Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-23 / 69. szám

8 12EFHTU 1990. JÚNIUS 23.. SZOMBAT A zenekar tagjai: (balról jobbra): Szőke György, Ho- muth János, Földi Zsolt, Soós Sándor. A dobos, Csonka Róbert nem szerepel a felvételen- Éppen üzleti ügyben tárgyalt... / impulzusokat kapott az Impulzus A salgótarjáni Impulzus nevű rockegyüttes sikeres hónapokat tud maga mögött A múlt esztendőben az Ed­da Művek előzenekaraként számos koncerten léptek a közönség elé, a napokban pedig a szakma egyik nagy elismerését kapták: a buda­pesti AORTA-fesztiválon, kategóriájukban a legjobb­nak bizonyultak; aranydip­lomát nyertek­Az eredmények mögött, azonban kemény munka, nehéz hétköznapok húzód­nak meg. Ezekről is be­szélgettünk többek között Homuth Jánossal, a zene­kar vezetőjével. — ön a múlt évben nem volt tagja az Impulzusnak, csupán az idei koncerteken láttuk a színpadon. Jgaz, zenei múltja viszont van. — Hosszú ideig a tarjáni Front együttes frontembe,- re voltam, még Alapi Pista — az Edda mai szólógitáro­sának — idejében. Aztán megalakítottuk az IMS ne­vű gárdát — International Music Service —, de az csak két hónapig létezett. Ezután hátat fordítottam a zenének, fuvarozó vdltam, mígnem idén januárban megkeresett az Impulzus és én igent mondtam hívó szavukra. — Mennyire cserélődtek ki a zenekar tagjai? — A múlt évi felálláshoz képest csak két helyen. Üj a basszusgitáros, s szemé­lyemben új az énekes. A többiek a régiek. — Az új összetételű ze­nekar februárban kezdte a munkát. Ehhez képest iga­zán szép siker a legutóbbi, aranydiploma. — Mi is így érezzük- Feb­ruár elejétől feszített tem­póban dolgozunk. Jártunk közben az erfurti nemzetkö­zi rockfesztiválon, ahol nagy közönségsikert arat­tunk, s az AORTA arany­diplomája volt idei második felejthetetlen élményünk. — Megy fiát a szekér, gondtalan az élet. > — A valóságban nem ilyen egyszerű a helyzet. Nin­csen például szponzorunk. Csupán az SZDSZ salgótar­jáni csoportjától kapunk némi támogatást, ök fizetik kii a terembérünket, a tűz­helygyári kultúrotithonban, ahol próbáinkat tartjuk. A szerelés sajátunk, értéke mc.ghaladja a félmillió fo­rintot. Erfurtba például sa­ját pénzünkből utaztunk el. — A hírek szerint jSzige- ti Ferenc, a Proton Lezem- kiadó Vállalat igazgatója felkarolta önöket. — Való igaz, hogy az ő segítségével előselejtezők nélkül vehettünk részt az AORTA döntőjében, s, hogy két rádiófelvételre biztosít zenekarunknak lehetőséget. Segítségével vehetünk részt a nyári tokjai rocktáborban is. De mindez a sok-sok jó­indulat igen kevés a nagy áttöréshez, a befutáshoz­— Mi szükséges még I eh­hez? — Mindenekelőtt egy vi­deoklip, mely százezer forint alatt aligha hozható össze. De honnan szereznénk eny- nyi pénzt, amikor a ta­vasszal, hat demókazettán- kat is saját költségünkön készítettük ei a tarjáni Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pontban? Hatf.zer forin­tunkba került... — Az anyagi hátteret nézve jövőjük nem rózsás. S a kedvük milyen? — Nem adjuk fel. Csak sikerül találnunk egy szpon­zort, akinek megéri, hogy reklámozzuk nevét. Elvég­re péládul az Első Emelet együttes nagylemezén is sze­repel támogató, noha ők, már befutott zenekarnak számítanak. Egyébként pe- dik? Június 23-án (ma a szerk.) a budapesti Petőfi Cstarnokban lépünk fel, július 23-án, Balassagyar­maton koncertezünk. Prog­ram szerint a Beatrice elő­zenekaraként szlovákiai tur­nén szereoeltünk volna, de a szomszédok lemondták, „megrendelésüket.” V. I­Kép: Bíró Olga r Érdekességek a nagyvilágból A legvidámabb kísértetváros Az ausztráliai Campbell- town feltett szándéka, hogy a déli félteke legvidámabb kísértetvárosa lesz. A terv megvalósítása érdekében most 200 000 dolláros költ­séggel üvegszobrot állít Fishernek, a XVII. század eleji farmernek, akinek szelleme állítólag ott kísért a 140 000 lakosú, Sydney- tői alig 40 kilométerre lévő városkában. A hat méter magas, hatvan tonna üveg­ből készülő szoborhoz kü­lönleges világítási effektu­sokat és ködgépeket is ter­veznek, hogy hatása még kísértetie.sebb legyen­Pornó popalbum A „2 Live Crew” nevű, Miamiban működő fekete popegyüttes, eddig csak egv volt a zenekarok közül, amelyek vad zenével és eny­hén szólva szókimondó szö­veggel vonzották túlnyo­mórészt ifjú közönségüket. Napjainkban azonban az „ élemedett korosztály is kezd­te elkapkodni felvételiket, amióta azokat — pornográ­fia címén — több államban betiltották a hatóságok. Volt, ahol az együttes két tagját is őrizetbe vették elő­adás után, másutt egy bol­dogtalan lemezboltost vit­tek el a rendőrök, mert árulta a betiltott felvétele­ket. Mi tagadás, a szöveggel Európában is gondok len­nének — legalábbis, ha a közönség me.gértené a feke­te tájszólásban előadott, . részleteket a nemi élet tárgyköréből. A művészetek teljes szabadságának azon­ban az Egyesült Államok­ban igen nagy a tábora, s ebbe természetesen beleér­tik a popkultúrát is, füg­getlenül attól, ki mit tart annak művészi értékéről. Az egvütte.s maga — nem alap­talanul — azzal védekezik, hogy nem tudatos pornog­ráfiáról van szó, hanem a fekete folklórban mindig is élő hagyományok talán ki­élezett, de ironikus feldol­gozásáról... A vita immár országos, a lapokban, a rádióban, a televízióban összecsapnak a vélemények. Az ügynek eddig egy fölényes nyerte­se van: a 2 Live Crew. A vitatott albumból eddig 2 millió talált gazdára, a legtöbb boltban kifogyott s ha a pereskedés elhúzó­dik, amire jó az esély, minden eddigi jövedelmi rekordjukat megdönthetik­Leányvásár Indiában Mindössze 10—15-en jár­tak szerencsével a csaknem négyezer házasulandó férfi közül, akik az Indiában hagyományosan 400 éve ren­dezett, egy hétig tartó sau- rathi, loányvásárra ellátogat­tak. Valószínűleg túlságo­san kevés hozománya volt a hölgyeknek. A szezon végi kiárusítá­son az idén pártában ma­radt leányokat kínálták, akik sokszor csak csekélyke hozományuk miatt marad­tak hoppon. A leányvásáron szemér­mes adásvétel folyik: a menyasszonyjelöltek nem is jelennek meg a válogató férfiak színe előtt, a ha­gyományosan rózsaszínbe öltözött vőlegényjelöltek a lányok kísérőivel alkudoz­nak. Az „eladó” lány szülei­nek ugyanis — annak el­lenére, hogy a hozomány­fizetést 1961-ben Indiában, törvénye.n kívül helyezték — Bihar államban még ma is nagy anyagi áldozatokat kell hozniuk, ha azt akar­ják, hogy lányuk elkeljen. A régi szép időkben — mondják a rendezők — el­jegyzések tízezrei köttettek a leányvásáron, amely ilyen­formán inkább legényvásár­nak tekintendő. Üzenet a karórában A japán Seiko óragyár legújabb találmánya óriási sikerre számíthat az Egye­sült Államokban: elsőnek Oregon államban hozzák forgalomba a karórát, amely URH-rádión továbbított üze­netek vételére is képes. A Seiko Receptor küllem­re szabályos kvarcóra. Vi­selője azonban bekapcso­lódhat a helyi URH-s üze­netközvetítő hálózatba, amelyhez