Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)

1990-04-23 / 17. szám

„Tiszta” gépkocsi A Szovjetunióban a „Moszkvics”- és „Lada”- gyártók a közelmúltban kezdték meg a toxikus anyagok kibocsátását csök­kentő és az üzemanyag-fel­használást 4—5 százalék­kal javító „Özön” típusú karburátorok felszerelését. A gorkiji autógyárban kidolgozták a „Volga” gép­kocsikhoz az úgynevezett „szegény keveréket” (ke­vés benzin sok levegő) al­kalmazó, előgyújtásos por- lasztós motort. A „szegény keverékkel” üze,melő motor elvileg ke­vesebb mérgező anyagot juttat a levegőbe. Ez azon­ban nem minden esetben igaz, ezért fejlesztettek ki a karburátorhoz egy spe­ciális antitoxikus segéd­eszközt. Ennek lényege, hogy korrigálja a vezető hibáit. Gyakori a városi forgalomban a motorfék alkalmazása. Ez tulajdon­képpen kényszerüresjárat, amelynek] során az üzem­anyag-fogyasztás megnő, de teljes égés nélkül kerül a légkörbe. Ezzc.l párhuzamosan vi­lágszerte kutatják az új üzemanyagok alkalmazá­sának lehetőségét. A Szov­jetunióban üzemelő gépko­csik túlnyomó része ma is benzinnel működik. Ez a helyzet azonban a közeljö­vőben megváltozik. A moszkvai és gorkiji autó­gyárak a hagyományos karburátoros tehergépko­csik mellett megkezdték a dízelmeghajtású teherau­tók gyártását is. Sajnos — bár a prototípusok el­készültek és kipróbálásra is kerültek — a szovjet ipar ma még nem gyárt dízelmotorokat személy- gépkocsikhoz. Fokozatosan gázüzemre állítják a gépkocsikat az országban. Itt elsősorban a teherautók. autóbuszok és taxik jöhf.tnek szóba, de már megjelentek gázüze­mű személygépkocsik is. Kísérleti stádiumban van­nak a villanyautók isj de ezek sebessége és egyszeri „üemanvag-felvétellel” meg­tett út távolsága ma még nem számottevő. Ezen a téren is van azonban biz­tató eredmény: egy Harkov­ban gyártott villanymeg­hajtású versenyautó a pró­ba során az egyik egv ki­lométeres gyorsasági sza­kaszon elérte az óránkénti 150 kilométeres sebességet. Intenzív kutatások foly­nak az egyik legkevésbé mérgező anyag — a hid­rogén — hasznosítására. Harkovban például létre­hoztak egv benzin-hid­rogén keverékkel működő motort. A keverék két ré­szét külön-külön juttat­ják az égéskamrába. Üres­járatban — a legmérgezőbb szakaszban — a motor tisz­ta hidrogénnel működik. Maximális sebességnél ke­rül be a benzin, keveréket alkotva a hidrogénnel. A keverék arányának beállí­tása automatikus. A kö­zepes kategóriába tartozó sorozatgyártású Volga 100 kilométfven 14 liter ben­zint fogyaszt. Az új keve­rék esetén 8 liter benzinre és 800 gramm hidrogénre van szükség. Itt a benzin­használás mellett többszö­rösére csökkenthető a mérgező gázok termelése is! Moszkvában bemutatták azt az új villanyautót, amelynél az akkumulátor helyett elektrokémiai áram- generátort alkalmaztak. Egy ilyen generátor teljesítmé­nye elérheti azl 1000 am­pert és terhelhetősége is igen jó. A Moszkvics 2141-es „ALEKO". Gázüzem GAZ—24-es a töltőállomáson KVANT-napautó. Napelemekkel működik, sebességi, 30 km óra. Elsősorban üdülőhelyekre ajánljuk. RAF-ELEKTRO. Sebessége 100 km óra. Egyszeri! (eltöltés* sei 6 órán át üzemel. Gázpalackokat szállító mozgó töltőállomás iT-ísa ■mii AI ki nem a kart beteg lenni... Amikor fiatal az ember, alig gondol a betegségre, legfeljebb a megfázásra. Vagy ha beteg is, egyszerű­en nem vesz róla tudomást, s így biztatja magát: — Ugyan már, nem hagy­hatom el magamat! Itt a család, meg aztán tőlem jó­val öregebbek is dolgoznak, s meg sem kottyan nekik. Így gondolkozott az a férfi, is, aki nem akart be­teg lenni. Pedig ha sejtette volna, mi leselkedik rá, ak­kor biztosan gyorsan e,Imént volna az orvoshoz. Egyre többször érezte magát rosz- szul. Olyankor nem kapott levegőt és minden elsötétült előtte. Gyöngyöző homlokát nem győzte törölgetni... A szervezete figyelmez­tető jeleire azonban egysze­rűen nem akart gondolni. Hogyisne! — morfondírozott magában. Nem akaróin a