Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)

1990-04-14 / 11. szám

UEHMU 1990. ÁPRILIS 14., SZÓMBA Olvasóink bizonyára em­lékeznek az ikladi műszer­gyár bereeli gyáregységének felszámolásával kapcsolat­ban kialakult zavaros, el­lentmondásos állapotokra, amelynek során a központ elzárkózása miatt nem si­került ütköztetni, tisztázni a különböző tényeket és állás- foglalásokat. Az e témában február 28-i számunkban „Az ígéretekből mégsem lett sem­mi (?) — Teljes bizonytalan­ság az IMI bereeli gyáregy­ségében" című riportunkra Molnár József vezérigazgató elküldte válaszát. * ,,A cikk felsorolja azokat a vállalati ígéreteket, amelye­ket a gyáregység működésé­nek ideiglenes szünetelteté­sét bejelentő munkásgyűlé­sen tett a vezérigazgató. A lap szerint ezekből az ígére­tekből — a nyilatkozó sze­mélytől átvett szóhasználat­tal — -nem lesz semmi«. Az első állítólag meg nem való­sult ígéret, hogy 240 dolgo­zót a vállalat ikladon fog­lalkoztatni kíván. A nyilat­kozó szerint ezzel szemben »február 27-én 120—130 azok­nak a száma, akiket ’Ikladon foglalkoztatni fognak, illetve akarnak.*­Ez a megfogalmazás meg­tévesztésre alkalmas. Válla­latunk a szüneteltetésről dön­tő január 29-i vállalati ta­nácsülés időpontjában is, de február 27-én és jelenleg is 240 főnek akart és akar munkát biztosítani Ikladon. Hogy ezt a létszámot nem sikerült behozni, annak oka az. hogy az érintett dolgozók csaknem 50 százaléka nem vállalta a bejövetelt, ezért leszámolt, illetve a vállalat kényszerült nekik felmon­dani. Minden dolgozóval egyéni elbeszélgetésen tisz­táztuk a feltételeket, igyekez­tünk őket meggyőzni a bejö­vetel érdekében. Az. hogy ezt jelentős hányaduk nem vál­lalta, súlyos termeléskiesést jelent, amely egész évi gaz­dálkodásunkra kihat. Ilyen körülmények között különö­sen sérelmes a cikknek az a sugalmazása. hogy az ígért 240 fű helyett csak a felét hajlandó a vállalat foglal­koztatni. A következő meg nem va­lósult ígéret a cikk szerint, hogy a bereeli dolgozók bé­rét az ikladi színvonalra emeljük, s az ígért 3—5 fo­rintos bérkiegészítésből csak 30—80 fillér valósult meg. A valóság ezzel szemben az, hogy az Ikladra telepített bereeli dolgozók közül va­lamennyinek a bérét az ik­ladi szinthez igazítottuk. Már február 27-én is ismertek voltak azok az adatok, amely szerint g szerelősoron há­rom forint, a tekercselősoron pedig 80 fillér átlagórabér- emelést kapnak a berceliek, amellyel teljes mértékben el­érték az ikladi színvonalat, azonos munkakör mellett. Az Az ipari műszergyár vezérigazgatója válaszol: ígéreteinket teljesítettük,,. Kinek van igaza? egyéb területeken egyéni bér­rendezés volt, előfordult, hogy a bejövő dolgozó 10 forint órabéremelést is ka­pott. Március 1-től emellett va­lamennyi Bércéiről bejött dolgozó részesült a vállalati átlag 13 százalékos bérfej­lesztésében. Minderről rész­letes adatok álltak rendelke­zésre már február 27-én is és jelenleg is, így bizonyítani tudjuk, a cikk megállapítá­sának valótlanságát. Valóban elhangzott a munkásgyűlésen az az ígéret, hogy lehetővé tesszük a korengedményes nyugdíja­zást azoknak, akik 