Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)

1990-04-21 / 16. szám

1990. ÁPRILIS 21.. SZOMBAT imnum 3 Rövid múlt, ígéretet jövő Mindenki mindenkinek tartozik Gyógyítanak a Mátramed természetes medicinái Rövid, de máris nevesíthető múlt és roppant ígéretes perspektíva — ez lehet az első színkeverék a Mátraaljai Állami Gazdaság Mát- ramed-üzemének portréjához. S hallván mostani újdonságukról, sokféle árnyalat kerül hamarosan a palettára. A hír, ami ezúttal a 21-es út melletti dombtetőn álló üzemépü­letbe vitt, túlzás nélkül is világújdonság. A Mátramed-üzem, együtt­működve a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógynövény- és Drogismereti Intézetével, nemsokára természetes medicinát dob piacra. A Dezalko termékcsalád azok számára új reménység, akik eddig hiábavalóan igyekeztek szenvedélyüktől, az alkoholizmustól megszabadulni. Medgyesi József üzemigaz­gató három henger alakú dobozt tesz ki az asztalra. Háromféle gyógynövényike- verék van a dobozkákban. Az első kettőből készült fő­zetet egy hónapon át kell kortyolgatniuk a jó útra tér­ni «szándékozó nagyivóknak. E kettő detoxikáló, májsejt- regeneráló, illetve nyugtató hatású teakeverék. Az egy hónapos kúra után féléves terápia következik azzal a teával, mely az alkoholéh­séget csökkenti. — Mi ebben a világúj­donság? Hiszen szerte a vi­lágon kidolgoztak leszokta­tókúrákat az iszákosoknak! — De nem természetes hatóanyagokkal — válaszol az igazgató. — A mi keve­rékünk kimondottan gyógy­növényekből készült,' káros mellékhatásokról tehát szó sem lehet. Nyolc-tíz-féle gyógynövényből állítottuk össze a keverékeket, zöm­mel itthon termőkből, de van köztük importált is. — A természetes gyógykú- rák reneszánszukat élik. .Er­re alapozzák a Dezalko si­kerét? — Nemcsak erre. A medi­cinát négy hónapon át pró­bálták ki az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben. s az. eredmény beigazolta vá­rakozásainkat. Az igazán ke­mény ivóik számára a mi te­ánk természetesen kiegészí­tő kezelés gyanánt jöhet szóba, de a szolidabb alko­holistáknak egymagában is hatásos szer. — Az ára bárki számára elérhető lesz? — Nem drága. Kiszámol­tuk, hogy a rendszeresen al­koholizálok - legkevesebb tízszer annyit költenek ha­vonta a szeszre, mint ameny- nyibe ugyanennyi időre vé­ve a teakeverék kerül. — Milyen kereslet várha­tó? — Szerintünk igen nagy. Csak Magyarországon bő félmillióra tehető az alko­holisták száma. S úgy vél­jük, nemcsak itthon lehet sikertermék a Dezalko. A svédek már hírét vették az új medicinának és nagyon várják megjelenését. S ha tekintetbe vesszük, hogy a nyugtató és a májvédő ke­verék nem kimondottan az alkoholisták panaszait enyhíti, akkor aligha kell • tartanunk a piaci elhelye­zési gondoktól. Inkább az alapanyag beszerzése okoz­hat nehézségeket. — Végtére a gyógynövé­nyeket termeltetni is lehet. .. — Lehet, de nem érdemes. Ha megélnek is a háziker­tekben. megváltozik a ha­tóanyag-tartalmuk. Az az igazi, amit természetes élő­helyéről gyűjtenek be! — Önök másfél év eltel­tével kezdenek igazi nevet szerezni a gyógynövény­szakmában. Hallani hírét, hogy reumakenőcsük nép­szerűségi görbéje is mere­deken