Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)

1990-04-21 / 16. szám

4 tmnimu 1990. ÁPRILIS 21.. SZOMBAT A mozgalom kezdeményezője Denis Ha­yes amerikai egyetemista, aki 1970. április 22-én nyílt levélben fordult a világ közvé­leményéhez természeti környezetünk védel­me érdekében. Azonnal 25 millióan| csatla­koztak a mozgalomhoz! Sajnos, a felhívás azóta sem vesztette el aktualitását, sőt szük­ségszerűbbé vált. Ugyanis természeti környe­zetünk szennyezettsége tovább fokozódott. Megnyilvánul ez például az ipar által oko­zott víz és levegő szennyezésében és a nö­vekvő veszélyeshulladék-termelődésben, a mezőgazdaság monokultúrás, kemikáliák­kal kezelt, műtrágya-koncentrikus termelé­sében. Sokrétű problémát vetnek föl az utak, erdők, patakok memtén látható sze­métkupacok. Közismert a növekvő gépkocsi- park okozta levegőszennyeződés is. Komoly veszélyt jelent földünk egyes te­rületein az elsivatagosodás jelensége. Az ipari üzemok által kibocsátott légszennyező anya­gok egyik súlyos következménye a savas esők. melyek főleg az erdőket károsítják. De rohamosan pusztulnak a föld tüdejének ne­vezett rendkívüli jelentőségű trópusi őser­dők is. A szárazföld mellett azonban a szennye­zés átterjedt a világtengerekre, pusztítva azoknak élővilágát. Ugyancsak az ipar lég- szennyezésével függ össze a földi légkör fölmelegedésének veszélye,, mely a sarki jégtömegek megolvadását és az óceánok Április 22., a Föld napja §gä® ÉCÍSf>fú%§FTfT ||^ «w * W mmSHf Mm M m LÉTKÉRDÉS... vízszintjének megemelkedését, ezzel együtt értékes földterületek elárasztását eredmé­nyezné. Egyre több hírt hallunk az ózonlyuk nö­vekedéséről. Bizonyos gázok (például freo- nok) elbontják a légkör felső rétegében ta­lálható ózont, s így az ultraibolya sugarak nagyobb mennyiségben jutnak a föld fel­színére, ahol károsítják az élőlényeket. Ha­sonló hatása van az atomerőművekből, kí­sérleti robbantásokból stb. származó nukleá­ris szennyeződésnek is. A felsoroltak többsége elsősorban az alap­vető életfeltételként szolgáló vizet, levegőt, talajt szennyezi, amelyekből fokozatosan több és több jut az élőlényekbe és így az emberbe is. Erre leginkább csak akkor fi­gyelünk föl, amikor megbetegszünk, s főleg olyan mértékben, hogy már nehéz segíteni. Gondoljunk például a rák, az infarktus és az idegrendszeri problémák növekvő számára! Pe.dig minden szempontból kedvezőbb lenne a megelőző tevékenvség. Erre szólít föl a Föld napja mozgalom fel­hívása, melyet az idén már több mint száz országba juttattak el. Eredményt azonban csak úev érhetük el. ha a lakosság nagv többségének válik életformájává a környe­zetvédő magatartás. A világ legtöbb országában az emberek milliói lépnek fel a környezetszennyezés el­len, de egyúttal tesznek is a javulás érde­kében. Például fát ültetnek, parkosítanak, takarítanak stb. A konkrét tevékenységi formákhoz segít­séget találnak az Élet és Tudomány 1990. II. 16 '7. számában, a Föld Napja Hírköz­pontban (Illés Zoltán Budapest, Kisrókus u. 1. 1024. Telefon: 111-2086), vagy a mozga­lomhoz már csatlakozott pásztói Tuzson Já­nos és a salgótarjáni TIT környezetvédelmi oktatóközpontokban, de a rádió-televízió és a lapok is szolgálnak hasznos tanácsokkal. Fogjunk hát össze mi is kis megyénkben, a szebb, egészségesebb élet reményében! Kezdjük meg április 22-én a környezetvéde­lem évtizedet. Mert egv nap, vagy egy év ehhez nem elegendő. Langa József Fotó: Sturmann—Rigó Házasulandók figyelmébe Nemzetközi esküvő Ljubjanában idén 23. al­kalommal rendezik meg a hagyományos nemzetközi esküvőt, amelyen magyar- országi jegyespár is részt vehet. A meghirdetett pá­lyázati feltételek alapján a Savária Tours és a Világ Ifjúsága dönti el, hogy kik lesznek azok a magyar há­zasulandók, akik a jugoszláv városban esküdhetnek egy­másnak örök hűséget. Az ötnapos lakodalom minden