Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-03 / 53. szám
4 INCH; KAI) 1990. MÁRCIUS 3.. SZOMBAT Beilleszkedés, továbbképzés E$\f szociológiai felmérés tapasztalatai Pályaválasztók között Szécsényben A lányoknak nehezebb Az általános iskolások továbbtanulási jelentkezési lapját február 15-ig kellett a középiskolák részére megküldeni. A szécsényi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában az idén 113 8. osztályos dönt: merre tovább. Fiatalon, 14 /éves fejjel nem könnyű az emberpalántáknak dönteni, holnapi szakmájuk, mesterségük, hivatásuk felől. Nehéz úgy határozni, hogy később ne kerüljön sor pályamódosításra. Nehéz Egyeztetni a lehetőségeket, a tanulmányi eredményt, az érdeklődési területet, a képességeket, készségeket, s nem egy esetben a szülők túlzott, irreális igényeit. Még akkor is gond ez, ha a pedagógusok, szakemberek, szülők nagyon sok jó, hasznos tanáccsal látják el őket. Az idén tovább nehezítette a pályaválasztást az a változó világ, amelyben élünk. Talán a lehetőségek is szűkebbre szabottak. A közelmúltban egy „vállalkozó cég” — külső szakemberek bevonásával — egy városi tanács megbízásából, „átvilágította” a tanács apparátusát, és empirikus felmérés alapján, többoldalú közelítésben vizsgálta személyi állományát. A vizsgálatra ugyan nem Nógrád megyében került sor, ám a felmérés néhány tapasztalatát és következtetéseit — csak példálózásra szorítkozva — e sorok írója, aki részese volt a szociológiai vizsgálatnak, azért adja közre, mert úgy érzi: a levont következtetések alkalmasak lehetnek a továbbgondolásra, az általánosítható tapasztalatok pedig a gyakorlati munkában történő hasznosításra. A beilleszkedés problémái Közismert szociológiai tény, hogy a munkahelyi beilleszkedés — az adaptációs és az integrációs folyamat — alapvetően kétirányú. Egyik: a munkahelyi, emberi környezetbe történő beilleszkedés, a másik:' a munkakörülményekhez, és a munkához való alkalmazkodás. E kettő természetesen élesen nem választható el egymástól, ám mindkettőben nagy szerepe van — az új dolgozón túlmenően — a munkatársaknak, és elsősorban közvetlen a munkahelyi vezetőnek. Kiváltképp igaz ez a munkához való viszonyban, a normális, jó színvonalú munkavégzéshez szükséges ismeretek elsajátításában. Nos, most csak ez utóbbiról szólva: a vizsgálat tapasztalatai, a dolgozói vélemények azt mutatják, hogy a munkahelyi vezetők nem aktivizálják magukat túlzottan az új munkatársak szakmai felkészítésében sem. Erre utal „a közvetlen főnököm tanított” válaszok csekély száma, és alig több mint 10 százalékos aránya. Fantasztikus vezetői nemtörődömségre mutatnak rá a kapott válaszok, pedig, ha jól- meggondoljuk, éppen a munkahelyi főnöknek fűződne hozzá elsőrendű érdeke, hogy az új dolgozó mielőbb teljes értékű, komfortérzéssel bíró, és hatékony munkavégzésre kész munkatárssá váljon. Következésképpen adódik, de legalábbis joggal vélhető, hogy a munkahelyi vezetők többsége — legalábbis e vizsgált tanácsnál — a beilleszkedés más módon történő segítését sem tekinti feladatának, ami pedig ismételten visszaüthet: ugyanis az adaptációs folyamat elhúzódása gyakran olyan kudarcélményt szül, amely az új dolgozóban maradandó nyomokat hagy, és visszaveti abban, hogy képességeit kibontakoztathassa, kvalitásait kamatoztathassa. (Tipikus példája a vezetői nemtörődömségnek, amikor az új dolgozót be sem mutatják az új munkahelyén, s jó ideig idegenként, feszélye- zetten táblából, vagy éppen fel sem mer állni asztalától.) A továbbképzés helyzete A tanácsigazgatási munka korszerűsítése, szolgáltató jellegének erősítése körülményei közepette alapvetően fontos feladat a tanácsok személyi állományának al-'” kalmassá tétele, az új iránti fogékonyságra, a változások rugalmas és konfliktusmentes fogadására, a színvonalasabb, hatékonyabb munkavégzésre. Ez a tanácsi dolgozóktól nemcsak ismereteik, tudásanyaguk szinten tartását, de folyamatosan gyarapítását is megköveteli. Aztán azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a már megszerzett ismeretek is avulnak, felejtődnek. Több oldalról is indokolható tehát a képzés és továbbképzés rendszere hatékony működtetésének szükségessége. Sajnos, a dolgozói vélemények azt támasztják alá, hogy a helyzet e tekintetben sem valami rózsás. A legtöbb dolgozó a szakmai ‘ismeretek hiányára panaszkodik (a megkérdezettek 33 százaléka), s ha ehhez hozzávesszük még, hogy 20 százalékuk a jogpolitikai és jog- alkalmazási ismereteit ítéli hiányosnak, további több mint 10 százalékuk szervezési ismereteit értékeli alacsonyan, akkor egyértelmű a következtetés, hogy e vizsgált tanácsnál egyszerűen nincsenek meg a korszerű és jó színvonalú munkavégzés személyi feltételei.' Néhány következtetés Fentiekkel függ össze, hogy — éppen az előzőekből adódik — a legtöbb dolgozóban megvan az igény arra, hogy (valamilyen) szervezett továbbképzés keretében pótolja felkészültségbeli hiányosságait. A válaszadók több mint 20 százaléka szívesen venne részt még bentlakásos tanfolyamon is, ami egyben jelzi, hogy erről a továbbképzési formáról a jövőben nagy kár lenne lemondani. (Ugyanis a rosz- szul értelmezett takarékosság jegyében, a fürdővízzel együtt kiöntöttük a gyereket is; és megszüntettük a bent1942-ben született Esztergomban, Székesfehérvárott nőtt fel. Budapesten tanult építészetet, de a hatvanas évek gyakorlata, türelmetlen személyiségét a grafika felé fordította. 1968-tól kiállító művész. Grafikában a napi politi- • kai, társadalmi témák után egyre inkább az egyetemes emberi kérdések felé fordul, s talál rá sajátos színvilágára. Leginkább ez fejezi ki komoly gondolatokat fogalmazó, de egyúttal játékos, szép felé vonzódó személyiségét. Képeinek különös varázsát azok érzelmi és intellektuális töltése adja, mellyel a mindennapjainkat elárasztó disszonáns hatásokat próbálja ellenpontozni. Nádasdi Andreát, a művelődési ház művészeti előadóját személyes ismeretség is köti a művészhez. — Hargitai Zsigmond festőművész hosszú ideig Budapesten a Lúdas Matyi szatirikus' lap karikatúristája- ként dolgozott. Feladata a társadalom torzképének megjelenítése volt — mondja. — Mindez teljesen ellentétben van azzal, amit a művész ma tesz. Ez pedig az élet lakásos továbbképzési formát.) A vizsgálatból kapott információk alapján egyértelműen megállapítható: a közvetlen munkahelyi vezetés nem áll feladata magaslatán az új dolgozók munkahelyi beilleszkedését segítendő. Nem véletlen az, hogy egy- egy munkahelyen a főnök— beosztott viszony csak a feladatkiadásra, s legfeljebb a számonkérésre korlátozódik. „Nincs nekem időm ilyesmire” — szokták mondani a munkahelyi vezetők, nem is sejtve —, nemhogy átérezve —, milyen romboló hatású az egyénre és a közösségre egyaránt ez a fajta vezetői magatartás és mentalitás. Ettől a főnöki habitustól már csak az a károsabb, hogy — és az empirikus felmérésből ez is kiderült — a képzés- és továbbképzés rendszere, szervezett keretek között, jószerivel nem funkcionál. Pedig — az elmondottakon túl — az is ténykérdés, hogy a közigazgatás „műveléséhez” szükséges ismeretek egy részét az állami oktatás keretei között egyáltalán nem, vagy csak részben lehet megszerezni. (Például a közigazgatás-szervezés, jogalkalmazás, ügyvitelszervezés, ügyirat- kezelés, humán kapcsolatok, szociológia, retorika, stilisztika). Ezt az ismerethiányt az államigazgatási szakvizsgára történő felkészítés, de még maga a szakvizsga sem pótolja. Tisztelt tanácsi tisztségviselő urak és hölgyek! Tessék csak a fentieket végiggondolni, ha másért nem, csupán azért, mert, ahogy a közmondás tartja: más kárán tanul az okos! örömének kifejezése, színben és kompozícióban egyaránt. Rózsaszín, sárga, vörös, lila, világoskék és a narancsszín a kedvence. Képeiből a szépség érezhető, úgy, ahogyan az álmainkban szeretnénk. Innen ered az a sejtelmesség is, amely elvarázsolja a nézőt. Hargitai Zsigmond, mint karikaturista, nem volt elégedett ember, szakmailag ugyan elismerték, de törekvéseiben gyakran akadályoztatva volt. Műveinek jelentős része a természetet ábrázolja, amely arra utal, hogy az emberi lét múlandó, a táj állandóbb'és nem tűri az absztrakciókat. Hogyan „politizál” képeivel Hargitai Zsigmond? Társadalmi változásunkat miként jeleníti meg? Ezekre is választ kaphatunk, ha megtekintjük kiállítását a nagy- bátonyi Bányász Művelődési Házban. És, ha valaki úgv véli, hogy ebből a „Hargitaiféle életörömből” egy alkotást szívesen látna otthonában is, megteheti, mert a kiállított képek megvásárolhatók. Rácz András A 8. b. osztályba 29-en járnak. Vikor Istvánná osztályfőnök optimista. Reménykedik, hogy tanítványait az első helyen megjelölt helyre felveszik. Optimizmusának alapja a négy év pedagógiai munkája. — A gyermekek döntése reális. Pályaválasztásuk, elképzelésük önismeretükre épül. Pedagógiai munkámban kiemelt szerepet kapott a pályaválasztás. 5—6. osztályban tájékozódtam a gyermekek, sokszor bizony naiv elképzeléseiről. Később a 7. osztályban különböző mesterségeket, foglalkozásokat ismertek meg. Ennek módszerei közé tartozóit az üzemlátogatás, meghívott szakemberekkel való beszélgetés, volt diákjainkkal való közös találkozás. A különböző szakkörök is elősegítették, hogy a gyermekek jobban megismerjék képességeiket, adottságaikat. Most, a 8. osztályban a szülőkkel és gyermekekkel a fogadóórákon közösen beszélgettünk az elképzelésekről. — Hogyan döntöttek a gyermekek ? Czudor Borbála határozott: — A Balassi Bálint Gimnáziumba jelentkeztem. Óvónő szeretnék lenni. Ezt én döntöttem el. Tóth Balázs elhatározása, hpgy csillagász lesz. Most ő is a gimnáziumba kérte felvételét. "remesi Ferenc kitűnő ■ regényét, a Port másodpercek alatt szétkapkodták a vásárlók. Az igényes mű szakmai berkekben is sikert aratott. Általános érvényű mondandója ránk is vonatkozik. Sok ,Porlód van ebben az prszágban, megyénkben is akad néhány. MUNKA. Ez emelte ki 02 embert az állatvilágból. Az őslények tettek-vettek, észre sem vették az átmenetet. Később úgy megszerették a munkát, hogy állandóan azon törték ia fejüket, miként dolgozhatnának. A vérükbe ivódott. Ezen élvezetes cselekedetről már nem tudtak lemondani. Ha élvezet, legyen hát élvezet. Az emberek soha nem tudták, hol a határ. NAGYAPÁINK. Kétkezi emberek voltak. Hajnalban keltek, késő estig dolgoztak. Soha ki nem ejtették a szájukon azt. hogy fiaj, de fáradt vagyok! Soha nem késtek el sehonnan. Tisztelték a pontosságot, a munkát magát. Művészi tökélyre vitték a gereblyézést, a szántást, az aratást. Oly gyönyörűen suhogott a dőlő rozs. Tőlük tanultuk a munka tiszteletét, s azt, hogy nélküle nem lehet eredmény. Még egy dolog: lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség! KIZSÁKMÁNYOLÁS. A kapitalizmusban a munkást, a szocializmusban a munkást zsákmányolták ki. Sokféle változat létezett, létezik. önmagunkat is. A tes— Nyelveket szeretnék tanulni. Egyedül ez biztos. Hogy mi leszek, azt még nem tudom. Most a Bolyai János Gimnáziumot választottam — magyarázta Vikor Gabriella. Máté Róbert, Róka Zsombor és Kotlár Szabolcs még nem tudja, hogy milyen pályát választ. Egy biztos, le akarnak érettségizni és utána továbbtanulni. — Szeretek sportolni, a tanulmányi eredményem is jó. Testnevelő szeretnék lenni. Ezért jelentkeztem testnevelő tagozatos gimnáziumba — mondta Sümegi Gabriella, aki sikeresen túlvan a gyakorlati felvételijén. Vanya Katalin 7 évig tanult zongorázni. így érthető, hogy ének-zene speciális osztályba kérte felvételét. Veress Anikó pályaválasztására a szülők hivatása volt hatással. — Nyelvszakos tanár szeretnék lenni — fogalmazta meg tömören elképzelését. — Engem a műszaki pálya érdekel — így Faluhelyi Csaba. — Én pedig villany- szerelő technikus szeretnék lenni — fűzte tovább Borik Balázs. Kanyó Ingrid országos rajzpályázaton első volt. Négy éve jár kerámiaszakkörre. Így érthető a képző- művészeti szakközépiskola. Ha Czimer Vera meglát egy tünket, az agyunkat. Este kimerültén dőlünk az ágyba. Mindezért fizetés helyett könyöradományt kapunk. Mégis dolgozunk, mert szeretjük a munkát. KÖTETLEN. Munkaidő. Mily nagyszerű találmány. Reggel nem csörög az óra, nem kell rohannunk a buszhoz. Alkothatunk. Ha olyak lennénk; tengnénk-lenge- nénk. De megtanultuk nagyapáinktól a munka tiszteletét. Értelmezésünkben a kötetlen munkaidő azt jelenti, hogy állandóan dolgozhatunk. Nappal és éjszaka egyaránt. HELYSZÍN. Porlód az nem Japán. Nógrád-Porlód, meg pláne nem. Itt nem az számít, hogy mennyit dolgozik az ember. Még csak az sem, mennyi értéket hoz létre. Egy dolog a lényeg — a munkahelyen jelenjen meg. Mit számít, ha nem is csinál semmit. Egy jó tanács: mindenki tegyen.úgy. mintha dolgozna! Imitálja a munkát, az eredmény nem marad el! FOLYOSÓ. Ideális hely a sugdolózásra, bújtogatásra. Mégiscsak tarthatatlan, hogy ez, meg az. meg amaz nem úgy viselkedik, mint mi. Tán ő kiváltságos? És képzeljék, fődolgozói allűröket vesz fel. Viszont nem kerül szóba a munka mennyisége, minősége. Nem lényeges. Ügy kell sugdolózni. hogy lehetőleg a fő-fő főnök is meghallja. Majd ö Ifellép a nem kívánatos jelenséggel szemben. üres papírt, nem tud ellenállni, azonnal rajzol. Ö is képzőművészeti szakközép- iskolás szeretne lenni. Öze Evelinből feltört az őszinteség: — Anyukám azt javasolta, hogy menjek egészség- ügyi szakközépiskolába. Édesapám azt mondta, oda jelentkezzek, ahová kedvem van. Így jelentkeztem az ■építőipari szakközépiskolába. Ledeczki Frida pályaválasztására nővére volt hatással, aki egészségügyi szak- középiskolában érettségizett. — A lányoknak kevés a választási lehetőségük — állapította meg jogosan. — Én ruházati eladó leszek — így Lórik Andrea. — Nem vagyok jeles tanuló, de úgy érzem, hogy jó varrónő leszek — vélekedett Nagy Ágnes. — Gyengébb tanulmányi eredményeim miatt, nem nagy a választási lehetőségem. Bőrdíszműves szeretnék lenni. Szeriptem az jó szakma — nyugtázta véleményét Ander Alexandra. — Mezőgazdasági gépszerelő leszek, annak van jövője, és ahhoz van tehetségem — nyilatkozta Kovács László. — És az autó- szerelésnek — tette hozzá Deák László. — Kőművesekre is szükség van — állapította meg Oláh Pál. — De azért legjobb a szakácsoknak — viccelődött Konrád Tamás. — És a pincéreknek, akik eladják, amit ti kifőztök — vitte tovább a gondolatot Radics Rita. — És az asztalosok? Mire tálalod fel az ételt, ha mi nem leszünk — bölcselkedett Balogh László. Az osztályban jó a hangulat, a gyermekek őszinték és bizakodóak, reménykednek, hogy vágyaik, amelyek a realitásban gyökereznek, holnap valóra válnak. Szenográdi Ferenc SZÖVEGELÉS. Csűrjük- csavarjuk a mondatokat. Egyszer ezt mondjuk, máskor azt. Használjunk nagy szavakat. Olyan körmondatok szülessenek, amelyek így is, úgy >is értelmezhetők. A beszéd központi témája az legyen, hogy én mennyit dolgozom, a többiek pedig keveset. Hivatkozzunk a szakmára. A munka mellőzhető. Mindenki elhiszi, jó munkás vagyok. IGAZSÁG. Arany. A főnöknek soha ne mondjuk meg az igazat. Annál inkább, mert sokféle igazság létezik. És az embernek kellemetlensége származhat belőle. MUNKASTÍLUS. Van, aki reggel, 'van, aki este dolgozik, ■van, |aki mindig. Sokan felkészülnek a másnapi munkára, rendszerezik nz elvégzendő feladatokat. Másképp nem megy. Némely ember aludni sem tud. alig várja, hogy virradjon. Ki félénken, ki bátran vág bele á munkába. Egyikünk gyorsan, másikunk lassan dolgozik. ÉRTELEM. Csak legyen értelme! BECSÜLET. Porlódon nincs becsülete a munkának. A felszín számít, az a sikeres, aki jól lel tudja adni magát. A becsület íamúgy elcsépelt fogalom. Porlódon makacsul ragaszkodnak a jól bevált langyos vízhez. Mosakodáshoz tényleg nagyszerű. Ádám Tamás Dr. Baráthi Ottó Kiállítás Bátonyterenyén Bemutatjuk Hargitai Zsigmond festőművészt A nagybátonyi Bányász Művelődési Ház évente 8—10 kiállítást rendez, az elmúlt héten megnyílt évadnyitónak is tekinthető, amelyen a Székesfehérváron alkotó Hargitai Zsigmond festőművész mutatkozik be. Alkotásait Szabó Károly, a salgótarjáni városi művelődési központ igazgatója ajánlotta a megjelentek figyelmébe. A művész első alkalommal jelenik meg a nógrádiak előtt, ez alkalom arra, hogy életrajzába pillantsunk. Valóban, ki is Hargitai Zsigmond? Porlódon jártam A munka stílusa (munkastílus)