1990—Öl­ben érik el a korhatárt. Vál­lalatunk ezt az ígéretét is betartotta. Valamennyi dol­gozónknak, akit nem tudtunk Ikladon foglalkoztatni és egyébként megfelelt a jog­szabályban foglalt különfel- tételeknek, biztosítottuk a korengedményes nyugdíja­zást. Ez 10 bereeli dolgozót jelent. Az adat február vé­gén már ismert volt, a dol­gozók március 1-től nyugdí­jasok, így sérelmes a cikk- éttől eltérő megállapítása. A buszjárattal kapcsolatos adatközlés valótlan. Február 23-án már döntés született, hogy bejáró dolgozóinkat au­tóbusszal behozzuk Ikladra. A cikkben említett községek közül Vanyarcról, Magyar- nándorról, Mohoráról van járat, Surányból nincs bejá­ró dolgozónk. Egyedül a Szanda, Szandaváralja, Te- rény kitérőt szüntettük meg. mivel a három községből ösz- szesen 4 fő járt volna be. s a kitérő napi 100 kilomé­terrel és évi közel félmillió forinttal növelte volna költ­ségeinket. Ezek az adatok a megjelenés időpontjában is ismertek voltak, ezért a nyilatkozó és a cikk állítása valótlan. Természetesen vál­lalatunk azt az ígéretét is megtartotta, hogy a bereeli dolgozókat az ikladitól elté­rő munkarendben. reggel 7 órára szállítja be dolgoz­ni. Valótlan a cikk áHítása a tekintetben is, hogy a beree­li dolgozók február 27-én még nem tudták munkavég­zési körülményeiket, mivel »semmi konkrét dolgot nem tudtak nekik mondani,« A január végén és február ele­jén a vezérigazgató által megtartott két munkásgyű­lésen, februárban pedig a gyáregységvezető által soro­zatosan tartott gyűléseken egyértelműen tisztázódott, hogy Ikladon is ugyanazt a munkát kell végezniük, ugyanazokon a gépeken és azonos termékeket előállítva, mint Bercelen. E tekintetben február végén kétség már nem lehetett. Sérelmes a nyilatkozat azon részének közlése, amely szerint a berceliekkel »előre ledolgoztatták a termelés­tervet, nehogy a vállalatnak a legkisebb ráfizetése is le­gyen a felszámolásból«. A valóság az, hogy a szünetel­tetést bejelentő munkásgyű­lések után a gyáregység ter­melése visszazuhant. A vál­lalat az időarányos terv sze­rinti teljesítmény megköze­lítése érdekében volt kény­telen túlóráztatást igénybe venni, amelyért a dolgozók természetesen a pótlékokkal emelt bérüket kapták meg. A túlóráztatás ellenére a február havi vállalati vesz­teség Bercelen meghaladta a 10 millió forintot, ami a cikk megfogalmazásának élesen ellentmond. Végül: nem tudjuk elfo­gadni a cikk azon összefog­laló. sommás megállapítását, hogy »ez a felszámolás is szervezetlenül, fejetlenül tör­ténik«. A vállalati tanács döntését követően haladék­talanul megkezdtük a rende­zett leállítás végrehajtását. Igazgatói körlevél, a gépek, eszközök behozására pedig ütemtervek kerültek kiadás­ra. Valamennyi dolgozó sor­sával egyenként, személyes elbeszélgetés formájában is foglalkoztunk. Mindezek feb­ruár végén ismertek voltak, legfeljebb az akkor már fel­mondási idejét töltő nyilat­kozó nem tudta, vagy nem akarta tudomásul venni”. * A vállalat jó híre mellet­ti kiállását tiszteletre méltó­nak tartom. Azt azonban nem értem, miért csak március 21- én kelt levelében válaszolt? A sérelmezett írás