Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-23 / 69. szám

6 unnnrry 1990. JÚNIUS 23., SZOMBAT Egy kérdőjellel kevesebb A madáchi életmű az érték Dokumentum a költő Borbála nevű leányának betegségéről és haláláról A csesztvei Madách Emlékmúzeum folyosóján, a Madách-családra vonatkozó dokumentumok fogad­ják a látogatót. Ezek között látható egy színes, szép rajzolatú családfa, amely az író családjának nemze­dékrendjét mutatja be. Ennek a családfának legifjabb hajtásainál, a költő gyermekeinél a nevek mellett kérdőjeleket látni, közülük az egyik — úgy tetszik — most feloldható. A salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum irodalomtörténeti gyűjteményébe került do­kumentum segítségével Madách Borbála neve után a kérdőjel helyére fölkerülhet halálának dátuma. A dokumentumról és irodalomtörténeti jelentőségéről kérdeztük dr. Kovács Anna irodalomtörténészt. — Ki volt Madách Bor­bála, mit tudunk róla? — Madách Imre és Frá­ter Erzsébet 1845. július 20- án kötöttek házasságot. Há­zasságuk története, szinte teljes egészében Csesztvé- hez kötődik, itt éltek egé­szen 1853. szeptember 23-ig, s csupán válásukat (1854. július 25.) megelőző hóna­pokat töltötték Sztregován. Csesztvén született gyerme­keik: az első, aki mindössze néhány hónapot élt Imre 1846-bian, Aladár 1848-ban, Jolán 1851-ben. A Madách családban 1853 tavaszára várták a következő gyermek jöttét, de a kislány születé­sekor Madách Imre már nem lehetett Csesztvén. 1852 augusztusában letar­tóztatták, és a pozsonyi, pesti börtönt megjárt fo­goly csak évek múlva tér­hetett haza. mikor a leg­kisebb Madách-gyermek Anna-Borbála (családi be­cenevén Ára) már csak­nem féléves volt. Akadtak bizonytalanságok Ára szü­letési ideje körül is. Egy le­vél keltezéséből kiindulva, április 7-re tették születése napját, a csesztvei katolikus plébánia anyakönyvébe té­vesen jegyezték be április másodikéra, holott április 3-án született. Egyébként a Madách-leszármazottak sorsáról meglehetősen ke­veset tud a családtörténet, talán még Aladár az. aki­vel a legtöbbet foglalkoz­tak. Az pedig igen sajnála­tos — és félrevezető is le­het — hogy főként Madách Imréné Fráter Erzsébet lel­ki betegségével kapcsolat­ban emlegetik gyermekeik nevét. L. Kiss Ibolya Fráter Erzsébetről írt könyvében (címe: Az asszony tragédiá­ja) idézi azt a levelet, melvből megtudjuk. hoey Borbála „bájos, sudárter­metű. ibolyakék szemű lány életének 24-ik éve felé cso­A kirgíziai mohamedánok hamarosan anyanyelvükön is olvashatják az iszlám szent könyvét, a Koránt, -amelyet most fordítanak a mai kirgiz nyelvre. A szovjet közép-ázsiai köz­társaság, Kirgizia második legnagyobb városában, Os- ban nemcsak a hívők köré­ben népszerű ember Rah- matulla Kaszimov, a Bakij- mecset hadzsi imam-hatib- ja. — Az iszlám minden idők s különféle nemzetek val­lása — mondja Rahmatulla Kaszimov —, amely az em­ber; létezés alapkérdéseire válaszol. Nálunk, ellentét­ben más vallásokkal, nem válik ketté a vallásos és a világi élet. Az iszlám hit is, életmód is. A hívők ké­pesek minden társadalmi probléma megoldására. A Bakij-mecset minden év­ben jelentős összeget ado­mányoz a békealapnak, a szovjet gyermekalapnak és más szervezeteknek. A hívek dálatos átalakuláson ment át”. A levélíró Henriczy Ágoston evangélikus lelkész bővebben is részletezi ezen átváltozás történetét, a leg­ifjabb Madách gyerek tra­gikus sorsát, aki elme­gyógyintézetben halt meg 80 éves korában, eszerint 1933- ban. Ezt a téves adatot vet­te át Radó György js Ma­dách életrajzi krónikájában, pedig a kezünkben levő do­kumentumból biztosan ál­líthatjuk. hogy Madách Borbála 1914-ben halt meg. — Mi ez a dokumentum és hogyan jutottak hozzá? — Egy ifjú pesti Madóch- kutató segítségévei sikerült hozzájutni, aki többek kö­zött Madách ifjúkori sze­relmeivel foglalkozik, s úgy látszik, még a költő Fráter Erzsébethez fűződő kapcsolata szempontjából is érdekes, újabb adalékok­kal szolgálhat. Ügy tervez­zük, erről részletesebben hallhatnak az érdeklődőik októberben Csesztvén. Ma­ga a dokumentum egy rö­vidített kórtörténeti kivonat gépelt másolata, amely 14 oldalon keresztül tárja elénk Madách Borbála betegségé­nek történetét. Borbála dr. Plichta Soma megyei tiszti főorvos Alsósztregován 1887. május 17-én kiállított bizo­nyítványával került gyógy­kezelésre. A dokumentum Madách Borbála adatai után a kórismét és a kór­előzmény leírását tartal­mazza. miszerint „Nagysá­gos Madách Ára kisasszony elme kórban szenved. — A középminőséaben táplált, halvány szenvedő arcz kül­lemű egyén egy hosszabb ideig epilepsiaban szenve­dett. rendkívül izgékony anya és hazánk jelese, a szervi szívkórban meghalt Madách Imre leánya.” A dokumentum következő, na­gyobb részében — a kezelő­orvosok által lejegyzett — részt vállalnak a történelmi emlékek helyreállításában. A kezdeményező Rahmatulla imám. A város vezetői sok problémát az ő közreműkö­désével oldanak meg, az imám jól ismeri a gondo­kat, hiszen gyakori vendég a munkahelyeken, az iskolák­ban. Néhány hónappal ezelőtt Rahmatulla imám elkezdte arabról kirgizre fordítani a Koránt. Ez a munka nehéz és felelősségteljes, de Rah­matulla meg tud vele bir­kózni, hiszen képzett, öt nyelven beszélő ember: an­nak idején Buharában a Mir arab medreszében szer­zett tanári diplomát. Kirgí- ziában nagyon kevés ember tud arabul olvasni. A meg­kezdett munka nemcsak a köztársaság vallás; életében fontos: a Mohamed próféta tanait összefoglaló könyv már az egész világon ki­emelkedő irodalmi-történel­mi emléknek számít. kórlefolyás olvasható. an­nak a 36 évnek a történe­te, melyet Ára orvosi keze­lés alatt töltött, 1878-tól ha­láláig, 1914. november 8-ig. Mindezt az ismertetett tényt önmagában, önmagáért tart­juk említésre érdemesnek, s nem akarunk ezzel egy divatos érdeklődést kiszol­gálni, a kétes értékű követ­keztetésekre lehetőséget- ad­ni. Erre ugyanis kiválóan alkalmas lehetne a doku­mentum, hisz’ Madách Bor­bála orvosok által lejegy­zett szavaiban: „Három ró­zsának egy illatja, kék színre eladva, az ég meste­rének titka”. Milyen köny- nyen lehetne atyja költői tehetségét fölfedezni. A Tragédia 12. színéből pedig egyenesen Madách családjá­ra vonatkozó jóslatát kihal­lani: „Rajongó férfi, ideg­beteg nő korcs nemzedéket szül”. Számunkra — ismét­lem — ez az anyag iroda­lomtörténeti szempontból is kordokumentumként ér­dekes. — Ez utóbbi gondolathoz kapcsolódik az utolsó kér­dés. Mi lehet a jelentősége, szerepe egy orvostörténeti dokumentumnak a múzeum irodalmi emlékei között? — A dokumentum legfon­tosabb értéke az, hogy se­gítségével megválaszolha­tó a Madách-család törté­netének egy kérdőjele, s ez — bár látszatra apróság — igen fontos momentum. Ugyanakkor azt gondolom, nem szabad ezt túlhangsú­lyozni, s elkövetni uzt a sajnálatosan gyakori hibát, sőt csúsztatást, hogy a ma­dáchi életút és életmű problematikáját összemos­sák, összekeverik. Sajnos, ez napjainkban is megtör­ténik. Ezzel persze nem azt a kézenfekvő tényt vitatom, hogy e kettő elválaszthatat­lan kölcsönhatásban fejlő­dik. így van ez minden al­kotónál. A megismerés tel­jességéhez természetesen hozzátartozik Madách élet^ rajzának egész története, fe érdekes lehet, hogy ki voft a felesége, mit tudunk gyeij- mekeiről. de nem szabad megfeledkezni arról, hogyJ nemzeti értékeink között a madáchi életműnek van helye. nagyjaink sorába Madách Imrét alkotó mű­vészete emelte. Ezzel az irodalmi muzeológia véle­ményét is elmondtam pél­dául Fráter Erzsébet sze­mélyének