körzeti orvos cinikus meg­jegyzéseit hallgatni. Annyit nem ér az egész. Különben is, a rosszullét ahogy jön, úgy el is múlik. Igaz, mos­tanában már egyre tovább tart, de elmúlik. Egyre # rohamosabban fo­gyott, néha véres köpetet ürített. Sokszor rázta a| hi­deg, máskor meg elöntötték a hőhullámok. Lehet, hogy lázas is volt, de ő soha nem mérte. Aztán egy nap jött a le­vél, hogy tüdőszűrésre kell menni, mire idegesen meg­jegyezte: — Mi a fenének tették ezt kötelezővé ?! Menjen, az, aki betegnr.k érzi magát! Én nem megyek! i 11 ■>< i mm II in mi iiiiÉiinimHuiiiTTTi—m Elvált asszonyok dicsérete „Kiemelt bér a válságba jutott és elvált hölgyek­nek.” A nem is távoli jö­vőben ez lehet az új költ­ségvetési tétel a vállalati főkönyvben. Kiderítették ugyanis, hogy azok a höl­gyek, akiket megviselt a legsúlyosabb érzelmi vál­ság. vagy átestek a válás sokkhatásán, több mint két­szeres teljesítményt nyúj­tanak a boldogságban úszó kolléganőiknél. Pontosab­bak, fegyelmezettebbek és főleg minden energiájukat munkájukra fordítják. E megállapításokat a Times hozta nyilvánosságra abból a vizsgálatból, melyet 500 angol és amerikai mened­zser és üzletember bevoná­sával végeztek. Hogy miből ered ez a munkahelyi meg­szállottság? Valamivel el'en- súlyozni akarják az érzelmi kudarcot. Vissza kivánják szerezni az önbizalmukat. A munka révén akarják le­küzdeni a magányosság nyomasztó érzését. Ez az érem egyik oldala. A másik pedig az, hogy a magányosoknak több ide­jük van arra, hogy törőd­jenek a dolgaikkal, hiszen most már nagyobb az ön­állóságuk — így az értéke­lők. A boldogtalanság azon­ban nemcsak a gyengébb nemet részesíti előnyben. A férfiak esetében azonban korántsem ilyen rózsás a kép. A szakértők szerint ugyanis a magányossá vált férfi szomorúvá válik, könv- nyen kap betegséget, mun­kájában pedig apátia veszi körül. A magányos férfiak nem érzik fontosnak, hogy versenyben maradjanak. Igv aztán a menedzserválság pénzben is kifejezhető vesz­teséget jelent a cégnek. És ez a lényeg. Mert mit ér az olyan menedzser, aki saját magát sem képes eladni? — Ugyan, szivem! — mondta a felesége. — Nem halsz bele! Ez csak egy rönt­gen. Meg különben is, men­ni kell és kész. Azt az öt percet ne sajnáld! A férfi tovább zsörtölő­dött, de a megadott időpont­ban azért megjelent. A vá­rakozás nem öt percbe tel­lett, hanem legalább ötven- be, mert sokanj voltak, és újabb rosszullét fogta el. Fulladozásai közepette el­húzódott, hogy még csak vé­letlenül se vegye észre sen­ki, mi történt vele. Az átvilágítást követő har­madik napon jött az érte­sítés, hogy azonnal jelenjen meg saját érdekében a tüdő­gondozóban. — A fenébe is! — tiltako­zott mérgesen. —! Nem kell izgulni — nyugtatta a felesége. — Biz­tosan elmozdultál, és nem sikerült a felvétel, ö nem tudott semmit férje rosz- szulléteiről, hiszen az sosem panaszkodott. A tüdőgondozóban a fő­orvos személyesen fogadta, majd újabb felvételt készí­tettek. Aztán leültették, hogy várja meg a leletét. Az orvos a fejét csóválva jött elé. Majd behívta az irodá­jába és barátságosan hely- lyel kínálta. — Mondja kedves uram, mióta beteg maga? — kér­dezte. — Én beteg? Dehogy va­gyok én beteg! Most is mun­kából jöttem el, kilépővel. Nem vagyok beteg! — tilta­kozott a férfi hevesen. Sherlock Holmes, a haj­dani híres nyomozó divatot csinált kockás öltönyével és sildes kalapjával. Utódai a Scotland Yardnál nem mn- denben követték a példát. Sőt, most már ellenpélda is akad. Margaret Thatcher azonnali vizsgálatot rendelt el, amikor megpillantotta a Sunday Mirror elsőoldalas szenzációját: a jóhírű nyo­mozóiroda egyik főfelügye­lőjét — női alsóneműben. Es természetesen göndör pa­rókával a fején. Bennett főfelügyelő korántsem az al­világ megtévesztésére öl­tötte fel az intim álruhát. Ez volt a mániája. That­cher asszony dühét fokozta a főfelügyelő feleségének imllomása, aki — mint mond­„George Bush legnagyobb baja, hogy a beszédei nem ha­tásosak. Ha szónokol, unat­kozik a hallgatóság, nem ké­pes tűzbe hozni őket”. A Washington Post e véleményt kiegészítendő, hozzáteszi: ter­mészetesen ebben nem az el­nök a hibás, hanem a beszéd írói. Közelebbről az az öt név­telen, aki rendszeresen ké­szíti e fontos közfogyasztási cik­ket, az elnöki beszédet. Mind az öt „speechwreiter" férfi, és fehér. Az utóbbi miatt még lehetnének színesek a beszé­dek, az előbbi kritikáját azon­ban egy összehasonlítás adja. Reagan beszédei, melyeket többségükben egy nő írt. Név szerint Peggy Ncan, aki 39 éves, és szőke, és nagyon csi­nos asszony. Peggy Noan köny­vet írt a „pornográf foglal­kozásról”, vagyis az elnöki be­szédírásról. Karrierjét úgy kezd­te, hogy 27 évesen, újságíró­ként, ő írta a szövegét a CBS- televízió legnépszerűbb műsor­vezetőjének, „akinek, akárcsak az Egyesült Államok elnöké­nek nincs ideje azon gondol­kodni, hogy mit mondjon, neki csak arra kell ügyelnie, hogy jól alakítsa a szerepet". Apropó, szerep! Peggy Noan, amikor a Fehér Ház szolgá­latába állt, először nem tett — Pedig a leletei alapján az! — mondta ellentmondást nem tűrő hangon a doktor. — Azonnal be kell feküdnie egy speciális kórházba! A férfi belső szervét, pon­tosabban a tüdejét megtá­madta a rák! A háláló* sej­tek burjánzásai már mind a két oldalon pontosan kive­hetők voltak. Áttétes tü­dőrák! Ezekberf az esetek­ben szinte reménytelen, műtétre gondolni. Kórházba feküdt már, s újabb rosszullét fogta el. Nem tudta, hogy) miért, de sejtette.. S megmaradt neki a remény... Családja rend­szeresen látogatta, ő pedig mindig azt mondogatta: — Sosem hittem volna, hogy ilyen beteg leszek va­laha. Állapota egyre rosszabbra fordult. Sokszor elvesztette eszméletét, fúlladásos roha­mai és kibírhatatlan fáj­dalmai voltak. Továbbra is rohamosan fogyott. Már alig nyomott ötven kilót. Aztán már a légzéshez is gépre volt szüksége. Az in­tenzív osztály kórtermében egyedül feküdt. Infúzióval táplálták, katéterezték. Gép tartotta életben. Morfiumos, fájdalmasan bódult kábulatában, az aj­tó fölötti kis, lila fényű lám- pácskát gyakran elnégezet- te. S e,gy napon lehunyta a szemét. Azt hitte, egykor, vele ez soha nem eshet meg. Negy­venkilenc évet élt... Cserhalmi Adél ta — akkor vesztette el a türelmét és a férjébe vetett bizalmát, amikor észrevet­te. hogy a minden gyanú felett álló nyomozó rend­szeresen lopkodja az alsó­neműjét, ide számítva a melltartót is. Mivel ezeket a kellékeket mostanáig nem rendszeresítették. a Yardnál, a vizsgáló hatóság tanácstalan a testületet fe­nyegető veszély pontos fel­mérésénél. Bennett, felügye­lő ugyanis éppen a közef- kölcs biztosítása terén szer­zett múlhatatlan érdeme­ket. Most pedig — a Sun­day Mirror szerint — mar­kukba röhögnek a pornó­üzlet hiénái e rendőrsztrip­tíz láttán. mást, mint olvasni kezdte 200 év amerikai elnökeinek a be­szédeit, azért, hogy „megtalál­ja Ronald Reagan hangját". A színészek körében jól is­mert Sztaniszlavszkij-mód- szerrel dolgozott: beleélte ma­gát annak a szerepébe, aki­nek hangot ad. A példánál maradva, Reagan kitűnően ad­ta elő Peggy Noan „szövegét". Olyannyira, hogy nevéhez kap­csolódó kijelentéseket is élethűen „rögtönözte". Mint most kiderült, a „gonosz bi­rodalma" — mellyel a Szov­jetuniót illette — szintén a beszédíró boszorkánykonyhá­ban született. Tony Dolan ta­lálta ki az elnök égyik euró­pai beszédének bombasztja- ként. A tanácsadók azonban akkor kihúzták, ám egy évvel később mégiscsok „rögtönöz­te" Reagan. Noan asszony tehát a könyvét megírta (mellesleg be­szédeket is gyárt az ipar ha­talmasainak, és tízszer any- nyit keres, mint elnöki beszéd­íróként), az olvasó figyelmébe ajánlva a fehér házi évek ta­nulságát: „Abban a korban, amikor a szakemberek úgy csomagolják az elnököket, mint a mosóport, jó lenne, ha a politikusok maguk írnák a beszédeiket. Pornográf foglalkozás Rendőrsztriptíz

Next

/
Thumbnails
Contents