felfelé tart. — Így igaz, most fejlesz­tünk komplett termékcsalá­dot az Inno Rheumából. A kenőcshöz lesz masszázsolaj, tea, fürdőolaj. Máris érdek­lődnek külföldről felőle. Ugyanígy komplettírozzuk a babacsaládot is. Nemrég jelentünk meg a babaolaj­jal, szintén gyógynövény- alapanyagból, gyulladás- csökkentő hatással. A to­vábbiakban ugyancsak gyul­ladást csökkentő babakrém­mel, krémszappannal, sam­ponnal és fürdetővel egé­szítjük ki. A jövő év köze­pére valamennyi meglesz. A szellemi tartalmat ezekhez is a SOTE intézete adja. — Meg lehet élni a fű­ben, fában orvosság elvének alkalmazásából? — Ha jól alkalmazzuk, meg. Tavaly a babaolajból és a reumakenőcsből 8 mil­lió forintot kasszíroztunk be, — Mindezt összesen 11-en produkálják. A felfutó igé­nyeket gépesítés segítségével elégítik majd ki? — Erről szó sem lehet! A mi műfajunkban a kézi munka az igazán megbíz­ható. Jobban lehet ellen­őrizni, tökéletesebb a mi­nőség. Igaz. az igényes kézi munkát egyelőre csak a nyugati vevő fizeti meg. de nálunk is becsülete lesz! Szendi Márta Szécsényi csomagológépek Szöulban Kevesebb munkáért nem jár több fizetés Nincs valami rózsás hangulatban Kiss Sándor, a szécsényi NEWTEC—Hunpack Kft. ügyvezető igaz­gatója, amikor betoppanok irodájába. A csomagológép-gyártó cég vezetője a bürokrácia útvesztői, az ügyintézés lassúsága miatt bosszankodik. — Pontosan egy . hónapja, március 18—19-én írták alá a Kereskedelmi Minisztérium illetékesei a magyar—szovjet államközi egyezményt. Azóta, mivel nincsenek meg a hivatalos szállítási engedé­lyeink, egyszerűen pihentetni kényszerülünk elkészült gépeinket, melyeket viszont szovjet megren­delőink várnak. — Csak nem tart a világ végéig ez az áldatlan álla­pot! — Nem ez az alapkérdés. Ügy tűnik számunkra, hogy az államközi egyezmény aláíróit már nem érdekli az ügy. Az új kormányra hagyják az egészet. Akkor pedig kérdem én: ki a fe­lelős, egyáltalán kapnak-e fizetést azok, akik a dicső tettet végrehajtották? De legalább kapnánk vala­miféle jelzést, hogy nyu­godtan értékesíthetjük a szovjet exportra szánt gé­peinket más partnernek! — Miért nem teszik ezt bármiféle bejelentés nél­kül? Egyáltalán van-e ke­reslet gépeik iránt? — Minden kész gépünkre akadna belföldön is vásár­ló. Ám tételezzük fel: ma eladjuk ezeket, holnap pe­dig megérkezik a várva várt engedély, hogy szállít­hatunk a Szovjetunióba. Ezt a rizikót nem tudjuk vállalni, márcsak azért sem. mert a legnagyobb volu­menű kereskedelmi part­nerünk a Szovjetunióban lév ő sok cég. — Külkapcsolataik a múlt esztendőkben erőteljesen fejlődtek. Most, hogy hó­napokkal ezelőtt a szécsé­nyi tsz önálló csomagoló­gép-gyártó ágazatából kft.- formába alakultak át, ho­zott-e kedvező változást, új piacokat? — A kft.-ben jelentős tő­kehányaddal jelenlévő fran­cia partnerünk sokat se­gít az új piacok felkutatá­sában. sőt licenceivel bő­víti gyártási lehetőségein­ket, technológiánkat. Se­gítségükkel az idén három új típusú gépet kezdünk gyártani, melyek bizonyá­ra az európai piacokon megállják a helyüket és keresettek lesznek. — Ügy hírlik Délkelet- Azsiában is bemutatkozott a szécsényi csomagológép- gyártás. — A hír igaz. Szöulban veszünk részt egy nem­zetközi kiállításon két gé­pünkkel/ Amennyiben ezek valóban sikert aratnak, le­hetőségünk nyílhat újab­bak szállítására és eladásá­ra Koreában. De francia partnerünk révén megnyíl­tak előttünk az Irakba, Iránba és a Dél-afrikai Köztársaságba való expor­tálás lehetőségei is, melyek egyelőre ugyan a tervezés szintjén állnak, de bízunk megvalósulásukban. — Es Európában? — Lehetőségeinket beha­tárolják az egyes — első­sorban szomszédos — orszá­gok mindenkori igényei. Ám amelyik gépünkre ke­reslet mutatkozik, mi azon­nal készek vagyunk a szer­ződéskötésre. Az érdeklő­dés mindenesetre biztató. Ügy tűnik az esztendő szá­munkra kedvezően zárul. Ennek ismeretében már a jövő évi munkánkat is szervezzük, tervezzük. — Ha van megrendelés — van munkalehetőség is. Ez egyúttal biztonságot nyújt az itt dolgozóknak. Hogyan értékelik ezt ők, maguk? — A kft.-ben mindenki tudja: vége annak a világ­nak, hogy bárki is elége­dett lett volna teljesítmé­nyével és azt mondta, én dolgoztam eleget, több mór nem szükséges. Nálunk iga­zi teammunka folyik, min­denki a maximumot igyek­szik nyújtani. De ez az élet rendje: kevesebb mun­káért ugyanis ném jár több bér. A minőségibb, a meny- nyiségben is érzékelhe- tőért viszont tisztes a fi­zetség. . . v. i. Eddig sem adtuk ingyen... Optimista vagyok — mondja dr. Tamáskovics Kámfor vezérigazgató Nemcsak a gyengén, vesz­teségesen gazdálkodó gyá­raknak, üzemeknek nyúj­tott túlélést szolgáló, meg­értő banki hitel miatt ala­kult ki a mai helyzet: min­denki, mindenkinek tarto­zik, hanem a kedvezőtlen folyamatot megállítani szán­dékozó restikciós politika, amely ugyanúgy sújtja a jókat, mint a valóban élet- képteleneket. Vajon a tavalyi évben, a jók között szereplő ötvözet­gyár vezetése miként éli meg a jelenlegi, szorító intézke­dések következményeit, ho­gyan tud talpon maradni? — ön egy jól prosperáló gyár igazgatója. Ezt a tényt a vállalati tanács legutóbbi ülésén kétféle módon jut­tatta kifejezésre. Egyrészt újabb öt évre megerősítette eddigi posztjában, másrészt a többéves eredmények alap­ján feljogosította önt a ve­zérigazgatói cím viselésére. Hogyan érzi magát ebben az átalakuló, máról holnap­ra egymásnak ellentmondó, a vállalatokat erősen sújtó restikciós gazdasági folya­matban? — Alapvetően jól. Piaci pozícióink jók. Ennek elle­nére, ebben az évben nem tudjuk megismételni az elő­ző év rekorderedményét, amikor 1,6 milliárd árbevé­tel mellett, több mint 200 millió nyereséget produ­káltunk, 8 millió dollár tő- késexport-bevétel mellett. Mivel azóta is több, szá­munkra kedvező körül­ményre pozitívan reagál­tunk, helyzetünk pillanat­nyilag stabilnak mondható. Egyetlen nagy gondunk van, amiben a külső körülmé­nyek a meghatározók. Ez pe­dig partnereink fizetőképes­ségének a hiánvaj ami' je­lentősen növeli pénzforgal­mi költségeinket. Ennek il­lusztrálására egy példát. Ta­valy a kamat és a bírság, a korábbi 10 millióról, 32 mil­lióra emelkedett. Ebből is látszik, hogy az idérf beve­zetett rendkívüli, újabb, szi­gorúbb szorító intézkedések, nemcsak a rosszul gazdál­kodókat, hanem minket is rendkívül hátrányos helyzet­be hoztak. Mivel belföldi partneroink biztosítják ár-, bevételünk 70 százalékát, s nekik, megrendelőik többel tartoznak, mint amennyi az adósságuk, ez azt is jelenti, hogy velünk szemben sem tudják időben teljesíteni fi­zetési kötelezettségeiket. — Tudomásom szerint a gyár jó üzleti kapcsolatban van több szovjet vállalat­tal. A kereskedelmi minisz­ter televízióban elhangzott ezzel kapcsolatos dörgedel­me — kiviteli tilalom — hi­deg zuhanyként hatott a vállalatokra. Önöknél e te­kintetben mi a helyzet? — Szeretném hangsúlyoz­ni, hogy üzleti kapcsolataink bartermegállapodásokon nyugszanak. Ezt akadályoz­zák, lassítják a bevezetett bürokratikus engedélyezési eljárások. Emiatt tovább­nőttek készleteink, s ennek megfelelően emelkednek pénzforgalmi kiadásaink. Amennyiben a helyzet nem változik, a termelés folya­matosságának biztosítása, finanszírozása érdekében felvett hitelek kamata elő­reláthatólag 60 millióval csökkenti az elérhető nye­reségünket. Ugyanakkor rontja a szovjet féllel meg­lévő, mindkettőnk számára előnyös együttműködést. Ez azért veszélyf.s, mert az általunk szállítandó árukért, olyan importanyagot ka­punk, amelyet továbbfeldol­gozva, konvertibilis pia­cokon valutáért értékesít­hetünk. A bürokratikus en­gedélyezési eljárás miatt nem tudjuk megbízhatóan meghatározni a szállítási ha­táridőket, ami nemcsak ne­künk, hanem az országnak is rossz, mert elveszíthe­tünk, a hosszabb távon, jő devizát hozó külföldi tőkés megrendelőket. Én egyéb­ként egyetértek a minisz­ter úrral. Csupán az a kí­vánságom, hogy a tiltó in­tézkedését ne terjessze ki azokra a gyárakra, válla­latokra, akiknek biztos, megalapozott, az ország ja­vát szolgáló barterüzleteik vannak. Továbbá nagyobb bizalmat is kérünk. Mi ed­dig sem, de a jövőben sem adjuk el áruinkat ingyen. Egyébként a mai gyakorlat ellentmond annak a kor­mány által hangoztatott kí­vánságnak, hogy a vállala­tok egymás közt alakítsák ki üzleti kapcsolataikat. Vagy­is tegyenek különbséget a jól funkcionáló, nyereséget hozó vállalatok és a veszte­ségesek között. Mi a tények alapján az első kategóriába tartozunk. — Az elmondottak isme­retében még egyszer meg­kérdem: ragaszkodik az el­ső kérdésre adott válaszá­ban ahhoz a kijelentésé­hez, hogy jól érzi magát? — A nagy politikai ese­mények lezajlottak, remélem most már a gazdálkodás, a gazdaság égető, sorsfordító kérdéseinek megoldása ke­rül előtérbe. Az új kormány­tól, nagyobb szerep- és moz­gásszabadságot várunk, -s vállaljuk az ezzel járó fe­lelősséget is. Gondjaink el­lenére is jól érzem magam. Nehogy sírásnak tűnjék, hangsúlyozni kívánom, hogy a mi kollektívánk jól együtt van. munkájukat nagy fe­lelősséggel végzik. Jómagam pr/iig ontimistán tekintek a jövő felé. Bízom abban, hogy ez évi célkitűzéseinket is eredményesen teljesíteni fogjuk — fejezte be gon­dolatait dr. Tamáskovics Nándor. Venesz Károly Licitálunk!? A salgótarjáni Karancs utca 9. számú műterem la­kásunkat (Margó fényké­pész) az 1980-as években sajátította ki a tanács, erő­szakosan, törvénytelenül. Közvetlen nyugdíj előtt, 1983-ban brutális keretek között kilakoltattak. így mindent újra kellett kez­denünk, amely idős korban kétszeresen nehéz. Küzdel­münk négy éven át tartott. A kisajátítás jogcíme köz­műépítés volt! Azt monda­nom sem kell, hogy a köz­műépítés az ott. lévő hegy miatt eleve lehetetlen, s így arra sor nem kerül­hetett. A ház telke azóta is üresen áll. Házunk volt telkét 1989. év végén a környék lakói­nak bevonásával véglege­sen zöldövezetté nyilvání­tották (MHSZ-ben volt a gyűlés), s ez így került be a városrendezési lervbe. A tanács illetékesei (főépí­tész. tanácselnök) még ez évi személyes ottlétem so­rán is erről tájékoztattak, s kizárták annak bármi­kori beépíthetőségét. Volt ingatlanunk telke felett most hirtelen „pereg a2 árverési dobszó”, mely új­sághirdetésekben eladási li­citálásra invitál, kezdő 1000 forint négyzetméter áron. Ismételten kérem a váro­si és megyei tanács elnö­két és a vételi szándékkal jelentkezőket, hogy a vá­rosrendezési tervnek megfe­lelően hagyják meg a terü­letet zöldövezetnek. Tisztelettel: Trefimann Imre |_|ojnal van, de már ta- ' ' possuk a gyalogös­vényt. Most kél a nap a Salgó háta mögül, az égen végigkúszik valami véres lán­golás. A kercsegi nagy rét üde zöld gyepszőnyegét sárgás- fehér virágok tarkítják. Az ibolyák átadják helyüket a karcsú kankalinoknak. Leülünk egy kidűlt vén tölgyfára, s darabig hallga­tunk a simogató csendben. Távcsővel valami mozgást látunk. Özsuta vezeti tavalyi Minden élőlény köszönti az élet fakadását. Csobogó forrásnál megpihenünk, el­fogyasztjuk az otthonról ho­zott elemózsiát. Sokkal job­ban esik itt, a szabadban az étek, mint otthon, a szé­pen megterített asztal mel­lett. Százszorszép virágtól, ka­kukkfűtől illatos réten él­vezzük a nap éltető sugara­it. Ág suttogja ágnak, virág virágnak, madár madárnak, hogy erdőn, mezőn új élet született. DICSÉRET] gidáját egyre beljebb a nyugalmat és biztonságot nyújtó bokrok felé. A világosság egyre foko­zódik, s a mélységes csendet kakukk szózata töri meg. Éb­reszti az alvó tájat, a ter­mészetet és annak lakóit. A pacsirta, a fekete rigó, s a többiek megszólalása csak sejteti, a fülemüle cso­dálatos énekével ünnepli a tavaszt. A méhek is dolgoz­nak. Igen, tavasz van. Nem le­het betelni vele. Ezer ma­dárdal dicséri velünk együtt. A harkály, a fadoktor szor­galmasan kopogtatja egy- egy öreg fa beteg mellka­sát Dobolását messziről ad­ja ssza a szomszédos hegy­oldal. Bódító illatok szállnak „lá­togatóba'' egyik virágról a másikra a messzi vadkörte­fákról. Tarka pillangók játé­kosan keresik egymást, ran­devúznak bársonyos virágo­kon. Szomjasan isszuk évről év­re a tavasznak bolyhos szir­mokban feslő ébredését, új­ra és újra felfedezzük benne a természet soha ki nem is­merhető örök szépségét. Gyönyörködésünkben ész­re sem vesszük, hogy lehull az est függönye. Egybeol­vadnak a csodálatos színek. Hazafelé ballagunk, s köz­ben tovább álmodunk a ta­vasz csodálatos szépségei­ről, mint Petőfi tette egyik versében: Sötétzöld sátoros Erdőben járok. Kevély tölgyfák alatt Szerény virágok. A fákon madarak, Viráqon méhek, Ott fönn csattognak, itt lenn döngicsélnek. Nem rengedez sem a Virág, sem a fa Hallgatják a zenét elandalogva. Dr. Ruzsik Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents