Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)
1990-04-14 / 11. szám
1990. ÁPRILIS 14 , SZOMBAT r Lélektől lélekig — HÚSVÉT 7 Jeruzsálem kétezer évvel ezelőtt, o második Templom korában. A Holyland Szálló kertjében áll a régi város 1:50 arányban kicsinyített modellje, ugyanazon építőanyagokból készítve, mint amelyeket az akkori városépítők használtok. Az óváros legdíszesebb bejárata, a Damaszkuszi kapu. A mai Jeruzsálem a Siratófallal. Pillantás: az Olajfák hegyéről Jeruzsálem teljes pompájában az Olajfák hegyéről látható, ahonnan a tekintet nemcsak a várost, hanem a múltat is átfogja. Maga a város aranyosan csillámlik. Nem csupán köveire, köveiből is árad valami alig megnevezhető, ám mindig jelenvaló sugárzás, ami még az esős évszakban sem tűnik el. Hiszen miként Jeruzsálem Izrael szívében fekszik, Izrael szíve Jeruzsálemben él. A szentírósban 656-szor írták le a nevét, a Talmud tudósai szerint, a szent városnak hetven megjelölése ismeretes, pontosan annyi, mint a világ Teremtőjének. Úgy érzi az ember, itt egy nap annyi, mint ezer év. Az Úr 4000 éve parancsolta meg Ábrahámnak, hogy áldozza föl Izsákot a Mórija hegyén. Röpke 2000 év múlva Dávid király fővárosává tette Jeruzsálemet, fia, Salamon ezen a hegyen építtette az első Templomot, amit a babiloniak i. e. 586-ban leromboltak, de az fél évszázad múltán, Ezsdrás és Nehémiás idejében ismét fölépült. I. e. 63-ban, a rómaiak foglalták el az országot fővárosával együtt, uralmuk idején Nagy Heródes bővítette ki és tette gazdaggá a második Templomot, amelyben Jézus is többször megfordult, ezt Titus égette föl i. u. 70-ben. Most a mohamedán Szikla-mecset áll a helyén. Mert a történelemben az egyistenhivő zsidó vallásból időközben kisarjadt és világvallássá lett még kettő, a keresztény és a mohamedán. így Jeruzsálem, ma e három monoteista vallás szent városa, ahol híveik szerint jelen van az Isten. Naomi Shemer, Izrael legendás hírű énekesnője újjongó dalban dicséri a várost: Ó Jeruzsálem, szinarany. . . Az Olajfák hegye most többnyire kopár. Dús erdőségét csaknem kétezer éve a rómaiak vágták ki, Jeruzsálem ostromához kellett a fa, a későbbi századok pedig szintén csak csöndes pusztítást hoztak. Itt állva ezúttal emeljünk ki egyetlen szeletet a történelemből, a teljesség igénye nélkül emlékezvén meg Jeruzsálem keresztény emlékhelyeiről, ezek kialakításának vázlatos történetéről, mindenekelőtt arról a két nagy történelmi és építészettörténeti korszakról, amelynek elsőrendű célja volt, hogy a zsidó Szentföldet keresztény Szentfölddé változtassa. Mindkét korszak sok vérrel és köny- nyel járt a helyi zsidólakosság számára, építészeti emlékei azonban fönnmaradtak. Az első a IV—VI. század, az úgynevezett bizánci korszak, amely Konstantinnal kezdődött és Jusztiniánusz császár uralkodásakor érte el tetőpontját Ekkor történt meg az evengé- liumi elbeszélések színhelyeinek hagyomány alapján való meghatározása, így Jézus je- ruzsálemi tartózkodása és szenvedéstörténete helyszíneinek keresztény szent helyekké való nyilvánítása. A mai emlékhelyek őrzik e korszak templomépítészetének maradványait, ragyogó mozaikrészleteit. A második a keresztes korszak volt, a XI—XII. században. Ez is nagyszabású építészetet hozott létre a bizánci alapokon. Ez a szent helyek újjáépítésének ideje. Például az Utolsó Vacsora terme, a Szentsír-bazilika lényegében e korszak építészeti hagyományát őrzi. Ma, tízezer keresztény él Jeruzsálemben, akik három tucat irányzatot képviselnek, s valamennyien féltékenyen őrködnek a szent helyek minden négyzetcentiméterén. Közülük legnagyobb befolyása a görög és örmény ortodoxoknak, valamint a római katolikusoknak van. A mostani óvárost, a XVI. században épült fal veszi körül, nyolc kapuval. A keresztény zarándoklatok legfőbb célpontja a Via Dolorosa, a Fájdalmak útja, amelyet az Oroszlános kapun ót közelíthetünk meg, valamint a Szentsír-bazilika. A 14 stáció közül öt a bazilikán belül található, maga a Kálvária-domb is. a Golgota és Jézus sírja. Az Olajfák hegye az óvárostól keletre magasodik, attól a Kidron völgy választja el, más néven a Josafát völgye, ahol mind a zsidó, mind a keresztény és a mohamedán hit szerint az utolsó ítélet kezdődik. A hegy keresztény emlékei közül kiemelkedik Mária sírja, a Getszemáni kert vénséges olajfáival, a Nemzetek temploma, a múlt századi orosz Mária Magdolna-temp- lom, a Dominus flevit-kápol- na („Ahol az Úr sirt"), a Mennybemenetel-kápolna, a Miatyánk temploma és kolostora. A hegyről lepillantva, a Sion-hegy is látókörünkbe kerül, ahová a hívő keresztények képzelete helyezte az utolsó vacsorát és Mária halálát. Itt van az Utolsó Vacsora gótikus terme a Dávid király sírja fölötti emeleten, továbbá Mária elszenderülé- sének temploma, a legszebb keresztény templom Jeruzsálemben. Szöveg: Bódi Tóth Elemér Fotó: R Tóth Sándor Széderest Peszah, az „elkerülés ünnepe” A zsidó meáterek tanítása szerint: ,,Minden korban úgy kell tekintenie az embernek magát, mintha ö is ott lett volna az Egyiptomból kivonulók között." Tehát a Peszah, az ..elkerülés ünnepé"-nek megtartása nemcsak emlékezés, hanem évről évre. újra és újra átélése annak a történelmi eseménynek, amely a szabadságot jelentette. A Peszah niszán hó 15-től 22-ig (március—április) nyolc napig tart, az első és az utolsó kettő a főünnep. A két első este (Izraelben csak niszán 15-ének előestéjén) Szádért kell rendezni, a Biblia előírása szerint: „És beszéld el a te fiaidnak azon a napon. mondván: Ez azért van, amit az örökkévaló velem cselekedett, midőn kivonultam Egyiptomból!” Az ünnepi est legfontosabb kérdését a gyermek teszi fel: Má-Nistáno? Vagyis: miben különbözik... ez az éjszaka a többi éjszakától? A választ a családfő adja meg. elmesélvén a csodás egyiptomi kivonulás történetét, megfelelő rend szerint, a Haggáda alapján. Lássuk, mit jelentenek ezek a szavak? Az ünnepi est elnevezése tartalmára utal. Szokták nevezni az őrködés éjszakájának, így nevezi a Tóra (Mózes öt könyve) niszán 15- ének előestéjét: „Az őrködés éjszakája volt ez az örökkévaló előtt, hogy kivezesse őket Egyiptom országából." (Móz. II. 12. 42.) Ezen estének legközismertebb neve: szeder. azaz rend. Előírt rendje van ugyanis az imáknak, az ételeknek, az egész ünnepi szertartásnak. A Haggáda magyarul elbeszélést jelent, teljes neve „Haggáda sei Peszah", pe- szahi elbeszélés. A további nevek között szerepel az elkerülés ünnepe, mert a tíz csapás elkerülte a zsidókat. A kovásztalan kenyér ünnepének is nevezik, mert az Egyiptomból való menekülés során nem volt idő a tészta megkelésére, ezért kell ugyancsak bibliai előírás szerint hét napon át kovásztalan kenyeret, népiesen maceszt enni. A peszah továbbá tavasz- és szabadság ünnep is. A széderasztal jellegét azok a jelképes ételek adják meg, amelyeket az estén el kell költeni: három pászka, egy darabka csontos hús, a bárányáldozat jelképe, keményre sült tojás, ünnepi áldozati és feltámadási jelkép, keserű gyökér, gyümölcskeverék (alma, dió, fahéj, bor), a vályogvetésre utal, zöldség, sós víz, ami a könnyeket jelenti és a szédertál mellé teszik. A borból ezen az estén négyszer isznak. Régi szokás, hogy a legdíszesebb serleget, Elijáhu próféta serlegét ugyancsak borral megtöltve érintetlenül kell hagyni. Hiszen a próféta bármikor megérkezhet, hogy jelezze a messiás eljövetelét. A széder egyúttal a legmeghittebb házi istentisztelet, családi ünnep, ezért hagyott olyan mély nyomot nemzedékről nemzedékre, dallamvilága és a széder művészete a zsidó otthon művészetében a legelső helyet foglalja el. Ezt mutatják a régi széderábrázolá- sok, amelyek a ház gazdáját királynak mutatják. Iparművészeti jelentőséggel bírnak az ünnepi est tárgyai, o gyertyatartók, Elijáhu serlege, a szédertál, amelynek anyaga, formája koronként változott. A Haggádák pedig a széder művészetének legjavát jelentik. Ez a könyv a VIII. századtól kezdett önálló életet élni, szebbnél szebb kéziratos példányai ismertek. A legrégibb Képes Haggáda spanyol földön készült a XIII. században, ez az úgynevezett szarajevói Haggáda. Kiemelkedő jelentőségű a Magyar Tudományos Akadémiában őrzött Kaufmann Haggáda is. Mindezek a középkor legdíszesebb kódexeinek értékével vetekednek. A könyvnyomtatás feltalálása után, pár évvel már Haggá- dát nyomtattak ©laszországban. Szebbnél szebb Haggádák ma is készülnek, hiszen miként a történelemnek, ennek a történetnek, az ember legősibb szabadságélményének sincs vége. (bte) (Fotó: r. tóth) A nürnbergi Nationalmuseum Hagádája (XV. sz.). Készülődés a széderrc. Részletek a szarajevói Haggádából (XIII. sz.) Fent: a vízözön. Lent: Noé. Iniciáléval ékesített oldal a darmstadti Haggá- . dából (XV. sz.) ünnep ma Jeruzsálemben. T1V , I | 1 T ■wu / / /* * / II Ml ' /