eddig zsebrádió­méretű vevő kellett. A Sei­ko azt feleslegessé teszi: a karóra számlapján — hangjelzéssel párosulva — megjelenik a kijelzés, amely­ből megtudható, hogy hon­nan keresik tulajdonosát, hogy milyen számot kell visszahívnia. A Receptort 300 dollár alatti áron hozzák forgalom­ba. így gyors elterjedésre számíthat az amerikai pia­con, ahol már régen nem csak a küldöncök, hanem a menedzserek, az ügyvédek, a riporterek is viszik ma­gukkal, a berendezést, ame.llyel bárhol, bármikor elérhetők. Beköltöztek az első „fecskék” Garzonlakások állami gondozottak részére Mátraterenyén (Mátrano- vák-bányatelepen), június 15-én garzonlakásokat adtak át, melyeket volt állami gon­dozottak kapnak. A kis bi­rodalmak 30—40 négyzetmé­teresek. A gar2ionlakásokat a Ganz kezdeményezésére alakítot­ták ki a gyermek- és ifjú­ságvédő intézet támogatá­sával. A fiatalokat, a bérlő­ket a GYIVI és a Mátratere nyei Nagyközségi Tanács je­löli ki. Kizárólag volt álla­mi gondozottak költözhet­nek be. A fiataloknak az élet elkezdéséhez nyújtanak ezzel segítséget, öt évig lak­hat benne, aztán mások kap­ják meg a kiutalást. Folya­matosan történik a beköltö­zés. A 22 lakásból négyet már átadtak. Az első „fecs­kék” már beköltöztek. A GYIVI továbbra is figye­lemmel kíséri a fiatalok éle­tét. Ezért az épületben van még két lakás, melyekben egy gondnok, és egy peda­gógus házaspár lakik majd. Ök segítik át az élet nehéz­ségein a fiatalokat. A tanácson is örülnek, hogy segíthetnek, de a GYIVI vállalta az „oroszlán- részt”, mert ők anyagi támo­gatást is nyújtanak. A laká­sok valóban jók, bár a ki­vitelezők munkája némi kí­vánnivalót hagy maga után. Két fiatalember — 20 és 18 évesek — már birtokuk­ba vették a lakást, vala­mint két fiatal házaspár is. Egyik család most várja a babát, a másik házaspárnak már van egy két hónapos gyermeke. Turcsán János 19 éves, ál­lami gondozott volt, testvé­rével együtt. Felesége, Iza­bella, 18 éves, ő nem inté­zetben nevelkedett. Nekik született két hónapja kisfi­úk. Az öblösüveggyárban dolgoztak mindketten, ott ismerkedtek meg. Egy éve már, hogy házasok. Turcsán János elmondta, hogyan ju­tott tudomására ez a lakás- megoldás. — Volt egy összejövetel a GYIVI-ben és ott mondták, az utógondozók: adott a le­hetőség. Nagyon megörültem, mert így egy ideig megoldó­dott a lakásproblémánk. Kel­lett vinni kereset; kimuta­tást. Nagyon nagy öröm volt a beköltözés. Bútoraink is vannak, ezeket egy év alatt vettük meg. — Szívem szerint építkez» ni szeretnénk. Olyan kedvez­ményt kaptunk, hogy ha építkeznénk, és az öt év le­teltével még nem lenne kész a házunk, akkor még két évig maradhatnánk. Ez na­gyon nagy segítség. Sokat köszönhetek a GYIVI-nek, különösen dr. Ponyi Bélá­nak és Svecz Istvánnak, ök tényleg mindent megtettek, hogy ez sikerüljön. Igaz a mátraterenvei tanács is ren­des volt: a lakbér 20 száza­lékát elengedték. — Milyen az első benyo­másuk? — Tetszik. Igaz, be kelt 'illeszkednünk a falu közös­ségébe. Mindent meg kell tanulnunk. Hol van a busz­megálló, orvosi rendelő és így tovább. — Mi a véleménye a csa­ládról, mint „intézményről”? — Számomra a család szent! Mi nyolcán voltunk testvérek és valamennyien intézetben nevelkedtünk. Ép­pen ezért nem akarok nagy családot. Két gyerek elég, nem szeretném, ha a gyere­keim olyan helyzetbe kerül­nének, mint én voltam. A másik beszélgető part­nerem egyedülálló fiatalem­ber. Ozsvár Gyula 18 éves. A kisterenyej MÁV-nál dol­gozik, olajkiadó munkakör­ben. — önnek mi a véleménye a lakásról? — Nagyon jó. Tetszik, és örülök neki. Megvan minde­nem: televízióm. bútorom. De, ha a GYIVI nincs, ak­kor ez biztosan nem jött volna össze. 