Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)
1990-04-29 / 23. szám
6 1990. ÁPRILIS 29.. VASÁRNAP UEFHZZJ Öltöztetik a menyasszonyt Érsekcsanádon (Pest megye) Komoly udvarlásra, házasságkötésre régen csak a katonaidő letöltése, a leszerelés után gondolhatott a legény. 1853-ban erről így ír Kőváry László: „Az atya, mint egy pátriárka, maga határozza el, mikor lett alkalmassá fia a családalkotásra. .. ősszel az apa a fiának egy tallért ad, s ezáltal tudtára adja mintegy, hogy magának nőt vehet... A házasulandó tehát most már a guzsalyosba nemcsak lánynézni jár, hanem a kiszemelt leánynak a tallért megmutatja, mely annyit tesz: hogy ha kosarat nem adnál, elvennélek.” Kalotaszegen és környékén a lakodalmakat főleg farsang idején tartották, de gyakori volt az áprilisban, májusban megtartott lakodalom is. A hét napjai közül a kedöet választották. Palócföldön őszre és tavaszra, a kisfarsangra és nagyfarsangra tették a lakodalom dátumát. Ennek elsősorban gazdasági okai voltak, a termés betakarítása, a szüret elvégzése adott lehetőséget a kiadások fedezésére. Az uradalmak cselédei mindig októbert tn nősültek, mert ak- kct kapták meg a negyedévi járandóságot. Voltak országrészek, ahol három napig is eltartott a lakodalom, máshol két napig mulattak, napjainkban az egynapos lakodalom a legelterjedtebb forma. Palócföldön a legutolsó háromnapos lagzit 1930 körül jegyezték fel Sajópüspök'ben. A múlt század közepéről származó leírás szerint Kalotaszegen szokásban volt a hatnapos lakodalom is. Az élet fordulóihoz kapcsolódó ünnepek közt — feltételezhetően — a lakodalom szokásrendje a legszínesebb, a legváltozatosabb, hiszen nemcsak tájanként, de fal- vanként is más és más módon ünnepelték meg a fiatalok egybekelését. S ha hozzávesszük, hogy a falun belül az egyes családok helyzete is meghatározta a lakodalom méreteit, a vendégsereg létszámát, az ajándékok értékét, akkor szinte a változatok végtelen sora áll össze az évszázados tapasztalatok alapján. Érdekesség, hogy az 1894- ben kötelezővé tett állami, polgári esküvőt hosszú időn át a falvak lakói csupán hivatalos eseménynek tekintették, és nem vették körül olyan, a néphagyományokban gyökerező cselekvésekkel, szokásokkal, mint az egyházi szertartást. Napjainkban a hivatalos, tanácsi házasságkötés már nem jelent gondot, szervesen beépül a lakodalom szokásrendjébe. Számos vidéken elterjedt szokás volt, hogy a lakodalom előestéjén leány- és legénybúcsút tartottak. Ezeken a vidám találkozókon köszöntek el a fiatalok lány- és legénypajtásaiktól, a vidám és gondtalan fiatalság korszakától, a lány- és legényélettől. A lakodalom napjának délelőttjén gyülekeztek a vendégek külön a menyasz- szonyos, és külön a vőlegé- nyes háznál. Voltak községek, ahol a templomi esküvőre külön menetben vonult a menyasszony és a vőlegény. Elterjedtebb szokás volt, hogy a vőlegényes háztól a vőfélyek vezetésével a nászmenet a menyasszonyos házhoz vonult, hogy aztán együtt menjenek a pap elé, a templomba. A zenés, látványos vonulás során sok vidám, tréfás jelenetre nyílt alkalom. Gyakran elzárták az utat a menet elől, borral kellett kínálniuk az „útonálló- kat" annak érdekében, hogy tovább tudjanak menni. A kikérő vőfély, násznagy a menyasszonyos háznál zárt ajtókat talált, kapupénzt kellett fizetnie, először álmenyasszonynak öltözött legényt vezettek elé. Egyébként az álmenyasszony figurája nem csak nálunk, magyaroknál és egyes szlovák vidékeken ismert. Tőlünk távolabb, a közép-ázsiai törököknél is vannak nyomai, ugyanis a lány „vételára” összegében való egyezség után a vőlegény megbízottját azzal ingerük, hogy rút öregasz- szonyt ültetnek az ölébe, akit meg