Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-30 / 48. szám
2 imnznu 1990. MÁJUS 30.. SZERDA a n k n qa 1 r Ü UllAj „Csalc jobb legyen, mint eddig..." Szabadon szavazott Románia (?) Gési tudósítónk május 20-án kelt levelében jelenti, ami 28-án érkezett Hát. szavaztunk, választottunk. Ki hogyan tudott. Ki mit tudott. Nem egybehangzóak a vélemények. De úgy tűnik, ha a választási kampány nem is volt tisztességes, május 20-án nem voltak szembetűnő rendellenességek. Néhány ember véleményét írom le Önöknek. amiről következtetni lehet arra: „ami, ahogy, amiért.. . A szavazóbizuttságnál — Mi a véleménye, milyen a hangulat? — kérdeztem az egyik szavazókörzet felügyelőjét. — Ci- vilizáltan viselkednek, de a többség helytelenül szavaz. — Milyen értelemben? ' — Csak egy pecsétet tesznek. Vagy csak az elnökre, vagy csak a szenátusra. vagy csak a képviselőházra szavaznak. — Ezt honnan tudja? — Hát... többen megkértek. hogy hajtogassam össze a szavazólapjukat. Akkor láttam. Ugyanabban a' szavazóhelyiségben kérdezi . tőlem egy másik felügyelő: — Van felhatalmazásod? — Nincsen, csak újságírói igazolványom. — Az nem elég! — Ha nem szabad itt tartózkodnom. akkor megyek. . . Közbeszól az elnöknő: — Hogyne lenne szabad. olvasd el a törvényt! — mondja a kollégának. Az elnöknőhöz fordulok: — Lenne néhány kérdésem. Milyen a hangulat? — Az. emberek egvre jönnek. mi már reggel öttől itt vagyunk. Most már egv óra elmúlt. de még percnyi időnk sem volt pihenni. — Mindenkinek, aki szavazott, egy pecsétet nyom a személyazonossági igazolványába. Nem lesz ebből valamilyen baj? — Nem. szó sincs ilyesmiről! A szavazáshoz mindenkinek joga van. de senkinek sem kötelessége. A következő kérdéseket az utcán tettem fel a járókelőknek: miért ment el szavazni? Mit vár a szavazástól? Mit gondol, ki lesz a győztes? Utcai közvélemény-kutatás — Azt, hogy Románia szabad és független, demokratikus állam lesz. Szeretném. ha ez a nép végre boldog lenne. (45 év körüli nő.) — Reális demokráciáért jöttem szavazni. Nem eredetiért, nem újért — demokráciáért! Mit várok? Sokkal jobbat, nehogy visz- szatér.jünk a múltba. Azt hiszem. Iliescu fog győzni. (40 év körüli parasztasszony.) — Azért jöttem szavazni. mert ez kötelesség. 'Akartam szavazni, hiszen az én szavazatom is számít. Szeretném. ha megvalósulna a demokrácia és szabadok lennénk. (24 év körüli nő.) — Boldogan jöttem a szabad Romániáért. Alig vártam már ezt a napot. Jobb és szebb életet várok. Bízom benne, hogy ígv lesz. (50 év körüli parasztasz- szony.) — Egy boldog Romániáért, vagyis a szabadságért, a boldogabb életért szavazok. Biztosan jobb lesz. Egy hozzánk méltó életet remélek. Nem tudnám megmondani. ki fog győzni, de biztosan az. akinek megala- pozottabbak az elképzelései. (35 év körüli munkás.) A helsinki megfigyelő Prisek Jaromir, a helsinki bizottság megfigyelője: — Láttunk, észrevettünk hibákat, de nehéz megmondani. hogy szándékos dologról, vagy naivitásról van szó. Például ketten mennek be a szavazófülkébe: az egyik nem jól lát. a másik nem tud olvasni. . . Főleg falun tapasztaltuk ezeket. A szavazóbizottságok több helyen észre sem vették. hogy ott vagyunk, mit csinálunk, kik vagyunk. . . Egv rendőrt kérdeztem az utcán: — Milyen a hangulat a városban? — Reggel öt órától vagyok szolgálatban. és azt mondhatom: csendes és meglepően ünnepélyes a hangulat. Igaz. hogy nem árulnak szeszes italt, ami rendeletben volt kiadva, a kellemetlenségek elkerülésére. — Volt szavazni? — Igen. Remélem a legjobbat választottuk. Az utcán, az egyik sarkon kérdeztem egy portékáját kínáló tökmagárus asszonyt: — Mit remél a jövőtől? — Jót! — És mi az a jó? — Mindegy, csak jobb legyen, mint eddig... L. P. Delein győzelme (Folytatás az 1. oldalról.) a hatalommal való nyílt szembeszállása amolyan népi hőssé avatta. Nem csekély viharok után — egv képviselőtársa visszalépése után — a legfelsőbb tanács tagja lett, s itt az építési és építészeti bizottság vezetésével