60 ezer forintot kaptam, életkezdési segély­ként. Ebből rendezkedtem be, és vettem meg mindent. Nekem ez a lakás olyan, mintha ingyen kaptam vol­na. Ahol eddig laktam al­bérletben, ott 3000 forintot fizettem egy kis szobáért. Most behívtak volna ka­tonának, de halasztást kér­tem, mert akkor nem bír­nám fenntartani, fizetni a rezsit. így majd spórolok, és azt a pénzt beadom a GYIVI-nek, hogy abból fi­zessék majd a lakbért, amíg én a seregben szolgálok. Fő célom egy önálló otthon megteremtése. Cs. A. Országúti cirkáló: a Cadillac Bourgham 1990-es típus. Belső kialakítása és felszereltsé­ge kívánnivalót nem hagy maga után. Fotó: Auto Extra-archívum. Az Auto Extra rovata A GM története A világ legnagyobb autó­gyártó cégét, a General Mo­torst 1908-ban alapították. Az Oldsmobli, a Cadillac, a Buick, az Oakland (a ké­sőbbi Pontiac), valamint a Chevrolet, 1918-ban , csatla­kozott a GM-hez. 1920-ra összesen 30 kisebb cég tar­tozott a GM fennhatósága alá, amelyik 1923 és 1956 között a világ legnagyobb gépkocsi- és kamiongyártó cégévé lépett elő. Röviddel a részvénytársa­ság alapítása után, megkez­dődött nemzetközi terjeszke­dése is. 1911-ben létrehozták a GM Export Company-t, amely az USA termékeinek külföldi értékesítéséért volt felelős. A részvénytársaság első tengerentúli képvisele­tét, a JSM Internationalt 1923-ba*alapították Koppen­hágában. Rövidesen követ­kezett a General Motors két legfontosabb külföldi cégé­nek, az angol Vauxhall Mo­torsnak (1925) és a német Adam Opelnek (1929) beol­vasztása. 1938-ra a GM több, mint 350 000 gépjármű­vet adott el Amerikán kívül. A II. világháború után, új ausztráliai — Holden —• és brazil gyárak csatlakoztak az RT.-hez, amely az 50-es években már eladási rekor­dokkal büszkélkedhet: meg­építették az 50 milliomodik amerikai General Motors járművet. A társaság 50 év­fordulójakor már szervofé- kes, szervokormányos, nagy teljesítményű VB-motoros gépkocsikat gyártottak, va­lamint bemutatták az első, sorozatban gyártott műanyag karosszériájú Chevrolet Cor­vette sportkocsit. A gyártásban az első ro­botokat a 60-as években al­kalmazták először, és ebben az időszakban mutatták be az új Oldmobil Tornádót, amelyik az elsőkerék- hajtást népszerűsítette. 1967-ben legördült a sza­lagról a 100 milliomodik, USA-ban gyártott jármű. A 70-es évek közepén folytatódott a nemzetközi terjeszkedés, a GM és a ja­pán Isuzu Motors aláírt egy szerződést a személyautók és kamionok gyártásáról. Az amerikai cég tekinté­lye és ereje egyre csak nőtt. Az autók belső kényelme már luxuskategóriába tarto­zik, műszaki megoldásaik tökéletesedtek, és tipikus országúti cirkálókká váltak. A 80-as években gyártani kezdték az ésszerű, európai utakra tervezett kocsikat, amelyek egy eddig nem­igen létező „kis” kategóriát alkottak az Államokban. Európai szemmel nézve ná­lunk csak a luxusosztályban találni ehhez hasonlítható, belső felszereltséget, utaské­nyelmet. A közelmúlt újdonságai­ról, a General Motors, és néhány másik nagy ameri­kai cég legújabb típusairól a következő alkalommal részletesebben is beszámo­lunk, és képekben is bemu­tatjuk a GM-nek és leány­vállalatainak 1990/91-es mo­delljeit.

Next

/
Thumbnails
Contents