megjele­nése napján (február 28.) Gáspár István. a bereeli gyáregység vezetője vette a fáradságot és a telefont, hogy balassagyarmati fiók­szerkesztőségünkben felhív­jon. Beszélgetésünk végén majd mindenben egyetértet­tünk. ön azt írja, az ígért 240 dolgozónak azért csak a fe­le kapott munkát Ikladon, mert a többiek nem vállal­ták a bejárást. Nem tudom elfogadni érvelését, mert egyoldalúan, mindenféle tár­gyalási szándékot elutasítva, diktálták a feltételeket. A dolgozók egy része pedig — számomra természetes mó­don — ezeket, ahogy már az első munkásgyűlésen is mondta, nem tudta, és nem is akarta elfogadni! Azt azonban el kell ismernie, a munkanélküliséget nem jó­kedvükben vállalták ők sem. hanem kényszerből! Azt írja, az írásában hiá­nyolt adatok, konkrétumok február végén már ismertek voltak. Meglehet Ikladon, a vállalati tanácsban, az ön számára igen. A dolgozók azonban mégis mindannyi­szor azzal fogadtak: „Nem tudunk semmit, semmi biz­tosat!" Levele alapján ez az ö hibájuk. Végezetül annyit, hogy a nyilatkozó, történetesen Med­ia László, a gyáregység volt szakszervezeti titkára. mi­lyen információk birtokában volt. s ezekből mikor, meny­nyit hoz nyilvánosságra, ki­zárólag az ő dolga, felelős­sége. Szavai hitelét azonban —, miként az önéit sem — nincs okom — jogom, két­ségbe vonni. Vele legalább négy alkalommal beszéltem, önnel — nem az én hibám­ból — egyszer sem! Kissé furcsának találom azt is. hogy épp ön kéri szá­mon a korrekt tájékoztatást és az újságírói lojalitást. Épp ön, aki az első mun­kásgyűlésről —. ametyen kérdéseinkre választ kap­hattunk volna — kitiltott, a Magyar Rádió tudósítójával együtt. De a Magyar Televí­zió forgatócsoportjának is „közelharcot kellett vívni", hogy bejusson a gyáregység­be. Épp ezért nagyvonalú­sága, mellyel további infor­mációkat ajánl fel, kicsit megkésettnek tűnik. Remélem azonban, velem ellentétben, olvasóinkat si­került meggyőznie igazáról. Hlavay Richard Mit kell tudni a banktitokról? Az első kifejezetten a banktitokkal foglalkozó jog­szabály a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1967. évi 36. törvényerejű rendeletben ta­lálható. Ennek 5. paragrafu­sa szó szerint ezt mondja ki: „A bank alkalmazottai kötelesek a szolgálat ellátá­sa során tudomásukra ju­tott banktitkot megőrizni, A bank feladatkörét érintő ügyben, a titoktartási köte­lezettség alól. a bank alkal­mazottai részére, a felmen­tést a bank elnöke adja meg." Nyilvánvaló, hogy ebben a formában a bankti­tok nem kifejezetten a ta­karékbetétesek jogait védi, hanem azokra az adatokra, tényekre és körülményekre vonatkozik, amelyeket a nemzeti banki alkalmazottak ismerhetnek meg munkakö­rük ellátása során. Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény véareha írására kiadott 23/ 1979. (VI. 28.) M'.