Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-31 / 76. szám
1990. ÁPRILIS 2.. HÉTFŐ NÓGRÁD - HÉTFŐI MAGAZIN 5 NE VECHE K Ax oldalt írták: Dudellai Ildikó és Balázs József, fotók: Szilágyi Norbert és Rigó Tibor. — Mindig azt szerettem, ami nem szokványos — szól a frizura alól Széli László. Tavaly márciustól visel fonott hajat, az még házi készítésű volt, augusztusban, Franciaországban már profi- munkát végeztek a fején. — Ott ez a természetes? — Nem, fehéreknek nem, de egyébként bármilyen alakúra fonnak. Az ottani fodrásznak egyórás munka „Most elég szolidan nézek ki...” volt — úgy járt a keze, mint a motolla. Most 2—3 hónapja az Arany János úton „újítottak fel”. — Neked \az kell, hogy másképp nézz ki, jnint oz átlag? — Nekem jó. Van benne egy kis „csak azért is”! Én már megszoktam magamat. Állandóan megállítanak az utcán, van, aki rámripako- dik: — Hogy nézel ki?! — Már nem foglalkozom vele. Régebben idegesített, de nem hoznak vele zavarba. (Azon csodálkozik, miért nem kérdezem meg, hogyan alszik és hogy’ mos hajat. Amikor megkérdezem, lehűt: — Ügy, mint a többi ember, normálisan!) — El tudod képzelni, hogy zöld hajjal mégy ki a szerkesztőségből? — Persze. Nem a külső határozza meg az embert... NÓGRÁD megkérdezte A fenti címszó alatt az év folyamán számtalan komoly, sokakat érintő kérdésre kerestünk választ, melyet az illetékesektől (kitől így, kitől úgy) rendre meg is kaptunk. Az idők folyamán felhalmozódott problémákra rövid feleleteket kértünk a felelősöktől. Íme, a válaszok, olvasóink megnyugtatására: NÓGRÁD: — Miért nem állt meg a busz Sóshartyán- ban? — Mert nem fogott a fék... NÓGRÁD: — Mikor lesz olcsó hús az üzletekben? — Ha mindenki kap 2000 százalékos béremelést! NÓGRÁD: — Miért nincs elependő tvr-hét? — Az kérem, nekünk nyolc... NÓGRÁD: — Lesz-e az ünnepekben elég sonka, kenyér, sör, bor, csokinyúl, csokitojás, rendes tojás stb? — Nem tudjuk, esetleg, talán, majd felmérjük, utánajárunk, hívjon vissza később stb. Románc A gyarmati bíróság előtt két rab szorgoskodik. Olyan jómadarak, vagy inkább költöző madarak, akik a hideg beálltával beköltöznek az itteni fegyházba, hogy a soron következő 60, vagy 90 napját letöltse melegben háromszori étkezés mellett. Tavasszal kirepülnek, és őszig övék a világ. Ilyenkor elvégzik a (fegy)ház körüli munkát, hogy ezzel is csökkentsék a tartási költséget. A járda mellé egy pici Polski áll, melyből egy tünemény száll ki. Egy igazi „bombázó”. Az utca nem kap levegőt, a férfiak szeme megpihen domborulatain. Tudja a kis bitang, mert még rá is tesz egy lapáttal. A két csóka szájtátva bámulja. fjuncut mosolyt kapnak cserébe. Az egyik lekapja fejéről a sapkát, és kedvesen odaszól a hölgynek. „Tündérke, van már programod este hatkor?!” Ez mir művészet. Olyan körmönfontan válaszolni egy kérdésre —, amit tisztességesen meg lehetne felelni egy szóval —, hogy jó negyedórás válasz birtokában a hallgatónak már csak egy kérdése maradhat: — Most akkor mit mondott?!! A kérdések sem szűkszavúak. Ugyanakkor a riporter hosszasan kifejtett, kö- riilmagyarázott, ónismételt kérdésére frappáns választ vár. Es csak beszélnek, beszélnek. £s csak hallgatom, hallgatom. Követni már úgyse tudom. A kérdést már rég elfelejtettük... Nehéz nyelv a magyar. Nyelvtanórán az a szokás, hogy a „miért” kérdésre „mert” kezdettel válaszolunk. Igen, iskolás módszer, viszont ez jelenti a kérdésválaszt. Rosszul vagyok, amikor egy tisztességes kérdésre azzal indítanak, hogy: — Valóban az a helyzet. „. (ezt követi az 1646-as közállapotok részletes ismertetése, majd szeretné még elmondani, ami ugyan nem a témához tartozik, de nagyon fontos — és már nincs más hátra, mint az elégedett bólintás. Kész.) En is kész vagyok... Iz MTI aem leinti Sportdiplomáciai hír A Síküveggyár SE vezetősége, játékosai és szurkolói április 1-je alkalmából kö- szönetüket fejezték ki a Bajai SK két labdarúgójának, Szűcsnek, aki 1989. szeptember 10-én, 16.59 órakor (a 29. percben) és Benének, aki 1990. március 24-én, 15.17 órakor (a 17. percben) elévülhetetlen érdemeket szereztek a kérdéses időpontokban éppen fáradt, góllövésre nem kapható pálfalvai játékosok önbizalmának megsokszorozásában és a lőtt gólok számának gyarapításában. Az érdekeltek felhatalmazták a sajtót, hogy ha nem is örökre, de a folyó bajnokság végéig a neveidnek az „öngólos” rovatban állítson emléket. 1990. április 1. Vezér mindig van... Sosem vittem zászlót az úttörőcsapatban, de hallottam a figyelmeztetést. Ami az elöl menő zászlóvivőnek szólt, és nagyon vicces volt. Zászlót most se viszek senki előtt, de az intést nem felejtettem el, és már nem is tudom, vicces-e. Csoportosulunk ide-oda, gyakran az „ide” már múlt idő, lehet, hogy az „oda” a jövő. Erről jüt megint eszembe a zászlós, meg a mondás: — Aki elöl megy, annak érdemes időnként hátranéznie’ hogy követi-e még valaki!... FHifcéptt ilrtlTttial Milliomos urak feleséget keresnek! Statisztikai tény, bogy Magyarországon (érdhiány van. A kimutatások bizonyítják, hogy sok nőnek azért nem jut megértő társ az életben, mert a (érdtársadalom e célra alkalmas része —, mint egy jobb (ilmre a mozijegy — egyszerűen elkelt». A (enti (ötök tanúsága alapján azonban vége a hiánykorszaknak, egyszer és mindenkorral Most jött el azoknak a lányoknak az ideje, akik nem hajtották datalon, időnek előtte (éjükét a házasság rabigájába, s nem a közel levő, de a (ennálló (és a még (enn nem állő, de készülő új) jogszabályok miatt nemsoká’ úgyis koldusbotra jutó magyar (érdak közül választanának hitvest maguknak. Ayrton Senna (Forma—1-es világbajnok autóversenyző), és a kedves mosolyú Philippe herceg (belga trónörökös) azért (ordult meg hazánkban, hogy párt válasszon magának. A honvágy ne tartsa Itthon az Ingadozó hölgyeket! Ezen uraknak annyi millió a dollárjuk, mint égen a csillag, vagy (hogy stílszerűek legyünk), mint a NOGRAD-ban a betű. Hogy megéri-e, kedves lányok? Ez a kérdés, válasszatok! Ayrton Senna: A nézőtérről fogok választani! Parancsoljon, fenség, a lányokat már hozzák! Éljen a tegnap! " Rohanó világunkban a tegnap emlegetése teljesen kiment ta divatból. Nem csoda, hiszen ö tegnapi hír már nem biztos, hogy mára nem változik homlokegyenest mássá az „események sodrásában". A tegnap emlegetése „az át- kos múlt” emlegetése ** egyben. Ami örök: a tényleges tegnap, mivel jeles napot írtunk: április elsejét. Boldogult ifjúkorom emlékeiben kutatva számtalan kedves eset jut eszembe: fordított tanítási napokon milyen kéjes örömmel osztogattuk az elégteleneket az erre az alkalomra kivételesen elbutult, iskolapadba kényszerített tanárnőinknek, tanárainknak. És egymással milyen hülye játékokat űztünk: társaink nélkülözhetetlen taneszközeit, drága-kedvenc holmijait tüntettük el időlegesen, s a legkedvesebb bájmosolyunkkal küldtüje el rászedhetőbb társainkat — természetesen nem létező — „fontos” és lehetőleg igen távoli események színhelyére. Aztán a középiskolában mindezt megtetéztük azzal, hogy a véletlen szeszélye Olyan tanárt játszott a kezünkre, aki — mily borzasztó! — épp aznap ünnepelte (nő lévén N—3.) születésnapját, amiről gátlástalanul (de illő tisztelettel) természetesen nem feledkeztünk el sohasem. Hiába: fehér ember nem felejt... A komolyabb, minden tanári tolerancia ellenére is büntetendő cselekményeket nem sorolom, nehogy bármely rakoncátlan nebuló ereklyeként őrizze e lapot a jövő évi jeles napig, awtl ugye hétfő lesz... A nagy betűs ÉLET is tartogathat efféle tőr- becsalásokat, hiszen a munkahelyek sincsenek meg, lá- gyabb szívű főnököknek hamisított , Jontos helyről” kézbesített álmeghívók nélkül, és kilátástalan vállalkozás lenne felbecsülni, hány Április Bolondja sétálgat az utcán, fejét azon törve, hogyan álljon bősz- szút azon, aki lóvá tette. En, kit mind a lóváte- vők, mind a lóvá tettek „pártja” elismer soraiban, egy ilyen hajnalon telefoncsörgésre riadtam fel: — Bocsánat a zavarásért, a vízművek központi ügyeletese vagyok, van-e már önöknél víz? — Pillanat, megnézem, tegnap még volt... (Álmosan kitámolygok, megnyitom a csapot, víz van, visz- szatámolygok.) — Igen uram, van vizünk, köszönjük. — Akkor légy szíves, húzd le magad a „slozin” — váltott át tegezésre a fel nem ismert jóbarátom. ~~ Az órára néztem: 0 L ü. óra 2 perc volt és április elseje természetesen. Már másodpercek óta. Hát, korán kezdte. Aztán reggeltől estig a képembe nevetett, természetesen már mindenki tudta: becsapott... Egy lóvá tett Utóirat: Ezzel a jóbarátommal azóta sem sikerült kiszúrnom. Igaz, neki se velem. Ha csörög a telefon, előbb megnézem, mennyi az idő. Duma