is kell csókolnia. A látványos és sokszereplős jelenetek közepette kikért és kiadott menyasszony végül is elbúcsúzott szüleitől, rokonaitól, barátnőitől, és elhagyta a szülői házat. Kíváncsiak sokasága nézte végig a lakodalmas menet vonulását. A menyasszony kelengyéjét feldíszített szekérre rakták, őt magát is sok helyen kocsira ültették. A násznép gyalog vonult a kelengyével rakott kocsi után. Kurjongattak, daloltak, hangoskodtak, így adták az egész falu tudtára, hogy „viszik a menyasszony ágyát", a lány „stafírungját”. Az egész falunak látni kellett, hány dunyhát, párnát kap a leendő menyecske hozományul. Erdélyben például már napokkal az esküvő, a lakodalom előtt közszemlére tették ki a kelengyét a menyasszony háza előtt. Arra nincs lehetőségünk, hogy a lakodalom valameny- nyi jellegzetes és fontos mozzanatát, epizódját ismertessük, a szerteágazó eseménysorból most csak a menyasszonytáncot emeljük ki. Az éjszaka eljárt tánc kétféle szimbólumot hordozott. Az egyik szerint ekkor táncolt utoljára lányként a menyasszony. A másik, az elfele- dettebb, azt fejezte ki, hogy a család férfirokonai ezzel a tánccal ismerték el, fogadták be új asszonyként a leányt. Napjainkban a tánc az ifjú pár számára pénz- és ajándékgvűjtő mozzanat, hiszen'a táncra kérők pénzt, értékes tárgyakat adnak a fiataloknak. Szexuális szabadosságokkal teli kórunkra való hivatkozással még egy lakodalmi érdekességet említünk. Palócföldön voltak falvak, ahol csak akkor vezették egyenesen az oltárhoz a menyasszonyt, ha köztudomásúan már nem volt szűz. A szüzet először a hordozható Mária-szoborhoz kísérte a vőfély, a menyasszony ott imát mondott, és úgy haladtak a főoltárhoz. Ha esketés közben az oltár valamelyik gyertyája elaludt, ez azt jelentette, hogy a menyasszony már nem érintetlen. A Nógrád megyei Kállóban a fiatal menyecske úgy bizonyította ártatlanságát a falu előtt, hogy az esküvőt követő vasárnap a fátylát és a mirtuszkoszorúját a templom Mária-szob- rára helyezte. Felsőtárkánv- ban még a század elején is szokásban volt, hogy a nász- áev lepedőjét kiterítették az udvarra, hogy mindenki lássa a menyasszony ártatlanságának bizonyítékát. Kiss György Mihály A pápalátogatásra elkészül j Pécs középkori szobortára Még tavaly nyáron röppent föl a hír a pécsi püspökvári ásatások szenzációs leleteiről, miszerint jelentős középkori épületek maradványai és gótikus szoborleletek kerültek elő. Mindez azért kerülhetett felszínre, mert dr. Cserháti József pécsi megyés püspök hozzájárult ahhoz, hogy a korábban mindenféle kutatástól elzárt püspöki gyümölcsöskertben megkezdődhessen az ásatás. A feltárás eredményeképpen az eddig csak írott forrásokban említett középkori épületeket sikerült fellelni, azonosítani. Pécsett 1009-ben alapított püspökséget Szent István király, és ugyanekkor kezdődött meg a székesegyház építése is. A székesegyház környékén, a Püspökvár, vagy Belsővár területén eredményes ásatások folytak már korábban is. De a székesegyház és a várfal közötti terület a 17. század végétől a pécsi püspök háborítatlan gyümölcsöskertje volt. Ezúttal három azonosítható épület maradványai kerültek felszínre. Az 1367-ben Nagy Lajos király álltai alapított pécsi egyetem az első ilyen tanintézet volt Magyarországon. A közelebbi helye mind ez ideig ismeretlen volt. Most sikerült a helyét meghatározni, alaprajzát tisztázni. Ami azért is jelentős, mert a középkori alapítású egyetemek között a pécsi az elsők egyike, a prágai, a krakkói és a bécsi egyetemek után, s ezeknek az elsőül alapított, 14. századi közép-európai egyetemeknek az épületei nem ismertek. Korabeli írások említik az 1217-ben emelt Keresztelő Szent János-társaskápolnát is, amelynek két román és egy gótikus építési korszakát, valamint alaprajzát határozták meg a feltárás során. Oklevelekből ismert az egyetem épületétől nyugatra lévő Aranyos Mária-kápolna, amelyet Miklós pécsi püspök alapított 1355-ben. A gótikus kápolnában talált, falazott sírgödörből páratlan értékű gótikus szoborlelet került elő. A 14. század második felére datálják a festett szobrokat, a festetten figurák pedig a 15. századból származnak. Reményünk van rá, hogy rövidesen, de legkésőbb a pápa magyarországi látogatásának idejére állandó kiállításon láthatjuk viszont ezeket az emlékeket. Azt tervezik ugyanis, hogy az egyetem maradványai fölé védőépületet emelnek, amelyben berendezik a Pécs középkora és gótikus szobrai című bemutatót. (kádár) Régi megyeközpontok hajdani megyeházai A nemesi vármegyei ön- kormányzat kialakulásának kezdetén a nemesség a vármegye élén álló alispán hajlékában gyűlésezett, hiszen ez volt az alispán hivatali idejében az igazgatás központja. A XIV—XV. század körül azonban már időszerűnek mutatkozott a megyegyűlések számára állandó, központi helyet találni. Évszázadok alatt megsokasodott az adminisztráció, a gyarapodó okmányokat, okleveleket állandó helyen illett tárolni, az elítéltek számára börtön kellett, az egymást váltó alispánok kúriái, még, ha kastélyméretűek voltak is, idővel alkalmatlanná váltak a hivatalos ügyeiket az alispánnal megtárgyaló szolgabírák, a tisztújító és más megyegyűlésekre összesereglett nemesség kvártélyozására. Így szülte a szükség kifejezetten a megyegyűlések megtartása, az igazgatás és bíráskodás számára a vármegye székhelyén felépítendő, s a megye tulajdonában álló megyeházakat. A vármegyék tehát, a jobbágyoktól befolyt házadóból, más jövedelmekből, anyagi erejüktől függően, előbb-utóbb felhúzták székházukat. A török kiűzése utáni idő sem kedvezett az új építkezéseknek. S csak a XVIII. század derekától, a viszonylagos jólét beköszöntésétől épültek fel sorban a megye- székhelyeken azok a monumentális vármegyeházak, amelyek napjainkig meghatározzák e városok arculatát. jellegét. Ennek következtében ismerünk jó néhány megyeházat. amelyik nem megyeszékhelyeken áll. Van olyan, mint a Somogy megyei Tap- sony falucskában, amelyet a közelmúltban sajnos már le is bontottak. Csupán példá- lódzva emlékezünk meg némelyik, azóta célját veszített épületről. így a Kemence községiről, amelyet 1710-ben építtetett Koháry András honti főispán, közösen Esterházy Imre egri érsekkel. A kemence! megyeházán 1751ig gyűlésezett Hont vármegye, holott a megye székhelye Ság volt. 1651-től 1786-ig Nemeskér volt nemes Sopron vármegye igazgatási központja, ahol 1669-ben emeltek maguknak a korabeli háborús, törökvészes időknek megfelelő székházat a tekintetes karok és rendek. Várfallal körülvett udvarára várkapun át lehetett bejutni. Melléképületeit 1900-ban bontották le. A Nógrád megyei Szügyön éppen ellenkezőleg történt a bontás: itt az 1750-ben emelt központi épület állt útjába valakinek, holott „a vármegye ezelőtt itt tartotta közgyűléseit és törvényszékeit, 1790 után pedig csak a törvényszékeket" — írja Fényes Elek. A nagy körfalak a szép barokk melléképületekkel ma Szügy látványosságai közé tartoznak. Szügy- ről költöztek át a megye- gyűlések a szomszédos Balassagyarmatra, a Kasselik Ferenc által 1834—35-ben épített új vármegyeházba. Csonkaréti Károly A Balassagyarmaton álló hajdani vármegyeház oromzatos középrizalitja. Az 1750-ben épített szügyi vármegyeháznak ma már csak kiszolgálóépületei láthatóak magas kerítésével és egyik díszes kapujával. Bölcsőtől a koporsóig ^ ]Lii\ 1 O ]D A ]L O í^l VAN A MI UTCÁNKBAN...” Lakodalmi népszokások