-rendelet 48. paragrafusának hatodik bekezdése — az előbbiekben idézett — rendelkezésre tá­maszkodik, amikor kimond­ja: „A pénzintézet alkalma­zottai kötelesek a feladatuk ellátása során tudomásukra jutott banktitkot megőrizni. A titoktartási kötelezettség alól jogszabály vagy az a személy (szerv), akire (amelyre) a titok vonatko­zik, felmentést adhat." Az. előírás — mert mindenre kiterjed — a korábbiakkal azonos titokkörre vonatko­zik. A banktitok megőrzése alól viszont nemcsak az. ér­dekelt személy (az ügyfél), hanem jogszabály is adhat felmentést. Banktitok tehát mindaz (tény és adat), ami az. ügy­félről (személyi és vagyoni körülményeiről) a pénzinté­zeti alkalmazott tudomásá­ra jut. A banktitkot minden pénzintézeti alkalmazott kö­teles megőrizni, kivéve, ha maga az érdekelt személy, vagy egy jogszabály felmen­tést ad a titoktartási kötele­zettség alól. Az érdekelt személy (szerv, ügyfél, ta­karékbetétes, számlatulajdo­nos. kölcsönadós stb.) részé­re biztosított felmentési jog aligha szorul bármilyen ma­gyarázatra, legfeljebb arra hívjuk fel a figyelmet, hogv az érdekelteknek nemcsak a vagyon titokban tartásához, hanem annak „felfedéséhez" is fűződhet érdeke; például, ha a vagyon eredetének bi­zonyítására, a széles körű és megbízható üzleti kap­csolatok dokumentálására van szükség. A jogszabályban meghatá­rozott felmentésre pedig — meglehetősen szűk körben — nyilvánvalóan közérdekből van szükség. Más kérdés, hogv elegendő-e ha a jog­szabályi felmentés csupán a vagyonelkobzásra, az állam­mal szemben megállapított ikártérítési kötelezettségekre, valamint az örökség tárgyát képező betétekkel kapcsola­tos felvilágosításokra kor­látozódik. A gazdagok tovább élnek Tavaly is megtartotta első helyét a leggazdagabb or­szágok rangsorában Svájc, ahol az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem évi 27 260 dollár: A Világbank jelen­tése szerint a második he­lyen Japán (21 040), a har­madik helyen Norvégia (20 010), a negyediken az USA (19 780). az ötödiken Svédország áll (19 150) dol­lárral. A legszegényebbeknél — Mozambik, Etiópia, Bhutan, Csád, Tanzánia — az egv lakosra jutó nemzeti jövede­lem kétszáz dollár alatt van évente. A Világbank sta­tisztikái szerint, a leghosz- szabb életre, 78 évre a ja­pánok számíthatnak, és csak egy évvel marad el emögött a svájci, a norvég és a svéd várható élettartam. A legszegényebb országokban ennél huszonöt-harminc évvel, rövidebb ideig élnek az emberek. PREMIER Emmanuelle 2. Emmanuelle, aki immár a szabad szerelem elkötele­zettje, egy utazásról tér visz- sza Thaiföldre, ahol férje, Jean hajómérnökiként dol­gozik. A hosszú távoliét után elönti őket a vágy. .. Később, egy étteremben Emmanuelle elmeséli, hogy a hazafelé tartó hajóúton el­csábította útitársnője, Ing­rid, Jean pedig bevallja egy szexuális kalandját, amelyet a vízben élt át barátnőjével, Laurával. Egy akupunktúrás- nál tett látogatása során Emmanuellenek onanisztikus látomása van. amelyben sze­repel Jean barátja, Chris­topher. Az unatkozó szép­asszony egy fekete balett-tán­cosnak nem tud ellenállni és elcsábít egy talpig tetovált polójátékost is. Anna-Mariát, Laura szűz mostohalányát sikerül meg­győzni, hogy kísérje el Jeant és Emmanuellet egy fürdő­házba könnyű masszázsra. Emmanuelle visszautasítja, hogv szeretkezzen Chisto- pherrel, miután rájött, hogy a férfi jobban sz.ereti a pén­zért vett szexet egy nyitott luxusbordélyban. Méltatlan­kodása