bízták meg., Oroszországi népi küldöttként a demokratikus Oroszországért tömb támogatásával ismertette az Oroszország gi szuverenitást, a „központitól" eltérően elképzelő programját. Legfőbb ellenfele a leköszönő oroszországi kormányfő, Alekszandr Vlaszov, aki először visszalépett, csak b,z új szavazáskor vállalta a jelöltséget. Győzelmével Jelcin ismét bekerült a legfelsőbb hatalmi körökbe, hiszen az OSZSZSZK parlamenti elnökeként tagja az államfő mellett működő föderációs tanácsadó testületnek. Gorbacsov ma érkezik Washingtonba (Folytatás az 1. oldalról.) Csakhogy az utazás napjaiban a szovjet közvéleményt vajmi kevéssé izgatják a csúcs előkészületei. A figyelmet intézményesen, a sajtó eszközeivel is nehéz a diplomáciai események felé fordítani. Az ellentétet csak növelik azok a képek, amelyek az észak-amerikai kontinens áruktól roskadozó polcait mutatják, miközben a szovjet emberek az amúgy is szűkös áruellátásban a maradék árukészletek megszerzéséért folytatnak olykor a szó fizikai értelmében is ádáz harcot. Bármilyen sikeres legyen is Mihail Gorbacsov észak- amerikai utazása, amely egyúttal elnökké választása óta az első külföldi útja, Moszkvából a korábbinál jóval kisebb érdeklődés követi az elnöki csúcsdiplomáciát. Ma elsősorban a belpolitikában várják tőle a látványos eredményeket, a sikereket. Ismét két önálló ülést tart az Országgyűlés: ma — folytatva az elmúlt héten felfüggesztett ülést — három, az állami, a szövetkezeti és az egyházi vagyon védelmét szorgalmazó, sürgősséggel benyújtott önálló indítványt, illetve törvénymódosító javaslatot tárgyal meg. Napirendjén szerepel továbbá a felszámolási eljárásról szóló törvényerejű rendelet módosítása és egy országgyűlési Válóper — az urnák mélyén (Folytatás az 1. oldalról) gyükben volt a N’agybá- tonyba költöztetett tanácsi ügyintézés, bögyükhen ugyancsak a „levitt" orvosi és gyógyszertári ügyelet, meg mindaz még. amivel jogos és jogtalan sérelmük megrövidítette őket. Szerkesztettek hát egy szöveget, összegyűjtötték a több. mint ezer igenlő nyilatkozatot. Igaz, jócskán akadt benne, ami a felülvizsgálat során érvénytelennek találtatott, de még ezt leszámítva is összejött kilencszáz-egynéhány aláírás. A lakossági népszavazás elrendeléséhez a választásra jogosultak három százalékának akarata is elegendő, így aztán hiába tagadja a városi tanács a sérelmek java részét, a rendre visszatérő csentei árvíz visszaverésére a sok milliót érő beruházást. hiába költötte a pénzek nagy részét az utóbbi években bizonyíthatóan a kisterenyeiek lakókörzetére. Most mégsem tehet egyebet, meghajol a népakarat előtt. Szabályos szavazást ír ki. Ezt tette. 1990. június 17-én — immáron negyedik alkalommal az utóbbi nem egészen egy év alatt — ismét urnák elé járul a ma még városi rangú település lakossága. Hogy ennek mi lesz a vége, nem tudni ma még. Lehet, hogy két nagyközség lesz megint a tavaly márciusban városi rangra emelt Bátonyterenyéből. Az érdekeltek is ebben bizakodnak: feltehetően úgy, ahogy a nevük is szerepel a papíron: 70 százalékos kislerenyei és 30 százalékos nagybátonyi részaránynyal. Hogy rangbeli visszaesés?? Csöppet sem zavarja őket. mert ugyebár a fejkvótarendszer már most eltűnőben van, az elektromos áramért fizetett egységenkénti 40 filléres többletet meg majd eltörlik végre honatyáink. Mint a falu és a város közötti különbség egyébként is sokat szidott szimbólumát. Hubai Gruber Miklós Megy a remittenda vándorútra... (Folytatás az 1. oldalról) adó Kft. által piacra dobott közkedvelt ifjúsági regényekből: a Deniséböl. a Júliából. a Romanóból és a Tiffany- b ól. Általánosságban leszögezhetjük: csökken a kézbesített, ismertebb nevén: előfizetett lapok száma. Ennek egyenes következményeként viszont emelkedik az árusí- tottaké. Salgótarjánban 7 postán, 11 hírlapárusító pavilonban, 6 trafikban és boltban, továbbá közel kéttucatnyi kézbesítőtől lehet újságokat venni. Az el nem adott lapok aránya 1989. áprilisában 14 százalék volt. egy évvel később azonban mar 31 százalékra rúgott. Egyébként a hírlaposztályon mindenféle ez irányú adattal rendelkeznek, s a statisztika elkészítésében óriási segítség a számítógép. Mint megtudom, két embernek kizárólag a remittenda ár és lapok szerinti osztályozása, kötegelése és szállítása a feladata, de még a munkatársak segítsége is elkél. Tetézi a feladatot, hogy egyik-másik lapnak hónap közben emelik az árát, s az úgynevezett árus- leszámolás és osztat vozás többletteendőkkel jár. A Reform például mostanában emelte az árát 29-ről 30 forint 50 fillérre. Egyedül az Üj Nógrád „ragaszkodik 4 a régi, hétköznaponként 4 forint 30. szombatonként 5 forint 30 filléres árához. A mi lapunk egyébként mesz- sze a legolcsóbb a kínálatból, s egyike a legkedveltebbeknek. .. — Növekszik az Üj Nógrád olvasótábora városunkban, s áprilisban naponta átlagosan 8647 kelt el — közli érdeklődésemre az osztályvezetőnő. — A remittenda 17 százalék volt, amely jó aránynak mondható. A műsorújság sok olvasót hozott a megyei lapnak. Kíváncsiságból megnézzük néhány újság eladatlansági százalékát. Áprilisban magasan vezetett 97,8 százalékkal a Magyar Vasárnap. de alig marad el 94 százalékkal a Magyar Napló. A kezdetben sikert aratott Ring 84. a már megszűnt Dátum 83, a Magyar Narancs 68 százalékos remittendát „vallhatott magáénak". A Népszabadság árusított példányszámainak 41 százaléka került zúzdába, s a Magyar Hírlap 19 százaléka is hasonló sorsra jutott. Az áprilistól megjelenő Reggeli Pesti Hírlap elfogadható, 30.1 százalékos remittendával startolt, idő kell még a megismeréséhez. Üjdonság a postai lapterjesztésben, hogy most már hetente ellenőrzik a lapok eladatlansági mutatóját. Helyes lépés volt ez, hiszen így pontosabban megállapítható: egyes helyeken bizonyos lapokból mennyire van szükség? A gazdasági szemlélet is jócskán megváltozott. Két évvel ezelőtt levontak a szakemberek prémiumából. jutalmából, ha a remittenda meghaladta a 4,5 százalékot. Most nincs ilyen megkötés, az anyagi ösztönzésben az értékesített darabszám a mérvadó! Jellemző a hírlaprészleg tetemes forgalmára, hogy a hivatal áprilisi bruttó bevételének 55 százalékát hozta. A két remittendáns: Megyeri Teréz és Mátrai László. Amikor arról kérdezem őket, milyen a munkájuk, a fiatalember így felel: — Sokat kell hajlongani és cipekedni. Volt olyan hónap, hogy 7 tonna újságot fuvaroztunk a MÉH-be. — Ennyi lap közül csak akadt kedvükrevaló — vetem közbe. — Akadt — így a 21 éves lány —, de munkaidőben igazán nincs sem időnk, sem kedvünk olvasni. Időközben az újsághegy bevándorolt a postakocsi gyomrába. A motor felberregett és a remittenda elindult vándorútjára. .. Kolaj László Fotó: Rigó Tibor Ismét két önálló ülést tart az Országgyűlés határozattervezet megvitatása a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány felülvizsgálatáról. Holnap új, önálló ülésen tervezik a nemzeti és nyelvi kisebbségek országgyűlési képviseletéről szóló törvény módosítását, valamint az alkotmány- módosítás általános vitáját. Ez a vita azonban tovább folytatódik majd, nem zárul le holnap. Bizottsági üléseken, folyosói beszélgetések során mind gyakrabban háborognak a képviselők: tervezhetetlen a munkájuk, sokszor azt sem tudják —- vagy mert nem értesítik őket, vagy mert már követhetetlen a tárgyalási rend —, hogy milyen témák megvitatását várják tőlük. Holott megfogalmazódott és plenáris ülésen is elhangzott egy javaslat a parlament tanácskozási rendjére. Ez országgyűlési határozattervezet formájában elfogadásra vár. A képviselők pedig válaszra: mikor dolgozhatnak végre ésszerűen, tervezhetően, lehetőséget kapva a döntések átgondolt előkészítésére. Annál is inkább, mert vannak, akik úgy vélik: az Országgyűlés egész bizottsági munkája amúgy is alapvetően elhibázott, a szakmai bizottságként életre hívott testületekben politikai szócsaták zajlanak, s a döntések érdemi vita, érvek nélkül születnek. (MTI)