résztvevőjét — a jugoszláv, lengyel, cseh, olasz, osztrák, NSZK-beli és a tengeren túlról érkező, összesen mintegy 20 je­gyespárt — a látványos es­küvői szertartáson kívül gazdag program várja. A boldog házaspárok olyan házasságlevelet kapnak, amely minden országban ér­vényes. Kedves nógrádi fiatalok! Ti is pályázhattok az OHCET-re (esküvőre), amennyiben először kíván­tok házasságot kötni. A másik' pályázati köve­telmény: a frigyre lépni kí­vánkozó pár egyik tagja beszélje az angol, a francia, vagy a német nyelvet. Előnyt jelent a szerbhorvát nyelvtudás is! Személyi adatokkal, részletes önélet­rajzzal, fényképpel a kö­vetkező címfe; kell a jelent­kezéseket beküldeni: Sa­vária Tourist • Szombat­hely, 9700 Mártírok tere 1. Határidő: május 11. Mezőgazdaság a képzőművészetben A Magyar Mezőgazdasági Mú­zeum nyilvános pályázatot hir­det a magyar mező- és erdő- gazdaság, természetvédelem és élelmiszeripar témakörben kép­zőművészeti alkotásokra. A pályázatra a Magyar Köztársa­ság Művészeti Alapjának, a Fia­tal Képzőművészek Stúdiójának tagjai küldhetik be alkotásaikat. Pályázni lehet — 1984. után ké­szült — bármilyen képzőművé­szeti alkotással, mely a magyar mező- és erdőgazdasághoz, élel­miszeriparhoz tematikailag kap­csolódik. A „Mezőgazdaság a képzőmű­vészetben” pályázat beküldési határideje: 1990. április 30. Azok számára, akik a pályá­zaton részt kívánnak venni, bő­vebb felvilágosítást ad a Ma­gyar Mezőgazdasági Múzeum közművelődési és igazgatási fő­osztálya. EMLÉKSZŐTTES A homokterenyei Berze Já- nosné már jó ideje nem ült a szövőszéke mellett. Ennek egyik oka, hogy a 81. évét tapossa, s így a vásznak he­lyett ma inkább, emlékeket szövöget, ötgyermekes csa­ládban született, s alig ti­zenhárom évesen már meg­ismerte a summáséletet. — Nem is számítottunk szegényeknek, mégis hiába kerestem, egy fejkendőt sem vettek nekem a pénzemből. Nagy volt a spórolás abban az időben — meséli Berzéné. — Aztán férjhez mentem, született egy lányom, de még akkor is járnom kellett sum- máskodni. Hermin néni életét nagy tragédia árnyékolta be: el­vesztette 16 éves lányát. Az­tán jött a háború, a nélkü­lözés. — Fonással, szövéssel ke­restem a kenyérrevalót. Az előbbivel szerintem több munka volt, bár igaz, a szövésben nagy gyakorlatra tettem szert. Saját szövő­székemen rengeteg vásznat, pokrócot szőttem. A műve­letek sora a következő volt: — Először is a megfont fo­nalat ondolára vettem és le­gombolyítottam. A gombolya­got fahamuval kilúgoztam, hogy fehér legyen. A gom- bolyítás után került a vető­re. Kellett egy férfikéz is, mikor erről leszedtük. Erősen kellett fogni, hogy le ne es­sen, mert akkor kárba veszett volna az egész munkám. Ezután hurkokba szedtük az eszvátába (mi csak úgy hív­tuk, hogy száta), erre ment a fonal. Volt úgy, hogy 40, máskor 60 métert vetett ki az asz- szony. Ki tudja, hány kilo­métert tenne ki az összes... — Mikor aztán elkészül­tem a szövéssel, még egy­szer kifehérítettem. Ez úgy történt, hogy a lúgzókádba beleraktam vizesen a vász­nakat, és rátettem a tetejé­re egy nagy hamvast (vá­szonból varrt batyuzóruhát). Ez kiszűrte a fahamut. A nagy lúgzókád alatt pedig volt egy dézsa, abba csur­góit bele a víz. Ezt egész nap öntöztem, először forró vízzel, aztán már csak lan­gyossal. Sok baj volt vele. A fahamu nagyon szépen fe­hérít, olyan lesz tőle a vá­szon, mint a frissen esett hó. Mosni akkoriban a patak­ra jártak. Télen is, a fagyos vízben késő estig mostak, sulykoltak, nagy volt a csa­lád, sok volt a ruha is. Nem­igen törődtek azzal, hogy a kezük a hidegtől meggémbe- redett. — Mikor megszáradt a vá­szon a réten, hazavittük, s otthon félig vizesen átdör­göltem, ettől csak úgy ra­gyogott. A sikálóra felte­kerve, szárítottam meg. Az­tán leveregettem, hogy szé­pen álljon a szekrényben. Hermin néni mindig na­gyon szerette a szép holmi­kat. Rengeteg varrott vá­szontörülközője volt, viszont az ínséges időkben sokat el­adogatott azokból. Ami meg­maradt, barátoknak, roko­noknak szétosztogatta, el­ajándékozta. Jutott belőle az árváknak is, hogy gyűljön a stafírungjuk. Amióta Berze Jánosné a nádújfalui idősek klubjának a lakója, már nem foglalko­zik szövéssel. Annak azon­ban mindig örül. ha a keze munkáját emlegetik. Cserhalmi Adél Ügy vélem, nincs olyan ember, aki ne hallott vol­na erről a barna színű, rövid farkú. kismadárról. A Karancs, Medves árnyé­kos erdeinek szakadékos árkaiban mindenhol ott vannak és költenek. Fészküket rendkívül ne­héz megtalálni, mivel tel­jesen beleolvad a környe­zetébe. Leggyakrabban az erdei utak, szakadékos ár­kok csüngő gyökérzete kö­zé a hím építi, ezt a hul­lott falevelekből, ritkáb­ban páfrányok elszá­radt leveleiből készült re­mekművet. A kissé ovális, vagy né­ha gömb alakú, zárt fé­szek bejárati nyílása, a fel­ső harmadban van. Cyako­A madárvilág építőművészei Az ökörszent ri az olyan madárlak, mely­nek bejárata alá vékony ágacskákból, úgynevezett kapaszkodót készít az ökör­szem azért, hogy könnyeb­ben be tudjon bújni. A bé­léshez finom mohát, né­ha tollakat gyűjt. Amikor elkészült az első fészek, hozzákezd a másodikhoz, majd a harmadikhoz. Közben gyakran énekel, így hívja, csalogatja a to­jót. Mikor az megjelenik, sorra megnézi a kész „la­kásokat”, és kiválasztja a számára legmegfelelőbbet. A szerelmük mindössze hét napig tart, ugyanis ennyi a tojások száma. Ezt követően a hím újabb „asszony" után néz. A ma­gára maradt tojó kikölti tojásait, s egyedül neveli fel kicsinyeit. Mindezek el­lenére kétszer költ éven­te. Napos, téli időben, ha erdőben járunk, és messze- hangzó, dallamos madár­dalt hallunk, bizonyos, hogy ökörszem énekel Ritkán meg is villanthatjuk, amint gyökerek, sűrű bokrok, vagy rőzsecsomók között egér módjára, bujkálva ke­resi táplálékát. Varga Ferenc Öt gyerekkel - elzárva a külvilágtól A Homoki-szőlő Balassagyar­mat határában terül el. Az utóbbi években gomba mód szaporodtak a nyaralók, a csa­ládi házak körül. Ennek az őslakosok többsége örült, bíz­óvá abban, hogy így lesz majd telefon, víz, s minden földi jó dolog. Sajnos, ez mind a mai napig álom maradt. Az ősla­kosok másik része idegenked­ve méregette az új tulajdo­nosokat. Esztergályos Józsefnéék jó tíz évvel ezelőtt vettek itt egy romos épületet, aztán felújí­tották, kibővítették a házat. Virágzó gazdaságot teremtet­tek, évente ötszáz disznót ne­veltek, foglalkoztak szarvas- marha- és lótenyésztéssel is. Csendben teltek a dolgos hét­köznapok, mígnem a ház ura rákban meghalt. Esztergályos- né ott maradt a hatalmas házban, gyermekeivel. A környező föjdet, a barac­kost időközben kimérték, a szomszéd telket egy pesti nyugdíjas tanítónő vette meg. A telken keskeny út vezetett keresztül, amely a közeli Kő­várra vitt. Ott pedig bolt és telefon is van. Az idős taní­tónő zsörtölődött ugyan, de átengedte a birtokán Eszter- gályosékat. Később azonban új tulajdonos vette meg a tel­ket, s nyomban elkerítette az utat. Ezáltal csak hatalmas kerülővel lehetett eljutni Kő­várra. A baj nem jár egye­dül. Esztergályosné öt gyer­meket hozott ki a nevelőott­honból, ezek közül kettő igen beteges. Néha gyorsan kelle­ne orvost hívni, de a lezárt út megakadályozza őket ebben. Az útlezárást végző pedagó­gus házaspár Hugyagon lakik, csak hét végén fordulnak meg a birtokon. Egyrészről érthe­tő a hozzáállásuk, hiszen nyu­galomra vágynak. Azért vet­ték a telket. Másrészről azon­ban nem. Kompromisszumos megoldásként egy keskeny ösvényt nyitva hagyhattak vol­na, hogy legalább orvost hív­hassanak, bevásárolhassanak Esztergályosék. Kis ügy - mondhatnánk. De a kis ügyekből kinőhetnek nagy bajok, öt gyerekkel el­zárva a külvilágtól veszélyes élni.- hr —

Next

/
Thumbnails
Contents