mindazonáltal nem gátolja meg, hogy felkínálja magát az intézmény másik három kuncsaftjának. Jean, Emmanuelle és An­na-Maria Bali szigetére utaznak, ahol — egy rituális tánc megtekintése után, Jean kinyilvánítja Anna- Maria iránti szenvedélyét és hárman együtt szeretkez­nek. A színes erotikus francia filmet a salgótarjáni Apolló Mozi április 12-—18-a között játssza. A szécsénvi Rá­kócziban, május 4-től 7-ig látható. Félreértette (?) — Tudod-e, hogy ezért a bizonyítványért büntetés jár?! — fenyegeti a kisis­kolás Petit az édesapja. Mire a gyerek: — Vízsz. 1., függ. 17. és 49. Vízszintes: 1. A vicc csattanó­jának első része. (Zárt betű£: R, A). 15. Sárga virágú, kúszó szaru gyomnövény. 16. Egyipto­mi napisten. 17. Az ezüst és a nitrogén vegyjele. 18. Albán pénzegység. 19. Majmoló. 21. Go­nosz bibliai alak. 22. Táncot jár. 24. Mézga Kriszta lüké öccse! 25. Kinövő egynemű betűi. 27. Diny- nyén is. jégen is vágják! 29. Elem! 30. A dzsungel könyvében szereplő kígyó. 31. Párducmacs­ka. 34. ökörré képezheti magát! 37. Örs tagja! 38. Egykori filo­zófiai iskola helye Dél-ltáliában. 40. Előadó, röv. 41. A hidrogén és a neon vegyjele. 45. Régi súly­mérték. 46. Emelet, röv. 47. Ke­let-ázsiai pénz- és súlyegység. 48. Bot végei! 50. Rendet hagy maga után! 52. ...megkoronázá­sa; Montverdi operája. 54. Fél öt a táviratban! 56. Rangjelző előtag. 57. Részesrag. községnév is. 59. Torta közepén van. de nem gyertya! 60. ...Restrepo: Ko­lumbia volt elnöke (Carlos). 63. Üreg. tájszóval. 65. Nyolc. . ide­gen szavak előtagjaként. 66. A földhöz simul. 68. Tapétával is díszítik. 70. Kies szakadékvölgy a Visegrádi-hegységben. 71. Egyiptomi katonai vezető volt (Abdel Hakim). 72. Igen pontos járású ingaóra, más órák be­szabályozásé ra. Függőleges: 2. Felbuktat. 3. Ősi mezopotámiai város. 4. Da­rab. röv. 5. A szív felőli oldal. 6. Korán érő gyümölcs. 7. Iz­landi pátból készült prizma. 8. Vámhatárok! 9. Az egyik szülő becézése. 10. Dal. 11. Amerikai légitársaság.'12. Sarj. 13. Atamán beosztottja. 14. Rövid szélkabát, eszkimó eredetű szóval. 17. A csattanó második része (zárt be­tűk: H, A, U). 20. Nem haladó. 23. Várpalota része. 26. A Nana írója (Émile). 28. Kezéből a földre hullajt. 32. Alul. 33. Maga alá gyűr. 35. Fejér megyei köz­ség. 36. Fehérnemű. 39. Jordánia fővárosa. 41. Beatles-nagy lemez cimadó slágere. 42. Felebarát. 43. Újság. 44. Noli turbare circu- los...! (Ne zavard köreimet!) 49. A poén harmadik, befejező ré­sze (zárt betűk: H, K, T, I). 50. Bázis. 51. Kiváló szovjet sak­kozó (Mihail). 53. Takaró. 55. AÍapvető. 56. Nagy testű papagáj­faj. 58. Az utcára szalad. 61. Férfinév. 62. Orosz női és férfi becenév. 64. Színművész (Flóri­án). 67. Rostnövény. 69. Végtag. 73. Belső világítás! 74. Morze- hang. Schmidt János Beküldendő: vízszintes l.. füg­gőleges 17. és 49. Beküldési határidő: április 20. Múlt heti fejtörőnk helyes meg­fetése: ..Sokan félnek a megszó- lástól, kevesen a lelkiismerettől”. Könyvjutalmat nyertek: Kadlót Alajosné Zagyvaróna. Tóth Ist­ván Tar. Gárda István Salgótar­ján. A könyveket postán juttatjuk el nyerteseinknek!

Next

/
Thumbnails
Contents