és szerepének sú­lyáról. (te) Könyvtár a koporsóból A 79 éves Hu Csung- ming, egy Szecsuán tar­tományi paraszt, nem kis meglepetésben ré­szesítette családjának ifjabb tagjait azzal, hogy jó pénzért eladta a számára vásárolt, tölgyfából remekelt ko­porsót. Az egyébként jó erő­ben levő és feltűnően egészséges Hu Csung- ming elhatározta, hogy a koporsó árából köny­veket vásárol és afféle kis könyvtárat nyit kul­túrára áhítozó szomszé­dai és ismerősei részé- rer. Az ötlet jónak bi­zonyult, s a falusiak szerinté„koporsóból lett könyvtár" fölöttébb népszerű, különösen a fiatalok körében. Arabról fordítják Korán — kirgizül Posztumusz Kossuth-díja alkalmából RAJECZKY BENJÁMINRA EMLÉKEZVE „Táborszentelés” volt Szurdokpüspökiben Emlékműsor lesz a pásztói templomban Egy páratlanul gazdag, példaértékű emberi, tudósi és pedagógiai életművet is­mert el — ha meglehetősen megkésve is — a legmagasabb nemzeti kulturális, művészeti kitüntetéssel a letűnt rend­szer átmeneti adminisztrá1 ciója az idei március 15-én. Lehetséges* hogy a poli­tikai élet zaj'lása miatt fe­ledkeztek meg a helyi hi­vatalosságok — elsősorban Pásztó Város Tanácsa, de az egész megye művészeti, kulturális közélete is — az egy éve elhúnyt, évtizede­kig csendes pásztói ottho­nában élő zenetudósnak, Rajeczky Benjáminnak ado­mányozott posztumusz Kos- sut-díja méltatásáról? Elismerést érdemel, hogy a méltatlan feledékenység- ből — Pásztó város első díszpolgári címet adományo­zó tanácsa helyett — vala­mit törlesztett egy szomszé­dos kis község, szurdok­püspöki hagyományőrző együttese azzal az emlék­esttel, amelyet június 12-én tartottak a község impozáns, festő; környezetben levő if­júsági táborában. A megye határain túl, sőt a rádióban is gyakran sze­replő, neves együttes tagjait és vezetőjét szoros emberi szálak fűzték éveken át a nagy tudóshoz, aki meleg emberséggel és a személyé­től elválaszthatatlan szak­mai igényességgel segítette munkájukat. Ezért is hatá­rozták el, hogy e Pásztóhoz közeli szép ifjúsági tábor­ban meghonosítanak egy Rajeczky Benjáminról elne­vezett, évről évre megrende­zendő országos népzenei tá­bort, amely méltó élő emléket állít neki. E nemes elgondolás je­gyében szervezte és rendez­te meg mintegy a leendő népzenei tábor „megszente­A bólyi nemzetiségi nyelvoktatási modell sikere Eredményesen zárult a bó­lyi modellként ismert nyolc­éves kísérlet; jellegű nem­zetiségi nyelvi oktatási prog­ram. Az országban elsőként 1982 őszén a baranyai nagyközség általános iskolá­ja indította el a gyermekek kétnyelvűségét megalapozó magyar—német nyelvű okta­tást. A nyolcadik osztály most végzett tanulói olyan német nyelvtudásra tettek szert, amely lehetőséget nyújtott számukra, hogy alapfokú nyelvvizsgát tegye­nek. Boly iskolájában régóta tanítják a nemzetiségi anya­nyelvet. A pedagógusok azon­ban rájöttek arra, hogy a heti két-három órás nyelvi képzés nem elegendő: a gye­rekek nagyobb része nem tudta megszerezni a szüksé­ges beszédkészséget. Ezen segítendő, a Művelődési Mi­nisztérium ösztönzésére és a német nemzetiségi szövet­ség támogatásával önálló nyelvi programot dolgoztak ki, és vezettek be a bólyi pedagógusok. Ennek lénye­ge, hogy nagyobb óraszám­ban, hetente öt-hat órában tanítják a német nyelvet, mégpedig az első osztálytól kezdve, s ehhez a különfé­le szaktárgyak — ének-ze­ne, környezetismeret, föld­rajz, történelem — kétnyel­vű oktatása is csatlakozik. Ily módon naponta legalább kétszer németül folyó órán vesznek részt a gyerekek. léseként” a június 12-i nagy sikerű Rajeczky-emíékestet Faludiné Molnár Gabriella, az együttes asszonykórusá­nak művészeti vezetője. A Nógrád Megyei Közművelő­dés; Központ igazgatóját és munkatársait dicséri, hogy felkarolták e kezdeménye­zést, s a továbbiakban is szervezési, intézményi hát­teret kívánnak adn; a maj­dani táborok munkájához. Sőt aktív közreműködői lesznek egy Rajeczky-ala- pítvány létesítésének is, amely még szélesebb alapo­kon lesz hivatott szolgálni, megőrizni és terjeszteni a puritán életű zenetudós em­beri, szellemi örökségét. A szurdokpüspöki emlék­est sajátos értéke, varázsa az volt, hogy a műsor szin­te minden szereplője — de még az érdeklődő közönség, hallgatóság java része is — közvetlen személyes kon­taktusban állt „Béni bácsi­val”, a „Tanár úrral”, az egykor; ciszterci rend pap­jával. Ez tette felejthetetlen élménnyé a választókerület országgyűlési képviselőjének, Tóth Sándornak a bevezető és műsorzáró emlékezését. De ugyanígy a művészileg is szépen megkomponált mű­sorok, a szereplő együtte­sek, kórusok vezetőinek val­lomásaival az egész estét. Vastapsokat kaptak a pász­tói Gárdonyi Géza Általános Iskola gyermekkórusának csengő hangú kis énekesei, a pásztói zeneiskola taná­rainak (népzenét is produ­káló) kamarazenekara, a történelmi népdalcsokrot bemutató szurdokpüspöki asszonykórus, valamint az országosan is ismert Szvorák Katalin, a bájos természe­tességgel előadott népdalaiért és az őt kísérő Csámborgó népzenei együttes. Nem véletlen, hogy a mű­sor végén Tóth Sándor miht a Filharmónia rendezője, valamenny; közreműködőt felkért, hogy legyenek sze­replő résztvevői a július 1- jén Pásztón, a Szent Lőrinc- templomban általa rende­zendő Rajeczky-emlékmű- sornak, melyet a tudós pap halálának első évfordulója alkalmából tartanak. A sikeres, bőséges hangu­latú emlékest alkalmat nyúj­tott a további tervek szövö­getésére is. Ezek között — a már említett népzenei tá­bor és alapítvány mellett — szóba került, hogy mielőbb lehetővé kellene tenn; a ze­netudós pásztói lakóházának bemutatását is az érdeklő­dők számára. Ebben — a családtagok, zenei és múze­umi szakemberek bevonásá­val — Pásztó mostani hely­hatóságának, vagy leendő önkormányzatának kell a kezdeményező lépéseket megtennie. (—is—) Megalakult a Magyar Nemzetiségi Kisebbségi Színházak Tanácsa A kisvárdai nemzetiségi színházfesztiválon részt vett beregszászi, kassai, kolozs­vári, marosvásárhelyi, sepsi­szentgyörgyi, szabadkai, szat­márnémeti és újvidéki tár­sulat tagjai megalakították a Magyar Nemzeti Kisebbsé­gi Színházak Tanácsát, va­lamint létrehozták — kis­várdai székhellyel — a ma­gyar nemzetiségi színházak fesztiválirodáját. A tanács célja, hogy ösz- szefogja és koordinálja a határainkon túli magyar nemzetiségi színházak mun­káját, valamint, hogy szak­mai érdekképviseletet és szakember-utánpótlást biz­tosítson folyamatos tevé­kenységükhöz. A testület kapcsolatot tart továbbá a Párizsban levő nemzetközi színházi intézettel, annak magyar tagozatával, illetve a Magyar Színház; Intézettel, a Magyar Színházművészeti Szövetséggel és természete­sen a kulturális kormányza­tokkal. Városvédő sarok Puttós relief '4 * *-> ****■< 4 ■> y ;v v A Wälder Gyula mű­egyetemi tanár által ter­vezett és a helybeli Far­kas Mihály építőmester ál­tal 1814-ben épített balas­sagyarmati Palóc Múzeum egyik díszítőelemét lát­juk á felvételen. A fő­front emeleti ablakai és a vízszintesen húzódó eső­csatorna között kb. 4x1 méteres felületen a fel­síkból kidomborodó, a bő­séget szimbolizáló relief. Négy kis szembeforduló puttó között középen egy hatalmas kőtál, benne nagy halom alma, körte és sző- szőfürt. A szőlő füzérsze- rűen húzódik két irány­ban, ezt tartja kezében két kis figura. Jobbra és bal­ra egy-egy koszorú, majd két szélén zárja a képet ismét 1—1 figura. Az épü­letet jelenleg tatarozzák. Jó lenne, ha a külső szí­nezésnél környezete felszí­nétől eltérne és így job­ban szemlélhető lenne. Reiter László

Next

/
Thumbnails
Contents