Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-23 / 69. szám
1990. JÚNIUS 23., SZOMBAT [nznzzzj Színes mesevilág | Földi Péter | kiállítása | Itt a gyerek, hol a gyerek Fogy a kisegítő iskolákba járók száma — nő a funkcionális analfabetizmus Szőkül-e vagy bővül a gyógypedagógia? — Magócs Jánosáé díjat kapott Rangos kiállítás házigazdája idén nyáron a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum. Földi Péter alig múlt negyvenéves, művészi pályája azonban máris gazdag jelentős művekben. Retrospektív kiállításának rendezői így nem törekedtek (nem is törekedhettek) teljes életmű felvonultatására, „csupán” Földi művészetének főbb áH°má- sait, fordulatait, s legjelentősebb műveit, (festményeit, pasztelljeit, rajzait) kívánták bemutatni. Földi Péter 1972-ben végzett az egri -tanárképző főiskolán, s azóta legszűkebb hazájában, Somoskőújfalun él és tanít. Kiállítása különös világba vezeti el a nézőt, melynek „főhőse" nem az ember és a táj, hanem az állatok. Ezek a csirkék, nyúlok, tehenek azonban emberszemükkel, vagy üres szemgödreikkel nagyon is ismerős érzelmeket, élethelyzeteket jelenítenek meg. A boronát vonszoló, lefogott fejű táltos, a karámba szorított riadt tehenek, a madárpiac mélybe hulló, vergődő áldozatai, szo- rongatóak, mert magunkra ismerhetünk bennük. Földi röpködő madarai, termései, felmagzott hagymája pedig színes, meseszerű álomba vezetnek el, amely az élet, a születés dicséretét hirdeti. Aligha van a természetvédelemben uborkaszezon — mondják a hozzáértők — így aztán alig hiszem, hogy lenne az évnek olyan napja, mikor Szitta Tamás ölébe engedett karokkal üldögélne. A Bükki Nemzeti Park negyvenhez közeledő zoológusát többször próbáltam utolérni: valahányszor mindhiába. Hajnalban kel, késő este nyugszik. Ha egyáltalán megnyugszik. — Nem tehetem — mentegetőzik, mikor végre rátalálok. — Kellős közepén tartunk a fészekőrzésnek, amikor a legkisebb hanyagság is pótolhatatlan veszteségeket okozna a sólymok között. Nocsak, sólymok? — csapok le a témára, s felsejlenek előttem a tojásokról szóló egykori mendemondák: hogy a Volkswagen árával vetélkedik darabja a tőlünk nyugatabbra virágzó feketepiacon. — Erős túlzás! —, hogy ne mondjam: hazugság: ám bizonyos, hogy egy-egy darab kifejlett példányért mesés összeget fizethetnek nem is annyira a nyugatiak, mint inkább a közel-keletiek. Bennünket, természetvédőket azonban sokkal inkább az az eszmei érték aggaszt, amit a faj képvisel. Miután a vándorsólyom teljesen kipusztult, a kerecsen lett az egyetlen nagysólyomfaj hazánkban: nagybetűkkel szedi a magyar Vöröskönyv is. Hatalmas a tét, nem mindegy tehát, sikerül-e őket megvédenünk a fosztogatóktól, vagy sem. A fészekőrzés gyakorlata a Bükkből indult el. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület bükki helyi csoportjának tagjai — karöltve a Bükki Nemzeti Parkkal — megtervezték, és részleteiben is kidolgozták a műveletet: kezdve a tojáslerakás időszakától, egészen a fiatalok kiröpüléséig. Szitta Tamás invitál: ha kedvem tartja, — már miért ne tartaná — szegődjek melléje: délelőtt érkezik a váltás a vonattal: viszi őket kifelé, betársulhatok. Végtelen Bükk, ó hatalmas Bükk! Vajon van-e még ember a földön, ki úgy ismerné tested minden porcikáját, mint a pilótává vedlett madármenekítő? Teljes órája is van, hogy Mindez a legharsányabb színekkel - legpirosabb pirossal, a legkékebb kékkel — jelenik meg a vásznon, Pedagógus voltából eredően is értő és megértő szemlélője a gyermekrajzoknak. Számára ezek egyrészt a rajzoktatás mindenkori alapját jelentik, másrészt expresszivitásuk, öntörvényességük fontos kiindulópont Földi Péter művészete számára. Ez a tény, valamint harsogó színei, dekoratív felületei, a végletekig leegyszerűsítettt, lényegre törő ábrázolásmódja, pályája kezdetén számos kritikust arra késztetett, hogy divatos szóval, neoprimitív- nek nevezze. Ennek a címkének azonban ellentmond szigorú képépítkezése, egyéni mitológiája. Képeihez mindig a tudatos művész alázatával közelít. Vallja, hogy az igazi műnek megvannak a saját törvényszerűségei, mely alapján felépül, s azon minden erőszakos változtatás csak zötykölődünk az ARO belsejében. Ha akarnám sem követhetném figyelemmel, merre járunk. Nem kell annak térkép, ak; igaz szerelmese a természetnek. Előttünk az erdő zöldje, mögöttünk meg a degeszre kitömött kocsi- szekrény: le sem merem írni, hányán préselődtünk a kis négyszemélyes belsejébe. Eltelt egy hét az utolsó csapat érkezte óta: újak váltják fel az eddigi őröket. — Nagy részük nem először van itt, hisz évek óta csináljuk már ezt a munkát. Az egész országból jönKcszekőrzők között nek hozzánk ilyenkor az önkéntesek: Sopron, Szeged, meg ki tudja honnan még, s van közöttük mérnök, hivatásos katona,, öntőmunkás és orvos, de még általános iskolai tanuló is. Tisztelem ezeket az embereket. Isten csak a tudója, hányat fordultak a kerekek, mire megérkezünk az első állomáshoz. Két napbarnította arc fogad minket. Nem járja a katonai jelentés, de Szitta Tamás megmutatja a fészekőrzési naplót. Amolyan regulát is tartalmazó, kézzel írott füzetcsomó ez, amit vezetniük kell a szolgálatot adóknak. A madár életének szinte minden perce belekerül, így aztán az őrzés ideje megoszlik a tudományos megfigyelésével, s a tapasztalatok újabb eredményekhez segíthetik a madárvédők munkáját. Maga a tábor aszkéta életre utal. Az egyetlen sátor előtt agyonra égetett teafőző kínál bennünket: cudar lehet itt az idő, még mielőtt felkelne a nap, főleg az őrzési időszak legelején, mikor nemritkán ébrednek hóesésre a kinnlevők. Mint megtudom, csak a felszerelés a hivatalé: az élelemről az önkéntesek gondoskodnak. Van állomáshely, ahol 300 méteres szintkülönbséget is meg kell tenni a tiszta ivóvízért. Tényleg nem üdülni jön a Bükkbe, aki ezt a módját választja a nyaralásnak. Napjaik minden percét beosztja az írásos reguronthat. Képi világának, szimbolikájának önálló volta az, amely nem a primitíveskedők- kel, hanem az ősi törzsi művészettel, s a szintén egyéni mítoszt alkotó nagy elődökkel — Van Goghgal, Cson- váryval - hozható kapcsolatba. Forrása Földi Péternek a népművészet öröksége is. Képei mindenképpen indulatokat ébresztenek, gondolkodásra késztetnek. A művei által kiváltott érzelmek skálája - az őszinte belefeledkezni akarástól, az értő elemzéstől az egyértelmű elutasításig — széles. Ez Földi Péter művészetének legnagyobb erénye: mindennapi politikai, gazdasági, s megélhetési gondokkal küszködő korunkban tud olyan minőséget nyújtani, mely megállásra, felfigyelésre, töprengésre készteti a nézőt, s kizökkenti hétköznapi taposómalmából. Peák Ildikó Fotó: Buda László la: éjjel-nappal, felváltva tartják szemüket a madárfészken, s nem annyira a közönség, mint inkább a madár elől is bújniuk kell. Ketten vannak egy-egy fészekre, de felszerelték magukat rádió-adóvevővel, amit a távcső, fényképezőgép, motor- kerékpár, s esetenként a fegyver egészít ki. Jól kiépített hálózat segíti őket a környező településeken, s rendkívülien jó a kapcsolatuk a rendőrséggel, sőt a határőrséggel is. Tényleg ember legyen a talpán, aki megpróbál túljárni az eszükön. — Volt már, aki megpróbálta. Kótyagos volt az illető, többet ivott, mint kellett volna. Azt akarta megmutatni, hogy ő az úr a Bükkben. Nem tudta, vagy nem akarta tudni, hogy önkénteseink a hivatalos személyeket megillető védelem alatt állnak: kemény büntetés lett a jutalma. Igaz, nagy buliban szerencsére még nem volt részük. Igaz, találkoztak már kötéllel, mászófelszereléssel ólálkodó turistákkal, de közbelépniük nem kellett. Az áldozatos munkának persze meg is van az eredménye. — A fészekőrzés csak egyike a madármentő módszereknek — hallom Szitta Tamástól. — Van eset rá, hogy meg kell erősítenünk egy-egy fészket, mert egyszerűen rozoga alapra helyezik a madarak. Előfordul, hogy ki kell szednünk a már lerakott tojásokat is, mert eleve reménytelen, hogy kikelnek a tojó által választott környezetben, hogy a táplálékbázis biztosításáról, az ürgetelepítésről már ne is beszéljek. Ez azonban már külön eset, jöjjön velünk el egy útra, az sem lesz kevésbé érdekes, mint a fészekőrzők munkája. Ebben maradunk végezetül. A ki tudja hányadik kormánymozdulat után kocsink végül ismét az Eger— Miskolc útvonalon halad. Nem is ráz már annyira, mint a járhatatlan erdei utakon, de míg a legközelebbi vasútállomásra visz- szük az épp leköszönő legénységet, úgy látom a szemem sarkából, hogy nemcsak én, de ők is fájlalják, itthagyni a sátrat, a sólymokat, a bükki erdők rengetegét. .. Hubai Grúber Miklós Magócs Jánosné, a kistere- nyei III. számú általános iskola gyógypedagógiai taná- •ra, Nógrád megye gyógypedagógiai szaktanácsadója idén megkapta a Nógrád megyei pedagógiai díjat- A tiszteletet érdemlő egyéni te.ljesítmény elismerése örömet jelent mindazoknak, akik ismerik. Márpedig ilyenek sokan vannak, a gyerekek, a szülők, nem utolsósorban a gyógypedagógiával foglalkozók körében. Jómagam pedig azt gondoltam egy pillanatra, végre egy próféta a saját hazájában, hiszen Kisterenyén született, pontosan negyedszáMiért mondom ezt? Nógrádban jelenleg hat önálló, fogyatékosok részére létesített intézményben 460 különböző fokon sérült értelmileg fogyatékos gyerekkel foglalkoznak. Ezt egészítik ki az általános iskolák mellett működő önálló és összevont osztályok, továbbá háti hatórás képzés keretében oktatnak körülbelül 150 gyereket. A 460-ból 220 bentlakó Cser- hátsurány, Szátok és Pásztó intézeteiben, a többi a fedőnév alatt működő általános iskolákba jár, ezek — mint a kisterenyei III. számú is — kisegítő iskolák, amelyek iránt igen erős a társadalmi, szülői eJőítélet. Természetesen oktalanul, Magócs Jánosné május végén vitafórumon vett részt Veszprémben, ahol a gyógypedagógiai szakma képviselői voltak je Ion. Itt érintették a készülő Nemzeti Alaptanterv (NAT) néhány kérdését, és a többi közöt fölmerült az a gondolat is, hogy Speciális Alaptantervre (SAT) lenne szükség. Gyógypedagógiai munkabizottság alakult, amelynek munkájában a jövőben Murányi Sándor, a salgótarjáni Néphadsereg Üti Általános Iskola igazgatója, és Babicz István, a szátok! intézet gyógypedagógiai tanára vesz majd részt. De semmi sem dőlt el. Annyi bizonyos, hogy folyik a harc a gyerekekért. Miután most az általános iskolákban csökken a létszám, érdekük ott tartani azokat a gyerekeket is, akiknek például kisegítő iskolákban lenne a helyük, mert így nem kell tanulócsoportot megszüntetni, esetleg tanárt elküldeni. Több elképzelésről esett szó. Az egyik szerint meg kellene őrizni a kisegítő iskolákat. A másik szerint tanulásban akadályozottak iskoláját kellene létrehozni, nyugati példák alapján, és akkor nem megy a harc, hogy értelmileg fogyatékos- e a gyerek vagy sem. Erre azonban nincs felkészülve sem az általános iskola, sem a felsőfokú oktatás. Ha ezt most bevezetnék, ez lenne a hályogkovács-szisztéma. Hajlok a felé, amíg ar- re fel nem készül az oktatásügy, a jelenlegi kisegítő iskolai hálózat fölszámolása a lehető legnagyobb baklövés lenne. Addig inkább ezen iskolák működési felzada szerzett diplomát, 23 éve tanít a gyógypedagógia körébe utalt értelmileg fogyatékos gyerekeket. Azt gondolná az ember, hogy a díj kicsit a szakma elismerését is jelenti. Találkozásunk után azonban gyorsan kiderül, hogy egyrészt Magócs Jánosné személyisége jólesően távol áll mindenféle prófétai elképzeléstől, másrészt, a gyógypedagógia akut gondjai a rendszer- váltási igyekezet közepetta könnyen távolabb kerülhetnek a megoldástól, mint kívánatos lenne. A sok bába, — és érdek — között elveszhet a gyermek. hiszen attól, hogy nem beszélünk róla, a gond még létezik. Az óhaj és valóság összekeverése veszélyes. Eufémizmusokkal, a gyengébb szellemi képességű, vagy csak a kedvezőtlen szocio- kulturális héttérrel rendelkező gyerekek „normál”- iskolákba való beiskolázása társadalmi önbecsapás, legföljebb a tradicionális nógrádi analfabetizmus újratermelését jelenti, hiszen például pillanatnyilag sem végzi el az általános iskolát a tanulók húsz százaléka- Pedig közülük sokan a kisegítő iskolákban, 10— 12 fős csoportokban, eltérő tantervek alapján tanulva, megfelelő eredményeket érhetnének el. tételeit kellene javítaniDe, hogyan látja ezt a szakember? Mi lesz szeptemberben? Ügy te.tszik, a következő év nagy kérdése az lesz, hogy szűkül-e vagy bővül a gyógypedagógia? Ennek eldöntéséig azonban még lesz egy tanév. Ha az integráció valósul meg, azaz a „normál” általános iskolákba integrálják a gyerekeket, akkor a kérdés: ki, miből, és, hogyan tanítja őket? Ha a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek iskoláját hozzák létre, azaz a tágabb gyógypedagógiai el- ve.t érvényesítik, akkor a kérdés: gyógypedagógiai vagy „rendes” tanár tanít? Ha marad a kisegítő iskolai hálózat — fedőnév alatt —, akkor kérdés: javítják-e ennek feltételeit? Ennek nagy előnye, hogy van és működik. Nem kell kitalálni. És itt koncentrálódik a gyógypedagógusok 80 százaléka. Miután a döntésig marad a bizonytalanság, továbbra is a helyi kezdeményezésekre, a pedagógusok felelősségére ke.’-ül a hangsúly, hiszen ők például a leendő iskolaszékekre sem számíthatnak, szülői döntések nem támogatják tevékenységüket, miután legtöbbször az idejáró gyerekek szülei nem írnak és nem olvasnak. Tehát a gyógypedagógusnak adott esetben a szülővel szemben kell támogatnia a gyereket. Hol van a társadalom? Isten áldásával Erre csak egy példa. A húszas években épült, szép környezetben lévő kisterenyei iskolában jövőre háztartási fakultációt szeretnének beindítani, ehhez egy kis teakonyhát és mosdót kellene a nyáron kialakítaniuk a folyosó végén. Mindez 150 e.zer forintba kerülne. Szabó Istvánné igazgató elmondja, levélben támogatást kértek a környező üzemektől, sőt két szerzetesrendtől és az egri érsektől is. Válasz mindössze az érsektől érkezett, aki a levélben Isten áldását kérte az iskolának. Miután pénzük továbbra sincs, úgy döntöttek, ennél kevesebbel is beérik, írtak Morvái úrnak, most várják a választ. Ha a gamesz kölcsönad és a kazánkirály is küld egy picinyke kazánt, mégis megcsinálják a teakonyhát- A tantestület vállalta a következő évi költségvetés terhére a munkát, akár jutalomkeretükről is lemondva. De lesz-e gyerek? Az új tanévben az iskola nem tud osztályt indítani. Idén hat nyolcadikos ballagott, helyette két tanulót irányítottak az iskolába. Még érdekesebb a helyzet Salgótarjánban, ahol a kisagítő iskolában most 22 ballagó volt, de csak két elsőst kaptak. Ennek örülni kellene, ha tükrözné a realitást az áthelyezőbizottságok döntése. De nem tükrözi! A funkcionális analfabetizmus ugyanis pontosan így termelődik újjá a régióban, és senki sem hallja ezt a panaszt, ami pedig segélykiáltásként Is fölfogható lenne. Közben a honvédség harmadik századában betűvetésre tanítják a gyerekeket. Miért van ez így? Bizonyos például, hogy felülről gúzsba kötik az áthelyezőbizottságok kezét is, a kilencéves küszöbbel (addig helyezhető át a gyerek), és egy vággyal. Magyarországon ugyanis 1,8 százalékot érhet el az értelmi fogyatékosok aránya, de semmiképpen sem haladhatja meg a három százalékot. Ha mégis meghaladja, az más kérdés. Papíron minden rendben, a valóság senkit se.m zavar. Így jó a lelkiismeret, a statisztikai szemlélet segítségével, ami független a földrajzi, az adott régió szociológiai sajátosságaitól is. Különös szeptember Bár a bizonytalanság egyre nő, a kisterenyei kisegítő iskolában nagyon is határozottan terveznek- Ha fogy is az áthelyezettek száma, az új tanévre készülnek. A Közoktatásfejlesztési Alaphoz pályázatot nyújtottak be, a fakultáció beindításához kértek pénzt. Úgynevezett O. osztályt is indítanak, azaz itt két évre húzzák szét az első osztály tantervi anyagát, nagy súlyt helyezve a szocializációra. A szép udvaron játszótér építését tervezik. Lehet, hogy a szeptember itt nem is lesz különös? Viszont Magócs Jánosné- ról — most látom — kevés szó esett. Hacsak nem végig róla volt szó. Róla Is. T. E. Fedőnév alatt NAT vagy SAT — Mentsétek leikeiket
