helyzetbe hozza. Az idősek kezében nincs olyan eszköz, amit fel tudnának használni, hogy kikénysze- rítsék az emberibb életet. Marad a néma keserűség és annak ismétlése, hogy annak idején nem ezt ígérték nekik. A sok jajszó és szomorúság mellett hallottam egy pici derűt is. Egy idősebb hölgy így kommentálta kilátástalan helyzetét: — En nem hibáztatom a kommunistákat, hogy ide jutottam, de Gergely pápá+a egy csöppet haragszom. Akkor ugyanis, mikor megalkotta a naptárt, egy hónapot csak 15 naposra kellett volna csinálni. Akkor én vidáman kijövök a 4500-ból! (s* g ) A hitközség összefog Felújítják a kazári templomot Kereszt a Nap és Hold fölött Van egy város, amely energiát szolgáltat, világít, melegít.... az ország szíve itt dobog: Pakson. Az Ür Szentlélek-szeretete ugyanígy áradjon k; ebből a templomból, a Szentlé'ek- templomából — mondotta Kol'bert Mátyás paksi plébános, a pünkösd vasárnapjára időzített templomavatás, -szentelés előtt. Ez a templom Makovecz Imre három dimenziót öltött álma. Mikor ott jártunk, már kibontakozott, tapintha- tóan valósággá vált a jövő homályából. A hit és az esztétikum áhítatának megtestesülése. Jézus Szívét idézi szívalakja. Kolbert Mátyás paksi plébános És ez a szív nerr^ akárhol dobog: Paks az erőműnek köszönhetően erőteljes fejlődésnek indult település, az új lakótelp is igazolja ezt az állítást. Ez a templom építészettörténeti fontosságú, idegenforgalmi vonzással bíró. a modern építészet elveit a legbensőségesebb intimitás hangulatát keltő elgondolásokkal ötvöző templom, mely elsősorban istentiszteleti, ezen kívül a hitoktatást szolgáló, ugyanakkor a lelkeket egymáshoz közelítő gyülekezőhely, ahová az új lakótelepről a fiatalok, a település szívéből az idős nemzedék egyaránt könnyen eljuthat. A harang már megérkezett. két és fél mázsa a Akár egy hangszer belseje: súlya, s amikor először meg- kondul, a lelkek megújulását hirdeti Pakson. A hármas torony ormán: kereszt. A két melléktornyot a Nap és a Hold mása díszíti — hirdetvén a hit egyetemes jelen valóságát. Ünnépre készül pünkösd vasárnapján minden paksi hívő — s rajtuk kívül mindazok, akik a hitélet és az építőművészet eseményét határkőnek érzik a rendfából készült — és lelke van... .szerváltásban. Június 3-án, 16 órakor Mayer Mihály, pécsi megyés püspök szenteli fel az új paksi templomot, annak a- gyülekezetnek a jelenlétében, amely nem csak a paksiakból, de mindazokból áll, akik országos eseménynek tekintik a természetes anyagokból: fából, spanyol szürke palából épített új szentély avatását. Domokos Eszter Gotthvald Károly A napszinibóluni rövidesen felragyog Áldozócsütörtök Tsitáron Kazár község alatt állandó mozgásban van a Ualaj, mindez az egykori szénbányászkodásra emlékeztető és napjainkban oly sok goindot okozó jelenség. A talajmozgás következményei jól láthatóak a község római katolikus templomának a falán is, melynek külső — megviselt — vakolatát, ott, ahol még megmaradt, leverik, hogy aztán újra időtállóval fedjék. — A templom tetőszerkezetét már felújítottuk, nyolcszázezer forintba került, és ezt a fedezetet közadakozásból teremtettük elő — mondja büszkén és a lakosság összefogására utalóan id. Szabó Elemér. A kazáriiak Szent István napjára tervezik befejezni a templom teljes felújítását. Erről Nagy Imréné, az egyház községtanácsának tagja tett említést. — Tervünk az is, hogy a templom belső falának a lábazati részét lambériával fedjük. Erre a Rózsafűzér Társulat adja össze a szükséges pénzt, — mondja a kész tervekre utalóan. A kazáriak összefogásán múlik, hogy a templom Szent István napján megújulva és megszépülve fogadja a hívőket. Május 21-én jártunk a helyszínen, ekkor ezt láttuk, és hallottuk. Képünk a külső 'munkálatokat örökítette meg, Gordos László és Haraszti László, a külső vakolat eltávolításán dolgoznak. De közeli a munkálatok befejezésének határideje, így Szabó László vállalkozónak jól összehangolva kell a munkákat szervezni. Rácz—Rigó A hagyománytisztelet megható példája Urunk mennybemenetelének ünnepét áldozócsütörtökön tartotta az egyház — sőt egyes külföldi országokban is e napon ünnepük — néhány év óta ez az ősi szokás megváltozott. De most, amikor a hont- tsitári erdei kápolnának áldozócsütörtök a búcsúnapja, és ezt nem feledték el a buzgó családok, május 24-én az egykori áldozócsütörtök napján tömegesen keresték fel az erdei kápolnát. melynek kegyhellyé nyilvánítását nemrég kérték az esztergomi egyházi főhatóságtól és bizalommal várják a választ. Csak Balassagyarmatról száznegyvenen érkeztek autóbuszokon. ugyancsak eny- nyien Dánv községből, a szomszéd falvakból és városokból, úgyhogy becslés szerint mintegy ezer hívő vett részt a tsitári nagy találkozón. Vincze Zoltán honti plébános gyalogmenetben érkezett a honti hívekkel, hegyen át kapaszkodva, betegen is vállalva a hivatás szent terhét és ő is csodálkozott. mikor látta, hogy a rengeteg ember már alig fér be a templomkertbe. O misézett, prédikált, tartott körmenetet. de ami a legfárasztóbb volt, csaknem egy órán át osztotta az oltári- szentségben rejlő Jézust a buzgó hívek között. Nagy és szent feladat volt ez, békét hintett széjjel az emberek között, lelki vigasztalást nyújtott a rászorulóknak. könnyet varázsolt az áhítatos szemekbe. Tsitárra irányul ma az ország szeme. A Pesti Hírlap május. 22. száma is felfigyel a kegyeleti helyre, mert így ír: „A Börzsöny hegység északi oldalán, közel a kettes úthoz található a tsitári kápolna néven ismert búcsújáróhely. Száz méterre onnan van annak az alagútnak a bejárata, ami a helyiek vélekedése szerint a kb. négy kilométerre lévő drégelyi várhoz vezet." Nagyon reméljük, hogy az eddig elhanyagolt börzsönyi értékekre még többen felfigyelnek és a kultúrát és lelki megnyugvást kereső közönség is megismerkedik Börzsöny értékeivel. / (k. ,j.)
