Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-03 / 53. szám

1990. MÁRCIUS 3.. SZOMBAT 5 NÓCÍRÁI) Cikkek, levelek Már lassan öt hónap telt el a villámlátogatás óta. Azóta botrányéi kkek sora kavarta fel a kisterenyei Ádám Zsigmond nevelő- otthont. Én nem szándéko­zom szenzációt faragni ab­ból, ami botrány. Mert botrány az, hogy egyéb­ként is nehéz állapotot meg­fejelhetnek emberek még a közvélemény hergelésével is. Aki ilyen különleges meccsösszefoglalót vár a Kisterenye—Szociális és Egészségügyi Minisztérium találkozóról, az jobb, ha most félrerakja a lapot. Aki megérteni akarja a kiala­kult helyzetet, annak sze­retnék segíteni. Amennyi erőmből telik, annyit. Feljelentésekre válaszol­va 1989. szeptember 27-én a SZEM emberei látogattak a nevelőotthonba. Mert ott nem lehet élni, mert fog­dában tartják a gyereke­ket, nem törődnek velük... Ez volt az — egyébként fé­lig illegálisan napfényre ke­rült — jegyzőkönyv „pa­naszrovatában”. A Buda­pestre szökött gyerekek er­ről beszéltek a nevelő- otthonokért ’89 óta fele­lős minisztériumban. És mit mondanak az ott­honmaradottak ? E levelek az „ügy” be­indulása nyomán, a nyugta­lanság időszakában kelet­keztek. A „másik oldal” Ahogy Aczél Anna, a SZEM gyermekvédelmi fő­osztályának vezetője ösz- szefoglalt'a a Heves Me­A kistorony*! „ügy" , |gf Hová is csapott a villámlátogatás? Nyugalomra vágyik a nevelőotthon ők veszélyeztették már kör­nyezetüket) kerülnek be ál­lami intézetbe 14—15 éves koruk után. El lehet képzel­ni, hogy milyen indulatok­kal. A nevelő feladata már egyre kevésbé a nevelés, mindinkább a féken tartás. Kisterenyére 6 évesnél fia­talabbak nem, 14 éves ko­ruk után harmincán kerül­tek be 1989-ben. Az irány sajnos sokatmondó: 1987-ben még csupán egy gyerek került be 14 éve el­honba. Hatalmas, szélesen elnyúló betonépületek elé kanyarodott az autónk. Szél­fútta dombok tövében fólia­sátrak, játszótér mászókák- kal. Benn az utóbbi tíz év­ben épült iskolák képe: üvegajtók, széles, sivár fo­lyosók. .. Az biztos, hogy nem teremtődött otthonnak. Ahogy Kovács Ildikó és Szomora Jánosné végig­vezetnek az épületen, több kellemes élmény ér: egy ti­zenéves kedves fiú, akivel gyei Tanács VB-ülésén ja­nuár 30-án: a mai magyar gyermekvédelem összes problémája — mint rész­ben az egész! — felszínre került Bátonyterenyén. Alapvetően a zűrzavar ural­kodik itt: 1988-ban a mű­velődésügyi tárcától a SZEM-be került a gyermek- védelmi főosztály. A bérek azonban — lévén pedagó­gusokat foglalkoztatnak a nevelőotthonok — művelő­désügytől függétlen. Jól tud­juk, ott sincs elég pénz. Ugyanannyi, vagy nem sok­kal több bérért senkinek sem érdeke kétszeresen ne­héz munkát végezni. Mind­azon túl, hogy a segítséget, jelentő képzés nincs meg ma nálunk: akit éppen kap a kiszolgáltatott helyzet­ben lévő nevelőotthon-igaz­gató, azt kell felvennie. És a másik oldalról: a jó szán­dékkal és pedagógiai vég­zettséggel jelentkező ta­nárt, tényleg csupán jó szán­déka segítheti. Szakmailag. Hozzátehetjük: a szakma elnőiesedése miatt a nagy­fiúk csoportjainak többsé­gét is női nevelők veze­tik. Kevés férfi vállalja, hogy családját ennyi pénzből és ennyi munkával tartsa el. Teljessé akkor válik a kép, az otthontalan és szétsza­kadt családokra, az onnan kipergő gyerekekre gon­dolunk. Akik közül egyre többen „saját jogon” (mert 3rikp\ múltával. Egyre keményebb a környezet, melyből a ne­velőotthonokba érkeznek. Egyre keményebbek ezek a gyerekek is... Kisterenyén 83 százalékuk cigány. A helyzet természetesen szüli a vádat: cigányellenes, vagy cigányüldöző a tanár, vagy az igazgató, ha fegyelmezni akar. A lecigányozás vádja könnyen előkerül. (Nem tu­dom, mennyiben sértődtek már meg a „lemagyarozás- tól”...) A helyszín Semmit sem tudtam még az ügyről, amikor kimentünk január 25-én a nevelőott­Egyre keményebb a kör­nyezet, ahonnan érkeznek. elbeszélgetünk kedvenceiről, szabad idejéről; egy osztály­nyi gyerek, akik egyszerre ugranak nyakamba mind­mind mosolyogva. Bemutat­koznak sorban. Lányok a szövődéből, szép falvédők, párnahuzatok között. Űk már dolgoznak, egy vállal­kozó foglalkoztatja őket. He­lyet az otthon ad, csoport­vezetőjük segít nekik. Dél­után a dolgozók iskoláját végzik. Persze látni mást is: kés­nyomok a hálószoba ajtajá­ban. Nem lehet életbiztosí­tás ide néha bejönni... Vezetőim lassan „enged­nek föl”: félnek, hogy ne­vüket újra meghurcolja a közvélemény. Az elmúlt fél év nem tett jót az idegek­nek: a gyerekek karácsony előtt még nem tudhatták, el- viszik-e igazgatójukat. Még­is a bizalmatlanság nem tart túl sokáig; eléggé összegyűlt már az elmondani való; hogy egy hosszú nyári táborozás félnomádélete után, alig hogy elkezdik a tanévet — „ amikor gazdaságilag is új évet indítanak —, szeptem­ber végén megjelennek a minisztérium emberei, akik 1989. május 1-jétől felügye­lik a nevelőotthonokat; hogy október elejétől KÖ­JÁL, gyermekvédelmi és (kétszer is!) pénzügyi ellen­őrzés, valamint a megyeta­nács bizottságának vizsgála­ta kísérik munkájukat; hogy mennyire drukkol nevelő és gyerek, amikor Pista bácsi (dr. Koós István igazgató) Tarjánból jön meg; s a ked­di vb.-ülést mennyire vár­tetlen ágyakat, huzat nélküli paplanokat láttunk. (...) A melegítőkonyhákban mo- satlan edényeket (...) hiá­nyoznak a folyóiratok, és egyéb sajtótermékek, (...) a? osztálytermekből a térképek (...) a csoportok tanulmá­nyi munkáját, magatartását, beilleszkedését egyre inkább csak a megfelelő szakisme­rettel, magas fokú pedagó­giai kultúrával rendelkező nevelők valósíthatják meg. (...) Mind pedagógiai, mind nevelési szempontból igen kedvező az intézményben szervezett munkatevékeny­ség, szakköri foglalkozások biztosítása (pl. szövés), de ezek bővítése indokolt. (...) A vizsgálat megállapította, hogy a neveltekkel szemben büntetésként a jogsza­bályokkal ellentétesen, fogda alkalmazására, ese­tenként ételmegvonásra is sor került. (...) A fogdá­ba zárás néhány órától több napra történhetett, a vizsgá­lat által bizonyított leghosz- szabb időtartam 6 nap volt. (...) A szökések okainak feltárása nem történt meg (...) mint a fegyelmi jogkör gyakorlója, kilenc dolgozó ellen fegyelmi eljárást in­dítottam, (...) emellett a Szociális és Egészségügyi Minisztérium az intézmény­ben tapasztaltak alapján az igazgató, valamint a gyer­mek sérelmére testi sértést elkövető dolgozó ellen felje­lentést tett a Legfőbb Ügyész­ségen. A büntetőeljárás fo­lyamatban van.” A döntés „Nézzék meg az intézményt, mielőtt döntenek!" — kérte fel levelében a megyei ta­nács vb-nak 13 tagját dr. Koós István. Végül háiíman jártak kinn a január 30-i ülés előtt a nevelőotthonban: Dr. Körmendy József ta­nácselnök, Havas Ferenc el­nökhelyettes, Letovay Ildikó, a megyei népfront titkára. Azon a keddi napon meg­érkeztek a felelős miniszté­rium szakemberei (Aczél Anna főosztályvezető és dr. Németh László, az északi körzet felelőse, a villámlá­togatás egyik résztvevője), dr. Csonka Tibor megyei fő­ügyész, Ponyi Béla, a me­gyei GYIVI vezetője. A hosz- szadalmas, zömmel jóindulat hajtotta vitában végül dr. Körmendy József, a tovább­lépés mellett kiállva java­solta: ne a vb, hanem a fe­lelős osztály vezetője dönt­sön véglegesen. Az ügyész­séget az elhúzódó vizsgála­tok mielőbbi befejezésére kérte. Valós feltételekre épí­tő terv kidolgozására buz­dított a tanácselnök, emlé­keztetve Nógrád megye ja­nuárban elfogadott krízis­költségvetésére. A transzparens annak a fiúcsoportnak szólt, akik úgy vélték a verekedés az eg vetlen meg­győző eszköz... ják, amely lezárja végre (?) a bizonytalanság állapotát. Miért? A felelős megyei vezetők, dr. Langmayer Balázs ki­egészítő jelentése szerint (ez a vb-ülésre készült): „Erő­sen kifogásolható az intéz­mény dolgozóinak fegyelmi helyzete. Az igazgató 1986- tól kilenc esetben állapítot­ta meg a dolgozó vétkes kö­telezettségszegését, öt eset­ben csupán figyelmezte­tésben részesítette a dolgo­zót. (...) a kiszabott legsú­lyosabb fegyelmi büntetés — italozás, illetőleg gyermek bántalmazása miatt — meg­rovás, és szigorú megrovás volt (...) a nevelési-pedagó­giai ismeretek alapjai hiá­nyoznak (...) az intézmény épületegyüttese méreteivel, belső struktúrájával és en­gedélyezett férőhelyszámá­val nem alkalmas a korsze­rű, családias jellegű nevelés szakmai követelményeinek megvalósítására. önmagá­ban ez a körülmény azon­ban nem akadályozhatja az előírt higiénés szabályok betartását, a környezet — mint nevelési tényező — otthonosabbá, elfogadhatób- bá tételét (...) mindkét épü­letben a vizesblokkok álla­pota elfogadhatatlan (...) a hálószobák berendezése sze­gényes és kopottas (...) a fiúhálókban a lepusztult be­rendezési tárgyak mellett ve­Ami van, ami lehet, az az emberség. Ezzel újra beliigy lett a nevelőotthon ügye. Féléves vizsgálatsorozat, „megújítás” nyo­mán, úgy tűnik, a vizsgálók kevéssé tudnak segíteni. A bajoknak (melyek országosan ugyanezek!) valóban csak tünteti kezelése az, amit most tenni képes bármely tanács, vagy minisztérium: a lehetőségekhez kell mérni a követelményeket. A lehetőségek: nincs, vagy igen csekély a mód megfelelő nevelőgárda képzésére, vannak viszont tőnk­remenő családok; nincs pénz otthonnak al­kalmas épületre, vannak ezzel szemben sok­szor talán fejetlenül átszervezett „vezetési szintek”; nincs pénz a nevelő megfizetésére... Ami van, ami lehet, az az emberség. Ami képessé tesz bennünket segíteni. Nem pedig a fejére lépni a már egyébként is süllyedő­nek. Ö-Varga Judit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents