Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)

1990-04-07 / 5 . szám

1990. ÁPRILIS 7., SZOMBAT Országos turnén a Magyar Mise A műsorban Tolcsvayék húszévi termése Színpadkép a Magyar Miséből. Tolcsva.v László és Béla Magyar Mise című szerze­ménye emlékezetes siker volt. 1987 nyarán ötször adták elő a Margitszigeten, és kétszer a Szegedi Szabad­téri Játékokon, zsúfolt né­zőtér előtt. Kiadták a mise nagylemezét is (kapható még.) Most országos turné­ra indul a gárda — túl­nyomórészt az eredeti fel­állásban —, hogy tizennégy előadással örvendeztessék meg híveiket. Tolcsvayékat legutóbb március 15-én hallhatták, amikor is a budai Várban, és Szentendrén adták elő a Nemzeti dalt. Egyébként megjelent kazettán a Tolcs- vav László-megzenésítette Nemzeti dal, valamint a Kőszívű ember fiai című zenés játék, amelyet a Sze­gedi Nemzeti Színház, majd a budapesti Arany Já­nos Színház tűzött műsorá­ra. Az április 5-től 27-ig tar­tó turnéról mondja Tolcs­vay: — A mise előadása any- nyiban módosult, hogy új a színpadképe. Olasz Fe­renc filmrendező művészi fotója alapján készült. (Fo­tókötetei közül megemlí­tem a Pléh krisztusok cí­mű, gyönyörű albumát, eb­ből való ez a régi magyar templombelső is.) A Póker Kulturális Kisszövetkezet segítségével mozgékonyabb lett negyventagú utazó- gárdánk: megoldódott an­nak technikai lehetősége, mozgathatósága, ami rend­kívül sokat jelent, hiszen a belföldi turné után szom­szédos országok magyar­lakta területeire utazunk, majd Finnország, Olaszor­szág és Kanada következik. A produkció szólistái: Pit- ti Katalin, Begányi Fe­renc, Demjén Ferenc, Vi­kidéi Gyula, a Tolcsvay- testvérek. Fellép az Ama- dina ütőegyüttes, a Tom­kins énekegyüttes, a Téka együttes, és neves rockze­nészek. A dirigens Dobra János, a rendező Nagy Vik­tor. A műsor első részében Tolcsvayék húszévi termé­se. régi és új dalaik szere­pelnek. A bazai turné színhe­lyei: április 5-én Miskolc. 6-án Pécs, 10-én Győr, 12- én Békéscsaba. 14-én Tata­bánya, 16-án a budapesti Erkel Színház. 18-án Ka­posvár. 25-én Debrecen. 26- án Szombathely. 27-én Kecs­kemét. pontosabban e vá­rosok sportcsarnokai. — Célunk | — mondja Tolcsvay László —, hogy ebben a zűrzavaros, disszo­náns világban egv nyu­godt. szép este emlékével térjenek haza híveink. P. G. HERCEGI LÁNYKÉRŐ Az eljegyzési szertartáson a cipő jelentette a legna­gyobb akadályt. Viselhetik, vagy levessék a lány kérők ? Japánban ugyanis lábbgli nélkül lép be a vendég a lakásba. A császári család azonban viselheti a cipő­jét. A fényképek szerint a cipő fennmaradt, és kez­dődhetett az eljegyzési ce­remónia, amelynek során Akihito császár másodszü­lött gyermeke, Aya herceg megkérette a kezét jöven­dőbelijének, Kiko Kawas- hima kisasszonynak. Janu­ár 12-én, pontosan 11 óra­kor kopogtatott a Kawashí- ma-ház ajtaján a csá­szári karrtarás. és átnyújtot­ta azt az ajándéklistát, amellyel- a császári ház ér­vényesítette az eljegyzés té­nyét. Nevezetesen: két ten­geri halat (fogast), hat üveg szakét, három vég selymet, (fehéret, zöldet és kármin- pirosat). Ezt követően a ka­marás megjegyezte, hogy az időjárás kellemesebbre fordult. Hozzátette, J hogy Aya herceg nőül kívánja venni a ház kisasszonyát. Mire a jövendő hercegnő megköszönte az ajándéko­kat. A ceremónia 11 óra 5 perckor befejeződött. Néhány órával később a menyasszony és családja a palotába volt hivatalos, a császári családhoz. Itt. csak itt volt ünneplés — de. mint a lapok megírták — diszkrét módon: a parla­ment elnöke gratulált a fiataloknak. Semmi tánc. semmi felhajtás. Erre eset­leg június 29-én kerülhet sor, az esküvő napján; az 1990. évi költségvetés 126 millió yent biztosít az ese­mény megrendezésére. És itt viselh'-M a Wó.-onffiSő a7t a diadémot is, amely ez al­kalomra készül, s marad is az állami tulajdonban.. Ad­dig is tanul az ifjú ara. aki foglalkozására nézve pszi­chológus. Februártól nyolc tárgyban kell képeznie ma­gát : a császári ház vallási szokásaiban, az ünnepekben, a szertartásokban, a ház történetében, az alkotmány­ban. Japán történelmében, szépírásban és a nemzeti költészetben kell jártassá­got szereznie. Kiko hercegnő ugyanis polgárlány. Vőlegénye Ox- fordban tanul zoológiát. s azon belül is a törpe har­csa érdekli elsősorban. Királyi lakóhelyek a középkori Magyarországon A budai vár Hol laktak a magyar ki­rályok? Mindenki rávágja: Budán. Ez kétségtelenül igaz. Ma is ott magasodik még a budai Várhegyen a hajdani királyi palota, a kőből rakott bizonyíték. Am uralkodóink nem mindig és nem csak Budán tartották székhelyüket. Az idők folya­mán több állandó lakóhe­lyük volt, s ez időnként az ország fővárosának számí­tott. Az első királyi székhelyet és állandó királyi lakóhe­lyet valószínűleg még Géza fejedelem építtette Eszter­gomban. A hagyomány sze­rint itt született I. (Szent) István, aki uralkodása alatt bővíttette, csinosíttatta la­kóhelyét. Utódai a trónon két és fél évszázadon át lak­tak ebben a Duna fölé ma­gasodó sziklaszirten trónoló várpalotában, s így ezek­ben az időkben Esztergomot tekintették az ország főváro­sának, esetenként Székesfe­hérvárral együtt, ahol a ko­ronázásokat tartották, és ahol legnagyobbrészt temet­keztek. A királyi hatalom árnyé­kában Esztergom gazdag várossá izmosodott. Bár az ország első főpapja is itt la­kott, az érsek hatalma a ko­rai századokban nem nyom­ta rá hatalmának bélyegét a városi polgárság gazdasági­társadalmi viszonyaira, már csak azért sem, mert az esztergomi érsek birtokai részben a Duna bal partján feküdtek. Közben a várból pompás királyi palotát varázsolt az Árpád-házi urajkodók egyik legkiválóbbika, III. Béla (1172—1196). Esztergom anyagi kultúrája, virágzó kereskedelme, az állami és egyházi hatalom egybeesése nemcsak a gazdasági és po­litikai életnek, de a magyar műveltségnek is messzesu- gárzó központjává tette a várost. Az itt, a palota újjá­építésével induló hazai gó­tika a román kori Magyaror­szág építőművészetére gya­korolt nagy hatást. Mielőtt azonban III. Béla átalakíttatta volna az eszter­gomi palotát, másutt is tar­tottak fenn királyaink állan­dó lakóhelyet. Például I: Bé­la (1060—1063), a Duna­kanyar legszebb helyén, Dö- mösön lakott legszívesebben, s rövid uralkodása alatt ez volt az ország székhelye. Itt is halt meg, amikor főembe­reivel tanácskozván rásza­kadt a trónterem mennyeze­te. A dömösi királyi palotá­ban, majd a dömösi pré- postság falai között (alapí­totta Álmos herceg 1107-ben) máskor is laktak magyar királyok vagy itt őriztetett néhány királyi herceget va­lamelyik uralmon levő, trón­ját féltő király. Kálmán (1095—1116) Álmost és an­nak fiát, a későbbi II. (Vak) Bélát, Dömösön vakíttatta meg. Sajnos, sem a királyi palotából, sem a monostor­ból romoknál egyéb nem maradt. Esztergom 250 éven át tar­tó felfelé ívelését aztán egyik napról a másikra tör­te derékba a tatár, amikor 1241/42 telén elfoglalta a várost, és lakóit utolsó szálig leölte. Ez is hozzájárult ah­hoz, hogy a tengerpartról visszatérő IV. Béla (1235— 1270) új székhelyet keresett, s talált Budán, ahol a Vár­hegyen új fővárost építte­tett a királyi udvar s az ál­lamigazgatás központja szá­mára. 1249 körül, miután végérvényesen átadta az esztergomi érseknek a III. Béla által építtetett eszter­gomi palotát, IV. Béla ud­vartartásával együtt beköltö­zött a budai várpalotába, mely azóta is hazánk köz­pontja, fővárosa. Amint azonban a történe­lemből tudjuk, megszakítá­sokkal. S itt nem csupán a másfél százados török meg­szállásra gondolunk. Miután az Arpád-ház III. Endrével (1290—1.301) fiágon kihalt, megindult a versen­gés a leányági örökösök kö­zött a koronáért. Ebből vé­gül az Anjou-házbeli Ká­roly Róbert (I. Károly, Ró­bert Károly) került ki győz­tesen, akit háromszor is megkoronáztak (1301, 1309 és 1310), aki elsősorban, a dél­vidéki urakra és nemesség­re támaszkodott. Ezért nem a budai várba költözött be, hanem új királyi palotát épít­tetett magának Temesvárott. Az építkezést már 1307-ben elkezdték s a király har­madszori koronázása után, hamarosan beköltözhetett. Károly Róbert és udvara, 1323 júniusáig lakott új pa­lotában, amely a leírások tanúsága szerint szép és mél­tó volt a magyar királyhoz. Ezekben az években Temes­vár volt az ország főváro­sa, királyi székvárosa, ahol az uralkodó „külföldi koro­nás főket és követségekét lá­tott vendégül és az ország egyházi s világi méltóságait, vitézi rendéit és' birtokos ne­mességét trónja köré gvűj- té..— olvashatjuk Szent-* klárav Jenőnek Temes vár­megye történetéről szóló munkájában. Temesvárott tartották azt az országgyű­lést 1323-ban, amelyen tör­vény született az első, állan­dó, hivatalos értékcsökkenés­mentes pénzünk, a flórenci (firenzei) mintára vert fo­rint bevezetéséről. (Később I, (Nagy) Lajos (1342—1382), majd Zsigmond (1396—1437) is szívesen időzött a temes­vári palotában, amelyet azonban az 1443. évi nagy földrengés összedöntött. Miután az Anjou-király hatalma megszilárdult, elha­tározta, hogy beköltözik az ország földrajzi központjá­nak inkább tekinthető hely­re, mégpedig Visegrádra. Ezért már 1320 körül felújít­tatta a fellegvárat és tövé­ben, a Duna-partján palotát építtetett, amely 1323-ban elkészült. Ez időtől Károly Róbert haláláig Visegrád a királyi székhely és egyben az ország fővárosa. De már 1330-ban itt tartotta lako­dalmát Erzsébet lengyel ki­rálylánnyal, itt zajlott 1335- ben a nevezetes „visegrádi nemzetközi kongresszus”, ide hozatta Székesfehérvárról a koronát és a koronázási ék­szereket, a királyi levéltá­rat stb. Bár Nagy Lajos uralkodá­sa alatt Buda, mint királyi székhely, újra előtérbe ke­rül, a visegrádi palotát ő is csinosíttatja, mint később veje, Zsigmond. A palota azonban Mátyás (1458—1490) uralkodása aiatt éri el építészeti, művészeti szempontból teljes gazdag­ságát. ö is szívesen lakott Visegrádon, azonban inkább a kikapcsolódását szolgálta, s amolyan nyári palotának tekintette. A visegrádihoz hasonló feladatot töltött be Mátyás életében a tatai várkastély, amely Bonfini szerint, a ki­rály kedvenc pihenőhelye volt. Egy emberöltővel előbb azonban Tata, illetve a víz­partján álló várkastélya csaknem olyan fontos szere­pet töltött be az ország éle­tében, mint Buda. Zsigmond király, ugyanis 1423-tól leg­szívesebben itt lakott, itt fo­gadta a külföldi követeket — márpedig azok nagy számban és majdhogynem ál­landóan tartózkodtak magyar földön, hiszen Zsigmond né­met—római császár is volt —, innen kormányozta Ma­gyarországot és hatalmas bi­rodalmát. De uralkodókat is látott itt vendégül, mint VIII. Erik dán királyt, aki fél évig lakott Tatán. Paleolo- gos Manuel bizánci császár és népes kísérete két hóna­pon át élvezte a szép kas­télyban Zsigmond vendég­szeretetét. Itt lakott, mint a király vendége Lazarovics szerb despota. III. Tvartko boszniai király és még ki tudná felsorolni a többieket. Volt, hogy egyszerre 5000 lovat kellett elhelyezni itt. Később II. Ulászló (1490— 1516) is szívesen lakott Ta­tán, s ezért 1510-ben az or­szággyűlést is itt tartották, amely fontos nemzetközi té­mát vitatván meg, az elnök­lő érsekprímás széke körül a német császár, a francia, lengyel, cseh királyságok, a pápa és számtalan fejede­lemség követei foglaltak he­lyet. Királyaink a középkorban más városokban, várakban és palotákban is laktak hosszabb-rövidebb ideig —, hogy a királynék várpalotái­ról ne is beszéljünk —, most csupán a legfontosabbakról szóltunk. Dr. Csonkaréti Károly A tatai vár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents